A közel 15 éve útjára indult, kezdetben még PlayStation-exkluzív széria alaposan kibővült az elmúlt időszakban, ráadásul a főbb csapásvonal mellett rengeteg spin-off és remake is napvilágot látott. A részek alatt leginkább csak a sztori és a tartalom változott igazán, a játékmenet mindvégig megmaradt azoknál az alapoknál, amelyeket még az első Yakuza fektetett le. Ezt megérezhette a Sega is, hiszen a legújabb epizód, a nálunk számozás nélkül megjelenő Yakuza: Like a Dragon nemcsak a korábban már jól megismert elemeket piszkálta meg, hanem a főszereplőt és a helyszínt sem hagyta a régiben. Ennek hála tökéletes belépési pont lehet a sorozattal ismerkedők számára is, azonban a rajongók nem biztos, hogy minden egyes változtatással egyetértenek majd.
Kezdjük a legelején! Új főhősünk, Kasuga Ichiban éppen szabadul a börtönből, ahol a korábbi 18 évét töltötte egy olyan bűncselekményért, amit nem követett el. Hű yakuzaként természetesen nem köpött, és szó nélkül elvitte más helyett a balhét, viszont hiába a sok szenvedés, a bent töltött idő alatt alaposan megváltozott a kinti világ. A családjaként tisztelt Tojo-klán eltűnt, helyét pedig a legnagyobb rivális banda vette át, ráadásul az apjaként tisztelt volt főnök sem akar közösködni vele. Miután csúnyán kitessékeltek minket a városból, szó szerint a szemétből kell ismét feltörnünk, hogy visszaállítsuk megtépázott renoménkat, és bosszút álljunk azokon, akik kihasználtak minket, miközben a jardokkal is összetűzésbe kerülünk.
Kazuma Kiryu tehát a múlté, ahogy a korábban már alaposan bejárt Kamurocho városa szintén lecserélésre került, helyét pedig a jóval nagyobb Isezaki vette át. Nagyjából háromszor akkora területet kapunk kézhez, mint a legutóbbi Yakuza-játékban, ami igencsak impozánsan fest, a több kerületre felosztott részek pedig remekül elkülönülnek egymástól. Azért nem kell teljesen nélkülözni a régi arcokat, párszor összefuthatunk majd egy-kettővel, sőt, idővel akár ismerős helyszíneket is meglátogathatunk a sorozat korábbi részeiből. Szerencsére mind az új főhős, mind pedig az új játszótér remekül teljesít, hiszen előbbi egy érdekes karakter, teljesen érthető motivációkkal, míg utóbbi sokkal nagyobb kiterjedésű, ezáltal jóval több felfedeznivalót rejt magában.
A hatalmas területet az első pár órát kivéve nem egymagunkban kell feltérképeznünk, ugyanis amint elindulunk, hogy visszaállítsuk a bandánk régi hírnevét, rögvest csatlakoznak hozzánk páran, így alkotva egy jóval ütőképesebb csapatot. A mellénk szegődő szereplők mindegyike érdekes karakter, ráadásul a harcokból is kiveszik a részüket, hiszen számos képességgel rendelkeznek, amiket később kedvünk szerint váltogathatunk. Összesen 19 különféle kaszt közül mazsolázhatunk, de jó tudni, hogy szinte minden esetben az alapból használt a legerősebb, így nem igazán leszünk rákényszerítve a váltogatásra. Ennek hála pénzt is spórolunk, mivel minden egyes hivatás különböző tárgyakat használ, amiknek a fejlesztése idővel igencsak borsos lesz.
A Like a Dragon legnagyobb újítása azonban nem a főszereplő lecserélése, vagy a hatalmas helyszín, hanem a harcrendszer, valamint a fejlődés teljes átalakítása. A korábbi részekre jellemző ütöm-vágom stílus a múlté, helyét a leginkább JRPG-kre jellemző körökre osztott harcok vették át, amelyek elsőre furcsának tűnhetnek, de elég hamar belerázódik az ember. Miután találkoztunk egy csoport rosszarcúval, rögtön bekerülünk a taktikai menübe, ahol a szereplőink egymást követve akciózhatnak. Ezek lehetnek sima támadások, de akár különféle erősítéseket és gyógyításokat is bedobhatunk a közösbe, ahogy a tárgyak használata sem tiltott. Miközben a többiek várakoznak a sorukra, fel-alá sétálgatnak körülöttünk, ami nemcsak esztétikailag kellemetlen, hanem játékmenet szempontjából sem segít minket. Ha ugyanis egy karakterünkkel éppen egy területre ható támadással készülünk, simán lehet, hogy mire bevinnénk a sebzést, addig az ellenfelek arrébb andalognak, így „kivédve” a halálos mozdulatot. A nálunk lévő tárgyak mellett egyébként használhatjuk a földön heverő dolgokat is, így csapkodva meg valakit egy virágcseréppel, vagy akár egy biciklivel. Szintén a harcokhoz tartozik még a kissé butácska útvonalkeresés, mivel szereplőink gyakran akadnak bele tereptárgyakba, ami igencsak röhejesen fest.
A körökre osztott harcok magával vonták a jóval szerepjátékosabb elemek bevezetését is, ennek hála pedig minden egyes ellenfél dedikált szintet kapott. Amint meglátunk valakit, rögtön láthatjuk, hogy mennyivel erősebb, vagy épp gyengébb nálunk, a játék pedig rengeteg extra lehetőséget nyújt a fejlődéshez a harcokon túl. Azonban ha valakit csak a történet eseményei érdekelnek, azok szívni fognak, mivel egyes főellenfelek jóval erősebbek, mint azt elsőre gondolnánk, a nehézség pedig a játék vége felé igencsak megugrik. A farmolás tehát szinte kötelező, nem úszhatjuk meg, egyedül csak a mennyiségét befolyásolhatjuk, hiszen ha mindent felfedezünk, és az extra küldetéseinket is megoldjuk, akkor jóval kevesebb köztes harcot kell elviselnünk.
Lehetőségünk pedig lesz bőven, ugyanis a készítők ezúttal is teletömték a város utcáit mindenféle tennivalóval. Rengeteg mellékküldetéshez lehet majd szerencsénk, de a különféle szórakozásokról sem kell lemondanunk, sőt, a korábbi részek felhozatala kibővült pár újabb belépővel. Régi Sega-játékokat nyüstölhetünk a játékteremben, segíthetünk a helyiek ügyes-bajos dolgaiban, de bizonyos helyzetekben még döntéseket is kell hoznunk, ami kihat a személyiségünkre, így érve el további erősítéseket a karaktereink számára. A város tehát tömve van extra lehetőségekkel, szóval ismét rengeteg órát el lehet szöszölni az utcákon anélkül, hogy haladnánk a sztorival.
Szerencsére nemcsak a tartalom van a helyén, hanem a megvalósítás is, a látványra ezúttal sem lehet panasz. Az új helyszín remekül fest, ráadásul nemcsak egy statikus díszlet, mivel rengeteg tereptárgyat mozgathatunk, vagy lökhetünk arrébb, amikre a környezetünk folyamatosan reagál. Sajnos azonban hiába a szép környezet, ha az utcákat benépesítő civilek kidolgozása jócskán rombolja az összképet, amit csak tovább tetéz, hogy számtalanszor tőlünk pár méterre tűnnek fel a semmiből. Szintén zavaró még a megannyi ikertestvér, akiknek az ízlésük is azonos, ami hosszabb távon igencsak illúzióromboló lehet. Ezzel szemben a főbb karakterek kidolgozása példaértékű, ami leginkább az arcukon és a mimikán érhető tetten. A szinkron szintén jól sikerült, ráadásul akár az angol, akár a japán hangot választjuk, a szájmozgás alkalmazkodik hozzá, cserébe ezt leginkább csak a fősodor mentén élvezhetjük, mivel az esetek többségében olvasnunk kell, amit csak pár kellemetlen hümmögés igyekszik feldobni.
Bár a játék játszható billentyűzettel és egérrel is, mindenképp ajánlott egy kontroller kézbevétele, amire figyelmeztet a játék, rögtön az indítást követően, mondván: „Egy igazi yakuza gamepadet használ.” A PC-s verzió egyébként remekül fut és részletes beállítási lehetőségekkel érkezik, így bárki a saját gépe szája íze szerint alakíthatja Isezaki látképét. Külön öröm, hogy a korábban megjelent japán verzióval ellentétben már számos kiegészítés az alapjáték része lesz, így nem kell pluszpénzt fizetni például a New Game+ lehetőségért. Azért nem kell aggódni, ha nagyon szeretnénk, számos extra kosztümre, vagy karaoke-dalra költhetünk, de ezek inkább csak tartalmi bővítések, mintsem kötelező elemek.
A Yakuza: Like a Dragon remek belépő lehet az új játékosoknak, akik eddig csak szemeztek a sorozattal, de a szerteágazó múltja miatt nem mertek belevágni, mert fogalmuk sem volt, melyik az eleje, vagy a vége. Az új főszereplő és a most bevezetett helyszín remekül működik, ráadásul a készítők a valódi veteránoknak is kedveskednek a megannyi ismerős arccal és kikacsintással, valamint a visszatérő helyszínekkel. Ezzel szemben a megújított játékmenet komoly vízválasztó lehet, mert bár a körökre osztott harcrendszer aránylag jól működik, a farmolósabbra vett fejlődés könnyedén elveheti a kedvét az egyszeri játékosnak. Aki tehát csak végig akar rohanni a játékon, az jobb, ha más elfoglaltság után néz, így kímélve meg magát egy nagy adag szenvedéstől, mindenki másnak azonban csak ajánlani tudom Ichiban kalandját, és reméljük, hogy a következő részre kiköszörülik azt a pár benne hagyott csorbát a fejlesztők.
A Yakuza: Like a Dragon november 10-én jelenik meg PC-re, PS4-re, Xbox One-ra és Xbox Series X/S-re, míg PlayStation 5-re 2021. március 2-án fut be. Mi PC-n teszteltük a játékot.
Kapcsolódó cikkek
https://youtu.be/vBv_8bvaDec
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.