A remaster/remake-őrület érezhetően aranykorát élte az elmúlt hét évben, aminek pozitív hozadéka volt, hogy olyan játékok újragondolásai kerülhettek így a kezünkbe, mint a Resident Evil 2, Shadow of the Colussus, vagy a Spyro- és a Crash-trilógia. Egyes esetekben olyan jól sikerültek ezek az átdolgozások, hogy az új verzió lett a definitív élmény az adott címnél, de aki ilyesfajta javulásra számított a XIII esetében is, annak már most elrontanám a napját: jelen tesztalanyunk a fejlődés helyett sokkal inkább devolúció áldozata lett.
A XIII Remake egy borzalmasan kisiklott vonat, méghozzá pontosan olyan (kínos), mint amit a Call of Duty: WWII notórius jelenetében láthattunk. Már a játék bevezetővideója elég árulkodó, hiszen ez a 2003-as eredeti intrója változatlanul hagyva, amit egy random FBI-ügynök mindenféle kontextus nélkül végignéz egy kivetítőn. Azután tovább folytatódik a fájdalmas pofonok áradata az első pályán, ami sajnos még csak a kezdet, ugyanis a remake még töménytelen mennyiségű bikakakit tartogat, hogy azt ütemezve a nyakunkba szórja. Egy héttel a hivatalos megjelenés után is annyira katasztrofális állapotban volt a XIII Remake, hogy nem egyszer azt az érzést keltette az egész produktum, hogy ezt ennyire rosszra csak szándékosan lehetett megcsinálni.
Kezdjük a látvánnyal: ami már az előzeteseken is szemet szúrt a rajongóknak, hogy a készítők a képregényes látvány helyett sokkal inkább a rajzfilmszerű - egyesek szerint már-már Fortnite-ot idéző - megjelenítés irányába terelték az újrahangolást. Ez már önmagában is elég nagy öngól, mivel ezzel megfosztották az egyik legjellegzetesebb vonásától az eredeti játékot, ami ráadásul úttörőnek számított ezzel a megvalósításával 2003-ban. Ezzel még dűlőre tudnék jutni, hiszen azért elvétve pofásan néz ki a remake, de elképzelni nem tudom, hogy a stilizált megoldásait miért kellett kigyomlálni belőle. Emlékeztek például arra az effektre az eredetiből, amikor egy nagy robbanás történt a közelben, bemozgott az egész kép, és kilógtak a “képregénylap paneljei”? Na, az újrázásban semmi ilyesmi nem lesz, ami többek között érvényes a közelharci effektekre, amik szintén olyan erőtlennek hatnak, hogy azok már szánalmasan komikusak.
A stíluskasztrálást a gunplay sem menti meg, ugyanis a közelharchoz hasonlóan az is annyira súlytalan, hogy nem hiszitek el. Én konkréten fel is telepítettem gyorsan az eredeti játékot, ami közel sem egy hibátlan shooter, de sokkal rugalmasabbnak hatottak az összecsapások, mint a demake-ben. Elképesztően darabos az egész XIII Remake – a lövések lagolnak, a billentyűleütéseket néha nem regisztrálja a játék, az animációk pedig bugosak, beállítástól függetlenül csökkentett framerate-tel futnak, és mondanom sem kell, hogy mennyire trehányul néznek ki. Ráadásul ez még mindig csak a jéghegycsúcsa!
Lassan kifogyok a szalonképes negatív jelzőkből, ezért csak beakadt lemezként tudom folytatni, hogy a játék technológiailag is egy telibe talált tökön rúgás. A framerate inkonzisztens, és úgy ingadozik, mintha hullámvasúton ülne, illetve a másként nem, csak pálya-újrakezdéssel orvosolható bugok is egymást érik. A hangkeverés az egyik legrosszabb, amihez szerencsém volt valaha, hiszen egyszer üvölt egy olyan karakter, aki szobákkal arrébb van tőlünk, máskor pedig nem halljuk azt, aki épp mellettünk áll. Bár lehet, hogy már ezért is hálásnak kellene lennem, mert néha egyszerűen csak elment az összes hang - akár átvezetők közben is -, amiket egyébként elfelejtettek feliratozni a fejlesztők, ezzel teljesen cserbenhagyva a siket és nagyothalló játékosokat. Amikor pedig azt hittem, ezt már nem lehet tetőzni, akkor nem e világi zajokat produkáltak a fegyverek és egyéb zörejek, aminek következtében arra kezdtem gyanakodni, hogy a hangkártyám adta fel végleg a küzdelmet.
Az AI szintén megér egy új bekezdést, bár a mesterséges intelligencia nem éppen a megfelelő kifejezés arra, ami a XIII Remake-ben történik - inkább a “mesterséges idiótát” jelöli esetünkben. Érdemes róla egy montázst megnézni, ugyanis felsorolni is nehéz, hogy mi nem működik az NPC-k fejében, de azért jöjjön egy pár példa a teljesség igénye nélkül: nem reagálnak a három méterrel arrébb holtan összerogyó társukra, beakadnak akár a nagy üres semmibe is, ahol azután mozdulatlanul állnak tovább egy helyben, de az is többször előfordult, hogy nyugodtan ugrálhattam az orruk előtt, az sem érdekelte őket. Én a játékot a legmagasabb nehézségi fokozaton pörgettem, ami nem segített az előbbi problémákon, így elképzelni sem merem, hogy mi történik a legkönnyebb beállításokon.
Úgy érzem, ennél a pontnál már felesleges kitérnem a sztorira, ami néhány karakter újradizájnolásán kívül - XIII például egy az egyben Sam Fisherre hasonlít - érintetlen maradt, tehát ismét változatlanul megkapjuk a játéktörténelem egyik legnagyobb cliffhangerét. A történetnél is rosszul nyúltak hozzá egyes átvezetőkhöz a készítők, és így stílusos képregényes megoldás helyett általában csak egy semmitmondó, kis felbontásban szenvedő videóra futotta tőlük. Az egyetlen pozitívum talán, hogy a szinkronok javarészt érintetlenül maradtak, ennek köszönhetően Adam West és David Duchovny is visszatérnek az eredeti szerepükben.
A negatívumok listája szinte végtelen, de azt hiszem, már így is eleget gyepáltam a XIII Remake-et. Sajnos nem tudom semmivel sem megmenteni ezt a borzalmat: minden idők egyik legrosszabb remake-jével van dolgunk, ami sajnos konzolokon is vállalhatatlan, tehát még azt sem lehet mondani, hogy a felsoroltak a tesztelt PC-s verzió sajátjai. A végpontszám azért ilyen "magas", mert talán a jövőben érkező javítások valamennyit segítenek majd rajta - bár az első tapaszok nem erről árulkodnak -, illetve arra esetleg jó ez a szoftvernek csúfolt merénylet, hogy felhívja a sokkal minőségibb 2003-as játékra a figyelmet. Persze az megint más kérdés, ha nosztalgiából valaki Rossz PC Játékok-élményt szeretne vásárolni magának 40 euróért: arra tökéletes a remake.
A XIII Remake PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra jelent meg, a Nintendo Switch-port valamikor jövőre érkezhet. Mi a PC-s verzióval kínoztuk magunkat.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.