PlayStation 5 teszt

Hét év diadalom után nyugdíjba vonul a PlayStation 4, de nincs okunk a szomorkodásra, hiszen megérkezett a fehérbe és feketébe öltöztetett PlayStation 5, amely a nyers erő mellett sok szuper újdonságot is tartogat.

Elég magasra emelte a Sony a lécet 2013 novemberében, amikor piacra dobták a PlayStation 4-et. A búcsúzó generáció alapkonzolja és annak a félidőnél érkező nagytestvére is olyan óriási sikert aratott, hogy az életciklusa végére a széria minden idők egyik legnépszerűbb konzolcsaládjává vált mintegy 114 millió eladott példánnyal világszerte. Ezzel a japánok komolyan feladták a leckét nem csupán a zöld vetélytársaiknak, de önmaguknak is, azt viszont már az első néhány önfeledt játékkal töltött nap után bátran kijelenthetem, hogy a PlayStation 5 nem fog meghunyászkodni az elődjei árnyékában.

 

Teljes döbbenet. Máshogy nem is tudnám leírni azt az érzést, amikor először kézbe vettem a PlayStation 5-öt. Ezernyi képet, videót és ilyen-olyan promóciós anyagot láttam az elmúlt hónapokban az új konzolról, de semmi nem tudott felkészíteni arra, hogy valójában milyen hatalmas ez a masina. A jókora doboz mélyén egy közel 40 centi magas, matt fehérben és éjfeketében tündöklő torony fekszik, amely a maga négy és fél kilójával fogásra jobban emlékeztet egy kompakt PC-re, mintsem egy játékkonzolra - szerény PlayStation 4 Slimem gyakorlatilag reszketve eltörpült mellette. A hagyományos, Ultra HD Blu-ray meghajtóval felszerelt változat mellett egy némileg karcsúsított digitális kiadás is készült, hozzám viszont a nagyobb, aszimmetrikus kialakítású konzol érkezett.

Az pedig evidens, hogy Mark Cerny és bandája nem spórolta ki belőle az anyagot a tervezés során. A robusztus, sziklaszilárd dizájn fogásra is abszolút prémium érzetet kelt, olyannyira, hogy miután a novemberi hűvös időben leszállított konzol fehér polimerszárnyait először megtapogattam, elsőre simán azt gondoltam, hogy az egész géptest fémből készült. Igazából nem is lőttem volna túl messze a valóságtól, hiszen aki bekukkantott már a fedél alá is, az láthatta, hogy a belső tér jelentős részét egy hatalmas hűtőmodul foglalja el. Ez a masszív rézlabirintus pedig tényleg jó szolgálatot tesz, hiszen a konzol elég komoly hardver-összeállítást kapott, de a komoly hőtermelés ellenére is szinte teljesen hangtalan marad a gép.

Ezúttal is az AMD processzora került a fedél alá, egy 8 magos, 3,5 GHz-en pörgő Zen 2-es egység, amit hagyományos hűtőpaszta helyett folyékony fém tart hidegen. A GPU szintén az AMD egyedi dizájnja, egy olyan RDNA 2-es mikroarchitektúrára épülő lapka, amely a 10,3 TFLOPS-os teljesítményével és a dedikált ray tracing gyorsítójával gondoskodik arról, hogy 4K felbontás mellett se piruljon el a hardver, még akkor sem, ha belőjük a sugárkövetést. Memória terén 16 GB-nyi GDDR6-os, 448 GB/s-os RAM került a fedél alá, és persze nem feledkezhetünk el a generáció egyik legnagyobb selling pointjáról, a régi vágású HDD-ket váltó SSD-ről sem. Az ultragyors, másodpercenként 5,5 GB-ot megmozgató adattárolónak köszönhetően drasztikusan lecsökkennek a töltési idők, sok esetben pedig gyakorlatilag teljesen megszűnnek a töltőképernyők.

A lelki szemeimmel már látom, ahogy a PC-s játékosok csak forgatják a szemüket a nagy újdonság miatt, de higgyétek el, tényleg brutális az, amire ez az egyedi modul képes. A Total War: Warhammer II veteránjaként jól tudom, hogy mennyire tud fájni a hosszú töltési idő, és tisztában vagyok azzal is, hogy egy jó SSD mennyivel gördülékenyebbé tudja tenni az ember napját. Mindezzel együtt nekem is szabályosan leesett az állam, amikor a Spider-Man: Miles Morales, a Demon’s Souls vagy éppen a külsős fejlesztésű Godfall olyan gyorsan betöltött, hogy két misszió közt még egy gyors orrfújásra sem jutott időm. Ami viszont kevésbé impozáns, az az SSD mérete. Papíron 825 GB tárhelyet kapunk, ami viszont a rendszerfájlok után a gyakorlatban csak 667 GB nettó szabad területet jelent, ezt pedig csak később növelhetjük majd meg.

A hardver tehát gyors, az előző generációhoz képest elképesztően, és szerencsére ezt a sebességet nem hátráltatja az új menürendszer sem. A bekapcsoláskor a már jól ismert pittyenést követően egy elegáns szürkésfekete tér fogad, ahol egyetlen ikonsoron felsorakoznak a játékaink. Eközben a beállításokat, a profilopciókat és gyakorlatilag minden más mellékfunkciót a rendszer mélyebben eltüntet a szem elől – a Sony ezzel nyilvánvalóvá teszi, hogy náluk tényleg a játékok az elsők. Természetesen a konzol a nappali központi szórakoztatóegységeként is remekül szerepel, így egy külön fülecskén megtaláljuk az olyan támogatott médiaalkalmazásokat, mint a Netflixet, a Spotify-t, a YouTube-ot vagy a Twitchet.

Az összkép egyébként nagyon emlékeztet a PlayStation 4 felhasználói felületére, a dizájn azonban jóval elegánsabb és (vizuális és gyakorlati szempontból is) áramvonalasabb. Embere válogatja, hogy kinek mennyire volt szimpatikus az előző generáció kezelőfelülete - én speciel kedveltem a PS4 menüjét -, abban viszont mindannyian megegyezhetünk, hogy a PlayStation Store valami borzalom volt. Óriási örömhír tehát, hogy az új konzolon a Store nem különálló applikációként, hanem a menü szerves részeként beépítve érkezik, ennek megfelelően pedig éppen olyan villámgyors, mint a UI bármely másik eleme. Egyébként az egész online bolt átesett egy kiadós ráncfelvarráson, amelynek köszönhetően minden kategória és menüpont jóval átláthatóbbá vált.

A megújult operációs rendszer néhány érdekes új funkciót is kapott. A játékaink közvetítése eddig is gyors és egyszerű volt, mostantól viszont lehetőséget kapunk arra is, hogy a Twitch vagy YouTube nagyközönsége helyett közvetlenül a PS-es barátainknak indítsunk streamet. A megújult barátlistának és partiopcióknak köszönhetően akár játék közben is követhetjük mások kalandjait – ilyenkor a rendszer picture-in-picture módban, egy mozgatható kisablakban helyezi el a saját képernyőnkön az élő videót. Ennél is izgalmasabb újítás viszont a Game Help, ami a PlayStation Plus előfizetőinek az egyik új kiváltsága. A funkciót támogató játékok fejlesztői mostantól rövid videófelvételekkel segíthetik a játékosokat elakadás esetén vagy egy trófea hajszolása közben – a Demon’s Souls például több mint 180 ilyen minivideóval készült a premierre.

És ha már PlayStation Plus, érdemes egy kis kitérőt tennünk az előfizetéses szolgáltatás új játékcsomagjához, a PlayStation Plus Collectionhöz is. Mivel az utóbbi években egyre nagyobb relevanciát nyertek a havidíjas előfizetéssel operáló játékkölcsönzők, a Sony is úgy döntött, hogy felturbózza a saját szolgáltatását. A PS Plus ára maradt a régi, az online funkciók és a havonta érkező ajándékjátékok mellett viszont PlayStation 5-ön kapunk egy elég vaskos válogatást az előző generáció legsikeresebb játékaiból. Ez azoknak jelenthet igazán óriási hírt, akik nem vásároltak az előző generációban PlayStation 4-et, a gyűjteményben ugyanis számos kiváló first-party cím is helyet kapott, melyek közül néhányan már a DualSense új funkcióit is támogatják.

És igen, megérkeztünk a csomag egyik legérdekesebb részéhez, a DualShock 4-et váltó DualSense kontrollerhez. Nem kertelek, ennél nagyszerűbb irányítót még soha nem fogtam a kezemben! Hozzá kell tennem, hogy ha kontrollerpreferenciáról volt szó, mindig is az Xbox felé húzott a szívem (még a Duke-ot is imádtam!), a DualSense után viszont nem vágyom semmi másra, kilóra megvett az új dizájn. A DualShock 4-hez képest lényegesen nagyobb, tömörebb és valamivel nehezebb ez a fekete-fehér patkó, tapintásra teljesen elsőosztályúnak hat. A D-Pad és a gombok némileg megemelkedtek és olyan reszponzívak, hogy szinte kipattannak a helyükről, az analóg karok pedig rugalmasak, de mégis szilárdak, lötyögésmentesek.

A legvadabb újdonságokat viszont a borítás alatt kell keresnünk, a DualSense ugyanis a már több mint húsz éve sztenderdnek számító, nehezékeket pörgető rumble-motorok helyett haptikus visszajelzéses technológiát és kontextusérzékeny adaptív ravaszokat alkalmaz. Na de mit is jelent mindez? Kezdjük a ravaszokkal, hiszen itt valamivel egyszerűbb a képlet. Arról van szó, hogy a L2 és R2 billentyűi alatt egy-egy ellenállómotor található, amely a megfelelő esetben változó erővel megfeszíti, gyakorlatilag „keményebbé” teszi a ravaszokat. Tehát nem az Xbox One rezgőravaszaihoz hasonló élményt kell elképzelnünk (habár a DualSense ezt a funkciót is tudja), hanem egy olyan mechanikát, ami élethűen szimulálja a játékban zajló eseményeket. Nézzünk erre néhány példát!

A Spider-Man: Miles Moralesben minden egyes kilőtt pókfonalat egy apró, lövedékszerű rezgésként érzékelhetünk, miközben az elsütőbillentyű kemény ellenállása úgy válik egyre lazábbá, ahogy főhősünk lengés közben leírja a félkörívet New York utcái felett. Mire Pókember a kötélhinta görbületének a tetejére ér, a mi ujjunk is szépen lassan végigjárja a ravasz mozgástávolságát. Hasonló okosságokat tud Demon’s Souls felújított változata is. Íjazás közben úgy feszül meg a karakterünk kezében a fegyver, ahogy húzzuk az egyre nagyobb ellenállást tanúsító billentyűt. Ha pedig úgy döntünk, hogy lövés helyett inkább visszaengednénk az ideget, csak finoman fel kell engednünk az ujjunkat. Rengeteg jópofa demonstrációval szolgált a konzolra előtelepített Astro’s Playroom is, ami nem meglepő, hiszen a játék a PlayStation 5 demózására lett kihegyezve. Egy bizonyos szakaszon például a kis robot egy gumilabdákat szóró minigunt vesz a kezébe, melynek óriási ereje alatt szinte megvadul az ujjunk alatt a ravasz, ezzel érzékeltetve a gyorsan tüzelő fegyver rúgását. 

A haptikus visszajelzés érzését ennél jóval nehezebb szavakba önteni, kimondottan egy olyan funkcióról van szó, amit csak akkor ért meg igazán az ember, ha saját kézzel tapasztalja azt. Gyakorlatilag arról van szó, hogy a hagyományos rezgőfunkció az új motoroknak köszönhetően mérföldekkel precízebbé és változatosabbá vált. A kontroller más-más felületein eltérő erejű és gyorsaságú rezdüléseket vagy lökéseket tapinthatunk ki, így az ezt támogató játékok képesek arra, hogy jól felismerhető, természetesnek tűnő fizikai behatásokat érzékeltessenek.

Játék akár 120 Hz-en!

A PlayStation 5 hátoldalán a két 10 Gb/s-os USB Type-A port és a LAN-bemenet mellett egy HDMI 2.1-es portot találunk, így akár 120 Hz-es képfrissítéssel is élvezhetjük a játékainkat. A konzol elején egy harmadik USB Type-A és egy USB Type-C csatlakozó kapott helyet.

Az Astro’s Playroom erre is rengeteg nagyszerű példát mutat. Egész egyszerűen a tenyerünkben érezhetjük azt, ahogy főhősünk átgázol a térdig érő ragacsos sártengeren, nagy lépéseket tesz a vattapuha felhőkön, vagy csak átszalad egy füves mezőn – utóbbi esetben például apró, szinte csiklandozó rezzenések érzékeltetik a hozzánk simuló fűszálakat. Ha elered az eső, a kontroller teljes felületén érezhetjük az ezernyi apró vízcsepp becsapódását, amikor pedig ez a zivatar jégesőbe fordul, a korábbi finom rezzenések éles, szinte fájdalom nélkül szúró vibrációzuhatagba csapnak át. 

A kontrolleren természetesen ezúttal is helyet kapott egy jókora trackpad és mozgásérzékelést is kapunk a beépített giroszkópokkal. Ezeket a DualShock 4-től megörökölt funkciókat azonban eddig is legfeljebb alkalmanként használhattuk ki, akkor is többnyire csak a Sony saját stúdiói által fejlesztett játékaival. Éppen ezért joggal nevezhetjük ezeket a képességeket mellékesnek, az adaptív ravaszok és a haptikus visszajelzés viszont nem igényelnek a játékostól különösebb inputot, és a használatuk sem kötődik feltétlenül semmiféle spéci játékmechanikához. A lényeg tehát az, hogy szabadon alkalmazhatók a külsős fejlesztésű multiplatformos címekben is, ahogy erre már az első naptól példát mutat a Call of Duty: Black Ops – Cold War, az NBA 2K21 vagy a Godfall – mindhárom cím remekül kihasználja a DualSense adottságait.

Abban tehát biztosak lehetünk, hogy nagyon boldog karácsonya lesz azoknak a kis és nagy lurkóknak, akik PlayStation 5-öt találnak idén a fa alatt, egyszerűen kiváló lett ez a konzol. A 1080p-s felbontásnál, 30 fps-sel is gyakran csak ziháló öreg konzolok után elképesztően üdítő a dinamikus 4K melletti sziklaszilárd 60 fps, vagy éppen a natív 4K-s, HDR-es és ray tracinges gyönyör - főleg az olyan elképesztően részletgazdag játékoknál, mint amilyeneket a PS5 nyitókínálatában találhatunk. Az pedig kifejezetten becsülendő, hogy a Sony idén is mert újítani a kontrollerén, és habár elsőre én is csak legyintettem a hangzatos, de semmitmondónak tűnő fícsörök hallatán, egyetlen délután elég volt arra, hogy fülig beleszerelmesedjek a DualSense összes újdonságába. Úgyhogy legyen is ez a végszó, most pedig bocsássatok meg, de rohanok is vissza játszani!

A PlayStation 5 november 19-én kerül boltokba Magyarországon. Az új konzol nyitócímeit egy 55 hüvelykes, gamereknek szánt OLED-tévén teszteljük, amelyet az LG biztosított a számunkra.

118 komment - szólj hozzá!