Sackboy: A Big Adventure teszt

A Sumo Digital a LittleBigPlanet 3-hoz hasonlóan a Sackboy: A Big Adventure megjelenését is a Sony legújabb konzoljának hajnalára időzítette, és az előd mintájára szerencsére nem kerülte el a leköszönő generációt sem.

A LittleBigPlanet 2008-ban megjelent - és még a Media Molecule gondozásában készült - első része főként azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a platformerelemei mellett kiemelt hangsúlyt kapott benne az alkotás lehetősége is. A játékosok gyorsan a szívükbe is zárták Sackboy kalandját, ami azután még két folytatást, illetve kisebb-nagyobb kézikonzolos spin-offokat is megélt. A Sony legújabb konzoljának debütálása mellett nyitócímeként pedig idén megkaptuk a negyedik epizódot, amiről szerencsére a PlayStation 4-tulajok sem maradtak le.

A játék elnevezése ne tévesszen meg senkit: a Sackboy: A Big Adventure igenis teljes értékű negyedik epizódja a LittleBigPlanet-szériának, azonban mivel a Sumo Digital ezúttal kiműtötte a platformerből a pályaépítgetés opcióját, így indokolttá vált a névcsere. Bizonyára ezt a döntést sok játékos neheztelni fogja, de az igazság az, hogy úgy tűnik, pontosan az ezzel nyert időre volt szüksége a fejlesztőknek ahhoz, hogy egy piszok élvezetes 3D-s platformert tegyenek le az asztalra.

A játék sztorija nincsen túlbonyolítva, ami kifejezetten örvendetes a LittleBigPlanet 3 kicsit túlhúzott átvezetői után. Imagisphere békés mindennapjait ezúttal a bohócsapkás Vex (szerepében Richard E. Grant brillírozik) bolygatja fel, aki Zsákfiú barátait nemes egyszerűséggel felporszívózza, hogy aztán rabszolgasorba taszítsa őket. Szerencsére főhősünk megússza a támadást, ezzel ráhárul a feladat, hogy Scarlet (akinek a hangját Dawn French kölcsönzi) támogatásával megmentse a társait, és véget vessen a Vex által okozott rémálomnak. Ezen a ponton érdemes megemlíteni, hogy a Sony folytatta az utóbbi időben kialakult jó szokását, és a Sackboy is magyar felirattal jelent meg, így a fiatalabbak, illetve az angolul kevésbé beszélők is könnyebben megérthetik a sztorit.

Szóval a történet nem túl fantáziadús, viszont akárcsak a pályaszerkesztő esetében, ahonnan a fejlesztők elvettek, azt a játék más aspektusában duplán visszaadták. Ennek köszönhetően a játékmenet nagyon élvezetes lett a Sackboy: A Big Adventure-ben, ami javarészt a külsőségeknek és a pályatervezésnek tudható be. Lesznek itt nyugodtabb, gyűjtögetésre alkalmas pályák, de rohanásra építő szintek is, valamint (talán a legjobban sikerültek) a Rayman: Legendsből kölcsönzött populáris zenei betétekre felépített darabok. Jótól lopni nem bűn, mint ahogy azt tartja a mondás, és ez halmozottan igaz, ha esetünkben olyan kiváló a zenei aláfestés, mint a Sackboyban.

A “normál” pályákon igyekeztek mindig valami apró újdonsággal csavarni egyet a formulán a készítők, így mindig lesz egy extra kütyünk, vagy pályaelemünk, amivel soha nem válik unalmassá a Sackboy: A Big Adventure. Ezek mellett pedig minden szinten lesz bőven gyűjtögetni valónk, ahonnan termesztésen nem hiányozhatnak a ruhadarabok sem, amikkel a saját ízlésünkhöz igazíthatjuk a zsákfiguráinkat. Amennyiben pedig tényleg mindent 100 százalékra szeretnénk a játékban kipörgetni, akkor megpróbálhatjuk a pályákat halál nélkül teljesíteni, ami szintén tovább növeli a játék kitűnőre vizsgázott szavatosságát.

Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen az egész játékot a barátnőmmel volt alkalmam végigjátszani, és így kijelenthetem, hogy rengeteget dob az élményen a kooperatív játéklehetőség, ami akár offline, akár online játszva is támogatja a négyfős kalandozást. A későbbi világokban - különösen az idő ellen versenyfutós pályákon - persze szokásos módon kicsit visszaüt a co-op, de cserébe azok a szintek, amiket csak két játékossal tudunk elindítani, kimagaslóan szórakoztatóra sikerültek.

Akárcsak a sztori, a játékmenet sincs túlbonyolítva a Sackboy: A Big Adventure-ben, viszont minden, amit kínál a játék, az soha ennyire precízen nem működött még idáig egyetlen egy LittleBigPlanet-játékban sem. Az előző részekben valahogy lomhák voltak a karakterek, és az irányítás is darabos volt - különösen a Nintendo platformereihez mérve -, de jelen tesztalanyuknál ez már a múlté. A játék által felvonultatott mechanikák a fentebb említett pályadizájnnak köszönhetően pedig élvezetesebbek, a látványnak hála pedig hangulatosabbak, mint valaha.

Viszlát töltőképernyők, helló, DualSense!

Természetesen a Sackboy: A Big Adventure is alaposan kihasználja a PlayStation 5 marketingkampányában sokat emlegetett villámgyors SSD-t. A pályák előtt feltűnő, legfeljebb egy-két másodpercig tartó töltőképernyőket leszámítva gyakorlatilag szünetmentes a játék az új konzolon. További érdekesség, hogy a babzsákfiú kalandja majdnem olyan nagyszerű részletgazdagsággal használja ki a DualSense kontroller adottságait, mint az Astro’s Playroom. A vattafelhőkön vagy fakockákon járva szó szerint érezhetjük Sackboy lépteit a puha vagy éppen keményen kopogó talajon, mint ahogy azt is, ahogy főhősünk átszalad a derékig érő szövetszálak tengerén. (szlav) 


Arra már korábban is röviden kitértem, hogy a Sackboy: A Big Adventure audiókörítése kiválóan sikerült, de hasonló jelzőkkel illethető a játék vizuális ábrázolása is. Mindegyik fejezet egyedi képi világot kapott, valamint a pályákon jóformán minden tereptárgy izeg-mozog, ami egyben nagyon kedves és varázslatos hangulatot kölcsönöz a játéknak. A legjobb az egészben, hogy mindez nem csak a PS5-ös kiadás kiváltsága, hiszen a nálam megfordult PS4-es tesztpéldány a kisebb felbontást leszámítva ugyanúgy lenyűgözően fest mozgás közben. A 60 fps-ről szintén nem kell az előző konzolgeneráció tulajdonosainak lemondaniuk, a framerate csak egy-két alkalommal rezzent meg az én ötéves fat PlayStation 4-emen.

Na, de hogy teljesít a PS5-ös változat?

Optimalizáció terén sem panaszkodhatunk Sackboy nagy kalandjára, hiszen ahogy Baloo is megerősítette, még a három célplatform leggyengébbikén is 60 fps-sel süvít a játék. A legjobb élményt természetesen a PlayStation 5 biztosítja, hiszen itt 4K-s felbontásban gyönyörködhetünk a fonálból és textilből összeszőtt világban – ezzel szemben a PS4 Pro 1080p-s felbontást garantál, míg az előzőgenerációs alapgép 720p-t jelenít meg. A next-gen változat látványa azonban ennél is tovább megy. Az élesebb kontúrok és részletgazdagabb felületi textúrák mellett a felturbózott színmélység és árnyékolás is sokat dob az összképen, nem is beszélve a fényesebb tárgyakon észrevehető SSR-ről. (szlav)


Mindent összegezve én remekül szórakoztam a Sackboy: A Big Adventure-rel, amiről negatívumként talán csak a túl sokszor megismétlődő bossfightot tudnám felhozni. Persze a platformerek rákfenéje, a kamerakezelés néha itt is bezavar, illetve a játék inkább csak a jól bevált elemekre építkezik a reformálás helyett, de mindezt olyan meggyőzően és bőséges tartalom mellett teszi, hogy vétek lenne kihagyni a műfaj szerelmeseinek. Az pedig már csak egy külön piros pontot érdemel a Sony ellenőrzőjében, hogy a PlayStation 4-es verziót sem hanyagolták el, így mind nekik, mind a (leendő) PlayStation 5-tulajoknak erősen ajánlott vétel Zsákfiú generációkon átívelő kalandja.

A Sackboy: A Big Adventure kizárólag PlayStation 4-re és PlayStation 5-re jelent meg. A teszt PlayStation 4-en készült, de a PlayStation 5-ös verzió alapján született benyomásainkat is tartalmazza. Az új konzol nyitócímeit egy 55 hüvelykes, gamereknek szánt OLED-tévén teszteljük, amelyet az LG biztosított a számunkra.

8.0

Sackboy: A Big Adventure teszt értékelés 8.0

Pozitívumok:

  • Csodálatos látvány PS4-en is
  • Magával ragadó zenei aláfestés
  • Jól bevált játékmechanikák és precíz irányítás
  • Online és offline kooperatív mód
  • Bőséges tartalom

Negatívumok:

  • Ismétlődő bossfightok
  • Néhol macerás kamerakezelés
  • A pályaszerkesztő kivétele miatt nem mindenki lesz boldog
6 komment - szólj hozzá!