A lista a szokásos felállás alapján készült el: a szerkesztőség tagjai három játékot választhattak a tavalyi év felhozatalából, és minden esetben meg kellett indokolniuk, hogy miért az alábbi címek mellett döntöttek. A felsorolás maximálisan szubjektív, nem a Metacritic-átlagot néztük, hanem azt, hogy mely fejlesztések okozták a legmaradandóbb élményt számunkra.
Baloo kedvencei
3. Ghost of Tsushima
Amennyire vártam a The Last of Us: Part II megjelenését gyakorlatilag 2013 óta, az audiovizuális élményt leszámítva ugyanakkora csalódás is lett a Naughty Dog legújabb játéka a számomra. Szerencsére ugyanilyen mértékű pozitív meglepetést okozott a Ghost of Tsushima, aminek a látványa és a zenéje szintén elvarázsolt, és egy olyan keserédes történettel ajándékozott meg mindenkit, aki egy kicsit is fogékony a keleti kultúrára, hogy azután garantáltan nem maradt szem szárazon. És akkor az ingyenes update-ként érkezett kooperatív módot még nem is említettem!
2. Hunt: Showdown
Mivel a PS4-es verzió tavaly jelent meg, ezért úgy érzem, felpréselhetem a listára a Hunt: Showdownt is, habár az igazság szerint már a korai változat óta nyúzom a Crytek FPS-ét PC-n. Ugyanakkor most váltotta fel teljesen a Siege-addikciómat a cowboyos szörnyvadászat, amihez fogható élményt azóta sem kaptam egyetlen egy lövöldétől sem. Minden zörej, minden fegyverdördülés idegőrlő, és az 1800-as évek végéből származó fegyverarzenálnak köszönhetően minden leadott lövést meg kell gondolni, amitől néhány párbaj olyannyira feszült, hogy általában a szívinfarktus kerülgeti a játékost.
1. Baldur's Gate III
Ismét nem egy "rendes" 2020-as megjelenés, hiszen a Baldur's Gate III egyelőre csak Early Accessben elérhető, de még ebben a kiforratlan formájában is annyi élménnyel gazdagított, hogy ő lett nálam az idei befutó. Igazi next-gen RPG, rengeteg lehetőséggel, illetve döntéssel, és akárcsak a Divinity-játékokban, itt sincsenek töltelékharcok, minden összecsapásnak súlya van. A zenére pedig egyszerűen nincsenek szavak: nem gondoltam, hogy Mick Gordont vagy Gustavo Santaollalát valaki beelőzi, de Borislav Slavov olyan muzsikát tett le az asztalra, amit már a menübe belépve átszellemülve hallgatok azóta is.
barackostej kedvencei
3. Fall Guys: Ultimate Knockout
Bár a battle royale-játékok nem a kedvenceim, a Fall Guys aranyos karaktereivel és végtelenül addiktív játékmenetével sok kellemes órát okozott nekem 2020-ban. Voltak éjszakák, amikor képtelen voltam abbahagyni, és hajnali egyig próbáltam megszerezni azt a bizonyos koronát. Igaz, a PS Plus-tagság miatt nem fizettem érte, azért a lehúzós skinek máig bökik a csőrömet.
2. The Last of Us: Part II
Sokakkal ellentétben számomra az első The Last of Us nem volt meghatározó élmény, így a második résztől sem vártam túl sokat. Legnagyobb meglepetésemre azonban pillanatok alatt behúzott a folytatás, és majdnem egy szuszra végigjátszottam a játékot. A megosztó, többszereplős történetvezetés telitalálat volt, de a posztapokaliptikus Seattle-re is sokáig emlékezni fogok még. Egyedül a harcrendszerrel nem voltam kibékülve, szerintem ezen a téren még mindig fejlődnie kell a Naughty Dognak.
1. Final Fantasy VII Remake
Nem mondhatni, hogy keményvonalas Final Fantasy VII-rajongó lennék, a remake azonban megértette velem, miért is imádják ennyien a sorozat hetedik részét. A harcrendszeren illett volna még faragni picit, de a történet, a látvány és a karakterek egy olyan elképesztő egyveleget alkotnak, amit ebben az évben semelyik másik játékban sem kaptam meg. A fejlesztők hihetetlenül jó érzékkel nyúltak a bálványként imádott eredetihez, a lezárás pedig meglepő fordulatával egy izgalmas folytatást vetít előre.
fojesz kedvencei
3. Pokémon Shield - The Crown Tundra
Egy csöppet csalnom kellett, hogy most is beírhassam a kedvenceim közé a legutóbbi Pokémon-játékot, de az a helyzet, hogy 2020-ban is rengeteget pokémonoztam, amiből a játék DLC-i is vastagon kivették a részüket. Cikkben is megemlékeztem róla, de azért álljon itt újra: az ősszel megjelent The Crown Tundra talán a legjobb dolog, ami tavaly történt Pokémon-fronton, és rendkívül izgalmas jövőt vetít előre a rajongók számára. Ja, hogy idén lesz huszonöt éves a sorozat?
2. The Last of Us: Part II
Most, hogy mindenki túltette magát azon, hogy a The Last of Us: Part II-t egyáltalán ki merészelték adni, ejtsünk pár szót arról is, hogy a Naughty Dog fejlesztése lazán az év egyik legjobb játéka. Újra és újra elcsodálkozom, hogy a csapat mennyi energiát fektet a részletekbe, és mivel a szivárgásokat is sikerült elkerülnöm, a sztori felépítése is meglepetésként hatott. Egyedül a tempóval voltak problémáim, én azért tudtam volna vágni a bő húszórás játékidőn.
1. Tony Hawk's Pro Skater 1 and 2
Az új Tony Hawk-gyűjteményt a feleségemtől kaptam ajándékba, aki meglepetten mesélte, hogy alig tudta beszerezni a játékot, mert az egyik boltos szerint "sok harmincas most éli újra a gyerekkorát". Ez nagyjából mindent elmond arról, hogy mit jelent nekem ez a csomag: az ezredforduló környékén csak a Tony Hawk-játékokon pörgött az agyam, miattuk kezdtem el gördeszkázni, és a zenei ízlésemet is jelentősen befolyásolták. Most újra belekóstolhattam mindebbe, méghozzá egészen paradés kivitelezés mellett.
Gorien kedvencei
3. Kentucky Route Zero
A Kentucky Route Zero messze nem a legjobb játék, amivel 2020-ban találkoztam, de hogy a legkülönlegesebb játékélmény, az biztos. Ez az epizodikus történetfüzér hét éven át készült, kissé darabos, mint egy fura kirakós, ám a kilátástalan, mégis reménykedő hangulata emlékezetessé teszi. A senkiföldjén kalandozó szereplői őszinték, vágyaik és gondjaik páratlan módon kelnek életre ebben a fura, nehezen kategorizálható játékban. Az ábrázolt dilemmái még ma is felidéződnek bennem – nem vicc, hogy hagy maga után gondolkodnivalót!
2. Deep Rock Galactic
A Deep Rock Galactic egy nagyon eltalált multis játék. Eleve, ki ne vágyna rá, hogy űrtörp legyen, aki más űrtörpök oldalán aprítja az idegen bogarakat, miközben megtömi a zsebét a föld kincseivel? Csak néhány társ kell, és mehet a móka! A hangulat a helyén van, a küldetések kellően változatosak, tökéletes kikapcsolódás akár egy-két kör, akár egy hosszabb játék erejéig. A sötét tárnákban hallod közeledni a rusnya dögöket, beélesíted a gránátvetődet és a csákányodat „lesz, ami lesz” alapon, aztán pedig iszol a sikerre egy pofa sört. Kell ennél több?
1. Ori and the Will of the Wisps
A Moon Studios egyszer már illusztrálta, hogy kellő tőke mellett mire képes az indie játékgyártás, idén pedig képesek voltak újrázni. Az Ori and the Will of the Wisps több és nagyobb az elődjénél, épp a megfelelő módon. Az egész olyan, mint egy életre kelt mesekönyv, csodás látvány, érzelmes zene, aranyos karakterek – és persze a történet is igyekszik néhány könnycseppet kicsalogatni a játékos szeméből. Játékot is lehet művészien készíteni, az Ori pedig az egyik legjobb példa erre, szinte minden aspektusában.
iNKARNATE kedvencei
3. DOOM Eternal
A 2016-os remek újragondolás folytatásának részemről teljes mértékben itt a helye. A pörgős, fegyverváltós harcok igazi adrenalinbombák, amiben egészen otthon éreztem magam, hiszen mindig is imádtam az arena shootereket. Az Eternalra jellemző játékstílus egy jó evolúciós lépés volt, hogy ne ugyanazt a játékot kapjuk még egyszer, azonban a pályák felépítése és a történet kohéziója megsínylette a változásokat. A darálás mondjuk mindenért kárpótolt, de azt azért igazán sajnálom, ami Mick Gordon soundtrackje körül történt.
2. Cyberpunk 2077
Személy szerint remekül szórakozom a Cyberpunkkal a megjelenés óta: sikerült több más projekt mellett is több mint 70 órát beletennem, és még mindig élvezem az edgy katanás-mesterlövész-hacker-crafter létet. A hype-vonat elment előttem anno, így főként az asztali szerepjátékok irányából származik az érdeklődésem a játék iránt, aminek atmoszféráját, RPG-alapjait elég jól kielégíti a hangulat, a történet és a mellékküldetések remek karakterekkel, szinkronnal, feszített tempójú, mozis FPS-élménnyel és egy létező kalandmodul feldolgozásával - teljesen más, de szükséges húrokat pendít meg, mint a másik 2020-as szerelmem, a Baldur's Gate III előzetes verziója (amit simán elsőre helyre tettem volna, ha tavaly jelent volna meg a teljes változat).
1. Gears Tactics
Kellemes időutazás volt az évezred elejére, hiszen pont nem sokkal a Tactics megjelenése előtt nyomtam végig coopban az első Gears of Wart. A nosztalgia mellett leginkább a csaták ütemezésébe és folytonosságába zúgtam bele: más összeharácsolt játékokhoz képest tetemes mennyiségű akcióponttal a brutálissá váló, mégis körökre osztott harcok vitték a prímet. Szerencsére a fröcsögő belek, a pusztítás, a humor is abszolút a helyén maradtak a műfajváltás ellenére, melyet izzasztó bosscsaták tarkítanak - szép munka!
Májkül kedvencei
3. NBA 2K21
Gondolom, most sokatok számára furcsa lehet, hogy mit keres itt a 2K-féle legújabb kosárlabdajáték, hiszen annak idején a tesztemben nem épp békésen váltunk el egymástól - szerencsére azóta már sokat finomodott a kapcsolatunk. A folyamatosan érkező frissítéseknek hála hatalmasat javult a játékélmény, ráadásul hétről hétre bővülő tartalom mellett igyekeznek újra és újra visszacsábítani a parkettre, hozzáteszem, sikerrel. Azért a hibák nagy része megmaradt, és a szerverek sem lettek sokkal jobbak, de ennyire játékot még sosem gyűlöltem szeretve.
2. Mafia: Definitive Edition
Számomra minden idők egyik legjobb játéka volt a Mafia: City of Lost Heaven, ezért elképesztően vártam, hogy mit hoznak ki belőle a Hangar 13-as srácok. A harmadik rész vegyes fogadtatása miatt hatalmas nyomás lehetett rajtuk, de remekül vették az akadályokat, a végeredmény pedig nemcsak megközelíti, de sok tekintetben felül is múlja a nagy elődöt. A történetet számos helyen kibővítették, ami csak a javára vált, ahogy a szereplők újraalkotása is, akik elsőre ugyan furcsának hathatnak, de pár küldetést követően már fel sem tűnik a különbség. A városi látkép szintén pazar, a beépített rádióadóknak hála pedig tényleg ott érezzük magunkat Lost Heaven bűn áztatta utcáin. A Mafia: Definitive Edition egy tökéletes remake lett, aminek minden egyes bitjén érezni, hogy olyan emberek készítették, akik imádták az eredetit.
1. Cyberpunk 2077
Nagyon sajnálom, hogy a CD Projekt RED végül megannyi tologatás és számos balhét követően ilyen állapotban jelentette meg a játékot, mivel a rengeteg bug és vicces, mémelhető jelenet mögött minden idők egyik legjobb RPG-je bújik meg. Ez a játék konkrétan nekem lett kitalálva, ugyanis imádok felfedezni, minden egyes kő alá benézni, és bizony Night City utcái csak úgy hemzsegnek a lehetőségektől, így nem csoda, hogy folyamatosan letértem, az amúgy szintén minőségi fővonalról. PC-sként azért örülök, hogy a hibák nagyobbik része elkerült engem, és amik voltak, azok is inkább vizuális anomáliákban jelentkeztek; játékmenetet megakasztó problémával nem futottam össze, pedig elég sok időt töltöttem a Cyberpunk világában, és még hol van a vége? Szerencsére a javítások gyorsan érkeznek, és remélem, hogy mire befut az online lehetőség, addigra kigyomlálják a problémák nagy részét, mert ezeknek hála sokan lemaradnak egy életre szóló élményről - mondjuk elnézve a játék mostani állapotát, valamilyen szinten ezt is lehet annak nevezni.
sirdani kedvencei
3. Microsoft Flight Simulator
Technológiai szempontból az idei év legizgalmasabb alkotása számomra egyértelműen a Microsoft Flight Simulator volt. Ugyan az irányítást az elmúlt hónapok során sem sikerült még teljes mértékben elsajátítanom, és a gépigény még mindig nem javult sokat, viszont az az élmény, hogy az egész Földet bejárhatjuk, még mindig páratlan. Ráadásul a rendszeres frissítéseknek hála a „pálya” egyre csak részletesebb és aprólékosabb lesz, szóval garantált, 2021-ben sem fognak unatkozni az irányítótornyok… legalábbis a virtuálisak biztosan nem.
2. The Procession to Calvary
Valószínűleg sokaknak semmit sem mond ez a cím. Mondjuk ez várható is volt egy olyan point & click játék esetében, ahol kollázsszerűen meganimált reneszánsz festményen szenvedhetünk el egy olyan történetet, ami a legendás angol humornál is sokkalta fárasztóbb. Ennek ellenére nekem maximálisan betalált a The Procession to Calvary, ami nem csak a párbeszédekre, hanem a képi ábrázolásra is képes erőteljesen építkezni. Mindehhez pedig a remek klasszikus zenei körítés már csak hab a tortán, szóval tegyetek vele egy próbát, nem fogjátok megbánni!
1. Desperados III
Nyilván érezni lehet, hogy ez a felsorolás erősen szubjektív, úgyhogy nem meglepő, ha egy Desperados-fannak 2020 legemlékezetesebb alkotása a Desperados III. Lényegében a 2001-es első rész megjelenése óta erősen hányatott sorsú franchise a Mimimi Games csapatának kezében végre egy olyan folytatást kapott, ami egyszerre felel meg a kor és a rajongók elvárásainak. Vagyis hű az eredeti klasszikus által kijelölt stílushoz, miközben játékmenetileg cseppet sem érződik elavultnak, sőt, az utóbbi évek egyik legjobb valós idejű taktikai játéka lett.
szlav kedvencei
3. Star Wars: Squadrons
Mivel gyógyíthatatlan Csillagok háborúja-rajongó vagyok, és gyakorlatilag a Rogue Squadron és a TIE Fighter pilótafülkéjében nőttem fel, szörnyen ki voltam már éhezve egy űrrepülős Star Wars-játékra. A Squadrons tehát fantasztikusan hiánypótló volt számomra az év és talán az egész évtized felhozatalában, annak ellenére is, hogy egyébként a játék közel sem nevezhető tökéletesnek. Én azonban pontosan azt kaptam tőle, amit elképzeltem, és habár tartalom terén kissé szűkösre sikeredett a csomag, az EA Motive a kezdeti elvárások ellenére is folyamatosan csiszolja és bővítgeti a fejlesztését.
2. World of Warcraft: Shadowlands
Lassan másfél évtizede játszom a World of Warcrafttal - kisebb kihagyásokkal persze -, de talán még sosem éreztem olyan mély hullámvölgyet, mint a Battle for Azeroth második felében. Szerencsére idén megérkezett a Shadowlands, amely elsősorban nem a tartalmi újdonságaival hozza el a hosszú szárazság utáni esőt, hanem a konzervatív filozófiájával, amit valószínűleg a Classic óriási sikerei véstek kőbe. Az egész azonban közel sem lenne számomra annyira fontos, ha nem a 2020-as évet írnánk, amikor egy játék közösségi faktora aranyat ér. Ezen a téren pedig továbbra is verhetetlenek az MMORPG-k, hiszen nincs ahhoz fogható érzés, amikor néhány nap alatt újra benépesedik a régi ismerősökből álló barátlista, hogy a társaság ismét felsorakozzon és szembeszálljon a hatalmas raidbossokkal.
1. The Last of Us: Part II
Számomra egyértelműen a The Last of Us: Part II volt az év legfontosabb és legmaradandóbb játéka. Nem a technikai, játékmeneti vagy éppen történetvezetési bravúrjai miatt (habár ezeket sem vitatnám el tőle), hanem a bátorsága miatt. A mára sztárstúdióként számon tartott Naughty Dog az efféle státusszal járó elvárások ellenére sem rettent el attól, hogy magára haragítsa a játékosainak egy jelentős hányadát, hogy aztán később rákényszerítse őket arra, hogy szembenézzenek a saját elutasító és potenciálisan ártó prekoncepcióikkal. Mára gyakorlatilag klisének érzem ezt leírni, de a The Last of Us folytatása nem szórakoztató, legalábbis a szó hagyományos értelmében véve, de nem is a könnyed mulattatás a célja. Ehelyett egy mélyen megrázó, gyakran gyomorforgató történetet mesél el, ami így vagy úgy, de biztosan megragadja a játékos érzelmeit. Sokan pedig hajlamosak elfelejteni, hogy pontosan ez az, ami igazán naggyá tette az első epizódot is.
Kapcsolódó cikkek
Csak mert az online Cyberpunk játék KÜLÖN ÁLLÓ játékként fog érkezni a CDPR-től de ne zavarjon, hogy kismilliószor elmondták már, te meg 1 játékoldal cikkezője lennél ugyebár...
Eddig nem történt velem olyan sem, hogy a mentés használhatatlan lett volna az új frissítés miatt.
Amin még fejleszthetnének, az a vár és város ostrom. Sajnos csak addig tartanak ezek, amíg el nem esik a fő kapu és a várfal, pedig jó lenne, ha a városon is keresztül kellene verekedni magunkat, egészen a trónteremig.
A másik probléma az az, hogy a társaink könnyen meg halnak mióta bekerult ez a funkció és nagyon kell vigyázni a felderítődre, orvosodra és mérnöködre. Meg most már magadra is. :) vissza kellett töltenem a játékállást, mert egy csatában halálos sebet kaptam, pedig egy kevés élettel túléltem az ütközetet.
Mindig jó (de főleg) ezen az oldalon olyan játékokról listát olvasni, amik valamilyen okból örömet okoztak. Klassz lista. Örülök, hogy az új Ori és a Desperados III is felkerült.
A Baldur's Gate 3-t én inkább kivárom míg megjelenik teljes pompájában, de örülök, hogy a szerkesztőknek az a véleménye, amit gondolok a játékról :). A legjobban várt 2021/22-es játék számomra.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.