Hitman 3 teszt

Megérkezett a négy évvel ezelőtt újraindított Hitman zárófejezete, így hát Dubaitól egészen a Kárpátokig utazunk, hogy kedvünk szerint gyakorolhassuk a 47-es ügynök halálos művészetét.

Nagy feladatot vállalt az IO Interactive csapata, amikor 2016-ban gyakorlatilag teljesen rebootolták a Hitman-szériát. A vonalkódos bérgyilkos éppen egy komoly hullámvölgyből evickélt ki, és egy darabig úgy tűnt, hogy az epizodikus formában piacra dobott újragondolás sem fogja megváltani a szériát, éppen a szokatlan tálalása miatt. A dán stúdió azonban hallgatott a játékosokra, a Square Enixtől búcsút intve pedig végül egy hagyományos trilógiaként hozta el a World of Assassination háromfelvonásos színdarabját, melynek a most megjelent utolsó fejezete az egész franchise fényes ékköve lett.

Mindenek előtt azonban érdemes leszögezni, hogy a Hitman 3 alapjaiban semmit nem változott az előző két részhez képest. Ismét tágas, élettel teli pályákat kapunk, amelyek legfőbb célja, hogy teljesen szabad kezet adjanak abban, hogy a saját fantáziánk szerint művelhessük a 47-es ügynök halálos mesterségét. A mechanikai újítások gyakorlatilag teljesen kimerülnek egy új kütyüben, a kézikamerában, amelyet szkennelésre és hackelésre használhatunk.

Ennél több újdonságra viszont nincs is szükségünk, hiszen így is a mi játékoskosarunk a teljes világ, annak összes szereplőjével és használati tárgyával együtt. Kopasz főszereplőnk valódi kaméleon módjára öltheti fel bármely járókelő hacukáját, hogy aztán a likvidálásra kijelölt célpontját sarokba szorítsa, majd kíméletlenül végezzen vele – az sem baj, ha csak egy kólásdoboz vagy egy rozsdás szög akad kéznél a feladathoz.

A csomagban ezúttal is hat új játszóteret kapunk. Vitathatatlan, hogy minden egyes helyszín óriási odafigyeléssel készült, nem csupán a gyönyörű részletgazdagságukat tekintve, amely az újgenerációs konzolokon kimondottan fantasztikusan fest, de funkcionalitás szempontjából is. Ha az előző epizódok Sapienzája vagy Miamija láttán azt éreztétek, hogy tényleg ezerféle megközelítéssel oldhatjátok meg az előttetek álló kirakóst, akkor csak várjátok ki az új epizódot!

A már megszokott rendszer szerint ezúttal is követhetjük az előre felvázolt sztoripontokat, de rengeteg lehetőséget kapunk a kötetlen improvizációra is. És ez az, ami szinte végtelen szavatosságot kölcsönöz a játéknak: szinte minden misszió úgy van kitalálva, hogy akár több tucatszor újrajátszhassuk őket, és akkor még nem is esett szó a speciális kihívásokról.

A világ körüli túra során megmászhatjuk a világ legmagasabb épületét Dubaiban, ellátogathatunk Argentína borvidékeire, felfedhetünk egy titkos kísérleti labort Kínában, de átszelhetjük még a Kárpátokat is. A pályák közül mégis kettő emelkedett ki igazán: a német ipari negyedben dübörgő szórakozóhely és az angliai Thornbridge Manor. Ezeken a helyszíneken vált ugyanis igazán világossá, hogy a fejlesztőbrigád határozott próbát tett arra, hogy eltérjen a már jól bejáratott sémától, a végeredmény pedig egészen fantasztikus lett. A berlini Berghainra emlékeztető helyszínen például egyszerre játszhatjuk a vadász és a préda szerepét, hiszen az ügynökség egy tucat bérgyilkost küld a főhősünk után. A probléma csupán az, hogy ők az álruhától függetlenül is jól ismerik a 47-es arcát, számunkra viszont ismeretlen az ellenfelek kiléte.

Nagyon érdekes volt ez a fordított dinamika, de nekem mégis az angol úri család rusztikus villájában játszódó küldetés volt a kedvencem, itt csúcsosodott ki ugyanis a Hitman-széria visszafogottan élcelődő humora. A misszió szinte teljes egészében feleleveníti Rian Johnson Knives Out című filmjét, hiszen nem várt fordulatként a 47-es ügynök ezúttal egy gyilkossági nyomozás kellős közepén találja magát. Ha úgy tartja kedvünk, némi csellel felölthetjük a család által felbérelt detektív hacukáját is, hogy aztán mi magunk oldjuk meg a csavaros összeesküvést. A hat fejezet közül egyedül talán csak a Kárpátokban zakatoló vasutas pálya lógott ki gyengébb láncszemként, hiszen ez a zárófejezet a helyszínéből adódóan teljesen lineáris lett.

Mivel a négy éve futó trilógia záróakkordjáról beszélünk, nem meglepő, hogy valamivel feszesebb lett a történetvezetés is. A Hitman 2 kiábrándító diavetítései után ezúttal végre teljes értékű átvezetőket kapunk, de a korrekt prezentáció sajnos nem segít sokat azon a tényen, hogy a titkos szervezetekről, árulásról és összeesküvésekről szóló sztori továbbra is elég vérszegény. A dán csapat megpróbálta személyesebbé, emberközelivé tenni a történetet, de az igazság az, hogy nehéz komolyan venni az események érzelmi töltetét, ha a 47-es ügynök hangja és ábrázata teljesen kifejezéstelen, a viselkedésével pedig száztíz százalékon nyomja a szociopatát.

Ezt persze nem érdemes zokon venni, hiszen sosem a személyisége miatt szerettük az öltönyös mészárost, az viszont már jóval kellemetlenebb, hogy a fejlesztők végleg kinyírták a Ghost Mode-ot, és nem kaptunk új Sniper Assassin-missziót sem. A Hitman 2-ben bemutatott furcsa többjátékos módot persze könnyű elengedni, hiszen ez a legtöbb esetben inkább a káoszba torkolló speedrunról szólt, mintsem a megfontolt taktikázásról, a mesterlövészes küldetések viszont kifejezetten szórakoztatóak voltak – reméljük, hogy később még találkozhatunk velük, ha máshogy nem, DLC formájában! A távozó játékmódok viszont teret engedtek a Hitman 3 legnagyobb újdonságának: a VR-módnak. Sajnos nem volt lehetőségem arra, hogy személyesen kipróbáljam a kizárólag PlayStation VR-ral elérhető opciót, a beszámolókat olvasva azonban úgy tűnik, hogy a dolog technikai megvalósítás szempontból hagy még némi kívánnivalót maga után.

Érdemes végül szót ejteni arról is, hogy az eredeti, epizodikus megközelítés legnagyszerűbb hagyatékaként lehetőségünk van arra, hogy ebben a játékban egyesítsük a trilógia összes fejezetét. Ez nagyszerű hír azok számára, akiknél ez rendeltetésszerűen működik, az első napok tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy a legkevésbé sem zökkenőmentes a dolog. Arról korábban már a híreink közt mi is beszámoltunk, hogy PC-n az Epic Games Store exkluzivitása miatt pórul jártak azok, akik Steamen vásárolták meg a korábbi részeket, arra viszont én sem számítottam, hogy még konzolon is bajos lesz a dolog.

Habár a második epizóddal számítógépen volt dolgom, a 2016-os elődöt PlayStation 4-en vásároltam meg, így okkal számítottam arra, hogy a PlayStation 5-ön tesztelt harmadik részben elérhetem majd ezeket a helyszíneket is. A jelenlegi állás szerint viszont kizárólag a DLC-pályákat is tartalmazó bővített kiadások tulajdonosai importálhatják a korábbi fejezeteket, ami valljuk be, nem túl barátságos megoldás. 

A Hitman 3-mal tehát akadnak itt-ott problémák, de szerencsére leginkább csak a játékon kívül, technikai oldalról. Az új fejezeteket illetően nem lehet okunk a panaszra, sőt tovább megyek, úgy gondolom, hogy nem csak a World of Assassination trilógiájának, de az egész franchise-nak a legnagyszerűbb misszióit szállította idén az IO Interactive. Aki tehát kedveli a kimért tempójú, megfontolt lopakodós játékokat, vagy már jelenleg is a vonalkódos hóhér rajongója, az egész biztosan elégedett lesz az idei zárófejezettel is. Az pedig már csak pluszpont, ha sikeresen egy kalap alá tudjátok vonni mindhárom epizódot – ebben az esetben minden idők egyik legkerekebb és legtartalmasabb trilógiájával lehet dolgotok.

A Hitman 3 PC-n, Xbox One-on, Xbox Series X-en, PlayStation 4-en, PlayStation 5-ön, Nintendo Switchen és Google Stadián jelent meg. Mi PlayStation 5-ön teszteltük a játékot.

8.5

Hitman 3 teszt értékelés 8.5

Pozitívumok:

  • A trilógia és talán a teljes franchise legkiválóbb pályáit hozta a legújabb rész
  • A jól bejáratott Hitman-formulának továbbra sem akad riválisa
  • Ezernyi megközelítés, melynek csakis a fantáziánk szabhat határt
  • Pazar látványdizájn
  • Visszakaptuk a tisztességes átvezetőket
  • Az előző részek integrációja (már akinek működik)
  • Lehet potenciál a VR-módban

Negatívumok:

  • A határozottabb történetvezetés ellenére sem túl acélos a sztori
  • A Kárpátokban zajló fejezet kissé kiábrándító
  • Elkaszálták a Ghost Mode-ot, nincs új Sniper Assassin-misszió
11 komment - szólj hozzá!