Maquette teszt

Egy igazi szerelemben sokszor a legkisebb problémák okozzák a legnagyobb gondokat, és sokszor mi magunk nagyítjuk fel őket, hogy aztán akadályt képezve eltorlaszolják előttünk a közös jövőnkbe vezető utat.

Ezt a problémát járja körül a Graceful Decay csapatának első játéka, méghozzá meglehetősen ötletesen. A Maquette világában ugyanis semmi sem akkora, mint amekkorának látszik, hiszen a játékmenet fontos eleme a különféle tárgyak méretének manipulálása. Ennek hála akár egy megtalált kulcs képezheti a hidat a továbbjutáshoz, de az elsőre szimpla akadálynak tűnő óriási kockának is hasznát vehetjük a későbbiekben. Az alapötlet tehát remek, de itt nem csak egy szimpla kalandjátékkal van dolgunk, mivel a rejtvények között egy szerelmespár életének mindennapjai bontakoznak ki.

Ott lehetünk a megismerkedésüknél, az első bensőséges pillanatoknál, de az árnyoldal is tiszteletét teszi, és bizony a kezdetben színes világ szépen lassan egyre inkább kifakul. A történet egyébként egész érdekes, és a két szereplő remekül játszik, ami nem csoda, hiszen hivatásos színészekről van szó. Ráadásul Bryce Dallas Howard és Seth Gabel a valóságban is egy párt alkotnak, aminek hála játszi könnyedséggel hozzák a szerelmeseket. Bár a rajzos átvezetőkből kibontott sztori meglehetősen klisés, így is remekül építi fel a hangulatot, ami már rögtön a játék elején beránthatja az erre fogékony játékosokat.

Az első lépések tehát kifejezetten érdekesek, ráadásul ahogy kinyílik a játéktér, úgy érezzük, hogy lehetőségek tömkelege szakadt a nyakunkba, és hirtelen azt sem tudjuk, hogy merre haladjunk. Ez azonban csak a látszat, mivel a Maquette sokkal inkább nevezhető egy pár feladvánnyal feldúsított sétaszimulátornak, mintsem valódi kalandjátéknak. Ennek hála a rejtvények csak töltelékként vannak jelen, ráadásul néhány kivételtől eltekintve nem is igazán emlékezetesek, cserében viszont sokszor körülményesek, ami a lineáris megvalósításnak köszönhető.

A Maquette ugyanis nem csinál titkot abból, hogy merre kell továbbhaladni, mivel minden olyan helyet lezár, ahol nincs keresnivalónk, így ha elakadnánk, biztosak lehetünk abban, hogy az orrunk előtt a megoldás, csak valamiért nem tűnik fel. A játékos terelése ugyanakkor a feladványok közben sem marad el, folyamatosan próbálnak a fejlesztők az általuk kigondolt irányba tolni minket, aminek hála búcsút inthetünk a valódi szabadság érzésének. Ezáltal szinte teljesen eltűnik a kihívás a játékból, és bár akadnak jobb pillanatok, a remek kezdést és az ötletes befejezést leszámítva minden más csak erős középszernek érződik.

Azt ugyanakkor nehéz lenne vitatni, hogy a játék alapötlete ne lenne kiváló, sajnos azonban pár részt leszámítva ezt nem igazán sikerült kihasználni. A tárgyak méreteinek változtatása egyébként fix keretek között mozog, amit a játéktér közepén elhelyezkedő maketten tudunk véghezvinni. Ha teszem azt, felkapunk egy hidat és a miniatűr épületek mellé dobjuk, akkor hatalmas távolságokat köthetünk össze vele, de ez visszafelé is működik, így például egy aprócska lakat esetében simán lecsökkenthetjük a hozzátartozó kulcs méretét. Az ötlet tehát remek, viszont az alig pár órás kaland alatt sajnos nem sikerült maradéktalanul kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket.

A gondok listáját tovább szaporítja a meglehetősen fapados irányítás, ami sokszor megkeserítheti majd az egyszeri játékos életét. Karakterünk mozgása elképesztően furcsa, szinte minden kiszögellésben elakadunk és a haladási sebesség sem az igazi, amit leginkább akkor forgunk megérezni, mikor mi magunk is összemegyünk. Az ugrás ugyancsak érdekes, bizonyos esetekben jól működik, máskor kevésbé, de leginkább a különféle tárgyak kezelésénél fogunk agyvérzést kapni.

Ha ugyanis felveszünk valamit, akkor azt a kezünkbe tartva szaladhatunk tovább, viszont a használathoz nem elég kattintani az általunk jónak hitt helyre, hanem elő kell készíteni az adott tárgyat. Ez igencsak fáradságos folyamat, mivel ha bármi belóg az adott területre, már blokkolva van a művelet, és kezdődhet a milliméterekért folytatott harc. Külön poén, hogy ha méterekkel arrébb vesszük elő például a kulcsot, akkor a zárig tartó távolságot csak csiga lassan tudjuk megtenni, ezáltal alaposan megtörve a játék menetét.

Ez akkor válik igazán frusztrálóvá, mikor megérkeznek a különféle kristályok, melyekkel az azonos színű lezárt ajtókon tudunk átjutni. Használatukhoz elég, ha a kezünkben tartva őket beállunk a kapuk elé, de ha időközben le szeretnénk rakni az éppen nálunk lévőt, azt már nem tudjuk akárhol megtenni, csak az átjáróktól jóval távolabb. Érthető ez a döntés, hiszen enélkül játszi könnyedséggel oldhatnánk meg a feladványokat, ugyanakkor nem egyszer olyan szűkös területekre szorít be minket a játék, ahol egyidejűleg több kristállyal kell bűvészkednünk, miközben lezárt ajtók vesznek körül, és nincs nagyon helyünk pakolászni. Szerencsére ez nem fordul elő sokszor, de így is felejthetetlen élményben lehet részünk, ám sajnos nem a jó értelemben.

Azért a Maquette igyekszik ellensúlyozni ezeket a problémákat, ami leginkább a megvalósításon érhető tetten. A szinkron minőségéről már beszéltem, viszont ezzel együtt a zenéket is ki kell emelnem, szinte minden egyes felcsendülő melódia fülbemászó, és remekül építi tovább az amúgy is kiváló hangulatot. A játék megvalósítása sem átlagos, igazi színpompás látványban lesz részünk, ráadásul hiába maradunk ugyanazon a területen, haladásunk nyomán a pálya folyamatosan változik.

Sajnos a Maquette-en nagyon érződik, hogy egy kezdő csapat első próbálkozása, ami hiába kapott egy érdekes alapötletet, a körítést leszámítva igazán semmi más nem tudott felnőni mellé. Az irányítás meglehetősen darabosnak érződik, a tárgyakkal való bűvészkedés pedig sokszor képes elvenni az ember kedvét a továbbhaladástól, ráadásul olyan rövid, hogy amint belelendülnénk, már vége is. Aki tehát egy újabb izgalmas rejtvényekkel teli kalandra vágyott, az jobb, ha más elfoglaltság után néz, de a sokszor körülményes feladványok miatt azok sem biztos, hogy megtalálják benne a számításaikat, akik csak sétálgatni akarnak. Pontosan ezért ajánlani nem igazán tudom senkinek, esetleg egy későbbi leárazás alkalmával lehet tenni vele egy próbát, de csak akkor, ha sikerül megbékélnünk a fapados irányítással és a rövidsége okán kihasználatlanul maradt alapkoncepcióval.

A Maquette PlayStation 4-re, PlayStation 5-re és PC-re jelent meg, mi utóbbin teszteltük.

6.0

Maquette teszt értékelés 6.0

Pozitívumok:

  • Kellemes látványvilág
  • Remek zenék és szinkron
  • Kellően érdekes alapkoncepció
  • Kevesebb, mint 20 euró
  • Akad pár emlékezetes feladvány…

Negatívumok:

  • …de egy-két kivételtől eltekintve semmilyen kihívást nem tartogatnak
  • Szabadnak tűnő, de lineáris világ, telis-tele láthatatlan falakkal
  • Kihasználatlanul maradt lehetőségek
  • Sokszor körülményes irányítás
  • Túlságosan rövid
2 komment - szólj hozzá!