Crash Bandicoot: On the Run! teszt

Ez a nap is elérkezett, az Activision Blizzard egyik legnagyobb fejőstehene, a free-to-play mobiljátékokra szakosodott King a kisképernyőkre költöztette a PS1-éra egyik legjobban kedvelt figuráját. Crash Bandicoot ezúttal egy hagyományos endless runner főszereplőjeként gyűjti a wumpa fruitot, ráadásul itt van Coco és Aku Aku is, akik segítségével a nagyra nőtt erszényes ismét megküzdhet Dr. Neo Cortexszel és az őrült tudós csatlósaival.

Aki az elmúlt bő tíz évben játszott akár csak egyetlen mobilos endless runnerrel, az már kapásból tudhatja, hogy mire számíthat a Crash Bandicoot: On the Run! letöltésekor. A játék mechanikai szempontból nem sokban különbözik a Subway Surferstől vagy a Temple Runtól, és mivel az utóbbi annak idején a gimnáziumi fizikaóráim legnagyobb sztárja volt, arra számítottam, hogy a piros bandikut jelenléte alaposan feldobja majd ezt a faék egyszerűségű, de szörnyen addiktív koncepciót. Azok kedvéért, akik nem lennének képben az alapokkal: Crash három, egymással párhuzamosan futó útvonalon szalad, amelyet összedőlő szobrok, szemből érkező ellenfelek és egyéb terepakadályok tarkítanak. A játék célja, hogy ezeken az útvonalakon terelgessük a főhősünket anélkül, hogy baleset érne bennünket, ez azonban gyakran jóval trükkösebb feladat, mint ahogy azt elsőre gondolnánk.

Természetesen Crash (és Coco, hiszen ő is játszható) a fősodros játékokból ismert mozdulatokat sem felejtette el, így a pályát tarkító dobozokat, illetve a legtöbb ellenfelünket egy jól időzített pörgéssel vagy becsúszással is eltüntethetjük. Az viszont gyakorlatilag garantált, hogy az ujjunk előbb-utóbb lassabb lesz a szemünknél, de ilyenkor sem kell csüggednünk, hiszen Aku Aku, a mágikus tiki maszk velünk tart, hogy egy-két extra élettel kárpótolja az ügyetlenségünket. Az efféle segítségre márpedig biztos, hogy szükségünk lesz, hiszen a játék gerincéül szolgáló kampány során rengeteg ismerős főellenfél áll majd az utunkba. Izgalmas kalandnak hangzik ez, de az igazság az, hogy nem Ripper Roo vagy Dingodile az, akitől a leginkább tartanunk kell.

A legnagyobb bosszúságot az a végtelen időrablás okozza, ami nélkül manapság sajnos nem is létezhet ingyenesen elérhető mobiljáték. Az On The Run! nem a konkurensek jól bevált (és szörnyen frusztráló) energiarendszerét használja; helyette pofátlan mértékű farmolással nyújtja végtelen hosszúságúra a játékidőt. Az érdemi kihívásokat ugyanis csak különféle szérumok, bombák és egyéb eszközök kraftolásával érhetjük el, az ehhez szükséges alapanyagokat pedig a hagyományos pályák erősen felvizezett, végtelenített változatain gyűjthetjük be. Ezeket a borzasztóan egyhangú futamokat pedig a végén egy félperces reklámvideó koronázza meg, amit sikeresen végigülve megduplázhatjuk az összeszedett kellékeink egy részét.

Összeszedtük tehát az alapanyagokat, túléltük a reklámblokkot, akkor végre haladhatunk tovább a játékkal, ugye? Nos, nem igazán. Az adott „sztoriküldetéshez” szükséges tárgyakat ugyanis el is kell készíteni, ez pedig a korai szakaszokban jelenthet néhány percet, a későbbi pályákon viszont akár hat órát is. Egyszerűen borzasztó, hogy a játék mennyire nem tiszteli a felhasználói idejét és türelmét, de az igazság az, hogy a mobilos free-to-play szférában az Crash Bandicoot: On the Run! még ezzel együtt is a barátságosabb alkotások közé tartozik. Természetesen itt is megoldhatunk és felgyorsíthatunk mindent a bankkártyánk mindenható erejével, afelől pedig kétségeim sincsenek, hogy néhány bálna simán ráugrik majd a közel 40 ezer forintot kóstáló óriásbundle-re, a haszontalan skinekre vagy éppen a szezonbérletre.

A játékot, a Kinget és úgy általában az Activision Blizzardot tehát lehet miért szidni, de hazudnék, ha azt állítanám, hogy a Crash mobilos kitérője a számos buktatója mellett nem rendelkezik néhány kellemes tulajdonsággal is. Azt például kár lenne tagadni, hogy a prezentáció kiváló, az apró képernyőn feltűnő karakterek és helyszínek látványa alig marad el a hagyományos játékok mögött, az ezt kísérő zene és hangeffektek pedig szintén tökéletesen hozzák a Crash-hangulatot. Aki tehát kedveli a szériát és a helyén kezeli az On the Run!-t, azt egy-egy negyedórára simán beránthatja ez a kissé defektes, bosszantó, kiszámítható mellékág – csak legyetek vele türelemmel!

A Crash Bandicoot: On the Run! Androidra és iOS-re jelent meg. Mi a játékot egy Apple iPhone SE (2020) készüléken teszteltük.