Elite Dangerous: Odyssey teszt

  • Írta: szlav
  • 2021. június 4.
Link másolása
Neil Armstrong kis lépését imitálva végre az Elite Dangerous játékosai is megvethetik a lábukat a galaxis távoli égitestjein. Kár, hogy az Odyssey az Apollo-11 missziója helyett gyakran inkább az Apollo-13 kudarcára emlékeztet.

Egyszerűen elképesztő, hogy a negyedik iksz felé araszoló Elite milyen óriási technikai fejlődésen esett át az elmúlt évtizedekben. A 80-as évek vektorgrafikás szimulátorjátékából vagy a maréknyi poligonból álló Frontier Elite II alapjaiból sarjadó Elite Dangerous a teljes galaxisunk részletgazdag mását adja a játékosok kezébe, hogy ebben a felfoghatatlanul óriási sandboxban aztán olyan űrkalandorok váljanak belőlünk, amilyenek csak lenni szeretnénk. Az égitestek végtelen sokasága mellett egy komplett politikai és gazdaságszimulációt kapunk, így nem csak zsoldosként, fejvadászként vagy felfedezőként, de egyszerű űrkamionosként vagy meteorbányászként is megkereshetjük a mindennapi betevőnket.

Igen ám, de az Elite Dangerous alapjátékában mindezt csupán az űrhajónk pilótafülkéjéből, szigorúan az ülésbe szíjazva élhettük át, ráadásul egészen az első nagy expanzióig, a Horizons megjelenéséig kellett várnunk ahhoz, hogy valóban megközelíthessük a több milliárd bolygó bármelyikét. Az öröm azonban mégsem volt teljes, hiszen továbbra is csak ülve, egy holdjáróba átcsücsülve ralizhattunk a kietlen planéták felszínén. A játékostábor hosszú évekig kérlelte a Frontier csapatát, hogy illesszenek végre valódi „űrlábakat” a virtuális pilóták dereka alá, most pedig az Odyssey megjelenésével eljött az idő: szkafandert húzhatunk, és otthagyhatjuk a lábnyomunkat a galaxis legtávolabbi szegleteiben is.

A végeredmény pedig egyszerre lehengerlően nagyszerű és fájdalmasan kiábrándító. Az űrszimulátor játékostáborában visszatérő mondóka, hogy az Elite olyan széles, mint egy óceán, de olyan sekély, mint egy pocsolya. Sajnos nem meglepő, hogy ezt a fricskát nem hazudtolta meg az Odyssey sem, arra viszont senki sem számíthatott, hogy az expanzió sok esetben szinte játszhatatlan lesz. Többévnyi várakozás és egy hosszú tesztidőszak előzte meg a kiegészítő PC-s megjelenését, nem kevesebb, mint 35 eurót leszurkolva viszont egy olyan rozoga, hatalmas technikai hibáktól nyögő félterméket kaptunk, amelyhez hasonlót általában csak a Steam Early Access túlélőjáték-purgatóriumában találhatunk.

Ezen a ponton nehéz lenne megítélni, hogy a fejlesztőcsapat inkompetenciája vagy a fejük felett elcsattanó shareholder-ostor felelős-e a játék jelenlegi állapotáért, de egy biztos: az Odyssey a Cyberpunk 2077-tel szállt egy ligába a kiábrándító premierek szégyenletes versenyén. Ne értsetek félre, az Elite kiegészítője helyenként abszolút lélegzetelállító, az új, gyakran látható atmoszférával rendelkező bolygófelszínek zöme csodásan fest, és biztos vagyok abban is, hogy jövőre ilyenkor játékmenet terén is egy korrekt alkotás kerekedik majd belőle, a mai állapotában azonban olyan súlyos technikai problémákkal küzd a program, amelyek szinte játszhatatlanná teszik azt.

Az első néhány nap hálózati malőrjeit és rendszeres szakadásait túlélve még ma is szerencsésnek érezhetjük magunkat, ha a játék hajlandó tisztességesen megjeleníteni a textúráit. Nem egyszer történt meg velem, hogy az űrállomások felfedezése közben egy hiányzó falon keresztül kacsintott be a legközelebbi vörös óriás. Fundamentális probléma lehet azzal, ahogy a játék LOD-rendszere az új assetjeit rendereli, gyalogosan ugyanis éppen olyan gyakran találkoztam félig megrajzolt, vibráló papírlépcsőkkel, elnagyolt és elmaszatolt felületekkel vagy papírmaséra emlékeztető kézifegyverekkel, mint a promóanyagokban látottakhoz hasonlító gyönyörű modellekkel.

Ha hihetünk a fórumoknak, akkor ehhez hasonló grafikai malőrök pedig sajnos a játékosok döntő többségénél felütötték a fejüket, számítógép-konfigurációtól függetlenül. Az új kiegészítőt elindítva gyakorlatilag egy érmedobás az, hogy program megfelelően jeleníti-e majd meg a környezetünket, egy azonban biztos: a teljesítménnyel tuti, hogy nem leszünk elégedettek, a hivatalos gépigényt pedig nettó hazugságként könyvelhetjük el. Habár a Frontier csapata korábban határozottan kijelentette, hogy az új expanzió nem emeli meg komolyabban az űrszimulátor rendszerkövetelményeit, a három évnél öregebb grafikus kártyákkal nyugodtan elbúcsúzhatunk az eddig megszokott élménytől.

Ez önmagában talán nem is lenne akkora meglepetés, hiszen a játék fantasztikusan fest (amikor ő is úgy akarja), az viszont mégis meghökkentő, hogy a legújabb RTX 30-szériás videokártyák a hozzájuk illő csúcskategóriás hardverkörítéssel sem képesek tartani a 60 fps-t 1080p és magas beállítások mellett – és akkor a 4K-felbontásról vagy a VR-ról ne is beszéljünk! Csak hogy valóban képben legyetek, a játék kegyelmet nem ismerve fekteti két vállra még a GeForce Now ipari izomgépeit is, így aki arra számít, hogy zökkenőmentes élménye lesz a csillagok közt, az biztos, hogy nagyot fog csalódni. Még a hasonló helyzetekben gyakran ludas sugárkövetést sem okolhatjuk a szakadásokért, hiszen a játék nem támogatja a ray tracinget.

Technikai fronton tehát az Elite Dangerous: Odyssey állapota egészen katasztrofális, de egy pillanatra vonatkoztassunk el ettől, és beszéljünk magáról a tartalomról is! Nos, ahogy arról korábban már szó esett, az Odyssey első számú aduásza az, hogy egy komplett gyalogos FPS-móddal bővítette ki a repülőszimulátort, ami szó szerint új perspektívába helyezi az eddig megismert univerzumot. A pilótafülkét elhagyva bejárhatjuk az ismeretlen bolygók felszínét, hogy közelebbről is megvizsgáljuk az itt-ott felbukkanó extraterresztriális növényzetet, vagy hogy körülnézzünk az ezernyi kutatóállomás és település egyikén. A játék egy rövid, de velős oktatómisszióval vezeti fel a szkafanderes lét alapjait, így hamar megtanulhatjuk, hogy mi a teendő, ha egy zárt ajtó elé kerülünk vagy, ha merülőben vannak az űrruhánk energiatartalékai.

Hasonló módon felfedezhetjük a nagy feketeségben keringő űrállomásokat is. A veterán kozmonauták otthonául szolgáló masszív acélbázisok korábban alig voltak többek egy hangárnál és egy kétdimenziós menüképernyőnél, most azonban minden állomás megkapta a saját reptéri terminálra emlékeztető belső terét. Kóvályoghatunk a fegyvereket, új űrruhákat vagy komplett hajókat áruló üzletek közt, új missziókat vállalhatunk el a központi számítógép-terminálnál vagy a környéken ácsorgó simlis figurák egyikénél, de ha csak egy kis nyugalomra vágyunk, elidőzhetünk a helyi bár kilátójánál, figyelve az elsuhanó űrhajókat. A hangulat és az összkép remek, de sajnos már itt előbukkan az Elite mindenkori nagy problémája: a látszat mindig a komplexitás és a tartalom rovására megy. Mindegy ugyanis, hogy a legforgalmasabb központi állomáson vagy a peremvidék egyik rozoga aszteroidabázisán kötünk ki, a belső tér kialakítása gyakorlatilag mindenhol teljesen egyforma.

 Az efféle illúziórombolást pedig csak súlyosabbá teszi az a rengeteg apró részlet és az a pár óriási kihagyott ziccer, amelyekkel a Frontier csapata egyszerűen csak nem hajlandó foglalkozni. Az például egészen abszurd, hogy a játék összes hajója teljesen lemodellezett, 3D-s pilótafülkével rendelkezik (vagy a nagyobb hajók esetenként komplett parancsnoki híddal), de mégsem kapunk rá lehetőséget, hogy a pilótaszékből felállva körülnézhessünk. Egy animáció, nem sok, még ennyit sem vetít elénk a játék, amikor elhagyjuk a hajónkat – a ki- és beszállást egy hanyag fekete képernyővel és teleportálással oldotta meg a fejlesztőbrigád. Arról tehát ne is álmodjunk, hogy zéró gravitációban elhagyhatjuk majd az űrhajót, hogy egy heves csata után saját kézzel végezhessünk vészjavításokat. Az Odyssey nagyon rövid pórázon tartja a játékosokat, nem tűrve a kreatívabb megoldásokat.

Ezt a filozófiát követve azonban azt gondolhatnánk, hogy legalább a fejlesztők által lefektetett korlátok között brillírozik majd a játék, de sajnos ez sem állhatna messzebb az igazságtól. A bolygófelszín küldetései papíron remekül hangzanak, hiszen lehetünk fejvadászok, adatlopásra vagy szabotőrmunkára vállalkozó kémek, de akár egyszerű szerelőmunkát végző műszerészek is. Valóban meg kell hagyni, az első néhány ilyen misszió tényleg piszkosul hangulatos tud lenni, de ha az abszolút repetíció nem veszi el a kedvünket az említett feladatoktól, akkor a förtelmes AI biztosan gondoskodik majd erről. Az űrkáposztát termesztő békés biológusok már egy nem tetsző kacsintás után előhúzzák a zsebükből a lézerkarabélyt, hogy aztán mozdulatlanul állva, fedezékkeresés vagy bármiféle taktikai manőver nélkül sorozzanak meg bennünket.

A zavarba ejtően kiforratlan mesterséges intelligencia a célirányos harci missziók során mutatja csak meg igazán, hogy van még hová fejlődnie. Az expanzióban helyet kapott egy PvPvE-jellegű pontfoglalós játékmód, amelyre a háború sújtotta szektorok űrbázisain csatlakozhatunk. A körítés (ha működik) ezúttal is pazar: miután kiválasztottuk a szimpatikusabb frakciót, egy csapatszállító űrhajóból ledobva érkezünk meg a csatatérre. Itt két, játékosokból és gépi ellenfelekből álló csapat küzd az előre kijelölt területekért – roppant hangulatos anyagról van szó. De amikor éppen kezdenénk magunkat beleélni a látványos lézershowba, a hasznavehetetlen AI, az egy számjegyig megzuhanó framerate és a fegyverek lomha, körülményes használata máris emlékeztet bennünket arra, hogy egy félkész játékkal van dolgunk.

Hiába a többféle fejleszthető űrruha, fegyver és a hozzájuk tartozó kibővített Engineer-rendszer, az Odyssey jelen állapotában egyszerűen nem érzem a motivációt a grindolásra. Potenciálisan több száz órát el lehetne tölteni az új felszerelések tuningolásával, de mi értelme ennek, ha az oda vezető út fantáziátlan és repetitív, az út végén váró jutalom pedig az összefércelt, működésképtelen technikai megvalósítás miatt teljesen elveszíti az értékét? Minden alappillér a helyén van, de az elmúlt hetek tapasztalatai után mégsem tudom elképzelni, hogy az Elite FPS-módja képes legyen életben tartani egy aktív PvP-közösséget – miért is lenne így, hiszen a fejlesztők még a CQC Arénát is hagyták teljesen meghalni...

Igazi tragédia, ami az Elite Dangerous: Odyssey-vel történt. A Frontier csapata komoly ambíciókkal állt neki az új expanziónak, nagyon erős körvonalakat vázoltak fel, a végeredmény azonban egy lángokban álló, technikailag kiforratlan, tartalom szempontjából pedig fájóan csupasz féljáték. A legszomorúbb az egészben az, hogy még egy év fejlesztés után egy lélegzetelállító alkotás lehetett volna belőle (a jobb pillanataiban még így is abszolút letettem az állam a játéktól), de egy ilyen katasztrofális launch után szörnyen nehéz visszanyerni a játékosok bizalmát. Épp ezért a jelenlegi állapotában senkinek sem tudom ajánlani ezt a 35 eurós csomagot. Egy év múlva ilyenkor vagy az őszi konzolos megjelenés tájékán talán érdemes lesz visszatérni rá. Addig is pedig, ha űrkalandra vágytok, inkább nézzetek rá a No Man’s Sky-ra – ott tudják, hogy hogyan kell extra tartalmakat gyártani egy játékhoz.

Az Elite Dangerous: Odyssey egyelőre kizárólag PC-n jelent meg, de ősszel megérkezik Xbox One-ra és PlayStation 4-re is.

12.
12.
Ooorky
#11: FPS részért már régóta ment a szövegelés, de rohadtul nem ebben a formában.
Űrhajóban felállhassunk, bejárhassuk, űrállomáson elmehessünk a kantinba a többi ott dokkoló pilótával dumálni, bejárhassuk a bazárt ritka ruhákért, kacatokért, felderítő missziókon kiszállhassunk, bejárhassunk romokat, barlangokat kincsek után kutatva...

Nyersanyag gyűjtögetés már a Horizon-ban se tetszett sok embernek, nem véletlenül jött be az exchange később.
11.
11.
delphijos
#8: Én is azt mondom hogy a fene tudja. Nekem meg az fps rész nem hiányzik belőle. “Rendes” fps-hez úgysem fog felérni… de úgyse fog kiderülni
10.
10.
Aanash
#8: Lehet mások szerint ezzel ölték meg. Ki tudja.
De igazàból lényegtelen.
8.
8.
Ooorky
#6: NMS féle gyüjtögetés inkább megölte volna, aki arra vágyik az úgyis azt tolja...
7.
7.
shooter1234
Közben a Frontier közzétette a fórumukon a roadmap -et, ami a javítások idejét és mikéntjét taglalja. Elég kiábrándító lett, ilyen állapotban, max early access.
Csinálhatták volna úgy is, mint a Hunt: Showdown -t, hogy kiadják earlyben olcsóbban, és ahogy jön bele a tartalom meg a fix, úgy emelik az árat.
6.
6.
Aanash
Szóval lövölde lett belőle.
Jólvan megy is a levesbe.
No man's sky fèle gyűjtögetős, építkezős vonal jól állt volna neki.
Dehát a primitív fostalicska lövöldözès biztosan jobb.
Azt megértem, hogy valahogyan szélesebb közönséget próbáltak elérni, és azt is, hogy a pvp kitolja a szavatossàgàt, de azért jobb lett volna nem belekeverni a sztori módba.
5.
5.
szenye
Ja még valami: Mintha eltűnt volna belőle az élsimítás. Minden "recés" benne. Xboxon beizzítottam a Horizont - full sima.
4.
4.
szenye
Tényleg gáz a technikai állapota, de a fő problémám továbbra is az amit más fórumokon is jeleztek már játékosok, hogy szerettem volna körbejárni a hajón, kilépni a bolygókra - leszkennelni dolgokat No Man's Sky szerűen - a felfedezést bővíteni, és hasonlók. Az űrhajó javítása eszembe sem jutott, de tényleg mint a Subnauticában az is ötletes lenne. Ehelyett kaptunk egy gyenge fps lövöldét. Nem érdekel. Ott a Halo vagy a Cod vagy bármi. Ha lesz jövője az Odyssey-nek, remélem a fenti irányba bővítik. Még mindig ott vagyok a játékkal, hogy belogolok, aztán mi a fenét csináljak most... Igen a "sekély óceán" jó metafora volt. Jók a reflexeim, simán elkaptam :)
Játék félretéve, ősszel ránézek.
3.
3.
Ooorky
#1: Szerintem így korrekt, én is várok minimum a karácsonyi leárazásig a vásárlással, mert ez így egy kupac kaka.
2.
2.
szlav
#1: Mert ez nem egy alfaváltozat, hanem egy teljes, 35 euróért megvásárolható kész termék. Sajnos (még) nem tudok időutazni, hogy a játék hónapokkal vagy évekkel későbbi, erősen feljavított változatát teszteljem - meg hát miért is tennék ilyet?

Azt pedig én is leírtam, hogy idővel biztosan sokat fog javulni a játék, de egy kritika nem arról szól, hogy milyen 'lehetne' az adott tesztalany, hanem arról, hogy ténylegesen mit kapsz ma a pénzedért.
1.
1.
Perseus84
A bugok gyomlalasan allandoan dolgoznak es patchelik.
Nem ertem mier kell ezt 3 negativum koze sorolni ezert a pontszam is csokken.
Egyaltalan nem realis ez a pontozas es ezt mar tobbszor felhoztak nektek
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...