Ratchet & Clank: Rift Apart teszt

Ratchet és Clank ismét visszatértek, hogy egy őrült interdimenzionális kaland során végre nyakon csípjék Dr. Nefarioust. Nem kis falat ez a küldetés, de szerencsére a duó segítségére siet egy-két újdonsült jóbarát is.

A hősies lombax és az apró robot lassan már két évtizede őrzik a békét a galaxisban. A kalandjaikat követve ellátogathattunk már több tucat bolygóra, megismerkedhettünk egy rakás fura figurával, és még az idő kerekét is a feje tetejére állíthattuk. Igazán azonban csak a legelső játék 2016-os újrázása bizonyította be, hogy manapság, a filmszerű akciójátékok korában is akad még bőven hely a jól összerakott akció-platformereknek. Amikor pedig a PlayStation 5 első nagy exkluzívjai közt lehullott a lepel az elképesztően festő új epizódról, a rajongók egyöntetű tapsvihara jelezte, hogy igen, ez az, amire vágyunk az új generációban! Nekem pedig van egy igazán jó hírem: a Ratchet & Clank: Rift Apart minden előzetes elvárásnak eleget tesz, sőt gyakran túl is szárnyalja azokat.

A történetünk Ratchet és Clank legutóbbi kalandja után két évvel veszi fel a fonalat, hőseink pedig a jól végzett munka utáni sziesztát élvezik. Hosszú ideje már, hogy a galaxis gonosztevői borsot törtek volna a főszereplőink orra alá, így Ratchetnek is legfeljebb csak a lámpalázától lehet félnivalója. A legutóbbi világmegmentő misszió évfordulója alkalmából ugyanis egy hatalmas parádé várja a hőseinket, melynek tetőpontján Clank egy nem várt ajándékkal lepi meg a legjobb barátját. A kis robot megjavította a korábbi epizódokból ismerős Dimensionatort, melynek segítségével Ratchet, az utolsó lombax, felkerekedhet, hogy egy alternatív dimenzióban végre rálelhessen a saját fajtájára.

Igen ám, de a terv egyből füstbe megy, amikor is a nagy ünnepi forgatagban hirtelen feltűnik Dr. Nefarious és a csatlósai, akik rendre el is csaklizzák a létsíkokat irányító szerkezetet. A jó doktor belátta, hogy Ratchet és Clank egyszerűen minden alkalommal túljár az eszén, így a veszélyes kütyü segítségével egy olyan alternatív dimenzióba utazik, ahol szinte szabályszerűen mindig ő került ki győztesként. A Dimensionator felelőtlen használata azonban szörnyű következményekkel jár: a párhuzamos valóságok közti határok átszakadnak, veszélybe sodorva ezzel az összes létező univerzumot, főhőseink pedig egymást elveszítve egy olyan dimenzióban kötnek ki, ahol immáron nem egy, hanem két Nefarious uralkodik a galaxis szerencsétlen sorsú lakói felett.

Nincs azonban minden veszve, hiszen ezen a létsíkon sem tűri mindenki szó nélkül az elnyomást. Néhány ismerős figurára lelve Ratchet egyik pillanatról a másikra a titkos ellenállás élén találja magát, miközben Clank egy rejtélyes új hős oldalán lát neki a dimenziók befoltozásának. Ez az új hős pedig nem más, mint Rivet, aki Ratchet cipőjében járva a fajtája utolsó képviselője ebben a furcsa alternatív dimenzióban. A játék felét tehát a szürkebundás leányzóval töltjük majd, ennek pedig csak örülhetünk, Rivet ugyanis egy nagyon könnyen szerethető, szimpatikus karakter. Az alternatív univerzum félig-meddig ismerős bizarro-figuráival kiegészülve egyébként minden eddiginél szórakoztatóbbra sikerült a mostani szereplőgárda, de a Jennifer Hale által alakított lombaxlány nálam így is rendszeresen elrabolta a show-t.

Bolygóról bolygóra utazva felváltva irányíthatjuk majd Ratchetet és Rivetet, de komolyabb játékmeneti különbségekkel nem kell számolnunk, a két főhős irányítása és eszköztára ugyanis teljesen megegyezik. Aki játszott már a széria korábbi epizódjaival, az a Rift Apart kusza világaiban sem fogja magát nagyon elveszettnek érezni. Az adott céljainkat rendszerint könnyed platformer-feladványokkal és egy jó adag lövöldözéssel érhetjük el, amit még izgalmasabbá tesznek a sínen csúszkálós, turbócsiga-lovaglós vagy repülős szekciók. A játék egyik legnagyobb újdonságát azonban az egymásba olvadó dimenziók portáljai jelentik majd, melyeket néha rövidtávú teleportálásra, máskor pedig teljesen új, rejtett pályaszakaszok elérésére használhatunk. A térben felfeslő repedéseket egy új kütyü segítségével könnyedén átszakíthatjuk, az így megjelenő átjárók túlfelén pedig gyakran alternatív világokat, puzzle-feladványokat és persze rejtett kincseket találhatunk.

Az Insomniac Games az elmúlt években a Pókember-játékokkal szinte tökélyre fejlesztette az elképesztően pörgős és könnyed, filmszerű, de mégis precíz játékmenetet, ezen a fronton pedig a Rift Apartnak sincs szégyenkezni valója. Összesen húszféle fejleszthető mordállyal a zsebben szállhatunk szembe az alternatív dimenziók furcsa gonosztevőivel, és ahogy azt már a korábbi epizódokban is megszokhattuk, a rengeteg csúzli közt akad néhány egészen eszement darab is. Ha azt hittétek, hogy a Pixelizer vagy az otromba megjegyzéseket szóró Mr. Zurkon elég meredek volt, akkor várjátok ki a fúrófejes kutyarakétavetőt vagy a… hagyományos kerti locsolót!

A gunplay minden szempontból a párját ritkítja, és kövezzetek meg, mert őrültséget fogok állítani, de a nehezebb fokozatokon a lövöldözős szekciók nem egyszer a DOOM Eternal játékmenetére emlékeztettek. Tudom, bizarr az egész, de a folyamatos gyors mozgás, az arénák vertikalitása, a fegyverek rendszeres váltogatása és a beérkező rakéták vagy lézernyalábok közti cikázás azt a nagyszerű flow-érzetet kelti, amelyet csak a legnagyszerűbb shooterek tudhatnak a magukénak. A Ratchet & Clank pedig mindig is remek akció-kalandjáték volt, de nem feltétlenül neveztem volna egyik részét sem kiváló lövöldének mechanikailag – egészen a legújabb epizódig.

Az élményre pedig még egy lapáttal rátesz a PlayStation 5 DualSense kontrollere, melynek egyedi funkcióit kevés játék használja ki olyan jól, mint a Rift Apart. A haptikus rezgőmotoroknak köszönhetően minden lépésnél érezhetjük, ahogy Ratchet vagy Rivet talpa alatt élesen visszakong egy fémfelület, vagy elmorzsolódik a kavicsos sivatagi talaj, a rakétacsizmát beindítva pedig szinte felizzik a tenyerünkben a két virtuális sugármeghajtó. Az igazán nagy dobást viszont itt is az adaptív ravaszok hozzák, hiszen amellett, hogy minden stukker egyedi módon „rúg vissza”, a dinamikusan változó ellenállásnak köszönhetően a legtöbb fegyver még alternatív tüzelési módot is kapott.

Vegyük csak példaként a játék legelső fegyverét, amely nem több egy hagyományos pisztolynál. A ravaszt félig, vagyis az első „kattanásig” lehúzva pontos, egyszeri lövéseket adhatunk le vele, ha azonban tövig húzzuk az elsütőbillentyűt, a pisztoly automatára vált, a vad golyószórás közepette pedig a ravasz apró rúgásai utánozzák a fegyver működését. Hasonlóképp, egy mesterlövészpuska félig húzott ravaszával lelassul körülöttünk az idő, a rakétavetőnél aktiválódik a hőkövető, a folyamatos tűz alatt felforrósodó nehézgépfegyver pedig a túlmelegedéshez közeledve egyre hevesebben tiltakozik az ujjunk szorítása ellen.

Legyen szó tehát a felfedezésről, a platformingról vagy a lövöldözésről, garantált, hogy egy percet sem fogunk unatkozni a játék során. Az Insomniac csapata ezúttal még a bénácska víz alatti pályarészeket és a hackelős fejtörőket sem erőltette, legalábbis nem a megszokott formában. Ha egy vírussal fertőzött számítógépterminál áll Ratchet útjába, egy Glitchnek nevezett aranyos programot irányítva szabadulhatunk meg a digitális fertőzéstől – a főszerepet itt is a lövöldözés kapja. Clank és Rivet oldalán viszont már találkozhatunk néhány valódi fejtörővel, a kis robot könnyed puzzle-feladványai nélkül azonban boldogan meglettem volna, azok ugyanis gyakran kizökkentik a játék fergetegesen feszes, eseménydús tempóját.

Nyilvánvaló, hogy a fejlesztők nagyon ügyeltek arra, hogy a játék mindvégig lekösse a figyelmünket. Minden világ, minden ellenfél, minden egyes kihívás éppen annyi szerepet kap a képernyőn, hogy esélyünk se legyen megunni azokat. Minden egyes bolygó merőben eltér az előzőtől, megfordulunk futurisztikus, eső áztatta nagyvárosokban, mocsaras dzsungelekben, poros bányásztelepeken és nem egyszer a világűrben is, gyakran pedig mindezt néhány másodperc leforgása alatt. A PlayStation 5 SSD-je tényleg csodákat művel a játékkal. Az egyik bossharc során például Ratchet számos dimenziókapun átesik, így többször is megváltozik a talpunk alatt a harctér. A fejlesztők könnyen megoldhatták volna ezt egy-két vásári trükkel: a csata közben megnyíló portál vezethetett volna egy pár aprócska arénába is, ahol a skybox és egy-két asset lecserélése eladná az új helyszín érzetét, a játék azonban tényleg komplett bejárható pályákat tölt be ehelyett – még akkor is, ha a gyakorlatban csak néhány másodpercet töltünk el ezeken a helyszíneken.

Azt pedig ugye nem is kell taglalnom, hogy milyen eszementül jól néz ki a játék! Az előzetesek nem csaltak, a Ratchet & Clank: Rift Apart tényleg olyan gyönyörű, hogy attól még a 2016-os mozifilm is zavarba jöhetne. A helyszínek tágasak, élettel teliek, a színviláguk szemkápráztató, a főhőseink pedig olyan figyelmes részletgazdagsággal lettek kidolgozva, hogy még az átvezetőkön kívül is megszámlálhatjuk a lombaxok arcán a szőrszálakat. A Sony újgenerációs hardvere sziklaszilárdan tartja a 60 képkockás sebességet, ráadásul még egy performance-ray tracing módot is kapunk, ahol a 4K-s felbontást beáldozva egyszerre élvezhetjük a szakadatlanul sebes képfrissítést és a sugárkövetést.

Az utóbbi opciót azonban egyelőre nem tudtam saját kézből megtapasztalni, az ugyanis az első napos frissítéssel érkezik majd, az viszont egészen biztos, hogy így is teszek még egy kört a játékkal, mivel a nagyjából 15 órás sztori végére érve ezúttal is elérhetővé válik a Challenge Mode. Az egyszeri végigjátszás után itt rejlik a Rift Apart hosszútávú szavatossága, hiszen a teljes eszköztárunkat megtartva lehetőséget kapunk rá, hogy nagyobb szorzók mellett fogjunk neki a nehezebb fokozatoknak. Ugyanitt feltuningolhatjuk az összes fegyverünket, megvásárolhatunk egy-két újat, na meg persze összeszedhetjük az összes kihagyott gyűjtenivalót is. Érdemes mindig nyitott szemmel járkálnunk, hiszen az aranycsavarok a régi cheat kódokra emlékeztető bónuszopciókkal tehetik érdekesebbé a későbbi végigjátszásainkat.

Az új konzolgeneráció az új hardver potenciáljának megfelelő játékokat érdemel, számomra pedig technikai kiforrottság, látvány és játékélmény terén is a Ratchet & Clank: Rift Apart állította fel azt az mércét, amely megugrására minden hasonszőrű akció-platformer törekedhet az elkövetkezendő években. Az Insomniac ezúttal is egy végtelenül jópofa és kreatív, szívvel-lélekkel készített játékot szállított, tele emlékezetes jelenetekkel és szerethető karakterekkel. Néhány jelentéktelen apróságot leszámítva szinte tökéletes alkotásról van szó, amit csak ajánlani lehet kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Ha tehetitek, mindenképpen látogassatok el az alternatív dimenziókba – egész biztos, hogy tátott szájjal fogtok visszatérni.

A Ratchet & Clank: Rift Apart kizárólag PlayStation 5-ön jelent meg.

9.0

Ratchet & Clank: Rift Apart teszt értékelés 9.0

Pozitívumok:

  • Lélegzetelállító látvány és hangzás
  • Színes és változatos helyszínek
  • Feszes tempóban haladó sztori
  • Imádnivaló új karakterek Rivettel az élen
  • Kiváló harcrendszer rengeteg fura fegyverrel
  • Challenge Mode

Negatívumok:

  • Clank fejtörői nem rosszak, de megtörik a játék ritmusát
  • Becsúszott egy-két középszerű bossfight
21 komment - szólj hozzá!