Chivalry II teszt

Link másolása
Tíz év kihagyás után újból a véres középkorba repít minket a Torn Banner Studios csapata, hogy Agatha kék és aranyba öltözött lovagjaiként kardot ránthassunk a Mason-rend vörös harcosai ellen.

A 2012-es Chivalry: Medieval Warfare után új résszel tért vissza a kanadai stúdió már-már legendássá vált középkori háborús szériája, mely ott próbál a műfaj rajongóinak a kedvére tenni, ahol csak lehet. Hatalmas várostromok, vértől áztatott összecsapások, összetett, ám mégis remekül elsajátítható harcrendszer, interaktív pályák, és mindehhez még abszolút korrekt látvány társul. Sőt, egyes csaták kezdetén egy pársoros lelkesítő beszéd után a két csapat teljes erőbedobással egymásnak rongyol, és az átvezetőből az irányítást a roham utolsó két-három méterében vehetjük át. Mi ez, ha nem minden lovagi hack & slash-rajongó legfőbb álma?

Csakhogy miközben itt ódákat zengünk a játékról, addig azért a konkurencia is szép lassan felnőtt. Az előző rész óta eltelt kilenc évben olyan játékok robbantak be a piacra, mint a Mordhau és a Mount & Blade II: Bannerlord, melyek azért képesek némi árnyékot vetni az új alkotás érdemeire. Az első részhez képest lehengerlő az előrelépés: noha a fejlesztők megőrizték a korábban lefektetett alapokat, mégis sikerült minden részletet és mechanizmust közel tökéletesre csiszolniuk. Viszont attól még, hogy minden látványosabb, autentikusabb, hangulatosabb, brutálisabb és élvezetesebb, merőben új élményeket nem igazán kapunk, ha valaki egy korszakalkotó vagy a műfajt megreformáló folytatásra számított, az bizony csalódni fog.

A műfajban a főszerepet nyilván a harcrendszer kapja. Nos, ezen a téren túlnyomórészt pozitív fejleményekről számolhatunk be, a párviadalok gyorsak, de mégis teljes mértékben követhetők, és a legjobb, hogy végig realisztikusnak tűnnek. Itt a hangsúlyt a „tűnnek” szó kapja, mivel nyilván a Chivalry esetében (ahol lócitromot vethetünk be távolsági fegyverként a páncélba bújt lovagok ellen, illetve katapultokból lőhetjük ki egymást) nem érdemes túl sokat rugózni a realizmuson. Viszont az, ahogyan a kardpengék találkoznak, a buzogányoktól a pajzsok hasadnak, vagy ahogyan a páncélnak köszönhetően a karakterünk sikeresen túlvészel pár jókora találatot… az mégiscsak olyan realisztikus feelinget ad az alkotásnak, amit a konkurenciában nagyítóval kell keresnünk.

Ehhez egyébként az is sokat hozzáad, ahogyan egy párviadal zajlik. Ahelyett, hogy az ellenséges katonát bámuljuk, és teljes erőbedobással nyomogatjuk a támadásgombot, végig az ellenfelünk fegyverére kell fókuszálnunk. Mármint konkrétan akkor lesznek sikeresek a hárítások és az ellentámadások, ha kameránkkal megpróbáljuk az ellenség fegyverének mozgását követni, és azt végig a képernyő közepén tartani. Ha folyamatosan nyomjuk a védekezést, akkor katonánk pár pillanat alatt kifogy a szuszból, így kulcsfontosságú a megfelelő időzítés, hogy mindig tényleg csak az utolsó pillanatban reagáljunk a minket érő támadásokra.

Ha nagyon jól eltaláljuk a megfelelő pillanatot, akkor pedig az ellentámadásunk is sokkal gyorsabb, vagyis hatásosabb lesz. Persze az ellentámadás alatt szintén nem azt kell érteni, hogy csupán az egér bal gombját nyomogatva várjuk a csodát; azt, hogy a karakterünk milyen támadást vigyen be az ellenlábasunknak, teljes mértékben mi szabályozzuk. Bökhetünk, szúrhatunk, fentről sújthatunk le, csaphatunk balról-jobbról és átlósan, rúghatunk, lökhetünk, üthetünk a markolattal, és sprintelésből még az ellenségre is ráugorhatunk.

Az egészben az a legjobb, hogy ahogyan a védekezés közben az ellenség fegyverére kellett fókuszálni, úgy támadáskor is lényegében nekünk kell megkeresni az ellenfelünk védtelen oldalát, és azt célozva bevinni a találatot. A támadási típusok is összhangban vannak egymással, a lassabb csapások nagyobbat sebeznek, a gyorsabbak viszont, ha elkapjuk a ritmust, akkor könnyen kombókba fűzhetőek. A lényeg, hogy ha mindent jól csinálunk, akkor egy szempillantás alatt egy tökéletesen megkoreografált harcjelenetben találhatjuk magunkat.

És egyébként meglehetősen könnyű mindent jól csinálni, ugyanis a játékhoz tartozó tutorial meglepően jól bevezeti az újoncokat a lovagi küzdelem rejtelmeibe. Ugyanakkor két problémás részlet mellett nem mehetünk el szó nélkül. Az egyik az, hogy a rengeteg különféle támadás miatt az irányítás PC-n nem a legkényelmesebb: ha minden képességünket ki szeretnénk használni, akkor rengeteg gombon kell ügyesen zongoráznunk. A másik problémás rész, hogy a harcrendszer még mindig inkább egyszerű scriptekre építkezik, mintsem valós fizikára. Vagyis például hiába forgunk karakterünkkel úgy, hogy a következő ütéshez nagyobb lendületet gyűjtsünk, az akkor is pont ugyanannyi sebzést okoz, mintha csak egy helyben álltunk volna.

A Chivalry II legnagyobb erőssége az, hogy a fejlesztők úgy ismerik a műfajt, mint a tenyerüket, így tudták, hogy mik azok a pontok a multis meccsekben, amiken egy kicsit csiszolva máris sokkal pörgősebb és magával ragadóbb élményt kapunk. Ilyen például, hogy a katonák alapból futás közben születnek újra, és a küzdelemhez olyan közel, hogy pár másodperc alatt máris benne lehetünk az akció sűrűjében, míg a konkurens címekben gyakran percek telnek el az olyan üresjáratokkal, amikor a távoli respawn-ponttól a csatatérre cammogunk.

De ugyanez igaz a játéknak szinte minden más részletére is. A pályák hatalmas méretűek, változatosak és roppant hangulatosak. Az egymással szemben álló csapatok feladatait is tökéletesen kiegyensúlyozták, a szekérkaraván kíséretétől, a foglyok kiszabadításán át, a falvak felgyújtásáig, a hajítógépek elfoglalásáig, a kapuk betöréséig vagy a királyok likvidálásáig szinte mindenféle küldetéssel találkozhatunk, melyek mindegyikét sikerült úgy belőni, hogy meglepően kiegyenlített, változatos, és az utolsó pillanatig izgalmas meneteket kapjunk.

A teljes mértékben korrekt, egyes helyszíneken már-már szemet gyönyörködtető látványról az Unreal Engine 4 gondoskodik. Persze sugárkövetésre és hasonló vizuális nyalánkságokra nem érdemes számítani, viszont a Chivalry II grafikai szempontból még így is köröket ver a konkurenciára, és bőven hozza azt a szintet, amit a hasonló kategóriájú játéktól elvárnánk. Mondjuk a karakterkészítőre ráfért volna még némi csiszolás, a legtöbb személyre szabható arc mintha egy rémálomból lépett volna elő, igaz, a lovagi páncél sisakrostélya mögött talán ez nem is annyira lényeges.

Ami sokkal fontosabb, hogy a franchise megmaradt szórakoztatónak. A pályák interaktívak, a kápolnákban például a gyertyatartót felkapva klopfolhatjuk az ellenfeleinket, várostrom során pedig konkrétan mindent rádobhatunk az ajtókat döngető katonák fejére, ami csak a kezünk ügyébe kerül. Mindehhez pedig még hozzávehetjük a lore ezúttal is stílusosan visszafogott, ám mégis meghatározó szerepét, illetve a szórakoztató brutalitásba és káoszba torkolló akciót, ami összességében egy olyan tökéletes élménnyé varázsolja a Chivalry II-t, amit senkinek sem érdemes kihagynia. Ugyan némileg több újdonságnak, kevesebb gombra építkező és jobban átgondolt billentyűkiosztásnak, hangsúlyosabb fizikának vagy 128 fős összecsapásoknak azért tudtunk volna őrülni, ám az önjelölt lovagoktól hemzsegő szerverek ismét azt mutatják, hogy a Torn Banner Studios csapata ezúttal sem lőtt bakot, és a Chivalry II még sok-sok évig velünk marad.

A Chivalry II PlayStation 4-en, PlayStation 5-ön, Xbox One-on, Xbox Series X/S-en, valamint PC-n érhető el. Mi  az utóbbin teszteltük.

Kapcsolódó cikk

5.
5.
Turoscsusza
Hatalmas csalodas a jatek, 35£ a store-ban egy nem tobb, de BETA jatekert. Minden fel oraban kilep a jatekbol valami bug, crash van amit az uj patch-el se tudtak javitani. Az osszesen 8 palya meg rovid ido utan iszonyu ismetlodo es monoton lesz, nem beszelve arrol hogy egy "CSAK" netes jateknal osszesen 4-en jatszhattok online egyszerre. Minden osszevetve jo moka a jatek, de nem eri meg a penzet.
4.
4.
kisbiflos
#3: *még azon a két mapon is ahol ők a támadók
3.
3.
kisbiflos
"Remekbe szabott pályák, jól kiegyensúlyozott feladatokkal" :D

Az biztos, ja. Főleg amikor Slaughter of Coxwell-t megnyerik a támadok 7-9 percen belül. Majdnem minden mapon a Mason van fölényben, még az egyetlen mapon is ahol ők a támadók.

FOR THE OOOORDAAAAH!
2.
2.
Dízel
-Könnyen elsajátítható, látványos és akciódús harcrendszer…
-Túlkomplikált irányítás

Mivan?!
1.
1.
Extol
Grafikai téren túl nem tűnik többnek mint az előző
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...