A Tales-sorozat huszonöt évvel ezelőtt indult útjára még a Super Nintendón, és azóta megélt tizenhat fősodorbeli játékot, számtalan spin-offot, de még manga, anime és rádiójáték is készült az alapján. A Tales of Phantasiával megkezdett széria részei nem a hagyományos értelemben véve kapcsolódnak össze, nem közös a kontinuitásuk, inkább a szellemiség, a látványvilág és az úgynevezett Linear Motion harcrendszer köti össze őket. A Tales-játékok Japánban hatalmas népszerűségnek örvendenek (a Final Fantasyvel vagy a Dragon Questtel versengve), de nagyjából tíz évnek kellett eltelnie, hogy a nyugati játékosok is tömegesen felfedezzék maguknak.
Eme alkotások sorában jutunk el a Tales of Arise-hoz, amelyet eredetileg tavaly adtak volna ki, de a koronavírus-járvány közbeszólt – a megjelenése ezért az idei évre maradt. A Bandai Namco afféle vérfrissítésnek szánja az Arise-t, előrelépésnek a Tales-formulában. A fejlesztőcsapatban számos veterán foglal helyet (egyesek a Phantasia óta foglalkoznak a sorozattal), a művészeti részleg vezetője viszont már a 2010-es években kiadott epizódokat felügyelte. A széria számtalan névjegynek számító elemét megtartja (mint a „skit” párbeszédeket és a harcrendszert), de a sorozat történetében először nem saját motort használnak, hanem az Unreal Engine 4-et.
A Bandai Namco és a hazai forgalmazó, Cenega jóvoltából lehetőségünk nyílt tenni egy próbakört a Tales of Arise bemutatópéldányával. A még nem a végleges állapotokat tükröző verzió a játék harmadik nagy régiójának, Elde Menanciának egy részletét tartalmazta, és habár a lehetőségek korlátozottak voltak, így is jó betekintést nyújtott abba, hogy vajon miként is sikerül ez a régit megőrző, de az új felé is nyitó kísérlet.
A Tales of Arise egy high-fantasy világban játszódik, két királyság, az elmaradottabb Dahna és a fejlett Rena három évszázados konfliktusa közepette. A két főszereplő a két birodalomból származik: a vasálarcot viselő, harcedzett dahnai Alphent összehozza a sors a renai Shionne-nal, akire épp a sajátjai vadásznak. A páros a kalandja során számos társra lel – az Elde Menancia régiót (ami nagyjából 10-20 óra után érhető el a teljes játékban) már hatan látogatják meg.
A kis kompánia minden tagja kiforrott szereplőnek ígérkezik. Igaz, a tesztpéldányból a kidolgozottság igazi mélysége nem derül ki, hiszen például a tábortűzi párbeszédek sajnos még teljesen hiányoztak, de a harcok és a felfedezés közben elsülő odaszólogatások már kitapintható jellemet vázoltak fel nekik. És még ha karakter szempontjából nem is sikerült felfedezni őket, az már egyértelmű, hogy a játékélmény tekintetében mindannyian mást nyújtanak.
Felfedezés közben egyszerre csak egy karakter van a pályán (leszámítva az átvezetőket), de bármikor kedvünkre válthatunk a szereplők között. Ez az opció harc közben is megadatik, ezért még amiatt sem kell aggódni, hogy olyan szereplővel lennénk, aki mondjuk hátrányt szenved egy közelgő küzdelemben – a bunyó közepén néhány gombnyomással átválthatunk egy másik harcosra. Hasonlóképp a partink összetételét is pillanatok alatt átalakíthatjuk: hiába vagyunk hatan, a harcmezőn egyszerre csak négy karakter lehet jelen. Tekintve, hogy micsoda izgalmas káosz alakul ki a harcok közben, ez nem is baj.
A Tales of Arise, az ezt megelőző epizódokhoz hasonlóan, a Linear Motion harcrendszert használja – sok JRPG-től eltérően itt nem körökre osztottak a küzdelmek, hanem valósidejűek. Maga a „lineáris mozgás” azt jelenti, hogy mindig van egy kijelölt ellenfelünk, akihez viszonyítva csak előre és hátra mozoghatunk (ugyanezt csinálják a társaink is), ám a Tales of Graceshez hasonlóan itt is lehetőségünk nyílik kitérni, amelynek az ügyes alkalmazásával akár teljesen hárítani is tudjuk a beérkező sebzést.
A hektikus viadalok azonnal elkezdődnek, amint felfedezés közben hozzáérünk egy ellenséges, gyakran szörnyekből (avagy zeuglékből) álló csoporthoz, ilyenkor egy speciális, köralapú arénába teleportálunk a harc idejére. Mivel mindenki egyszerre mozog, kicsit nehéz uralmunk alatt tartani a csatateret, de szerencsére előre megadhatjuk a társainknak, hogy miként viselkedjenek: adjanak-e mindent bele, és zúdítsák rá az ellenre a legdurvább képességeiket, vagy inkább takarékoskodjanak az erejükkel. Ezeket a stratégiákat is felülvizsgálhatjuk a harc sűrűjében, ha pedig épp nem egy boss-szal küzdünk, akkor a menekülés mellett is dönthetünk, ha rosszul áll a szénánk.
A harcban három értékre kell igazán figyelnünk: az életerőnkre, az Artes Pointokra és a Cure Pointokra. Az életerőt valószínűleg nem kell magyarázni: ha elfogy, elterülünk, és ha nincs megfelelő felszerelésünk vagy olyan társunk, aki képes feltámasztani, akkor bizony ott is maradunk. Ha kikapnánk, a Cure Pointokból éledünk újjá, de ezeket használjuk harc közben a gyógyító vagy támogató képességekre is, úgyhogy csak óvatosan vele.
Az arte képességek is visszatérnek, ezek mondhatni a különleges támadásaink, amelyek az Artes Pointokat fogyasztják. Ahány karakter, annyiféle képesség van, de harc közben mindenki három földi és három légi artét használhat – és persze ezeket is, ha kell, menet közben kicserélhetjük. A Tales of Arise-ban helyet kapott még a Boost Strike, amit akkor tudunk előhívni, ha kifárasztottunk egy ellenfelet. Ilyenkor egy csapattárssal összefogva közös csapást hajtunk végre, ami a legtöbb kis szörnyet egyből kiüti, de a bossok ellen is szép gyomros lehet. A társainkat egyébként a harcban is segítségül hívhatjuk, egy-egy gombnyomás csak, és Dohalim megkötözi a rosszakat, vagy Shionne kiosztja őket a mesterlövészpuskájával.
Ez így leírva soknak tűnik, de amikor ott vagy a sűrűjében, egyáltalán nem bonyolult: mész, csépelsz, és minden iszonyatosan látványos. Minden effekt csilivili, szóval robbanások, villanások, lángnyelvek töltik be a képernyőt, ugyanakkor sosem lesznek zavaróak, csak hozzáadnak a küzdelmek epikusságához. Azonnal visszajelzést kapsz, ha egy ellenfél kifáradt, vagy épp a páncélja miatt feleslegesen ütlegeled, úgyhogy reagálhatsz ennek megfelelően. Aztán az ütközet csúcsán valami hangzatos egysoros kíséretében beledöngölöd az utolsó szörnyet is a földbe.
Nem a harc az egyetlen persze, amit csinálhatunk a Tales of Arise-ban, bár a bemutatópéldány azt tartalmazta főleg. Amikor épp nem zeugléket gyepálunk, lehetőségünk van felfedezni, viszonylag nyílt világ tárul elénk – én egy lankásabb vidéken barangolhattam. Azon túl, hogy a leküzdendő szörnyeket így találjuk meg, sok feldezni és gyűjteni való is vár ránk. A kincsesládákban és zsákokban értékesebb holmikat vagy kész felszerelési tárgyakat találhatunk, szedhetünk fűszert a főzéshez, és bányászhatunk is, hogy a kinyert értékes fémekkel és kristályokkal később hasznos eszközöket gyártsunk.
Ezt az utóbbit sajnos nem tudtam kipróbálni, de néhány felszerelési tárgy így is helyet kapott a játékban, amiket például egy boltostól is beszerezhettünk. Ezeket szabadon szétoszthatjuk a karaktereink között, ezzel további védelemmel vagy életerővel felruházva őket, vagy épp erősítve a képességeiket. Különböző elemi sebzésekkel és elemi ellenállásokkal is elláthatjuk őket, amelyek szintén hasznosak a harcban.
Tábortüzekhez leheveredve esélyünk nyílik kicsit feltöltődni és jobban megismerni a karaktereinket. Mint említettem, ez az utóbbi funkció hiányzott most. És ugyan a vicces párbeszédeket most mellőznöm kellett, a főzésbe belekóstolhattam. Ahogy felfedezzük a pályákat, különféle receptekre lelhetünk, amelyek újabb és újabb ételek elkészítését teszik lehetővé, amelyek aztán ideiglenes bónuszokat adnak a szereplőknek: több védelmet vagy nagyobb szerencsét a bányászáshoz. Ráadásul minden karakternek vannak kedvenc ételeik, tehát ha őket választjuk ki szakácsnak, akkor további hatásokat is kiválthatunk vele. Az alvással aztán visszanyerjük elhasznált pontjainkat, de a világ is visszaáll, azaz újra lehet aratni és szörnyeket vadászni.
A Tales of Arise is azon játékok közé tartozik, amely első ránézésre szörnyen sűrű és bonyolult, ám amikor már benne van az ember, minden gördülékenyen megy. A harc baromira jó érzés, még akkor is, ha a jelentős részét nem a cselezgetés, hanem a folyamatos püfölés teszi ki – a megannyi arte kombinálása és a társaink asszisztálása minden összecsapást epikus küzdelemmé emel. Négy nehézségi szintből lehet választani, hogy a kihívás akkora legyen, amekkora megfelel, legyünk akár keményvonalas gamerek, akár olyanok, akik csak a sztoriért jöttek.
Ennyiből a végső minőséget még nem szűrhetem le, de amit eddig láttam, az ígéretes. A játék világa gyönyörű, a szörnyek némelyike kellően furcsa és érdekes, a bunyók látványosak. Magával ragad, még akkor is, ha csak harcot harcra halmozunk, könnyen el lehet merülni benne. Sajnálom, hogy a karakterekről és a világról a bemutatópéldányban többet nem lehetett megtudni, mert szívesen felfedezném ezeket is mielőbb!
A Tales of Arise szeptember 10-én jelenik meg PC-n, PlayStation 4-en és 5-ön, valamint Xbox One-on és Series X/S-en.
Kapcsolódó cikkek
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.