Patron teszt

Ezt szeretné elérni most a horvát illetőségű Overseer Games csapata is, akik azonban nem a fent vázolt úton indultak el a dicsőség felé, hanem inkább a már ismert anyagokat dolgozták tovább, és bővítették ki. Ez lenne a Patron, ami első ránézésre egy szimpla városépítős játéknak tűnik, viszont az ismerős alapok mögött egy olyan mély szociális rendszer bújik meg, amilyennel még nem találkozhattunk korábban. Itt bizony minden egyes döntésünknek súlya van, ráadásul nem elég a mára már szokásosnak mondható "szegények, középosztálybeliek és gazdagok" tengelyen gondolkodni, mivel minden egyes lakosunknak sajátos kívánalmai, valamint félelmei vannak, amiket nem átall megosztani velünk, ha kérjük, ha nem.

A játék szociális rendszere egyszerűen elképesztő, és bizony a megannyi adat és módosító között nem lesz egyszerű a lavírozás, még könnyebb nehézségi szinten sem. Szerencsére nem leszünk teljesen egyedül, hiszen a tutorial üzeneteknek hála egész gyorsan belerázódhatunk az alapokba, de ezt követően sem lankadhat a figyelmünk, mivel egyetlen rossz döntés, és máris megy a levesbe mindaz, amit addig felépítettünk. A fő feladatunk tehát az lesz, hogy miközben felhúzunk egy aránylag működőképes várost, igyekezzünk mindenkinek megfelelni, lehetőleg úgy, hogy az mások lelkivilágát se nagyon sértse meg. Utóbbi azonban elkerülhetetlen, mivel ha kedvezünk egy csoportnak, akkor a többiek simán megorrolhatnak ránk, rosszabb esetben el is vándorolhatnak, aminek belátható időn belül game over lesz a vége.

A helyzetet súlyosbítja a megannyi véletlenszerűen felbukkanó esemény, ami mindig döntések elé állít minket, és hiába látjuk, hogy melyik mit takar pontosan, ezek hullámait sokszor csak órák múlva fogjuk igazán megérezni. Teszem azt, befogadhatunk egy csapat menekültet, akik hoznak magukkal alapanyagokat és szerszámokat is, így fellendítve a gazdaság szekerét. Ha azonban így döntünk, akkor a migrációellenesek szemében romlani fog a megítélésünk, ami komoly zavarokat okozhat a közösségben. Idővel rájövünk majd, hogy nincs igazán jó döntés, így érdemes a kisebb rossz irányába menni, mert sosem fogunk tudni mindenkinek megfelelni.

Szerencsére a különféle módosítókra mi is hatással lehetünk, igaz, csak kis mértékben, ráadásul az így megszerzett boldogság nincs ingyen. A játék későbbi szakaszában ugyanis megszerezhetünk olyan irányelveket, amiket aktiválva bizonyos bónuszokhoz juthatunk, természetesen valamennyi pénzmag ellenében. Ilyen lehet például az iskolázottság növelése, az egészségügy támogatása, esetleg a termelésre való fókuszálás, amik mind-mind kisegíthetnek minket egy kényesebb szituációból. Annyi a megkötés, hogy egyszerre maximum tíz darab lehet aktív belőlük, illetve bele kell férnünk az elosztható pontjainkba, amik ugyan idővel növekedni fognak, viszont a játék elején meglehetősen szűkmarkúan méri őket a rendszer.

Ezeket, valamint az épületeink nagy hányadát egyébként egy meglehetősen hosszú fejlődési fán kutathatjuk ki, aminek látványa elsőre rémisztő lehet, de aránylag meg van kötve a kezünk, szóval csak szép sorjában tudunk haladni rajta, így tanulva meg a különféle újdonságokat. Halászat, vadászat, kereskedelem, hajózás és még egy csomó minden van az étlapon, ráadásul időnként még a főépületünket is tudjuk fejleszteni, amivel további lehetőségek nyílnak meg előttünk. Ez azonban nem az egyetlen hely, ahol fejlődhetünk, mivel a felhúzott épületeinket külön is tudjuk erősíteni, így növelve a termelést, vagy épp a lefedési körüket. Persze, ahogy az lenni szokott, itt sincs minden ingyen, a különféle bónuszok megszerzése komoly javak fejében történhet csak meg, amit bizony néha muszáj lesz meglépnünk, mert az egy helyben toporgás sosem vezet jóra.

Utóbbi azért sem egy jó taktika, mert mi hiába húzunk fel egy stabil alapot, a folyamatosan változó környezet azon lesz, hogy az éppen csak álló kártyavárunkat szanaszét rombolja. Elsőként is itt vannak különféle természeti katasztrófák, amik rendszerint mindig a legrosszabbkor ütnek be, és a megoldásuk komoly odafigyelést igényel. Egy nagyobb tűz, vagy komolyabb tornádó után a romok eltakarítása és újbóli felépítése nem kis feladat, ha pedig ezek rosszkor rossz helyen kapnak el minket, akkor ember legyen a talpán, aki kilábal a krízisből. Ezeket megúszva sem pihenhetünk ölbe tett kézzel, mivel az idő múlása nyomán a különböző évszakok is tartogathatnak meglepetéseket: nyáron egy aszály miatt simán kiürülhet az éléskamra, de a tél beköszöntét sem érdemes fél vállról venni, mert halálra fagyhatnak szerencsétlen lakosaink.

Az igazi célunk tehát a túlélés, ami ha sikerül, akkor remek érzéssel tölthet el minket, ráadásul a tizenhátom kézzel készített térkép mindegyike egyedi jellemzőkkel és felosztással bír, így nehezítve, vagy épp könnyítve a feladatunkat. Én személy szerint örülök, hogy nem random generált lehetőségeket kapunk, mert ezáltal legalább a véletlen faktor nem akar az életünkre törni, de a később érkező modtámogatásnak hála akár ezzel is megbirkózhatunk majd. Ami nagyobb probléma, hogy nem kapunk kampányt, csupán egymástól teljesen független területeken építkezhetünk, ami idővel még a szociális rendszer mélysége mellett is könnyedén unalmassá válhat. Persze később simán kaphatunk valami hasonlót, főleg, hogy a fejlesztők meglehetősen készségesek, szívesen válaszolnak a felmerülő kérdésekre, és úgy tűnik, a megjelenést követően sem akarják magára hagyni a játékot.

Ezt leszámítva az összkép egész kellemes, amire rátesz egy lapáttal a megvalósítás. Ugyan a látvány nem fogja megizzasztani a gépünket, viszont teszi a dolgát, a különféle épületek jól néznek ki, főleg madártávlatból szemlélve, közelről nézve azonban már kicsit kilóg a lóláb. Leginkább a karakteranimációk azok, amik zavarhatják a szemet, főleg akkor, ha beakadnak valahova, ami a kissé bárgyú mesterséges intelligencia miatt elég gyakran előfordul. Itt szeretném kiemelni még a menürendszert, ami ugyan ellátja a feladatát és könnyedén elérhetünk bármit, viszont cserébe borzalmasan néz ki, és nagyon elüt a játéktértől. Ezzel szemben a hangszekció remekül dolgoz alá a hangulatnak, külön megemlíteném a játék alatt felcsendülő lágy dallamokat, amik még egy tornádó közben is könnyedén ellazíthatják a virtuális városvezetőket.

A Patron a kisebb hibái ellenére is egy kellemes kis városépítős játék lett, ami ugyan nem találja fel a spanyolviaszt, viszont a már ismert elemeket remekül egészíti ki, illetve gondolja tovább. A háttérben megbúvó rendszerek elképesztő összetettséggel reagálják le a döntéseinket, amiket hiába fontolunk meg, később garantáltan meg fogjuk bánni őket. Ugyan a tartalom kissé foghíjas, de cserébe csupán 20 euróba kerül, ráadásul vásárlás előtt bárki kipróbálhatja, hiszen a játék demója ingyenesen elérhető a Steamen. Remélem, hogy a fejlesztők zsebéből nem fogyott ki a patron (bocsánat), és a megjelenést követően sem hagyják magára a programot, mert egy kis tatarozással akár egy új etalont is köszönthetünk benne - ugyanakkor a műfaj rajongói számára már most sem érdemes kihagyni.

A Patron kizárólag PC-re jelent meg.