Kena: Bridge of Spirits teszt

Az animációs stúdióból játékfejlesztővé avanzsált Ember Lab elkészítette az első játékát. A Kena: Bridge of Spirits le sem tagadhatná, hogy egy filmes csapat munkája, de vajon van tartalom is a szemrevaló látvány mögött?

Amikor az Ember Lab tavaly nyáron bemutatta a Kena: Bridge of Spirits című első játékát, valljuk be, mindnyájan letettük az állunkat. A videojátékos szférában éppen csak a szárnyait bontogató stúdió fejlesztése egyik pillanatról a másikra az új generáció látványos előfutárává és az év egyik legjobban várt játékává vált. A fejlesztés utolsó hajrája nem volt teljesen zökkenőmentes, sorra jöttek a csúszások, mára azonban sikeresen elkészült a Pixar filmjeit is megszégyenítő spirituális kaland – lássuk, hogy megérte-e rá idáig várni!

A Kena: Bridge of Spirits világában nem minden lélek térhet végső nyugovóra. Akadnak olyan gyötrődő szellemek, akiket a múlt eseményei és az ezekhez kötődő emlékek örökre az élők világához láncolnak. Így jártak annak az aprócska falunak a lakói is, akiket Kena, a fiatal lélekvezető meglátogat a történetünk során. A zöldellő erdők és magas hegyek közt megbúvó közösség tagjai egyik napról a másikra eltűntek, a kiüresedett falura pedig egy sötét rontás telepedett. Kena szerepében tehát a mi feladatunk lesz az, hogy megszabadítsuk a falut ettől a titokzatos kórtól, ezt pedig csupán egy módon tehetjük meg: fel kell kutatnunk az egykor itt élők emlékeit, hogy a múltjuk fájdalmait átélve végső megnyugvásra segítsük őket.

A nyolc-tíz órás játék során egy páratlanul érzelmes kaland részesei lehetünk, de a történet fordulópontjait jelölő, igazán megható jelenetek közt bőven lesz időnk a könnyed szórakozásra is. Végtére is ember legyen a talpán, aki képes az orrát lógatni, miután meglátja azt a seregnyi kis szőrmókot, akik buzgón követik a főhősünk minden lépését! Kena útitársai a Rot névre hallgatnak, ez az elnevezés azonban igen csalóka, hiszen a játék során éppen az ő segítségükkel tisztítjuk meg a haldokló vidéket. A fekete kis gombócok kulcsfontosságú szerepet játszanak a történet során, de afféle jóságos Overlordként óriási hasznukat vesszük a harcok során és a logikai feladványok megoldásában is.

Ezzel pedig le is fedtük a játék legfőbb sarokköveit, hiszen a Bridge of Spirits egy klasszikus puzzle-platformer és akciójáték. Az elvarázsolt erdő ösvényeit járva rengeteg ötletes, de sosem túlkomplikált ügyességi fejtörő vár majd ránk, a sötét rontás nagyobb gócait megközelítve pedig biztosak lehetünk benne, hogy nincs messze az akció. A kisebb harci arénákként funkcionáló tisztásokon számtalan elátkozott lénnyel kell megküzdenünk, mindezt pedig tehetjük Kena botjával hadakozva, íjjal lövöldözve vagy lélekbombákat hajítva. A kaliforniai csapat egészen korrekt alapokat fektetett le egy hátulnézetes brawlerhez, ráadásul megtámogatták azt egy egyszerű fejlődési rendszerrel is, de a kaland végére érve mégis úgy éreztem, hogy az akció terén hiányzik valami plusz a játékból. A könnyű és nehéz csapások a történet második felére kiegészültek egy-két extra képességgel, de sosem érik el azt a komplexitást, ami megunhatatlanná teszi a zsáner nagyjait.

Ettől függetlenül nem nevezném kifejezetten gyengének vagy éppen hiányosnak a harcrendszert, hiszen minden eszközt megkapunk arra, hogy elbánjunk az ellenünk forduló erdő ágas-bogas lidérceivel. Meglepően sokféle ellenféllel lesz dolgunk, ezen a fronton nem érheti panasz a játékot, arra azonban mégsem számítottam, hogy milyen elképesztő főellenfelekkel lesz dolgom a fejezetek tetőpontján. A spoilerektől tartózkodva legyen elég annyi ezzel kapcsolatban, hogy leginkább csak az erre szakosodott játékoktól, például a FromSoftware fejlesztéseitől várnám el az ehhez hasonló jól átgondolt, technikás és elképesztően grandiózus bossharcokat. A főellenfelekkel egyébként a nehézségi görbe hajlamos erősen megugrani, és habár ez alapvetően nem egy hatalmas probléma (bármikor válthatunk a nehézségi szintek közt), mégis úgy éreztem, hogy gyönyörűen folyékony animációk ide vagy oda, a harcrendszer nem mindig elég pontos és feszes az efféle kihívásokhoz.

Ahol azonban lehetetlen fogást találni a játékon, az az audiovizuális prezentáció. Csak nézzetek rá a mellékelt képekre – egészen fergeteges, ahogy kinéz ez a játék! Mindez nem véletlen, hiszen az Ember Lab az elmúlt bő tíz évben animációs filmstúdióként tevékenykedett, az tehát biztos, hogy a srácok értik a dolgukat a 3D-s környezetben. Ezt a szakértői hátteret észben tartva is kár lenne azonban tagadni, hogy amit most letettek az asztalra, az egészen lélegzetelállító. Kena, a Rot és az erdő elátkozott lényei nem csak az átvezetők során, de a játékmenet közben is könnyedén megállnák a helyüket egy nagy költségvetésű animációs mozifilmben, a környezet pedig olyan gyönyörű, hogy szinte lefolyik a képernyőről.

Habár a cselekmény legnagyobb részét az erdő mélyén töltjük, megfordulunk majd sötét bányákban, tágas aratókon és magas sziklaszirtek közt is, a helyszínek egyetlen igazi közös nevezője pedig az, hogy a maga módján mind bámulatosan fest. A gazdagon zöldellő növényvilág és a lombok közt pislogó napfény óriási hatást gyakorol az összképre, de az igazi érdem a pálya- és látványtervezőké, akik teljes profizmussal segítették életre ezt a hallatlanul ízléses világot. A Kena: Bridge of Spirits egy igazi ínyencség azoknak, akik szeretnek elidőzni a gyönyörű tájakon – akármerre fordultam, mindvégig harcolnom kellett a késztetés ellen, nehogy ismét elővegyem a fotómódot.

Az i-re a pontot pedig a zene és a hangzás teszi fel, ez az, ami igazán kerekké teszi a Kena kifogástalan atmoszféráját. A játék fesztelen könnyedséggel vegyít számos törzsi kultúra elemeiből, a legtöbb inspirációt azonban egyértelműen a keleti miszticizmus jelentette. Ennek megfelelően nem csupán a környezeti elemekben és a karakterdizájnban, de az aláfestő zenékben is feltűnnek az ázsiai stílusjegyek. A jellegzetes dobok, sípok, nádfuvolák és szélcsengők dala mélyen elragad bennünket ebben a mesés világban, hogy aztán a katarzis megfelelő pillanatában az egészet elsöpörje a vonósok és a rézfúvósok epikus szólama.

Ezen felül mindenképp érdemes szót ejteni a szinkronról, főképp Dewa Ayu Larassanti munkájáról. A fiatal lélekvezető hangját kölcsönző színésznő nem sok alapanyagot kapott a fülkében, hiszen kifejezetten kevés beszélt szöveg van a játékban. Ennek ellenére Kena összes megszólalása végtelenül szívhez szóló és empátiában gazdag, ezt pedig elsősorban nem a szövegkönyvnek, hanem a Larassanti hanghordozásának és a karakter arcanimációinak köszönhetjük.

És valójában ez az, ami igazán különlegessé teszi az Ember Lab játékát: az a határtalan kedvesség, amit nem kísér semmiféle bárgyúság vagy olcsó klisé. A Kena: Bridge of Spirits mentes az álságosságoktól, és éppen ezért könnyedén megszólítja a fiatalabb közösséget és a felnőtt játékosokat is. Habár a történetében nem kell hatalmas mélységeket keresnünk, a spirituális utazás hangulata önmagában is elég ragályos ahhoz, hogy nehéz legyen letenni a kontrollert. Egyedül csupán azt bánom, hogy a történet során Kena nem kapott elég időt arra, hogy önálló karakterként igazán kibontakozzon. Hiába ő a főszereplő, igazán keveset tudtunk meg a fiatal lányról, ráadásul számos megválaszolatlan kérdésem is maradt a kaland végére – olyan kérdések, amelyeket lecsapásra váró labdaként a játék szándékosan dobott fel.

Reménykedem benne tehát, hogy egy esetleges folytatásban, vagy legalábbis későbbi extra tartalomként fény derül Kena múltjára. Az Ember Lab csapata már elhintette, hogy a megjelenés után is érkezhetnek még extra tartalmak, ezzel azonban valószínűleg inkább a harcrendszerre építenek majd. Addig is, mindenkinek lesz elég tennivalója a játékkal. A történet végére érve is érdemes visszatérni ebbe a kacskaringózó, félig-meddig nyitott világba, hiszen számos rejtett gyűjtenivaló vár ránk. Ki ne akarna százféle sapkát aggatni Kena apró kis társaira?

Mindent egybevetve a Kena: Bridge of Spirits egy nagyszerű játék – itt-ott egy kicsit talán hiányos, de összességében lehetetlen nem megszeretni. Én szilárd híve vagyok annak, hogy a játékmenet szinte minden esetben többet ér a bombasztikus látványvilágnál, de be kell vallanom, a mai tesztalanyunk megrengetett a hitemben. Az Ember Lab fejlesztése egy teljesen korrekt akció-platformer, de az élmény javát itt mégis a gyönyörű környezet, az aranyos karakterek és a páratlan hangulat nyújtja. Ezzel a veszélyes kombinációval a stúdió könnyen feláldozhatta volna az interaktivitást a filmszerűség oltárán, de mégsem tettek így. A Kena le sem tagadhatná, hogy egy filmes csapat konyháján született, de a kísértésnek ellenállva megmaradt egy jól összerakott, szórakoztató játéknak, ezért pedig nem lehetünk eléggé hálásak.

A Kena: Bridge of Spirits PC-n, PlayStation 4-en és PlayStation 5-ön jelent meg. Mi PS5-ön teszteltük a játékot.

8.5

Kena: Bridge of Spirits teszt értékelés 8.5

Pozitívumok:

  • Gyönyörű látványvilág, mesebeli környezet
  • Teljesen folyékony, látványos animációk
  • Pazar zenei aláfestés és szinkron, remek hangulat
  • Ötletes, de sosem túlkomplikált fejtörők
  • Nagyszerű bossharcok
  • Feszes tempó, nehéz lenne ráunni

Negatívumok:

  • A harcrendszer lehetett volna egy fokkal komplexebb
  • Hullámzó nehézség
  • Túl hamar véget ért
15 komment - szólj hozzá!