Kingdoms of Amalur: Fatesworn teszt

Sokan emlegetik az eredeti Amalurt “2012 legjobb szerepjátékának, amivel senki sem játszott”, és az biztos, hogy kialakult egy stabil rajongótábor, akikben azóta is kellemes emlékeket idéz. Nem véletlenül készült a játéknak újrázása, és bár elképesztően örültünk, hogy egyáltalán foglalkoznak még az Amalurral, kicsit csalódottak voltunk a felújítás minőségével és tartalmával. A remasterrel együtt azonban bejelentették a Fatesworn DLC-t is, amelyet a történet folytatásának szántak: őszintén szólva hirtelen csak a Titan Quest jut eszembe, ahol évekkel az eredeti premier után érkező, 2016-os évfordulós kiadás már három kiegészítőt is kapott, így aztán ritkaságszámba megy bármilyen hasonló próbálkozás. És most, hogy kezünkben a csomag, már folytathatjuk is kedvenc karakterünkkel ott, ahol az eredeti játék abbamaradt: a Tuatha-fenyegetés és Tirnoch fölött aratott győzelemnek nem sokáig örülhetünk, ugyanis kiderül, hogy főszereplőnk létezése egy olyan anomália, melytől a Sors nagy szövete elkezd megbomlani, ezáltal biztos vég vár a világra.

Eközben nyugaton, Mithros régióban egy új fenyegetés üti fel a fejét: a pletykák a káosz istenségéről és az őt imádó kultuszról szólnak, akik állítólag tényleg felszabadítják majd béklyóiból Amalurt, így néhány Niskaru legyőzése és a Sorsszövők Rendjével való gyors konzultáció után a háború elől Mithros felé menekülő nincstelenekkel együtt mi is beszivárgunk a területre. A feelingért sem kell aggódni, ugyanis a Fatesworn teljesen hűséges az alapanyaghoz, látszik, hogy erre a készítők elképesztően odafigyeltek. Mithros dizájnja ugyanis tökéletesen passzol az alapjátékhoz, a visszatérő szövetségeseinknek megegyezik a szinkronhangjuk azzal amit már kilenc éve megtapasztalhattunk, a szörnyek és új NPC-k külseje is illeszkedik vizuálisan az eredeti Amalurhoz.

Gyakorlatilag teljesen olyan, mintha találtak volna a fiók alján egy régi DLC-t, amit ottfelejtettek, és azt is felújították volna. Az új történet öt-tíz óra hosszú, attól függően, hogy mennyire szeretnénk maximalisták lenni, illetve a befejezés után játszhatunk tovább, így akár ki tudjuk ütni az eddig nehézkesen megszerezhető achievementeket és a max. szintet is. Sőt, egy új vendort is kapunk, akitől zsákbamacskát vehetünk, ezzel megszerezve régi, hőn áhított set itemeket is. A kiegészítő által adott játékidő egyébként mesterségesen elnyújtott: annak ellenére, hogy új matéria, pont mai szemmel elképesztően sok a fetch vagy az "öld meg A és B szörnyet" misszió, és a fő történetszál is elkezd leülni, amikor hirtelen gyűjtögetni kell benne. Ettől egyébként erőltetettebbnek is érződik, mint az eredeti Amalur-kampány, ahol nem volt panasz a ritmusra.

A DLC mechanikai részről változtat némileg az endgame-en, a szinthatárt ugyanis 50-re tolja ki, amihez természetesen új felszerelési tárgyak (egy csomó új szett), crafting-alapanyagok, potik dukálnak. Az ellenségek terén találkozunk majd rengeteg újraskinelt és felpimpelt szörnnyel is, akik valami újat mutatnak a megszokotthoz képest, de természetesen a kiegészítő fő tematikája, a káosz maga is mindenhová beszivárog. A rejtély felderítéséhez még kapcsolódó skillt is kapunk a Chaos Insight képében. Először a repedések keletkeznek a valóságon, amelyekből Niskaruk és egyéb szörnyetegek törnek elő, (ezeket természetesen az ellenségek levágásával stabilizálhatjuk és szüntethetjük meg), később pedig káoszportálok tarkítják majd a térképet, amelyek valójában procedurálisan generált kazamaták bejáratát rejtik.

Elméleti síkon ez egy nagyon jó húzás, de a mesterien felépített normál dungeonökhez képest minőségben és nehézségben elmaradnak azoktól. Itt vesszük hasznát az új káosz típusú fegyvereknek is, amelyeket bizonyos ellenfeleink védelmének lebontására kell alkalmaznunk, viszont mindez semmit sem vesz el, csak hozzáad azokhoz a dolgokhoz, amikért az alapjátékot is kedveltük: gyors respecializáció, kísérletezés, gördülékeny, látványos és élvezetes harcok, meg persze a felfedezés.

Nagyon szigorú, 2021-es szemüveggel nézve az alap Kingdoms of Amalur erényei, mint a harc, továbbra is magával ragadóak, így szemet tudok hunyni a kieg esetleges botlásai felett: leszámítva a fetch questeket, és hogy a DLC közepe ellaposodik kissé, az új kontent minőségében teljes mértékben az alapjátékra hajaz, és annak szerves részének érződik. Tavalyelőtt szomorúak voltunk, hogy a Re-Reckoning igen kevés újdonságot hozott magával a felújításon kívül az árcéduláért cserébe, ez a Fateswornnel végre megváltozik. Hosszú-hosszú ideje vártak már az Amalur-rajongók valami újdonságra, ez a kiegészítő pedig nem fog csalódást okozni számukra, pontosan azért, mert abból ad többet, amiért az alapjátékot is szerették. Akinek pedig kimaradt a régi változat, vagy esetleg vonakodott beruházni a felújított kiadásba, annak is eggyel több oka van lecsekkolni a Kingdoms of Amalur világát.

A Fatesworn Xbox One, PlayStation 4, Switch és PC platformokon jelent meg, mi az utóbbin teszteltük. Az alapjáték FATE-kiadásával rendelkezők számára automatikusan elérhetővé válik!

Kapcsolódó cikkek

• Kingdoms of Amalur: Re-Reckoning teszt
• Kingdoms of Amalur: Reckoning teszt