Homo Nobilis Al Lowe

Link másolása
„Egy szegény fekete srácként születtem a Missouribeli Gumboban” – kezdi rendszerint saját maga bemutatását Al Lowe. Aki kicsit is ismeri őt, az jót mosolyog ezen a természetesen hamis kijelentésen (nem is fekete, meg nem is ott született), de ez a rendszerint elsütött poén hozzátartozik a világ legjelentősebb játékkészítőivel foglalkozó rovatunk jelenlegi alanyához.
Fiatalabb olvasóinknak nem biztos, hogy sokat mond Al Lowe neve, pedig mint rovatunk eddig kiszemelt „áldozatai" (valamint a kiszemelésre váró még jónéhány), ő is sokat tett a számítógépes játékiparért. Ennek ellenére – kérdezhetnék azok a bizonyos fiatalabb olvasók – miért nem ismerjük a nevét? Pusztán azért mert már néhány éve nyugdíjba vonult – ahogy ő maga mondja – a világ legöregebb játékdesignere. Leginkább egy bizonyos Larry apjaként ismert, vagy épp nem ismert, ugyanis játékai a hőskorbeli point'n'click (azelőtt meg szöveges) kalandjátékok, mely stílus mára igencsak kihaltnak tekinthető.

1946. július 24-én született (ezen cikk születésekor éppen aktuális neki boldog 60. születésnapot kívánnom) St. Louisban. Szakmáját tekintve zenész, humorista, játékdesigner. Gyermekkorában szülei mellett rengeteg jazzt és bluest hallgatott, így már korán érdeklődni kezdett ezen stílusok iránt. Az első igazi nagy benyomást Dave Brubeck Take Five-ja tett rá (mely egyéb iránt személyes kedvencem). 5 éves korában kezdett zongorázni és 12 volt, mikor áttért szaxofonra. Ennek oka az volt, hogy éppen volt otthon egy, mely még a bátyjáé volt. Később több hangszeren is megtanult játszani, de a szaxofon maradt az örök kedvence. 15 évig tanított középiskolában ének-zenét, amikoris szerzett egy saját Apple II-est. Autodidakta módon tanult programozni, csak úgy magától. Miután túl volt az első néhány programján, játékocskáin, úgy döntött érdemes a játékszakmába belevágni.

Persze magától nem mert volna ilyen döntést hozni akkoriban, de a Sierra 1982-ben megvásárolta néhány játékát, így innentől nekik kezdett el dolgozni. Eleinte, mivel a Sierra megvette néhány Disney karakter jogát, olyan gyermekeknek szánt játékokon dolgozott, mint a Winnie Pooh in the Hundred-Acre Woods, Mickey's Space Adventure, valamint a Donald Duck's Playground.


16 éven át dolgozott a Sierrának, mely rekord hosszúságnak számít egy játékkészítő egyazon cégnél töltött idejét tekintve. Nevét épp ezért rengetegen kötötték a Sierrához, mégis kevesen tudják azt, hogy valójában csak 84-ig dolgozott ott, mint alkalmazott, akkor ugyanis kirúgták. Ennek történetére még ő maga tért ki egy régebbi nyilatkozatában. Az anekdota szerint az addig igen kelendő Atari 2600 játékokra jelentős mértékben csökkent a kereslet, legfőképp karácsonykor, mikor a nagy forgalmat várták. A Sierra akkor még rengeteg terméket Atarira készített, így a csőd szélére került. Az azt megelőző évben húszról százhúsz főre duzzadó alkalmazottak nagy részétől meg kellett válniuk (csak 40-en maradtak végül). Egy pénteki napon Ken Williams, a Sierra igazgatója magához hivatta Al-t. Az irodájában elmondta a cég helyzetét: kevés a pénz, sok az alkalmazott. „Azzal, hogy papíron nálunk dolgozol, pénzbe kerülsz nekünk. Ha viszont külsősként alkalmaznánk, akkor mi megszabadulnánk a plusz költségektől, mely egy papíron is nálunk dolgozóval jár. Az általad készített játékokat megvennénk több pénzért, mint amennyit most keresel, de nekünk még mindig olcsóbb lenne, mint így. Így mindenki jól jár." – mondta Ken. Egyeztették a soron következő projekteket, azok megvásárlási árát, Al pedig egy gyors fejszámolás után arra jutott, hogy így pontosan a dupláját keresi meg ugyanazzal a munkával. Válasza tehát ez volt: „Oké, nekem jól hangzik. Ja ééés, akkor most ki vagyok rúgva?" – „Ja" – „Oké, köszi".

Tehát innentől fogva, mint külsős dolgozott a Sierrának, de ez nem befolyásolt semmit, továbbra is ugyanúgy folyt a fejlesztés. Több területen is kipróbálhatta magát: vezető programozó volt a King's Quest III és IV-nél, valamint a Police Quest I-nél, zeneszerző a King's Quest II-nél és a Space Quest II-nél, interfész designer pedig a Sierra első adatbázis kezelő szoftverénél, a HomeWord Filer-nél. Ezek mellett a Sierra Network (1991) egyik „apjának" is számít, valamint lehetőséget kapott, hogy egy teljesen saját ötlet alapján elkészíthessen egy kalandjátékot, melynek történetét is maga írta. A design-t és a grafikákat is magára vállalta. A még mindig gyermekeknek szánt játékot The Black Cauldronnak nevezte el.

1987-ben aztán bekövetkezett egy igen nagy fordulat, ugyanis az addig fiatal korosztálynak szánt játékai után egy ezzel szöges ellentétben álló game fejlesztésébe foghatott, a Leisure Suit Larry in the Land of the Longue Lizzards-ba. Ezzel pedig megszületett a játéktörténelem egyik legjelentősebb karaktere, Larry Laffer. Ő az örök balek, a negyvenes éveiben járó agglegény, aki a munka után az idejét nem otthon tölti, hanem csillogó-villogó helyekre látogat el, hogy bombázó cicababákat hódítson meg, persze rendszerint sikertelenül. A már akkor is idióta humorral megáldott Lowe hamisítatlan poénokkal tűzdelte teli a gondolkodtató kirakókból álló kalandjátékot. Ilyenkor szokott jönni a „hatalmas siker lett" szöveg, de ezúttal egyáltalán nincs erről szó. Al átverve is érezte magát, ugyanis a Sierra vezetője, Williams rávette, hogy normális fizetés helyett az eladási bevételből kapjon majd részesedést. Hamar kiderült, hogy az bizony nem sok, ugyanis csak 2000 példányban dobták piacra, mikor a cégnél átlagosan is 20000 példányú projectek futottak, de előfordult a 100000-es példányszámban legyártott is. Ráadásul egy fillért nem költöttek marketingre, reklámra, egyszerűen csak a boltok polcaira került a mindenki által ismeretlen Larry. Lowe ekkor úgy vélte, hogy egyszerűen elfecsérelt 6 hónapot az életéből, de túltette magát rajta és folytatta a munkát a Police Quest I-el.


Aztán egy évre rá megtörtént az elmaradt csoda. Az emberek körében elterjedt a Larry híre. Az egyébként megannyi szexuális utalás miatt csak nagykorúaknak szánt játék egyre több embert ejtett rabul és 88-ra az eladási listák élére tört. Ekkorra már készen volt a Police Quest I és a King's Quest III is. Mind hatalmas siker lett, Lowe falán máig ott díszeleg egy poszter, ami az akkori top-10-et mutatja, melyben az ő 3 játéka is szerepelt egyszerre. Nem is csoda, hogy nagyon büszke erre, hisz ez azóta is rekordnak számít.

A Leisure Suit Larry volt azonban az igazi siker, melynek eredete egy 1981-es teljesen szöveges kalandjátékra, a Softporn-ra vezethető vissza. Ez a Sierra játék nevezhető a nagy elődnek, noha ott még nem Larry-t irányítottuk, de a humortól és erotikától az sem volt mentes, sikere pedig akkora méretű volt, hogy 25.000 példányt sikerült eladniuk. Ez a szám igazán akkor értékelődik fel, ha hozzá tesszük azt is, hogy Apple II-re készült, melyből akkor 100.000 eladott példány volt a világon, vagyis a gépek negyedén megvolt a legális Softporn, a kalózverziókról pedig ne is beszéljünk. Egy nap, mikor a Sierránal felvetették az ötletet, hogy mi lenne, ha egy grafikus változatot is kiadnának, Lowe újra megnézte a régi játékot és azt mondta Kennek, hogy ez már olyannyira elavult játék, hogy csak egy szabadidő ruhás ember lenne képes ilyennel akkortájt játszani (leisure suit durva fordítással szabadidő ruha). Jót nevettek akkor ezen és el is határozták, hogy készítenek egy játékot, melynek főszereplője egy ilyen született idióta lesz, aki mindig a nőket hajkurássza, így született meg Larry.

Egy szó mint száz, a Larry sikere után természetesen folytatások következtek: képregényszerű vidám grafikával, az idő teltével pedig ahogy megjelentek a CD-ROM-ok már hangok is lehettek. 88-ban jött ki a második rész, a Leisure Suit Larry Goes Looking for Love (In Several Wrong Places), majd a harmadik rész rá egy évvel, a Leisure Suit Larry 3: Passionate Patti in Pursuit of the Pulsating Pectorals. Aztán 91-ben következett a Leisure Suit Larry 5: Passionate Patti Does a Little Undercover Work, 93-ban a Leisure Suit Larry 6: Shape Up or Slip Out!, majd 96-ban a Leisure Suit Larry 7: Love for Sail. A sorozat minden darabja kivétel nélkül hozta a megszokott formáját, nagyszerű alkotás mind, így a siker sem maradt el. 98-ban megjelent még egy játék, a Larry's Casino, mely ötvözte a Larry sorozatban megszokott humort Hoyle megszokott casino játékaival. Ez a darab kilóg a sorozatból, mivel jóformán a néven kívül nem sok köze van hozzá. Tervbe volt véve még egy epizód, a Leisure Suit Larry 8: Lust in Space, de ez már nem készült el.


Nyilván feltűnt a sorozat neveit átböngészve, hogy hiányzik a 4. rész. Ennek története az, hogy az első trilógia elkészülte után Lowe megfogadta, hogy nem lesz 4. rész. A Sierrának azonban később sikerült rábírnia, hogy készítsen folytatást, de ő betartotta a szavát és rögtön egy 5. részt készített. A rajongók szerint eme hiányzó rész a Leisure Suit Larry 4: The Missing Floppies nevet viseli, de valós létezésére nincs bizonyíték, inkább csak mint legenda létezik.

A Larry sorozatnak nagy hatása volt a játékos közösségre, rengeteg rajongóra tett szert és jópár helyen később fel is tűnt (pl. The Laffer Utilities, ami egy Norton Utilities paródia). Még könyv is létezik, melyben minden apróság össze van gyűjtve, amit csak el lehet képzelni a Larry sorozattal kapcsolatban.

A játékban eredetileg csak PC Speaker szólt, rendes hang nem volt (de a speaker is csak ritkán szólalt meg, elvégre nem lehetett megoldani, hogy egyszerre működjön a hang és a játék is, például egy 440Hz-es hang megszólaltatásához +5 volt jelet kell küldeni a speakernek, várni kell 1/880 másodpercet, majd -5 voltot kell küldeni és ismét várni stb. ; szóval nehézkes a programozása), a technika fejlődésével azonban teret nyert a MIDI, majd a Larry 7-ben már rendes zene szólt. Egyébként a Larry sorozat zenéjét is Al Lowe írta, érdekesség továbbá, hogy a 7. részben hallható zenéket valódi zenészek játsszák, mégpedig a hollywoodi Chick Corea's Mad Hatter Studio-ban lett rögzítve. Al szerint a zenészek olyan profik voltak, hogy miután elmondta az elképzelését, hogy a játék milyen lesz és ahhoz illők legyenek a nóták hangulatai, a legtöbb szám felvétele első próbára tökéletesen sikerült. Az újabb részekben hallható Larry szinkronhangja pedig egy bizonyos Jan Rabson, aki tökéletesen adja vissza a Lowe által megálmodott Larry-t. Nem is csoda, hogy Al kedvenc játéka a Larry 7 lett (valóban az egyik saját játéka a személyes kedvence). A legnagyobb csalódása pedig a 2004-ben megjelent Leisure Suit Larry: Magna Cum Laude volt (melynek fejlesztésében ő már nem vett részt, a készítők 3D-s környezetbe ültették a játékot, a régi hangulat pedig teljesen eltűnt – minden rajongó szerint igazi bukás).

A Larry sorozat mellett persze más, szintén híressé vált kalandjátékokat is fejlesztett, így a vadnyugati környezetbe bújtatott Freddy Pharkas: Frontier Pharmacist, mely 1993-ban jelent meg. 1995-ben pedig a rajongók meglepetésére megjelent a Torin's Passage, melyet sokan szintén úgy tartanak számon, mint egy gyerekeknek szánt kalandjátékot. Al elmesélése alapján ez egyáltalán nem így van. Akkoriban látta a Mrs. Doubtfire című filmet, melyben azt az érdekességet fedezte fel, hogy meg tudja nevettetni a fiatalokat is, valamint a felnőtt nézőket is. A titka abban rejlett, hogy voltak poénok mindkét korosztálynak címezve, így mindenki tudott a filmen nevetni, csak éppen nem ugyanakkor, hanem különböző poénokon. Lowe pont ilyen játékot akart készíteni, elsősorban azzal a céllal, hogy legyen egy olyan játéka, amit saját gyerekével együtt végig tud játszani (a Larry sorozat természetesen erre nem volt alkalmas). A Torin's Passage tehát ugyan sokak számára úgy tűnt, hogy gyerekeknek készült, mégis meg tudta nevettetni a felnőtteket is, így eme név is feliratkozhatott Al legjobb alkotásainak listájára.

A Larry játékoknak természetesen akkoriban is volt visszhangja, hiszen sok fiatalkorúhoz is eljutott, mégis semmiféle probléma nem származott ebből, ugyanis, aki ismeri a sorozatot, az tudja, hogy a szex mindig csak utalással van jelen, sokszor a poénok révén, így a fiatalok maximum nem értettek meg minden viccet a játékból. Amikor megkérdezték Al-t, hogy felelősnek tartja-e magát azért, mert sok fiatalhoz is eljuthatott a játéka, ő azt felelte, hogy ő pusztán egy szórakoztató game-et készített, a felelősség a szülőké. Saját példával is élt: a saját fiának nem engedte meg, hogy játsszon az éppen elkészült Larry-vel, de miután elmúlt 18, odaadta neki és az remekül is szórakozott. Egyébként sem tartja úgy, hogy bármelyik gyereknek, aki titokban megszerezte a sorozat valamelyik részét, akármilyen módon károsult volna a lelkivilága. Ahogy Al fogalmazott: „Egy nagy baj van Amerikában: az emberek ahelyett, hogy egymással szeretkeznének, inkább egymással háborúznak". És milyen igaza van!

Noha külsőleg fel lehet fedezni némi hasonlóságot Lowe és Larry között, a való életben teljesen más karakter Al: 29 éve él boldog házasságban feleségével, Margarettel, valamint két gyermekével, Briannel és Megannal Seattleben. Néhány éve vonult vissza nyugdíjba, azóta előszeretettel jár golfozni, valamint szabadidejében (gyakorlatilag egész nap) a saját honlapjának fejlesztésével foglalatoskodik (www.allowe.com). Itt sok információ található meg játékaival kapcsolatban, néhány régi játékát még le is lehet tölteni. Internetes tevékenységének jelentős részét pedig a viccek gyűjtése teszi ki, saját levelezőlistája is van, a CyberJoke 3000, melyen ő küld minden nap egy-egy viccet és már rengeteg feliratkozott tagja van. Nem is csoda, sajátos humorú játékai után sokan vevők a pihent vicceire. Elfoglaltságai között sorolja még fel a világ 100 legjobb filmjeinek listáján szereplő összes alkotás megtekintését, csütörtök esténként pedig Seattleben szaxofonozik egy 16 fős big bandben, a MOJO-ban.


A nagy öreg játékfejlesztő pedig talán a legközvetlenebbek közül való, ugyanis szívesen válaszol a naponta megannyi érkező rajongói levélre, vállal minden interjút és bárkit szívélyesen fogad személyesen is, akár egy szaxofon estjén is. Noha a 3D forradalom jószerivel kipusztította az általa rettentő sikeresen űzött point'n'click kalandjátékokat, azért ajánlani tudom mindenkinek, hogy szerezzen meg párat az alkotásai közül, hiszen megéri! Nemrégiben újra felhívta magára a figyelmet, ugyanis visszatért úgymond a játékiparba: bejelentette, hogy Ken Wegrzyn-el karöltve megalapították az iBase Entertainment-et és rögtön egy új játék fejlesztésébe is kezdenek Sam Suede: Undercover Exposure címmel, mely már nem a régi 2D-s alapokon fog nyugodni, hanem egy akció komédia lesz, de Al megígérte, hogy a rajongói nem fognak csalódni a humorban bővelkedő játékban.

Nagy izgalommal várjuk tehát a mindig vidám Al Lowe új alkotását, valamint még egyszer boldog születésnapot kívánok neki (Happy Birthday Al  )! Most pedig a Homo Nobilis jelen számának lezárásaként néhány villámkérdésre adott válaszával búcsúzok.

- Alvás vagy szex?
- Szex. Aludni bármikor lehet.

- Ha tudnád, hogy már csak 10 perc van hátra az életedből, akkor mit tennél ezen idő alatt?
- Kölcsönkérnék pénzt.

- Milyen gyászbeszédet képzelnél el megadnak?
- Ez a csávó mindenkinek tartozott!

Kapcsolódó cikkek

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...