Mindig is irigyeltem Gérard Depardieu-t és társait Ridley Scott 1492: A Paradicsom Meghódítása című filmjében. Sigourney Weaver, a királynő adott nekik egy halom pénzt, hogy építsenek városokat a másfél órával korábban felfedezett szigeteken, hogy később a büszke európaiak birtokba vehessék az új világot. Itt mindent újra lehetett kezdeni. Az emberiség egy második esélyt kapott a Földtől.
Az Anno 1701-ben is valami hasonló feladattal bíznak meg minket. Nem mi fedezzük fel Amerikát, nem mi írtjuk ki az aztékokat, de nekünk kell városokat alapítani az arra kijelölt területeken. A játék stílusát tekintve birodalomépítős stratégia, de a vállunkat ennél azért kicsit komolyabb feladatok is terhelik. Ki kell elégítenünk a városlakók minden igényét, két lábon álló ipart és mezőgazdaságot kell létrehoznunk, meg kell szenvednünk a különböző természeti katasztrófákkal, ellent kell állnunk a kalóztámadásoknak, kereskednünk kell, biztosítanunk kell a folyamatos nyersanyag-ellátást, és végül de nem utolsó sorban egy olyan metropoliszt kell alapítanunk, ami több száz évig teljesen fenn tudja magát tartani. Ez így már nem is hangzik olyan könnyűnek igaz?
Az Anno sorozatot nem a hétvégi driftereknek találták ki - ez bizony rengeteg idővel, és még több türelemmel megáldott, teljes értékű hardcore gamert kíván. A trilógia harmadik epizódjában az eddigieknél is komolyabb feladat elé nézünk. Városmérnökként és vezetőként teljhatalmat kapunk az építkezések és egyéb feladatok megoldásában, az egyetlen dolog, ami nem hullik ölünkbe, az a pénz és a nyersanyag. Mint sok más játékban, itt is ez a két dolog alapozza meg karrierünk sikerességét. Pénz a kereskedelemből és az adóból folyik be, a nyersanyag megszerzése viszont már ennél keményebb feladat. A kezdő szigeten általában nem található olyan bánya vagy forrás, amivel egy bő óra elteltével már dolgoznunk kéne, ezért egyszerre több szigetet kell birtokba vennünk. Egyszerre két vagy három helyen kell építkezésekbe fognunk, az eltérő nyersanyagforrások miatt pedig biztosítanunk kell a vízi közlekedést és áruszállítást. Ez igencsak megnehezíti a játékos feladatát, hiszen ilyen megoldásokat még szinte sosem kellett használnunk a hiány megoldására.
A kereskedelmet és a szigeteink közti áruszállítást nagyon megnehezítik az öblökben ránk leselkedő kalózok. Ha látják, hogy egy jól megrakott hajó egyedül csámborog a nyílt tengeren, akkor azt megtámadják és kifosztják. Ez persze kemény probléma nekünk, vezetőknek, de a játék előre haladtával lehetőségünk nyílik majd hadihajók gyártására és katonák kitanítására. Azért nem kell megijedni, békés városépítős játékunk nem változik át kemény harcolós stratégiává, épphogy csak belekóstolunk majd a tengeri csatározás szépségeibe.
Városunk három fő részből épül fel, melyeket érdemes külön régiókba telepíteni a sikeres menedzsment érdekében. A lakónegyedben élnek a lakók, itt vannak a polgárok házai, a főtér, az iskola, a templom, az operaház, a boltok, és az egyéb, mindennapi feladatokat ellátó épületek. A belvárostól jó messzire ajánlatos felépíteni az ipari negyedet, ahol a kibányászott nyersanyagot alakítják át szerszámokká, építőanyaggá, ruhákká, fogyasztási cikkekké és egyéb dolgokká. Ahogy telik az idő, úgy fejlődik az ipar is, ami egyre nagyobb, koszosabb és légszennyezőbb lesz, ezért hasonlóan a belvároshoz, a mezőgazdaságot is jó messzire érdemes innen telepíteni. Az agrárterületeken folyik az állattenyésztés, a növénytermesztés, faanyagtermelés és a többi ilyen kategóriába sorolható tevékenység. A mezőgazdasági terület és a város közé érdemes felhúzni a piacot, ahol a polgárok megvásárolhatják az itt termelt dolgokat. Ajánlatos a területet úgy elhelyezni, hogy közel legyen a kikötőhöz, hiszen a termények egy része exportra megy. Természetesen ahogy az iparnál, idővel itt is fejlődik a technológia, úgyhogy szintlépéskor érdemes átnézni a konstrukciós menü pontjait, hiszen itt is sok új megoldást vezethetünk be egy új korszak eljövetele után.
Az Anno 1701-ben érdemes sokszor előre gondolkozni. Eleinte csak a munkásréteg lakja szigetünket, ők gondoskodnak a fejlődés első szakaszáról, de később több társadalmi réteg is megjelenik, akik bizony nem igen szeretnek vegyülni. Lehetőség szerint illik úgy kialakítani a lakónegyedet is, ahogy jól elkülönüljenek egymástól a parasztok, az iparosok, a polgárok, a katonák és persze az arisztokraták. Nekik amúgy különböző elvárásaik is vannak, így érdemes mindig figyelemmel kísérni, hogy éppen kinek mire van szüksége. Ha jól végeztük dolgunkat, akkor ezek mindegyike meg lesz elégedve az életével, jobban fognak dolgozni és természetesen előttünk így egyre több lehetőség nyílik meg.
Karrierünk során a diplomáciába is bele kell kóstolnunk. A szigetcsoportot több nemzet népesíti be, akik egy-egy kicsiny szárazföldet tudnak magukénak. Mi terjeszkedhetünk a lakatlan helyekre, de ha olyan szigeten kezdünk el építkezni, amit már más használ, akkor annak nem örülnek. Ha egy néppel jó a diplomáciai viszonyunk, akkor ők szívesen kereskednek velünk, olcsón adják az áruikat és megosztják velünk a szigeteiket - ezek később a szövetségeseink is lehetnek. Vigyázni kell, mert ha túl nagy szeletet veszünk el tőlük a szárazföldből, vagy ha nem árulunk nekik olyan anyagot, amire épp szükségük lenne, akkor hamar megharagudnak ránk és semlegesek lesznek. Ilyenkor felemelik az exportcikkeik vételárát és tartózkodnak minden új diplomáciai kezdeményezéstől. Akivel rossz a kapcsolat, azzal nem lehet kereskedni, viszont háborúzni annál inkább. Mint említettük, ebben a játékban nem a harcokon van a hangsúly, így közel sincs annyi lehetőség, mint egy komoly stratégiában. Lényeg a lényeg, törekedni kell a békés együttélésre, mert ha harciasak vagyunk, akkor a többiek összefoghatnak ellenünk, és akkor vége a birodalmunk virágzásának.
Érdemes kitérni a grafikára, hiszen megérdemel néhány dicsérő sort tőlünk. A motor nagyon jól működik, támogatja a 16:9-et, nincs telenyomva olcsó speciális effektekkel és ráadásul még rendszerint bugmentes is, mely utóbbi igen nagy szó mostanában. A kamera forgatható, pörgethető, a nap szépen megvilágít mindent, a tenger pedig gyönyörűen fodrozódik. A textúrák élesek, az épületek pedig nagyon jól meg lettek tervezve. Lakóházból rengeteg fajta van, ráadásul az idő múlásával folyamatosan újítják fel őket, egyre modernebbek lesznek. Ha beköszönt egy új kor, akkor szinte minden ház átalakul, így mindig az aktuális évszámnak megfelelő városkép elevenedik meg előttünk a képernyőn.
Ha jól irányítjuk a várost, akkor az él és virul, ami bizony nagyon jól eső jutalom a vezető lelkű játékosoknak. Az agrár- és iparterületen folyamatosan pörög a munka, mindenki teszi a dolgát, állandó a pörgés. A belvárosban rendszeresen rendeznek programokat, a főtéren állandó a vásár, a cirkusz és az egyéb látványos program. Ha nagyon jók vagyunk, akkor a királynő ellátogat hozzánk, ekkor mindenki a főtérre gyűlik és tűzijátékkal ünneplik munkásságunkat. Remek dolog, hogy a hasonszőrű játékokkal ellentétben itt nem csak céltalanul lézengő embereket látni az utcákon, hanem dolgozó polgárokat, kóborló kutyákat, macskákat, sőt néha patkányokat is. Az állatvilág amúgy rendkívül színes – a tengerben halak, delfinek, bálnák és cápák úszkálnak; a tajgán medvék, rénszarvasok, lovak és őzek bóklásznak; a szavannán gorillák, tigrisek, elefántok, zebrák időznek; a partvonalat pedig flamingók, rákok és krokodilok népesítik be.
Érdekesség, hogy dolgunkat nem csak az elénk táruló akadályok és feladatok nehezítik, de a természet is. Ha pechünk van, akkor egy hét játék után kitör a város melletti vulkán, elpusztítva az eddigi munkánk felét. Jobb esetben csak egy-egy kisebb földrengés rombolja le az epicentrumban álló épületeket, de nem szokatlan a játékban a vihar, a tűzvész és a fertőzés sem. Hasonló veszélyt jelentenek a fentebb már említett kalózok is, vagy a területük fogyatkozása miatt egyre haragosabb indián, azték és irokéz népek is.
Az Anno 1701 egy tapasztalt city builder számára könnyen érthető és jól kezelhető, de a kezdőknek sem fog beletörni a foguk. Bár nagyon nehéz mindenre figyelni, így eleinte a sikertelenség lesz jellemző, de nem szabad feladni. Szívmelengető érzés, ha negyedik próbálkozásra már tényleg meg tudunk állni a lábunkon és egy jól működő mini-birodalmat tudunk felépíteni, ahol a lakók teszik a dolgukat és látványos ünnepléssel hálálják meg a fáradozásainkat. (A cikkben szándékosan nem említettünk meg néhány fontos elemet és fordulatot, hogy megmaradjon nektek, kedves olvasóknak a meglepetés öröme.)
Az Anno sorozatot nem a hétvégi driftereknek találták ki - ez bizony rengeteg idővel, és még több türelemmel megáldott, teljes értékű hardcore gamert kíván. A trilógia harmadik epizódjában az eddigieknél is komolyabb feladat elé nézünk. Városmérnökként és vezetőként teljhatalmat kapunk az építkezések és egyéb feladatok megoldásában, az egyetlen dolog, ami nem hullik ölünkbe, az a pénz és a nyersanyag. Mint sok más játékban, itt is ez a két dolog alapozza meg karrierünk sikerességét. Pénz a kereskedelemből és az adóból folyik be, a nyersanyag megszerzése viszont már ennél keményebb feladat. A kezdő szigeten általában nem található olyan bánya vagy forrás, amivel egy bő óra elteltével már dolgoznunk kéne, ezért egyszerre több szigetet kell birtokba vennünk. Egyszerre két vagy három helyen kell építkezésekbe fognunk, az eltérő nyersanyagforrások miatt pedig biztosítanunk kell a vízi közlekedést és áruszállítást. Ez igencsak megnehezíti a játékos feladatát, hiszen ilyen megoldásokat még szinte sosem kellett használnunk a hiány megoldására.
A kereskedelmet és a szigeteink közti áruszállítást nagyon megnehezítik az öblökben ránk leselkedő kalózok. Ha látják, hogy egy jól megrakott hajó egyedül csámborog a nyílt tengeren, akkor azt megtámadják és kifosztják. Ez persze kemény probléma nekünk, vezetőknek, de a játék előre haladtával lehetőségünk nyílik majd hadihajók gyártására és katonák kitanítására. Azért nem kell megijedni, békés városépítős játékunk nem változik át kemény harcolós stratégiává, épphogy csak belekóstolunk majd a tengeri csatározás szépségeibe.
Városunk három fő részből épül fel, melyeket érdemes külön régiókba telepíteni a sikeres menedzsment érdekében. A lakónegyedben élnek a lakók, itt vannak a polgárok házai, a főtér, az iskola, a templom, az operaház, a boltok, és az egyéb, mindennapi feladatokat ellátó épületek. A belvárostól jó messzire ajánlatos felépíteni az ipari negyedet, ahol a kibányászott nyersanyagot alakítják át szerszámokká, építőanyaggá, ruhákká, fogyasztási cikkekké és egyéb dolgokká. Ahogy telik az idő, úgy fejlődik az ipar is, ami egyre nagyobb, koszosabb és légszennyezőbb lesz, ezért hasonlóan a belvároshoz, a mezőgazdaságot is jó messzire érdemes innen telepíteni. Az agrárterületeken folyik az állattenyésztés, a növénytermesztés, faanyagtermelés és a többi ilyen kategóriába sorolható tevékenység. A mezőgazdasági terület és a város közé érdemes felhúzni a piacot, ahol a polgárok megvásárolhatják az itt termelt dolgokat. Ajánlatos a területet úgy elhelyezni, hogy közel legyen a kikötőhöz, hiszen a termények egy része exportra megy. Természetesen ahogy az iparnál, idővel itt is fejlődik a technológia, úgyhogy szintlépéskor érdemes átnézni a konstrukciós menü pontjait, hiszen itt is sok új megoldást vezethetünk be egy új korszak eljövetele után.
Az Anno 1701-ben érdemes sokszor előre gondolkozni. Eleinte csak a munkásréteg lakja szigetünket, ők gondoskodnak a fejlődés első szakaszáról, de később több társadalmi réteg is megjelenik, akik bizony nem igen szeretnek vegyülni. Lehetőség szerint illik úgy kialakítani a lakónegyedet is, ahogy jól elkülönüljenek egymástól a parasztok, az iparosok, a polgárok, a katonák és persze az arisztokraták. Nekik amúgy különböző elvárásaik is vannak, így érdemes mindig figyelemmel kísérni, hogy éppen kinek mire van szüksége. Ha jól végeztük dolgunkat, akkor ezek mindegyike meg lesz elégedve az életével, jobban fognak dolgozni és természetesen előttünk így egyre több lehetőség nyílik meg.
Karrierünk során a diplomáciába is bele kell kóstolnunk. A szigetcsoportot több nemzet népesíti be, akik egy-egy kicsiny szárazföldet tudnak magukénak. Mi terjeszkedhetünk a lakatlan helyekre, de ha olyan szigeten kezdünk el építkezni, amit már más használ, akkor annak nem örülnek. Ha egy néppel jó a diplomáciai viszonyunk, akkor ők szívesen kereskednek velünk, olcsón adják az áruikat és megosztják velünk a szigeteiket - ezek később a szövetségeseink is lehetnek. Vigyázni kell, mert ha túl nagy szeletet veszünk el tőlük a szárazföldből, vagy ha nem árulunk nekik olyan anyagot, amire épp szükségük lenne, akkor hamar megharagudnak ránk és semlegesek lesznek. Ilyenkor felemelik az exportcikkeik vételárát és tartózkodnak minden új diplomáciai kezdeményezéstől. Akivel rossz a kapcsolat, azzal nem lehet kereskedni, viszont háborúzni annál inkább. Mint említettük, ebben a játékban nem a harcokon van a hangsúly, így közel sincs annyi lehetőség, mint egy komoly stratégiában. Lényeg a lényeg, törekedni kell a békés együttélésre, mert ha harciasak vagyunk, akkor a többiek összefoghatnak ellenünk, és akkor vége a birodalmunk virágzásának.
Érdemes kitérni a grafikára, hiszen megérdemel néhány dicsérő sort tőlünk. A motor nagyon jól működik, támogatja a 16:9-et, nincs telenyomva olcsó speciális effektekkel és ráadásul még rendszerint bugmentes is, mely utóbbi igen nagy szó mostanában. A kamera forgatható, pörgethető, a nap szépen megvilágít mindent, a tenger pedig gyönyörűen fodrozódik. A textúrák élesek, az épületek pedig nagyon jól meg lettek tervezve. Lakóházból rengeteg fajta van, ráadásul az idő múlásával folyamatosan újítják fel őket, egyre modernebbek lesznek. Ha beköszönt egy új kor, akkor szinte minden ház átalakul, így mindig az aktuális évszámnak megfelelő városkép elevenedik meg előttünk a képernyőn.
Ha jól irányítjuk a várost, akkor az él és virul, ami bizony nagyon jól eső jutalom a vezető lelkű játékosoknak. Az agrár- és iparterületen folyamatosan pörög a munka, mindenki teszi a dolgát, állandó a pörgés. A belvárosban rendszeresen rendeznek programokat, a főtéren állandó a vásár, a cirkusz és az egyéb látványos program. Ha nagyon jók vagyunk, akkor a királynő ellátogat hozzánk, ekkor mindenki a főtérre gyűlik és tűzijátékkal ünneplik munkásságunkat. Remek dolog, hogy a hasonszőrű játékokkal ellentétben itt nem csak céltalanul lézengő embereket látni az utcákon, hanem dolgozó polgárokat, kóborló kutyákat, macskákat, sőt néha patkányokat is. Az állatvilág amúgy rendkívül színes – a tengerben halak, delfinek, bálnák és cápák úszkálnak; a tajgán medvék, rénszarvasok, lovak és őzek bóklásznak; a szavannán gorillák, tigrisek, elefántok, zebrák időznek; a partvonalat pedig flamingók, rákok és krokodilok népesítik be.
Érdekesség, hogy dolgunkat nem csak az elénk táruló akadályok és feladatok nehezítik, de a természet is. Ha pechünk van, akkor egy hét játék után kitör a város melletti vulkán, elpusztítva az eddigi munkánk felét. Jobb esetben csak egy-egy kisebb földrengés rombolja le az epicentrumban álló épületeket, de nem szokatlan a játékban a vihar, a tűzvész és a fertőzés sem. Hasonló veszélyt jelentenek a fentebb már említett kalózok is, vagy a területük fogyatkozása miatt egyre haragosabb indián, azték és irokéz népek is.
Az Anno 1701 egy tapasztalt city builder számára könnyen érthető és jól kezelhető, de a kezdőknek sem fog beletörni a foguk. Bár nagyon nehéz mindenre figyelni, így eleinte a sikertelenség lesz jellemző, de nem szabad feladni. Szívmelengető érzés, ha negyedik próbálkozásra már tényleg meg tudunk állni a lábunkon és egy jól működő mini-birodalmat tudunk felépíteni, ahol a lakók teszik a dolgukat és látványos ünnepléssel hálálják meg a fáradozásainkat. (A cikkben szándékosan nem említettünk meg néhány fontos elemet és fordulatot, hogy megmaradjon nektek, kedves olvasóknak a meglepetés öröme.)
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.