A Command & Conquer 3 a 2007-es év egyik legjobban várt stratégiája. Néhány napja végre megjelent a demó, így lehetőségünk nyílt rá, hogy egy hónappal a megjelenés előtt már játszhassunk a programmal. Nosza, ugorjunk is neki!
A sztorimeséléssel és a részletekbe való beavatással most nem húznánk az időt, hiszen a kerettörténetet már megismerhettétek egy régebbi előzetesünkből és a korábbi híreinkből is. A teljes verzió tesztje során két alkalommal is lesz erre lehetőségünk, hiszen a PC-s és az Xbox 360-as verziót is kivesézzük majd. Most hangolódjunk rá inkább csak a demóra, és az általa prezentált tartalomra.
Az Electronic Arts-os srácok igen bőkezűek voltak a játékosokkal, hiszen a szokásosnál is több lehetőséget pakoltak bele a gigákat nyomó próbaverzióba. A program elindítása után megleshetünk egy igen izgalmas és látványos kis trailert, mely a teljes verziót hivatott beharangozni. A videóban visszaköszön az összes olyan elem, ami a Command & Conquer világát mindig is jellemezte. A poszt-apokaliptikus hangulatot árasztó képeket izgalmasan váltják a híradósok beköszönései, a GDI parancsnoki termében készült felvételek, de egy videó beszélgetésben találkozhatunk ismét a nagy visszatérővel, Kane-nel is. Az igazi színészek és a valódinak beállított helyzetek, híradós tudósítások már 10 évvel ezelőtt is kivételes hangulatot kölcsönöztek a játéknak, és ez még most, a CGI animációk világkorában még inkább értéket képvisel. A C&C sorozatot mindig ezek a videók tették olyan izgalmassá, és most, a demó első másodperceiben is megbizonyosodhattunk róla, visszatér a régi sorozat már-már elfeledett, de minden kétséget kizáróan páratlan hangulata.
A főmenübe való belépés után négy lehetőségünk van új játékot kezdeni. Az első, tutorial küldetés leginkább a teljesen analfabétáknak készült, hiszen semmi olyan elemet nem tanít meg, amit ne tudna bárki, aki valaha egeret fogott a kezében. A tanító módban egy tanácsadó mutatja meg, hogyan lehet kijelölni az egységeket, hogyan kell építkezni és persze, hogy hogyan kell harcolni. Ide gyakorlatilag csak az alap dolgok kerültek be, nincs benne említés semmi olyanról, ami a C&C világában egyéni megoldásnak számítana.
A kampány módot választva két küldetést vehetünk fel. A GDI Prologue a háború elejére repít minket. A felvezető videóból megtudhatjuk, hogy Kane újabb világuralmi terveket forral, sőt már bele is kezdett azok megvalósításába. Első bevetésünk a North Carolina Badlands pályát érinti, ahol egy régi, szinte teljesen lepusztult GDI bázist kell újjá varázsolnunk. Egy néhány fős alakulatot kapunk, akikkel biztosítani kell a helyszínt, hogy a Mobile Construction Vehicle biztonságban megérkezhessen, és felépítse az új központi épületünket. Ezek után már igazi Commander módba csap át a játék, építkeznünk kell, meg kell szerveznünk a védelmet, és persze gyártanunk kell egy kisebb hadsereget, hogy leszámolhassunk a közeli NOD állással. A felvezető küldetésben nincsen semmi extra, a régi jól megszokott Command & Conquer forgatókönyvet követi.
A következő, GDI Demo Mission Alexandriába kalauzol minket. A NOD erők Egyiptom partjainál állomásoznak, arra használva a valaha szebb napokat is megélt kikötőt, hogy nukleáris és vegyi fegyvereket szállítsanak át egyik kontinensről a másikra. A feladatunk teljesen egyértelmű itt is. Állítsuk fel a bázist egy közeli síkságon, majd ha elég embert és tankot termeltünk, rohanjuk le a kikötőt, és a mellette fekvő NOD bázist. Átlagos C&C küldetés, mint várhatóan mindegyik lesz a teljes verzióban – na de nem véletlenül imádjuk a játékot.
A negyedik és egyben utolsó játéklehetőség egy Skirmish pálya kipróbálása a számítógép ellen. Itt a GDI erőkkel, vagy egy kis trükközés után a NOD hadsereggel indulhatunk csatába. A NOD vezérlést egy apró, véletlen a programban maradt parancssor kihasználásával tudjuk előcsalogatni. Az Army kiválasztásakor rá kell kattintani a NOD-ra, majd megnyomni az „N" billentyűt, és ily módon aktiválódik az a lehetőség, melyet amúgy nem lehetett volna választani a demóban. A számítógéphez a „G" gombbal tudjuk hozzárendelni a GDI-t, és már indulhat is a véres háború!
A lehetőségek tisztázása után végre rátérhetünk arra, amiért amúgy ez a cikk is készült. Milyen is lett a Command & Conquer 3: Tiberium Wars? Hozza az elődök régi nagy nevéhez illő minőséget? Van-e olyan élvezetes, mint a sorozat többi előző darabja? Lássuk!
Azt már említettük a küldetések bemutatásakor, hogy a játékmenet teljesen megegyezik a korábbi epizódokéval. A pályán fel kell építenünk a bázist, új épületeket húzni köré, elkezdeni a tibérium kitermelést, és persze számolatlanul gyártani az egységeket, hogy utána lerohanhassuk az ellenséget. Ezen a téren a harmadik rész nem nyújt semmi extrát, legalábbis semmi olyat, amit a demóban elsütöttek volna a készítők. Említésre méltó, hogy ismét igen pergős lett a játékmenet. Egy épület fél perc alatt felépül, egy egység pedig (erejétől függően) hasonló időn belül, vagy még ennek is a töredéke alatt készül el. A megfelelő pénzmennyiség birtokában így csakhamar igen monumentális csapatot tudunk összeállítani, ami persze nem csak, hogy igen látványosan fest a monitoron, de még az ellenségnek is nem kevés fejfájást okoz.
Az egységek gyártása magán viseli az összes, eddig is igen jól ismert C&C vonást. Gyalogosokat a laktanyában nevelhetünk, járműveket a War Factory sokszorosít, vadászgépeket pedig a repülőtéren gyárthatunk. Mint minden Command & Conquer-ben, itt is ez a háromféle lehetőségünk van, hogy felállítsuk a hadsereget. Természetesen mindegyiken belül többféle opció vár minket, így a katonák közt lesz gépfegyveres, gránátos, rakétavetős és mérnök, a járművek között terepjáró, ilyen-olyan tank, csapatszállító és lépegető, ahogyan azt már megszokhattuk. Ahogy az lenni szokott, az egyes típusok gyártása, csak a megfelelő technikai háttér biztosítása után válik elérhetővé, ami ugyebár jól tudjuk, hogy nem jelent mást, mint néhány technikai központ és labor felhúzását. Az egységek amúgy a GDI és a NOD között teljesen kiegyenlítettek, mondhatni csak a kinézetben és egyes tulajdonságokban térnek el, tűzerejük többnyire hasonló. A szuperfegyverek hasonlóan kiegyensúlyozottak, tűzerejük többnyire ugyanakkora, itt is csupán a megvalósítás tér el egymástól.
A grafka az, amit a demó teszt során mindképpen meg kell még említeni. A játék a The Lord of The Rings: The Battle for Middle-Earth II motorjának továbbfejlesztett verzióját használja, úgyhogy sok panaszunk nem lehet ezen a téren. A motor nagyon gyors, nem kell hozzá nagyon komoly gép, hogy megfelelő sebességgel építse fel és mozgassa meg a terepet. A játék pillanatok alatt betölt, nem kell percekig várni, hogy elinduljon a meccs. Hihetetlen jól lett optimalizálva, a kinézete pedig simán hozza a jelenleg elvárt szintet. A térkép nagyon szép, a házak, az autók, az utcák és a többi, polgári civilizációra emlékeztető elemek jól ki lettek dolgozva, de természetesen itt is a saját épületeken és egységeken van a hangsúly. A GDI és a NOD oldal régi stílusjegyei mind visszaköszönnek az új játékban is, kellemes nosztalgikus összhangot teremtve az új motor adta lehetőségekkel. A speciális effektusok terén sincs hiány. A robbanások nagyon szépek, az épületek látványosan gyulladnak ki és dőlnek össze, sivatagos pályákon pedig kellemes látványt társít mindehhez a homokfúvásokkal színesített kopár, Fallout hangulatot árasztó terep.
Azt hiszem éppen ennyi az, amit a demó teszt keretein belül kötelességünk volt nagyító alá venni. A kipróbálható változatban végre jó összképet kaptunk róla, hogy mire számíthatunk a március végén megjelenő teljes verziótól. Az idegen oldalt sajnos nem volt lehetőségünk kipróbálni, így többek közt erről is szó lesz majd a bolti változat tesztje során. Maradjatok velünk!
Az Electronic Arts-os srácok igen bőkezűek voltak a játékosokkal, hiszen a szokásosnál is több lehetőséget pakoltak bele a gigákat nyomó próbaverzióba. A program elindítása után megleshetünk egy igen izgalmas és látványos kis trailert, mely a teljes verziót hivatott beharangozni. A videóban visszaköszön az összes olyan elem, ami a Command & Conquer világát mindig is jellemezte. A poszt-apokaliptikus hangulatot árasztó képeket izgalmasan váltják a híradósok beköszönései, a GDI parancsnoki termében készült felvételek, de egy videó beszélgetésben találkozhatunk ismét a nagy visszatérővel, Kane-nel is. Az igazi színészek és a valódinak beállított helyzetek, híradós tudósítások már 10 évvel ezelőtt is kivételes hangulatot kölcsönöztek a játéknak, és ez még most, a CGI animációk világkorában még inkább értéket képvisel. A C&C sorozatot mindig ezek a videók tették olyan izgalmassá, és most, a demó első másodperceiben is megbizonyosodhattunk róla, visszatér a régi sorozat már-már elfeledett, de minden kétséget kizáróan páratlan hangulata.
A főmenübe való belépés után négy lehetőségünk van új játékot kezdeni. Az első, tutorial küldetés leginkább a teljesen analfabétáknak készült, hiszen semmi olyan elemet nem tanít meg, amit ne tudna bárki, aki valaha egeret fogott a kezében. A tanító módban egy tanácsadó mutatja meg, hogyan lehet kijelölni az egységeket, hogyan kell építkezni és persze, hogy hogyan kell harcolni. Ide gyakorlatilag csak az alap dolgok kerültek be, nincs benne említés semmi olyanról, ami a C&C világában egyéni megoldásnak számítana.
A kampány módot választva két küldetést vehetünk fel. A GDI Prologue a háború elejére repít minket. A felvezető videóból megtudhatjuk, hogy Kane újabb világuralmi terveket forral, sőt már bele is kezdett azok megvalósításába. Első bevetésünk a North Carolina Badlands pályát érinti, ahol egy régi, szinte teljesen lepusztult GDI bázist kell újjá varázsolnunk. Egy néhány fős alakulatot kapunk, akikkel biztosítani kell a helyszínt, hogy a Mobile Construction Vehicle biztonságban megérkezhessen, és felépítse az új központi épületünket. Ezek után már igazi Commander módba csap át a játék, építkeznünk kell, meg kell szerveznünk a védelmet, és persze gyártanunk kell egy kisebb hadsereget, hogy leszámolhassunk a közeli NOD állással. A felvezető küldetésben nincsen semmi extra, a régi jól megszokott Command & Conquer forgatókönyvet követi.
A következő, GDI Demo Mission Alexandriába kalauzol minket. A NOD erők Egyiptom partjainál állomásoznak, arra használva a valaha szebb napokat is megélt kikötőt, hogy nukleáris és vegyi fegyvereket szállítsanak át egyik kontinensről a másikra. A feladatunk teljesen egyértelmű itt is. Állítsuk fel a bázist egy közeli síkságon, majd ha elég embert és tankot termeltünk, rohanjuk le a kikötőt, és a mellette fekvő NOD bázist. Átlagos C&C küldetés, mint várhatóan mindegyik lesz a teljes verzióban – na de nem véletlenül imádjuk a játékot.
A negyedik és egyben utolsó játéklehetőség egy Skirmish pálya kipróbálása a számítógép ellen. Itt a GDI erőkkel, vagy egy kis trükközés után a NOD hadsereggel indulhatunk csatába. A NOD vezérlést egy apró, véletlen a programban maradt parancssor kihasználásával tudjuk előcsalogatni. Az Army kiválasztásakor rá kell kattintani a NOD-ra, majd megnyomni az „N" billentyűt, és ily módon aktiválódik az a lehetőség, melyet amúgy nem lehetett volna választani a demóban. A számítógéphez a „G" gombbal tudjuk hozzárendelni a GDI-t, és már indulhat is a véres háború!
A lehetőségek tisztázása után végre rátérhetünk arra, amiért amúgy ez a cikk is készült. Milyen is lett a Command & Conquer 3: Tiberium Wars? Hozza az elődök régi nagy nevéhez illő minőséget? Van-e olyan élvezetes, mint a sorozat többi előző darabja? Lássuk!
Azt már említettük a küldetések bemutatásakor, hogy a játékmenet teljesen megegyezik a korábbi epizódokéval. A pályán fel kell építenünk a bázist, új épületeket húzni köré, elkezdeni a tibérium kitermelést, és persze számolatlanul gyártani az egységeket, hogy utána lerohanhassuk az ellenséget. Ezen a téren a harmadik rész nem nyújt semmi extrát, legalábbis semmi olyat, amit a demóban elsütöttek volna a készítők. Említésre méltó, hogy ismét igen pergős lett a játékmenet. Egy épület fél perc alatt felépül, egy egység pedig (erejétől függően) hasonló időn belül, vagy még ennek is a töredéke alatt készül el. A megfelelő pénzmennyiség birtokában így csakhamar igen monumentális csapatot tudunk összeállítani, ami persze nem csak, hogy igen látványosan fest a monitoron, de még az ellenségnek is nem kevés fejfájást okoz.
Az egységek gyártása magán viseli az összes, eddig is igen jól ismert C&C vonást. Gyalogosokat a laktanyában nevelhetünk, járműveket a War Factory sokszorosít, vadászgépeket pedig a repülőtéren gyárthatunk. Mint minden Command & Conquer-ben, itt is ez a háromféle lehetőségünk van, hogy felállítsuk a hadsereget. Természetesen mindegyiken belül többféle opció vár minket, így a katonák közt lesz gépfegyveres, gránátos, rakétavetős és mérnök, a járművek között terepjáró, ilyen-olyan tank, csapatszállító és lépegető, ahogyan azt már megszokhattuk. Ahogy az lenni szokott, az egyes típusok gyártása, csak a megfelelő technikai háttér biztosítása után válik elérhetővé, ami ugyebár jól tudjuk, hogy nem jelent mást, mint néhány technikai központ és labor felhúzását. Az egységek amúgy a GDI és a NOD között teljesen kiegyenlítettek, mondhatni csak a kinézetben és egyes tulajdonságokban térnek el, tűzerejük többnyire hasonló. A szuperfegyverek hasonlóan kiegyensúlyozottak, tűzerejük többnyire ugyanakkora, itt is csupán a megvalósítás tér el egymástól.
A grafka az, amit a demó teszt során mindképpen meg kell még említeni. A játék a The Lord of The Rings: The Battle for Middle-Earth II motorjának továbbfejlesztett verzióját használja, úgyhogy sok panaszunk nem lehet ezen a téren. A motor nagyon gyors, nem kell hozzá nagyon komoly gép, hogy megfelelő sebességgel építse fel és mozgassa meg a terepet. A játék pillanatok alatt betölt, nem kell percekig várni, hogy elinduljon a meccs. Hihetetlen jól lett optimalizálva, a kinézete pedig simán hozza a jelenleg elvárt szintet. A térkép nagyon szép, a házak, az autók, az utcák és a többi, polgári civilizációra emlékeztető elemek jól ki lettek dolgozva, de természetesen itt is a saját épületeken és egységeken van a hangsúly. A GDI és a NOD oldal régi stílusjegyei mind visszaköszönnek az új játékban is, kellemes nosztalgikus összhangot teremtve az új motor adta lehetőségekkel. A speciális effektusok terén sincs hiány. A robbanások nagyon szépek, az épületek látványosan gyulladnak ki és dőlnek össze, sivatagos pályákon pedig kellemes látványt társít mindehhez a homokfúvásokkal színesített kopár, Fallout hangulatot árasztó terep.
Azt hiszem éppen ennyi az, amit a demó teszt keretein belül kötelességünk volt nagyító alá venni. A kipróbálható változatban végre jó összképet kaptunk róla, hogy mire számíthatunk a március végén megjelenő teljes verziótól. Az idegen oldalt sajnos nem volt lehetőségünk kipróbálni, így többek közt erről is szó lesz majd a bolti változat tesztje során. Maradjatok velünk!
Kapcsolódó cikkek
a demot már szivesen játcanám
nagyon tudnám értékelni ha valaki megadná a linket ahonnét lelehet tölteni
az email cimem : kiskosa1488@freemail.hu
Na Supreme Commander Rulz és kész! :D
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.