Bizonyára mindenki emlékszik még a régi nagy fejlesztők neveire. Volt itt rengeteg átlagos, sok jó, de csak pár kiemelkedő név maradt meg, amik beleégtek az emberek memóriájába, olyan szavak mellett, mint a hatalmas innovációk, nagyszerű játékélmény és hosszú, több napig géphez láncolt virrasztások egy-egy játék mellett. Ha ezek mellé bedobom még a Westwood nevet, akkor minden RTS rajongó csorgó nyállal alél el, ahogy Homer Simpson szokott. Nézzük meg, hogy is alakult a patinás nevű cég sorsa!
Egy csipet történelem
A Westwoodot 1984-ben alapítja meg két fiatalember, név szerint Bret Sperry és Loius Castle. Kezdetben egyszerűbb játékokat, főleg szerepjátékokat készítettek. Telt, s múlt az idő, míg elérkezünk 1992-be. Ez az egyik nevezetes dátum, ekkor jelenik meg ugyanis a méltán híressé vált Legend of Kyrandia. A cégnek rövid úton szerződést ajánl a Virgin kiadó: saját kiadási jog és függetlenség, erre a két szóra nem lehetett nemet mondani. Még ebben az évben megjelenik egy játék, mely teljesen felforgatta az akkor játékipart, megteremtve egy új stílust, mely azóta is töretlen népszerűségnek örvend. Igen, a Dune 2-ről és a valós idejű stratégiai játékokról beszélek. Ez a játék rakta le az alapokat a 3 évvel később megjelenő Command & Conquer játék előtt. Utána már nem állt meg a lavina. Jött a kiegészítő, jött az alternatív történelmi szállal rendelkező Red Alert sorozat, jött a szintén sikeres Lands of Lore RPG sorozat. Gyakorlatilag, amihez hozzányúltak abból aranyat és sok-sok zöldhasút érő siker lett.
Ezt már az Electronic Arts sem tudja karba tett kézzel nézni és 1998-ban megveszik az egész csapatot potom 122,5 millió dollárért. Átkeresztelkednek Westwood Pacific, majd EA Pacific névre és olyan játékokat készítenek, mint a Nox vagy a Red Alert 2. És elérkeztünk az Úr 2003. évébe, a nagy vízválasztóhoz. Ekkor jelent meg a Command & Conquer: Renegade, mely az univerzumot first-person shooter-be próbálta átültetni. Hatalmas és csúfos bukás lett a vége, mind pénzügyileg, mind a rajongók részéről. Az EA erre kukázta az egész céget, több mint 100 embert kirúgtak, a megmaradtakat pedig beolvasztotta EA Los Angeles (EALA) stúdióba.
A 2003 áprilisában távozottak megalapítják a Petroglyph stúdiót (hozzájuk csapódott pár Ensemble Studios-os és Firaxis-os arc is). Ők alkották meg a Csillagok Háborúja univerzumában játszódó stratégiai játékot, a Star Wars: Empire at War-ot. Látható, hogy az eredeti csapat gyakorlatilag szétforgácsolódott. Vannak, akik maradtak az EA oltalmazó karjai között, többiek szétszéledtek. A rajongók közben kaptak egy Generals-t, mely nem aratott osztatlan sikert. Mióta kiszivárogtak az információk egy esetleges harmadik C&C részről, azóta minden rajongó ettől az új, harmadik résztől várta a talpra állást…
Egy maroknyi jelen
Ha volna még olyan egyed a Földön, aki nem ismerné a Command & Conquer (továbbiakban C&C) univerzumát, annak egy rövid fejtágítás. Alternatív világunkban 2 nagyobb náció harcol egymással. A Global Defense Initiative (GDI), mely egy gazdasági, politikai és katonai hatalommal bíró szuperhatalom. Gyakorlatilag ők testesítik meg a jófiúkat. Az ellenfél a Nod testvérisége nevű mozgalom, élükön Kane-nel, ők értelemszerűen a rosszfiúk. Az előző részekben az ő harcukat játszhattuk végig. Fontos adalék a tiberium nevű anyag, melyet először 1990-es években, Olaszországban, a Tiberis folyónál észleltek. A kristályos anyag meteorit formájában csapódott a Földbe és azóta pusztítja azt, minden életformájával együtt. Veszélyessége ellenére hatalmas energiával rendelkezik, melynek kitermelése jövedelmező iparág. (Mint a harmadik részből kiderült ez az anyag a Scrin nevű idegen fajnak szükséges a kolonizáció megteremtésében.) Amíg a GDI inkább a tiberium kipucolására és sterilizálására fektetné a hangsúlyt, addig a Nod energiaforrásként és fegyverként szeretné hasznosítani a Földünkre pottyant hívatlan vendéget. Az előző részekben a kettejük csatáját játszhattuk végig, ám most új faj lépett színpadra.
Hagyomány
„Kane is back", azaz Kane visszatért. Ez volt hallható és olvasható a médiában, az utóbbi időben gyakorlatilag az EA marketinggépezete ezt tolta orrba-szájba. Aki játszott anno a második résszel és annak kiegészítőjével, az úgy gondolta, hogy meghalt, de hát nem. Ügyes történetíróknak mindig van egy ügyes megoldásuk az ilyen kérdésekre. Lényeg a lényeg, a játéktörténelem legnagyobb gonosza, filmes hasonlattal élve, a játéktörténelem Darth Vader-e visszatért és megint gonoszabbnál gonoszabb tervet eszelt ki. Kane mellett a C&C játékok másik védje az ún. full motion video-k (FVM) voltak. Emberekkel felvett, élőszereplős videók voltak ezek, melyek a hangulatot voltak hivatottak megteremteni. Szerencsére a fejlesztők voltak olyan kedvesek és meghagyták ezt a részt. Neves színészeket béreltek fel, hogy játsszák el az egyes szerepeket, melyet aztán rengeteg utómunkával építettek be a játékba. Nem is akarok hozzáfűzni semmit, a nevek magukért beszélnek:
Újdonság hatása alatt
Elkélt már a játékba egy új játszható faj, ezt meg is kaptuk az űrből jövő idegenek képében. A Scrin-ek felelősek a tiberiumért, így lényeges előnyökkel rendelkeznek az anyag kitermesztése terén. Igazi agresszorként támadnak neki a Földnek, nem kímélnek senkit. Pontos céljuk, személységük nincs rendesen kidolgozva (kiegészítő-gyanus) összesen 4 küldetést nyomhatunk le velük. Plusz természetesen, skirmish és multiplayerben is választható faj. Egyelőre eléggé erősnek éreztem őket, de jól látható, hogy az EA-nál próbálnak egyensúlyt létrehozni, mivel 1-2 hét leforgása alatt már négy javító ragtapaszt adtak ki a játékhoz. (Ez nem Guiness-rekord véletlenül? :D)
Ami még újdonságként szerepel a játékban, azaz ún. BattleCast rendszer. (Hasonló, csak kicsit továbbgondolt dologra kell gondolni, mint a Blizzardos Battle.net.) Gyakorlatilag kapunk egy weboldalt, ami próbálja összefogni a díszes multizó társaságot. Van itt nagymélységű statisztika, meccs visszajátszási lehetőség, bloggolás, képfeltöltés, fórumozás, egyedi profil, barátlista – minden, amit manapság divatosan web2.0-nak szokás nevezni. Igazan érdekes lehet még a kommentálási rendszer. Arról van szó, hogy az élőben nézett meccset, egy kiválasztott ember közvetítheti a többi nézőnek, csakúgy, mint egy sportmeccsen szokás. Kíváncsi vagyok, hogy hányan fognak szórakozni ezzel, eléggé kétélű dologról van szó. Ha nagy sikere lesz, akkor valószínűleg ezentúl minden játékban ilyet fogunk látni, ha nem akkor gyorsan elfelejtjük.
Látványvilág, hangvilág
Ami igazán sokat változott még az elmúlt években az bizony a megjelenítés. Szemkápráztató grafikát sikerült összerakniuk a fiúknak. Szemkápráztató fényeffektek, shader-halom, hatalmas és tűéles texturák, jól kidolgozott egységek. Minden, amit a mai kor szelleme elvár. Természetesen a szokásos másik oldal, azaz a gépigény is ugrásszerűen meg tud ugrani a beállításokkal, de szerencsére szerényebb beállítások mellett régebbi gépeken is vidáman elevickél a játék. Akinek futott a Generals, annak szerintem ez is el fog evickélni, maximum nem lesz része a teljes látványvilágban. Nyálcsorgatásképpen nézzétek meg a képeket és videókat! A játék hanganyaga hozza a kötelezőt. Jó hangjai vannak, minden a helyén van, de semmi olyan, amire külön felkapnánk a fülünket. (Mondjuk a Mammuth tank hangja még mindig marha jó szerintem.) A zene is a régieket ötvözi, jó kis zúzós, pont ehhez a játékmenethez való, ahol minden percben történik valami. Ügyes átvezetéssel át is gurulok másik pontra, mégpedig…
… Akció-RTS?
Ami nagyon nem tetszett az a felpörgött világ. A játék gyakorlatilag átmasírozott egy klikkelő-bajnokságba. 4 másodperc alatt készül el egy gyalogos, hasonlóan rövid időn belül köpködhetjük ki gyárainkból a legkomolyabb egységeket is. Egy-egy meccs nem tart tovább 25-30 percnél, mely stratégiai játékot tekintve igazán kevés. A koreai játékos kollegáknak biztos bejön, én jobban szeretem a kicsit nyugodtabb játékmenetet, nem ezt a kanos nyuszi stílust. Valószínűleg marketinges öltönyös emberek állnak a háttérben, hogy minél szélesebb vásárlói célcsoportnak feleljenek meg: „Nincs csak fél órád egyszerre, szereted a folyamatos akciót, igazi kihívást? Ez való neked!" és a szokásos marketing halandzsa, stb. stb. stb.
Egy a több ellen, esetleg gép ellen
A játék egyjátékos kampánya elég felemásra sikeredett. Vannak a kampányoknak részei melyek érezhetően a „Kötelező pályák egy stratégiai játékban" című nagykönyvből másolták be. Nevezhetnénk ezt akár időhúzásnak is, de hát ez van. Vannak viszont olyan pályák melyek kifejezetten üdítően hatnak és néha fusztrálóan nehezeket is lehet találni. Ellenben ezeket végül sokkal jobban élveztem, mint a 10 perc alatt teljesíthető társaikat. A két oldalon ugyanazt a történetet követhetjük végig a két fél szempontjából. A szálak néha összeérnek, néha kicsit eltávolodnak, de a végük egybe van csomózva. Ha sikeresen teljesítettük mindkét oldalt, akkor, mint említettem megnyílik előttünk a Scrin faj 4 kampánypályája is, mely egyértelműen azért került be, hogy rá lehessen írni a dobozra, illetve egyértelműen ordít egy kiegészítő után.
A többjátékos rész hozza a régebbi, főleg a Generalsban megismert felületet. A mesterséges intelligencia jól beállítható, a nehézségen kívül különböző játékstílusokat is adhatunk neki (védekező, támadó, folyamatos utánpótlást küldő, stb., természetesen ezek divatos szavakkal leírt változatát találjuk meg). Folyamatos kihívást fog nyújtani a gép hosszú hónapokon keresztül mire sikerül kiismerni a gyengéit, ezt bizton állíthatom. A játék netes sikerességét mutató mérleg nyelvét a BattleCast rendszer fogja egyik, illetve másik oldalra billenteni attól függően, hogy befut vagy sem.
Ha már a mesterséges intelligencia szóba került, elmondhatom, hogy az egyjátékos kampány alatt inkább a helyzeti előnyei és a pályatervezők keze munkája miatt lesz egy-két helyen komolyabb ütközetünk, általában véve nem izzasztja meg a tapasztaltabb játékosokat. Nem úgy a multis résznél, ahol komolyan vért lehet izzadni egy-egy meccs alatt. Teljes mértékben még nem sikerült kiismernem a gépet, de gratulálok a srácoknak: Ez igen, ez a rész szépen sikerült, csak így tovább a későbbiekben!
In the end
Mindent egybevetve egyértelmű, hogy a fejlesztők nem erőltették meg magukat kreativitás terén. A jól bevált sémákat követték (ahogy az EA-nál ez szokás), jól bejáratott dolgok ezek. Másrészről egy újratervezés során elfuserált játék miatt biztos, hogy szétszedték volna őket a rajongók. Az alapok miatt olyan, manapság elterjedt elemek, mint például a hősrendszer vagy az építőegység kimaradt a játékból. Hogy kinek hiányzik, azt döntse el mindenki maga! A Supreme Commander cikkben is említettem (vagy akartam :)), hogy az év első felében megjelenő stratégiai játékok eléggé erősre, Év játéka gyanúsra sikeredtek. A két cím teljesen eltérő játékmódot, játékmechanizmust és játékélményt kínál. Érzésem szerint viszont a gyors és akciódúsabb játékmenet, a szép grafika és a jó marketing miatt a C&C fog beérkezni győztesen. Meglátjuk…
A Westwoodot 1984-ben alapítja meg két fiatalember, név szerint Bret Sperry és Loius Castle. Kezdetben egyszerűbb játékokat, főleg szerepjátékokat készítettek. Telt, s múlt az idő, míg elérkezünk 1992-be. Ez az egyik nevezetes dátum, ekkor jelenik meg ugyanis a méltán híressé vált Legend of Kyrandia. A cégnek rövid úton szerződést ajánl a Virgin kiadó: saját kiadási jog és függetlenség, erre a két szóra nem lehetett nemet mondani. Még ebben az évben megjelenik egy játék, mely teljesen felforgatta az akkor játékipart, megteremtve egy új stílust, mely azóta is töretlen népszerűségnek örvend. Igen, a Dune 2-ről és a valós idejű stratégiai játékokról beszélek. Ez a játék rakta le az alapokat a 3 évvel később megjelenő Command & Conquer játék előtt. Utána már nem állt meg a lavina. Jött a kiegészítő, jött az alternatív történelmi szállal rendelkező Red Alert sorozat, jött a szintén sikeres Lands of Lore RPG sorozat. Gyakorlatilag, amihez hozzányúltak abból aranyat és sok-sok zöldhasút érő siker lett.
Ezt már az Electronic Arts sem tudja karba tett kézzel nézni és 1998-ban megveszik az egész csapatot potom 122,5 millió dollárért. Átkeresztelkednek Westwood Pacific, majd EA Pacific névre és olyan játékokat készítenek, mint a Nox vagy a Red Alert 2. És elérkeztünk az Úr 2003. évébe, a nagy vízválasztóhoz. Ekkor jelent meg a Command & Conquer: Renegade, mely az univerzumot first-person shooter-be próbálta átültetni. Hatalmas és csúfos bukás lett a vége, mind pénzügyileg, mind a rajongók részéről. Az EA erre kukázta az egész céget, több mint 100 embert kirúgtak, a megmaradtakat pedig beolvasztotta EA Los Angeles (EALA) stúdióba.
A 2003 áprilisában távozottak megalapítják a Petroglyph stúdiót (hozzájuk csapódott pár Ensemble Studios-os és Firaxis-os arc is). Ők alkották meg a Csillagok Háborúja univerzumában játszódó stratégiai játékot, a Star Wars: Empire at War-ot. Látható, hogy az eredeti csapat gyakorlatilag szétforgácsolódott. Vannak, akik maradtak az EA oltalmazó karjai között, többiek szétszéledtek. A rajongók közben kaptak egy Generals-t, mely nem aratott osztatlan sikert. Mióta kiszivárogtak az információk egy esetleges harmadik C&C részről, azóta minden rajongó ettől az új, harmadik résztől várta a talpra állást…
Egy maroknyi jelen
Ha volna még olyan egyed a Földön, aki nem ismerné a Command & Conquer (továbbiakban C&C) univerzumát, annak egy rövid fejtágítás. Alternatív világunkban 2 nagyobb náció harcol egymással. A Global Defense Initiative (GDI), mely egy gazdasági, politikai és katonai hatalommal bíró szuperhatalom. Gyakorlatilag ők testesítik meg a jófiúkat. Az ellenfél a Nod testvérisége nevű mozgalom, élükön Kane-nel, ők értelemszerűen a rosszfiúk. Az előző részekben az ő harcukat játszhattuk végig. Fontos adalék a tiberium nevű anyag, melyet először 1990-es években, Olaszországban, a Tiberis folyónál észleltek. A kristályos anyag meteorit formájában csapódott a Földbe és azóta pusztítja azt, minden életformájával együtt. Veszélyessége ellenére hatalmas energiával rendelkezik, melynek kitermelése jövedelmező iparág. (Mint a harmadik részből kiderült ez az anyag a Scrin nevű idegen fajnak szükséges a kolonizáció megteremtésében.) Amíg a GDI inkább a tiberium kipucolására és sterilizálására fektetné a hangsúlyt, addig a Nod energiaforrásként és fegyverként szeretné hasznosítani a Földünkre pottyant hívatlan vendéget. Az előző részekben a kettejük csatáját játszhattuk végig, ám most új faj lépett színpadra.
Hagyomány
„Kane is back", azaz Kane visszatért. Ez volt hallható és olvasható a médiában, az utóbbi időben gyakorlatilag az EA marketinggépezete ezt tolta orrba-szájba. Aki játszott anno a második résszel és annak kiegészítőjével, az úgy gondolta, hogy meghalt, de hát nem. Ügyes történetíróknak mindig van egy ügyes megoldásuk az ilyen kérdésekre. Lényeg a lényeg, a játéktörténelem legnagyobb gonosza, filmes hasonlattal élve, a játéktörténelem Darth Vader-e visszatért és megint gonoszabbnál gonoszabb tervet eszelt ki. Kane mellett a C&C játékok másik védje az ún. full motion video-k (FVM) voltak. Emberekkel felvett, élőszereplős videók voltak ezek, melyek a hangulatot voltak hivatottak megteremteni. Szerencsére a fejlesztők voltak olyan kedvesek és meghagyták ezt a részt. Neves színészeket béreltek fel, hogy játsszák el az egyes szerepeket, melyet aztán rengeteg utómunkával építettek be a játékba. Nem is akarok hozzáfűzni semmit, a nevek magukért beszélnek:
- Michael Ironside (Top Gun, Starship Troopers, Splinter Cell szinkronhangja)
- Billy Dee Williams (SW Episode V: The Empire Strikes Back, SW Episode VI: The Return of the Jedi, Batman)
- Josh Holloway (Lost)
- Tricia Helfer és Grace Park (Battlestar Galactica)
- Jennifer Morrison (House MD)
- Shauntay Hinton (Miss USA)
- és, mint előbb említettem itt van nekünk a jó öreg Joseph D. Kucan, mint Kane.
Újdonság hatása alatt
Elkélt már a játékba egy új játszható faj, ezt meg is kaptuk az űrből jövő idegenek képében. A Scrin-ek felelősek a tiberiumért, így lényeges előnyökkel rendelkeznek az anyag kitermesztése terén. Igazi agresszorként támadnak neki a Földnek, nem kímélnek senkit. Pontos céljuk, személységük nincs rendesen kidolgozva (kiegészítő-gyanus) összesen 4 küldetést nyomhatunk le velük. Plusz természetesen, skirmish és multiplayerben is választható faj. Egyelőre eléggé erősnek éreztem őket, de jól látható, hogy az EA-nál próbálnak egyensúlyt létrehozni, mivel 1-2 hét leforgása alatt már négy javító ragtapaszt adtak ki a játékhoz. (Ez nem Guiness-rekord véletlenül? :D)
Ami még újdonságként szerepel a játékban, azaz ún. BattleCast rendszer. (Hasonló, csak kicsit továbbgondolt dologra kell gondolni, mint a Blizzardos Battle.net.) Gyakorlatilag kapunk egy weboldalt, ami próbálja összefogni a díszes multizó társaságot. Van itt nagymélységű statisztika, meccs visszajátszási lehetőség, bloggolás, képfeltöltés, fórumozás, egyedi profil, barátlista – minden, amit manapság divatosan web2.0-nak szokás nevezni. Igazan érdekes lehet még a kommentálási rendszer. Arról van szó, hogy az élőben nézett meccset, egy kiválasztott ember közvetítheti a többi nézőnek, csakúgy, mint egy sportmeccsen szokás. Kíváncsi vagyok, hogy hányan fognak szórakozni ezzel, eléggé kétélű dologról van szó. Ha nagy sikere lesz, akkor valószínűleg ezentúl minden játékban ilyet fogunk látni, ha nem akkor gyorsan elfelejtjük.
Látványvilág, hangvilág
Ami igazán sokat változott még az elmúlt években az bizony a megjelenítés. Szemkápráztató grafikát sikerült összerakniuk a fiúknak. Szemkápráztató fényeffektek, shader-halom, hatalmas és tűéles texturák, jól kidolgozott egységek. Minden, amit a mai kor szelleme elvár. Természetesen a szokásos másik oldal, azaz a gépigény is ugrásszerűen meg tud ugrani a beállításokkal, de szerencsére szerényebb beállítások mellett régebbi gépeken is vidáman elevickél a játék. Akinek futott a Generals, annak szerintem ez is el fog evickélni, maximum nem lesz része a teljes látványvilágban. Nyálcsorgatásképpen nézzétek meg a képeket és videókat! A játék hanganyaga hozza a kötelezőt. Jó hangjai vannak, minden a helyén van, de semmi olyan, amire külön felkapnánk a fülünket. (Mondjuk a Mammuth tank hangja még mindig marha jó szerintem.) A zene is a régieket ötvözi, jó kis zúzós, pont ehhez a játékmenethez való, ahol minden percben történik valami. Ügyes átvezetéssel át is gurulok másik pontra, mégpedig…
… Akció-RTS?
Ami nagyon nem tetszett az a felpörgött világ. A játék gyakorlatilag átmasírozott egy klikkelő-bajnokságba. 4 másodperc alatt készül el egy gyalogos, hasonlóan rövid időn belül köpködhetjük ki gyárainkból a legkomolyabb egységeket is. Egy-egy meccs nem tart tovább 25-30 percnél, mely stratégiai játékot tekintve igazán kevés. A koreai játékos kollegáknak biztos bejön, én jobban szeretem a kicsit nyugodtabb játékmenetet, nem ezt a kanos nyuszi stílust. Valószínűleg marketinges öltönyös emberek állnak a háttérben, hogy minél szélesebb vásárlói célcsoportnak feleljenek meg: „Nincs csak fél órád egyszerre, szereted a folyamatos akciót, igazi kihívást? Ez való neked!" és a szokásos marketing halandzsa, stb. stb. stb.
Egy a több ellen, esetleg gép ellen
A játék egyjátékos kampánya elég felemásra sikeredett. Vannak a kampányoknak részei melyek érezhetően a „Kötelező pályák egy stratégiai játékban" című nagykönyvből másolták be. Nevezhetnénk ezt akár időhúzásnak is, de hát ez van. Vannak viszont olyan pályák melyek kifejezetten üdítően hatnak és néha fusztrálóan nehezeket is lehet találni. Ellenben ezeket végül sokkal jobban élveztem, mint a 10 perc alatt teljesíthető társaikat. A két oldalon ugyanazt a történetet követhetjük végig a két fél szempontjából. A szálak néha összeérnek, néha kicsit eltávolodnak, de a végük egybe van csomózva. Ha sikeresen teljesítettük mindkét oldalt, akkor, mint említettem megnyílik előttünk a Scrin faj 4 kampánypályája is, mely egyértelműen azért került be, hogy rá lehessen írni a dobozra, illetve egyértelműen ordít egy kiegészítő után.
A többjátékos rész hozza a régebbi, főleg a Generalsban megismert felületet. A mesterséges intelligencia jól beállítható, a nehézségen kívül különböző játékstílusokat is adhatunk neki (védekező, támadó, folyamatos utánpótlást küldő, stb., természetesen ezek divatos szavakkal leírt változatát találjuk meg). Folyamatos kihívást fog nyújtani a gép hosszú hónapokon keresztül mire sikerül kiismerni a gyengéit, ezt bizton állíthatom. A játék netes sikerességét mutató mérleg nyelvét a BattleCast rendszer fogja egyik, illetve másik oldalra billenteni attól függően, hogy befut vagy sem.
Ha már a mesterséges intelligencia szóba került, elmondhatom, hogy az egyjátékos kampány alatt inkább a helyzeti előnyei és a pályatervezők keze munkája miatt lesz egy-két helyen komolyabb ütközetünk, általában véve nem izzasztja meg a tapasztaltabb játékosokat. Nem úgy a multis résznél, ahol komolyan vért lehet izzadni egy-egy meccs alatt. Teljes mértékben még nem sikerült kiismernem a gépet, de gratulálok a srácoknak: Ez igen, ez a rész szépen sikerült, csak így tovább a későbbiekben!
In the end
Mindent egybevetve egyértelmű, hogy a fejlesztők nem erőltették meg magukat kreativitás terén. A jól bevált sémákat követték (ahogy az EA-nál ez szokás), jól bejáratott dolgok ezek. Másrészről egy újratervezés során elfuserált játék miatt biztos, hogy szétszedték volna őket a rajongók. Az alapok miatt olyan, manapság elterjedt elemek, mint például a hősrendszer vagy az építőegység kimaradt a játékból. Hogy kinek hiányzik, azt döntse el mindenki maga! A Supreme Commander cikkben is említettem (vagy akartam :)), hogy az év első felében megjelenő stratégiai játékok eléggé erősre, Év játéka gyanúsra sikeredtek. A két cím teljesen eltérő játékmódot, játékmechanizmust és játékélményt kínál. Érzésem szerint viszont a gyors és akciódúsabb játékmenet, a szép grafika és a jó marketing miatt a C&C fog beérkezni győztesen. Meglátjuk…
Kapcsolódó cikkek
Egyébként nekem nagyon tetszik a C&C3, igaz még csak a demójával játszottam, de ahogy megjelenik boxra rohanok megvenni és írom is a cikket róla nektek. Az FMV-k direkt ilyen szarok és túljátszottak, hiszen mindig is ilyenek voltak. Az MP pedig mindig is a massive csatákról a rusholásról és a gyors klikkelgetésekről szólt, amin most sem változtattak. Egyébként teljesen más a szitu pl. 2v2-ben, ahol lazán meg lehet az tcsinálni, hogy egybeépítit két ember a bázisát, ami azért eléggé le tudja izzasztani a rusholókat és egy meglehetősen hosszú csatát tud okozni.
És szerintem a 3 oldal azért eltér egymástól, ha annyira nem is, mint akár az említett Generalsban vagy Urambocsá' a Starcraftban.
Egyébként a gyorsaságon egyetértek, szóval inkább menjünk Supreme Commanderezni (ha bírná a gépem sok egysgnél..)
Év játéka címre pályázik. Pedig ahogy te is mondtad Drago, az egész gyakorlatilag sablon játék. A csomagolás kiváló, csak az alatta meghúzodó áruval van gond.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.