Super Paper Mario

Ne kívánjátok tőlem, hogy összeszámoljam, hány Mario játék jelent meg eddig. A kertésznadrágos kis fickó a játéktörténelem egyik legnagyobb, legmeghatározóbb alakja, sikere még a mai napig töretlen. Most egy újabb játékban, a Super Paper Mario-ban tért vissza közénk.
A Super Paper Mario csak és kizárólag Nintendo Wii konzolra jelent meg, így hát gyorsan be is szereztünk egy gépet, hogy meglessük, ezúttal milyen kalandok várnak kedvenc vízvezeték-szerelőnkre. A történet szerint Count Bleck elrabolta a szépséges Princess Peach-t, de hogy ez se legyen elég gond hősünknek, a gonosz varázsló emellett még el is akarja pusztítani a világot. Mario kapja a feladatot, hogy elutazzon a gonoszhoz, és kiszabadítsa a hercegnőt, majd megakadályozza Count Bleck sötét tervét. Az alap sztori nagyjából ennyi, ezek után kezdődnek csak a cselekmények, na meg persze a nagy kalandok!


A játék legnagyobb különlegessége, hogy egyszerre kettő- és háromdimenziós a játéktér. Ezt úgy kell elképzelni, mintha a teljes világ, és a benne élők is 2D-ben élnének, de Mario látni tudná őket térben is. Az A gomb megnyomásával válthatunk a nézetek között, ami bizony olykor nem csak hasznos, de kulcsfontosságú is. Rengeteg olyan rész van, ahol csak így lehet továbbjutni. Vannak helyek, ahol például egy bokor, vagy egy nagy kő mögé van elrejtve az a kapu, ami biztosítja a következő pályára való átjutásunkat. 2D-ben ezt nem látjuk, de ha 3D-be kapcsolunk át, akkor csak meg kell kerülni a tárgyat, és már mehetünk is tovább. Ehhez hasonló, ha ellenfelekkel találkozunk. Egyszerre 10-20 enemy jön velünk szemben, és míg a régi rendszer szerint egyenként rájuk kell ugrálni, itt elég csak nézetet váltani, és megkerülni őket. Ilyen, és millió ehhez hasonló trükkre lehet ezt a különleges nézetet használni. Kellemes látni, hogy mennyire kreatívak a Nintendo programozói, kevés embernek jutna eszébe ilyen profin kihasználni a lehetőségeket!


Ja, és miért is Paper Mario a játék neve? Ha olvastátok a The Simpsons Game-ről készült előzetesünket, akkor beugorhat, hogy az EA emberei is ötvözni szeretnék a klasszikus 2D-s nézetet a modern 3D-vel. Noha a nézet térbeli, minden elem 2D-s; a karakterek kamerája például csak a vízszintes tengely mentén forog, azt a hatást keltve ezzel, mintha Simpson-ék tényleg a rajzfilmből léptek volna ki. A Super Paper Mario-ban is hasonlóképpen alakult a helyzet. Itt minden papírból van, a szereplők 2D-sek maradtak - az egész egy olyan kellemes és üde hangulatot ad, ami hűen adja vissza a régmúlt idők játékélményét.


A Nintendo Wii-től megköveteljük, hogy minden játékot a mozgásérzékelős Wiimote-tal irányítsunk. A Super Paper Mario itt is meglepetést okoz, ugyanis egyszerre használja az alapfunkciókat, és pointert is. Mario-t az útján több tündér is segíti, ezekre mindjárt ki is fogunk térni. A karakter irányítása a hagyományos iránymutató plusz funkciógombok kombinációjával oldható meg, míg a tündéreknél ki is lehet használni a mozgásérzékelőt. A Tippi névre hallgató Pixl például megmutatja nekünk a rejtett dolgokat, ha a Wiimote-tal rámutatunk a képernyőre.


Tippi mellett a többi tündér is igen hasznos tud lenni. Thoreau-t például kedvünkre dobálhatjuk, ezzel vagy lebokszoljuk ellenfelünket, vagy magasba emeljük őket, és dobhatjuk is rá a többiekre. Boomer egy távirányítós bomba, csak letesszük valahova, arrébb megyünk, majd felrobbantjuk, így ütve magunknak utat ott, ahol amúgy nem lehetne átjutni.


A játszható karakterek is megérdemelnek egy bekezdést. Mario-t ugye mindenki ismeri, nem kell különösebben bemutatnunk egyik különleges képességét sem. Egy idő után lehetőségünk nyílik még irányítani például Bowser-t, a hatalmas harci teknőst, vagy magát a hercegnőt is. Bowser legnagyobb ereje tüzes leheletében rejlik, mellyel minden ellenfelet ki tud iktatni útjából. Princess Peach ha kinyitja esernyőjét Mary Poppins módjára repülni tud, így gyakorlatilag nem is kell harcolnia, elég ha csak elkerüli a rá támadókat.


Érdekesség, hogy a menüképernyőnk is kibővült. Itt pontos statisztikát kapunk arról, hogy mennyit játszottunk eddig, hogy állunk, mennyi energiánk maradt, és mennyi coint gyűjtöttünk össze. Itt választhatunk továbbá az irányítható karakterek között is, de cserélgethetjük a Pixl-jeinket, vagy felhasználhatjuk az összeszedett tárgyakat. Ez utóbbiak mindenféle plusz tulajdonságot adnak nekünk, vagy éppen feltöltik energiánkat. A Cards menüben nézegethetjük az összegyűjtött kártyáinkat, melyek pontos leírással szolgálnak a ránk leselkedő ellenfelekről. A Recipes menüben főzhetünk magunknak mindenféle varázskotyvalékot, míg a Maps-ben megnézhetjük, éppen melyik részén tartunk a pályának. Csupa alap dolog, igazából semmi extra nincs benne, de egy klasszikus hangulatot idéző Mario játékkal párosítva nagyon kellemes!


A grafikától annyira nem vagyunk elájulva. A játék a megjelenésében a régi időket idézi, ám több modern speciális effekt is belekerült, melyek nem csak, hogy nem illenek oda, de még igénytelenek is. Gondolok itt a gonosz varázsló körüli lilás aurára, vagy a kék villámokra. Nem csak, hogy nem látványosak, hanem egyenesen csúnyák. A pályák amúgy a régi játékok színvilágát és felépítését idézik, aki akár csak az első részt is próbálta, itt teljesen otthon fogja magát érezni. Minden rajzolva van, a tárgyak alig pár vonalból állnak, de mégis kellemesek. Azt hiszem, ezt nevezik retro feelingnek, mely bár mostanában kezd visszaszorulni, számomra még mindig igen kellemes hangulatú.


A zene és hang szintén klasszikus, minden olyan, mintha még mindig a 8 bites korban élnénk. A Mario theme kihagyhatatlan, olyan érzésem volt, mikor először meghallottam, mintha a régi Super Nintendo-m előtt ülnék – igaz, most már minden Dolby Pro Logic II-ben szól.


Annak viszont nem örültünk, hogy csak egyjátékos mód van. Jópofa lett volna, ha egy haver is be tud kapcsolódni a játékba, mondjuk Luigi-t irányítva. A co-op játékmódok a kedvenceink közé tartoznak, kár hogy itt erre nincs lehetőség. Na nem mintha olyan nagy kihívást nyújtana a játék, hogy egyedül ne lehessen végigvinni, de közösen azért mégis mindig minden izgalmasabb. Na mindegy, fátylat rá, a game ettől függetlenül piszok jó, és bár olyan, mintha a 90-es évekből csöppent volna ide, mégis üde és élvezetes. Imádjuk Mario-t, reméljük még egy pár százszor találkozhatunk vele!

8.9

Super Paper Mario értékelés 8.9

Pozitívumok:

  • A klasszikus és modern elemek találkozása
  • Fantasztikus hangulat
  • Valódi retro feeling
  • Ötletes megoldások
  • Imádnivaló karakterek
  • Jópofa játékmenet

Negatívumok:

  • Gyenge Wiimote kihasználás
  • Kevés újdonság
  • Elnagyolt grafika
  • Nincs multiplayer
  • Nincs nagy kihívás
17 komment - szólj hozzá!