Tequila felügyelő visszatért! A John Woo 1992-es Hard Boiled (Lat Sau San Taam) filmjében megismert golyóálló zsaru most elindul, hogy leszámoljon a hong kongi alvilággal, és persze, hogy megmentse kedvesét a gengszterek karmaiból.
Bizony, a Midway kiadásában PC-re, Playstation 3-ra és Xbox 360-ra megjelent Stranglehold nem más, mint a 15 évvel korábbi Hard Boiled film folytatása. Hogy teljes legyen a kör, a játék főszerepét is Chow Yun-Fat (vagyis annak digitális mása) alakítja, az akciójeleneteket pedig nem más, mint a legendás John Woo álmodta meg. Ilyen folytatást se láttunk még a filmtörténelemben, úgyhogy kellemes szájízzel indítjuk a Stranglehold-ot.
A történeten nem sokat csavartak az alkotók. 15 év telt el a film óta, azóta Tequila felügyelő azon dolgozik, hogy minél több borsot törjön a hong kongi maffia orra alá. Az öreg James Wong most megunta a szuperzsarut, és embereivel elraboltatta főhősünk feleségét és lányát. Tequila visszaadva jelvényét magához vesz pár stukkert, és egy jó adag ammót, majd útra kel, hogy felgöngyölítse rendőri pályafutásának legnagyobb ügyét.
Ennyi, nem több, ezek után mienk a terep, indulhat a nagy pisztolypárbaj. A story módot összesen hét chapterre osztották a készítők, természetesen látogatásaink helyszíne szerint bontva darabokra a teljes történetet. Utunk a kínai zöldségpiactól a drogkikötőn, és a nemzeti múzeumon át egészen a kínai maffia fejének, Wong-nak a villájáig vezet, a célunk pedig nem más, mint leszámolni az alvilággal, és végül jól bemosni egyet az öreg kingpinnek.
A helyszínek nagyon pofásan meg lettek tervezve, mindegyik állomásunknak egyéni atmoszférája, és külön hangulata van. A pályák elemei ráadásul teljesen lerombolhatóak. A piacon például egy-egy összecsapás alatt robbannak a dinnyék, repülnek a szőlők, de azért a keményebb tárgyak is hamar megadják magukat. Lövöldözés közben az oszlopokról lepattannak a csempék, az asztalok és a székek szétlőhetőek, csakúgy mint bármi, ami gyakorlatilag elénk kerül. Az étteremben leamortizálhatjuk a játékgépeket, a fából készült boltíveket, a beton oszlopokat, a csillárt, de még a hatalmas akváriumokat is. Pusztításunk gyakorlatilag határtalan, bármerre is menjünk, egy pohár sem marad egyben utánunk – ez garantált!
A tárgyak sűrűn válnak hasznunkra is a játék alatt. Ha az ellenfél például egy csillár alatt állva lő ránk, akkor egy golyóval elég leszakítani a lámpát, ami a fejére esve azonnali halált okoz. Ha erős túlerővel találjuk szembe magunkat, akkor elbújhatunk az oszlopok mögött, melyek mögül amolyan Gears of War-osan néha kihajolva meg lehet osztani az ellent. Az asztalt felrúgva ideiglenes fedezéket gyárthatunk magunkat, a zsúrkocsira ráugorva meg beszáguldhatunk ellenségeink közé. A porral oltók felrobbanthatóak, melynek következtében a körülötte álló maffiózók métereket repülnek - bár ezt Bruce Willis már elsütötte a Die Hard 4.0-ban. Lehetetlen lenne minden lehetőséget felsorolni – az tuti, hogy a tárgyakkal való interakciót nagyon kitalálta John Woo és csapata!
Kihagyhatatlan akcióelem a Max Payne-ben előszeretettel használt bullet time. Itt Tequila Time-nak hívják, de az elv ugyanaz. Lelassítva az időt gyorsabban célozhatunk és tüzelhetünk, míg ellenfeleinknek arra se jut idejük, hogy felüvöltsenek fájdalmukban. Az időlassítást normál módban is elő lehet hívni, de az igazán látványos, ha kombináljuk valami izgalmas mozdulattal. Lehet vetődni, falról hátraszaltózni, hátrafele repülve lövöldözni, de akkor is lelassul az idő, ha korláton lefele csúszva lövünk, vagy ha mondjuk az étteremben egy lampion segítségével átvetődünk egyik erkélyről a másikra. Milliónyi lehetőség van a Tequila Time alatti mozdulatok előcsalogatására, melyek nem csak hasznosak, de piszok látványosak is.
A Tequila Time alatt pontokat lehet gyűjteni, melyek speciális lehetőségeket aktiválnak. Négy lehetőségünk van beváltani a jól megérdemelt csillagokat. Lehet gyógyítani magunkat, de van pontos lövés, gyorstüzelés, és 360 fokos tömegmészárlás is. A pontos lövés alatt mindennél jobban lelassul az idő, lehet látni, ahogy a golyók átszelik a levegőt, ebben a módban főhősünk teljesen rá tud fókuszálni az ellenfélre. Bemérjük a célt, meghúzzuk a ravaszt, a kamera pedig követi a golyót egészen addig, míg az bele nem csapódik kiszemeltünk szervezetébe. Gyorstüzelés módban gyakorlatilag Terminátorrá válunk, ez alatt nem kell újratölteni, csak rohanni előre, és nyomni a ravaszt. Az utolsó lehetőséget aktiválva a játék lassított felvételre vált át, a kamera elkezd forogni szuperzsarunk körül, az meg körbe-körbe fordulva mészárolja le az ellenfeleket – manuálisan nekünk még lőni se kell. Ritka látványos megoldás, ráadásul ily módon a körülöttünk lévő összes embert egy füst alatt el lehet intézni.
Apró, ám szintén izgis látványelem, hogy ha belépve egy szobába körülvesz minket az ellenség, akkor lehetőség van őket lassított módban, egyenként lepuffantani. Ilyenkor az ellenfél is lő ránk, nekünk pedig el kell hajolnunk a golyói elől, majd kiiktatni a sorból. Ha megvan, akkor felügyelőnk fordul egyet, és eljátssza ugyanezt a többiekkel is, míg ki nem csinált mindenkit a szobában. Nem semmi, mi?
Az időlassítós részek alatt style pontokat kapunk, melyet aztán magánál John Woo-nál lehet beváltani. Kedvenc rendezőnk shopja a menüből érhető el, itt artwork-öket, videókat és multiplayer karaktereket unlockolhatunk – persze nem olcsón.
A Stranglehold látványos játék lett, feledhetetlen élmény, ahogy a Tequila Time alatt elsuhannak mellettünk a golyók, a falról pedig robbannak le a csempék. A megvalósítás úgy jó, ahogy van, bár a grafikán egy hajszálnyit dolgozhattak volna még. Nem lett volna rossz, ha sikerül áthidalni az Unreal Engine 3.0-ra jellemző fényes plasztik karaktereket, sőt hogy mást ne mondjak, a textúrákat se kellett volna ilyen maszatosra tervezni. A játék ettől függetlenül gyönyörű, a grafika káprázatos, a helyszínek változatosságának köszönhetően pedig mindig új és új látvány fogad minket.
A hangok jól lettek, a játék alatt pergős zene üvölt, tökéletes összhangban a fegyverropogással és a becsapódó golyók hangjaival. A szinkronos se rosszak, a szereplőknek kellemes távol-keleti akcentusa van, a Tequila felügyelőt alakító Chow Yun-Fat pedig ismét elővette a legkeményebb akció közben is tökéletes lelki nyugalmat sugárzó dörmögő hangszínét. Az irányítás egyszerű, nincs benne semmi nehézség, az egyedüli idegesítő benne, hogy sosem lehet jól kiszámolni, hol érünk földet egy-egy vetődés után. Ez a penthouse pályán felettébb sok gondot okoz, itt ugyanis bombákra kötött lézerfények szövik be az egész házat.
Nem kellett csalódnunk John Woo-ban, a Stranglehold remek kis játék lett. Az egyetlen gond vele, hogy hamar végigjátszható, ellenben a pár órás tiszta játékidő alatt akkora adag akciót kapunk, hogy csak úgy pislogunk az ámulattól.
A történeten nem sokat csavartak az alkotók. 15 év telt el a film óta, azóta Tequila felügyelő azon dolgozik, hogy minél több borsot törjön a hong kongi maffia orra alá. Az öreg James Wong most megunta a szuperzsarut, és embereivel elraboltatta főhősünk feleségét és lányát. Tequila visszaadva jelvényét magához vesz pár stukkert, és egy jó adag ammót, majd útra kel, hogy felgöngyölítse rendőri pályafutásának legnagyobb ügyét.
Ennyi, nem több, ezek után mienk a terep, indulhat a nagy pisztolypárbaj. A story módot összesen hét chapterre osztották a készítők, természetesen látogatásaink helyszíne szerint bontva darabokra a teljes történetet. Utunk a kínai zöldségpiactól a drogkikötőn, és a nemzeti múzeumon át egészen a kínai maffia fejének, Wong-nak a villájáig vezet, a célunk pedig nem más, mint leszámolni az alvilággal, és végül jól bemosni egyet az öreg kingpinnek.
A helyszínek nagyon pofásan meg lettek tervezve, mindegyik állomásunknak egyéni atmoszférája, és külön hangulata van. A pályák elemei ráadásul teljesen lerombolhatóak. A piacon például egy-egy összecsapás alatt robbannak a dinnyék, repülnek a szőlők, de azért a keményebb tárgyak is hamar megadják magukat. Lövöldözés közben az oszlopokról lepattannak a csempék, az asztalok és a székek szétlőhetőek, csakúgy mint bármi, ami gyakorlatilag elénk kerül. Az étteremben leamortizálhatjuk a játékgépeket, a fából készült boltíveket, a beton oszlopokat, a csillárt, de még a hatalmas akváriumokat is. Pusztításunk gyakorlatilag határtalan, bármerre is menjünk, egy pohár sem marad egyben utánunk – ez garantált!
A tárgyak sűrűn válnak hasznunkra is a játék alatt. Ha az ellenfél például egy csillár alatt állva lő ránk, akkor egy golyóval elég leszakítani a lámpát, ami a fejére esve azonnali halált okoz. Ha erős túlerővel találjuk szembe magunkat, akkor elbújhatunk az oszlopok mögött, melyek mögül amolyan Gears of War-osan néha kihajolva meg lehet osztani az ellent. Az asztalt felrúgva ideiglenes fedezéket gyárthatunk magunkat, a zsúrkocsira ráugorva meg beszáguldhatunk ellenségeink közé. A porral oltók felrobbanthatóak, melynek következtében a körülötte álló maffiózók métereket repülnek - bár ezt Bruce Willis már elsütötte a Die Hard 4.0-ban. Lehetetlen lenne minden lehetőséget felsorolni – az tuti, hogy a tárgyakkal való interakciót nagyon kitalálta John Woo és csapata!
Kihagyhatatlan akcióelem a Max Payne-ben előszeretettel használt bullet time. Itt Tequila Time-nak hívják, de az elv ugyanaz. Lelassítva az időt gyorsabban célozhatunk és tüzelhetünk, míg ellenfeleinknek arra se jut idejük, hogy felüvöltsenek fájdalmukban. Az időlassítást normál módban is elő lehet hívni, de az igazán látványos, ha kombináljuk valami izgalmas mozdulattal. Lehet vetődni, falról hátraszaltózni, hátrafele repülve lövöldözni, de akkor is lelassul az idő, ha korláton lefele csúszva lövünk, vagy ha mondjuk az étteremben egy lampion segítségével átvetődünk egyik erkélyről a másikra. Milliónyi lehetőség van a Tequila Time alatti mozdulatok előcsalogatására, melyek nem csak hasznosak, de piszok látványosak is.
A Tequila Time alatt pontokat lehet gyűjteni, melyek speciális lehetőségeket aktiválnak. Négy lehetőségünk van beváltani a jól megérdemelt csillagokat. Lehet gyógyítani magunkat, de van pontos lövés, gyorstüzelés, és 360 fokos tömegmészárlás is. A pontos lövés alatt mindennél jobban lelassul az idő, lehet látni, ahogy a golyók átszelik a levegőt, ebben a módban főhősünk teljesen rá tud fókuszálni az ellenfélre. Bemérjük a célt, meghúzzuk a ravaszt, a kamera pedig követi a golyót egészen addig, míg az bele nem csapódik kiszemeltünk szervezetébe. Gyorstüzelés módban gyakorlatilag Terminátorrá válunk, ez alatt nem kell újratölteni, csak rohanni előre, és nyomni a ravaszt. Az utolsó lehetőséget aktiválva a játék lassított felvételre vált át, a kamera elkezd forogni szuperzsarunk körül, az meg körbe-körbe fordulva mészárolja le az ellenfeleket – manuálisan nekünk még lőni se kell. Ritka látványos megoldás, ráadásul ily módon a körülöttünk lévő összes embert egy füst alatt el lehet intézni.
Apró, ám szintén izgis látványelem, hogy ha belépve egy szobába körülvesz minket az ellenség, akkor lehetőség van őket lassított módban, egyenként lepuffantani. Ilyenkor az ellenfél is lő ránk, nekünk pedig el kell hajolnunk a golyói elől, majd kiiktatni a sorból. Ha megvan, akkor felügyelőnk fordul egyet, és eljátssza ugyanezt a többiekkel is, míg ki nem csinált mindenkit a szobában. Nem semmi, mi?
Az időlassítós részek alatt style pontokat kapunk, melyet aztán magánál John Woo-nál lehet beváltani. Kedvenc rendezőnk shopja a menüből érhető el, itt artwork-öket, videókat és multiplayer karaktereket unlockolhatunk – persze nem olcsón.
A Stranglehold látványos játék lett, feledhetetlen élmény, ahogy a Tequila Time alatt elsuhannak mellettünk a golyók, a falról pedig robbannak le a csempék. A megvalósítás úgy jó, ahogy van, bár a grafikán egy hajszálnyit dolgozhattak volna még. Nem lett volna rossz, ha sikerül áthidalni az Unreal Engine 3.0-ra jellemző fényes plasztik karaktereket, sőt hogy mást ne mondjak, a textúrákat se kellett volna ilyen maszatosra tervezni. A játék ettől függetlenül gyönyörű, a grafika káprázatos, a helyszínek változatosságának köszönhetően pedig mindig új és új látvány fogad minket.
A hangok jól lettek, a játék alatt pergős zene üvölt, tökéletes összhangban a fegyverropogással és a becsapódó golyók hangjaival. A szinkronos se rosszak, a szereplőknek kellemes távol-keleti akcentusa van, a Tequila felügyelőt alakító Chow Yun-Fat pedig ismét elővette a legkeményebb akció közben is tökéletes lelki nyugalmat sugárzó dörmögő hangszínét. Az irányítás egyszerű, nincs benne semmi nehézség, az egyedüli idegesítő benne, hogy sosem lehet jól kiszámolni, hol érünk földet egy-egy vetődés után. Ez a penthouse pályán felettébb sok gondot okoz, itt ugyanis bombákra kötött lézerfények szövik be az egész házat.
Nem kellett csalódnunk John Woo-ban, a Stranglehold remek kis játék lett. Az egyetlen gond vele, hogy hamar végigjátszható, ellenben a pár órás tiszta játékidő alatt akkora adag akciót kapunk, hogy csak úgy pislogunk az ámulattól.
Kapcsolódó cikk
A magas gépigényről csak annyit, hogy haladni kell a korral...:P
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.