Jövőbe tekintő sorozat 14. rész: A videojátékok története - 2. rész

Már lassan a rovat védjegyévé válik, hogy mentegetőzéssel kell kezdenem a cikket, amiért olyan sok idő telt el az előző óta. Nos ezt ezúttal sem kerülhetem el, mert ha még emlékeztek rá, volt kis híján egy éve a videojátékok történelmével foglalkozó cikkünk, melyet úgy fejeztem be, hogy hamarosan olvashatjátok a folytatást, hiszen a téma olyan tág, hogy egyetlen cikkbe nem fér bele. Ami késik, nem múlik, itt az a bizonyos folytatás.

Az első részben (melynek végigolvasása, felelevenítése egyébként is ajánlott) az 1889-től 1982-ig tartó időszakot vizsgáltuk. Megalakultak a játékiparban nagy jelentőséggel bíró cégek, piacra kerültek az első konzolok, és úgy általában kezdtek elterjedni a videojátékok. 82-től azonban egy két éven át tartó hullámvölgy következett. Az Atari dominanciája jellemezte ugyan ezt az időszakot, de a piac olyannyira kiszélesedett, hogy egyre több cég lépett be. A Coleco például kiadta a Colecovisiont, mely egy kazetta alapú, akkoriban kiemelkedő grafikát és hangot biztosító konzol volt. Ráadásul licenszelték a Nintendo legnagyobb játékait, a Donkey Kongot és a Donkey Kong Juniort. Ezen kívül kiadtak egy kiegészítő adaptert, mellyel az Atari VCS kazettákat is használhatták a Colecovision tulajok. Ez igen okos döntés volt részükről, hiszen tombolt a Pac-Man láz, mely játékot eddig csak VCS-en lehetett játszani. Mindemellett megkezdték a tárgyalásokat a Segaval és a Konamival is.

Az Atari minderre válaszként kiadta az Atari 5200 konzolt, mely látszólag tényleg versenyre kelhetett a Colecovisionnel, hiszen a kor legfejlettebb grafikai és hang modulokat tartalmazta, de a hozzá kiadott játékok csak a 2600-os játékok javított verziói voltak, ráadásul a régi kazettákkal nem is volt kompatibilis. Ezt a hibát aztán orvosolták és kiadtak egy adaptert a Coleco mintájára. Mindezek mellett egy újfajta joystick járt az Atari 5200-hoz, melynek a megszokottól eltérően nem volt középállása és nehézkes is volt a kezelése, így aztán az új konzol nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

A Pac-Man sikerén felbuzdulva, egyre több cég jelentette meg a saját verzióját, persze éppen annyi módosítással, hogy ne lehessen szóvá tenni az egyébként egyértelmű koppintást. Egy kiugró eset azért mégis történt: a Magnavox kiadta saját konzoljára, az Oddysey 2-re K.C. Munchkin nevű Pac-Man klónját. A szembetűnő hasonlóságok miatt az Atari pert indított a Magnavox ellen és azt meg is nyerte, melynek következménye az lett, hogy ki kellett vonni minden K.C. Munchkin példányt a piacról.

Ennek ellenére ellepték a boltokat a kisebb gyártóktól származó konzolok és játékok, a növekvő versenyben pedig egyre jobban leszorultak az árak, melyet nem mindenki bírt. Az egyik ilyen megjelenő cég a Midway-el szoros kapcsolatban álló Sente Games volt, melynek alapítója régi ismerősünk, Nolan Bushnell volt. Elsősorban arcade játékok készítésével keresték kenyerüket, egyik nagy dobásuk pedig a Hat Trick névre hallgató hoki játék volt. Konzolok terén a Nintendo dobja piacra a Famicom-t Japánban, valamint vele egy időben megjelenik az idehaza is jól ismert C64 a Commodoretól.

Az Atarit több irányból is szorongatják, mégis bejelenti terjeszkedési szándékát és beszáll a telekommunikációba Ataritel néven. Mindeközben jelentősen visszaesik a videojátékok iránti kereslet, rengeteg játék és konzol marad a raktárak nyakán, a kisebb cégek pedig csődöt jelentenek. A hullámvölgy csúcspontjaként pedig az Atari bejelenti új konzolját, az Atari 7800-at, mely támogatja a 2600-os játékokat, valamint a készítők ígérete szerint egy újfajta, Mindlink névre keresztelt fejre csatolható kontroller is szerepel a tartozékok listáján. A bejelentés után nem sokkal az Atari Incorporated nagy részét eladja az azt birtokló Warner Communications a növekvő veszteségekre hivatkozva. A vásárló pedig az a Jack Tramiel, aki a Commodore Computers alapítója volt, de onnan távozni kényszerült. A Warner továbbra is tulajdonosa marad az Atari arcade ágazatának, melynek neve innentől Atari Games. A Tramiel által megvásárolt rész pedig az Atari Corporation nevet veszi fel és a tulajdonoscsere után rögtön bejelenti, hogy az Atari kiszáll a konzolok gyártásából és új irányvonalnak a 16 bites számítógépeket jelöli meg.

1985-ben, miután némileg megtisztult a piac, megkezdődik a videojátékok újbóli felemelkedése és népszerűségének máig tartó töretlen növekedése. A felemelkedés elsősorban a jelentősen meggyengült Atari árnyékából előrelépő Nintendonak köszönhető. A Nintendo ugyanis ezidáig Japánon kívülre nem merészkedett, köszönhetően az Atari dominanciájának. Azzal azonban, hogy fő riválisa gyakorlatilag teljesen kiszállt és csak arcade téren jelentett konkurenciát (ahol viszont pont a Nintendo nem vállalt nagy szerepet) új területek nyíltak számára. Első lépésként a Famicom továbbfejlesztett változatával célozta meg az Egyesült Államokat. Az új konzol neve Nintendo Entertainment System (NES) volt, melyre talán a még nem túl öregek is emlékeznek. Először kizárólag a new yorki vásárlók jelentették a teszt-közönséget, a forgalmazók szkepticizmusának köszönhetően a Nintendo még abba is belement, hogy visszavásárolja teljes áron az el nem kelt konzolokat. Hamarosan kiderült, hogy erre nem lesz szükség, hiszen hatalmas sikernek bizonyult a limitált széria, olyannyira, hogy az amerikai piacot rögtön kinőtte és következő évre már a NES nemzetközi premierjét tervezték. Valóban, egy évvel a new yorki kizárólagos megjelenés után világszerte a boltokba került a NES, méghozzá nem kisebb nevű mellékelt játékkal, mint az akkor hódító útjára induló Super Mario Bros.-al.

Nem szabad megfeledkeznünk egyik kedvenc platformunkról, a PC-ről, melyre ezidőtájt vetette meg lábát a szórakozás, méghozzá az orosz Alexey Pajitnovnak köszönhetően, aki elkészítette a Tetrist. Eme egyszerű, ámde addiktív játék azóta minden létező platformon megjelent és már akkor, 1985-ben játszható volt PC-n.

Látván a NES sikerét, a Sega is piacra dobja hasonló konzolját, a Sega Master System-et (SMS) Amerikában. Ettől meglepőbb fordulat viszont, hogy az Atari visszatér a videojátékok iparába és elkészíti a korábban tervezett Atari 7800-as konzolt. Mindezek ellenére a Nintendo megállíthatatlanul tör előre. Az Államokban gyakorlatilag elenyésző a versenytársak piaci részesedése. Egyre több fejlesztő dönt úgy, hogy NES-re fejleszt, többek között volt Ataris játékfejlesztő cégek, mint a Namco. Az Atari ugyan tovább próbálkozik: felújítanak régi játékokat és kiadják azokat új konzoljukra, de ezek mit sem érnek, mikor a Nintendo elkészíti a Legend of Zelda hatalmas sikerű játékát. Az Atari utolsó próbálkozása, hogy kiadja az Atari XEGS konzolt, mely gyakorlatilag a régi Atari 800 számítógép újracsomagolása néhány kiegészítővel, így hamar eltűnik a süllyesztőben. Végül a Nintendo teljes győzelmet könyvelhet el azzal, hogy az Atari 1988-ban NES-re készül játékokat fejleszteni. Ennek érdekében létrehozza a Tengen nevű játékfejlesztő céget, de a kapcsolat hamar véget is ér, mikor az Atari megvádolja a Nintendo-t, hogy teljes monopóliumra törekszik illegális eszközökkel, mint a fix árak, vagy az akkor bevezetett chipes technológia, mellyel megakadályozzák a NES-re történő független fejlesztést. Ez a chip egyébként nem volt tökéletes, a Tengennek sikerül is feltörnie és bejelentik, hogy játékokat készítenek a konzolra a Nintendo hozzájárulása nélkül. Egyik próbálkozása a Tengennek, hogy megveszik a Tetris jogait és elkészítik azt NES-re. Egyetlen hiba volt csak a dologban és erre a Nintendo ügyvédei is rájöttek: a Tengen attól a Mirrorsofttól vette meg a jogokat, ami nem első helyen birtokolta azokat. A Nintendo lépése logikus: megvásárolta a Tetris kizárólagos jogait és elkészítette saját verzióját, a Tengen-féle Tetrist pedig jogi úton eltávolítatták a boltok polcairól.

A 89-es év szintén történelmi jelentőségű, ugyanis megjelenik 109 dolláros áron a Nintendo monokróm kijelzős kézi konzolja, a Game Boy, melyhez a Tetris jár és hamarosan megkapja a saját Super Mario verzióját is, a Super Mario Land-et. A hatalmas sikerrel senki sem tudja felvenni a versenyt, hiába adja ki az Atari a saját kézi konzolját, a Lynx-et, arra nincs elég fejlesztő cég, így játék sem, mellyel életben lehetne tartani. Közben a Sega kisebb sikert könyvelhet el a Genesissel, mely talán saját korában a legjobb otthoni konzolnak számított. Hozzá pedig olyan játékokat adtak, melyek már bizonyítottak a Sega arcade ágazatában. A NEC is kap kisebb részesedést, mégpedig a saját 16 bites konzoljával, a TurboGrafx-16-al, melynek külön érdekessége, hogy az eredeti 189 dolláros eszköz mellé kiadtak egy kiegészítőt 400 dolláros áron. A kiegészítő pedig nem volt más, mint egy CD lejátszó, mely a történelem során először tette lehetővé, hogy CD-n tárolt játékokat lehessen futtatni.

A Nintendo sikereinek csúcspontját 1990-ben érte el, mikor kiadta a Super Mario 3-at és az minden idők legtöbb példányszámban eladott kazettája lett. Ugyanebben az évben a NES japán verziójának a Famicomnak elkészül az újabb változata, Super Famicom néven 16 bites rendszerrel és vetélytársainál jobb hanggal, valamint 3D-s grafikával. Mindezek mellé a japánok megkapták a Super Mario 4: Super Mario World-öt, melyért tömegesen rohamozták meg fiatalok a boltokat.

A Japánban tapasztalt sikeren felbuzdulva az Egyesült Államokban is kiadja a Nintendo új konzolját Super NES néven. A siker visszafogottabb, mely annak tudható be, hogy bizony kezd kevés lenni egy valamivel jobb Mario epizód és sokan nem hajlandóak ezért az új konzolba beruházni. Ezzel kezd is körvonalazódni a jövő: a kazetták ideje lejárt és lassan a 16 bites technológia is kevés. 1991-92 környékére csökken is a Nintendo befolyása. A Sega új sikerjátékkal rukkol elő, Sonic-kal. A kék sündisznó ugyan Mariot nem tudja letaszítani a trónról, de kellemes vérfrissítésnek számít.

Miközben a Nintendo azt tervezi a Sonyval, hogy kiadnak egy CD-s kiegészítőt a SNES-hez, addig a vetélytársak gyorsabban cselekednek. Az Atari elkészíti az első 32 bites konzolt, a Panthert. A Sega pedig kiadja a Sega CD konzolt, mely amellett, hogy a kompakt lemezeket támogatja, még újfajta grafikai megoldásokkal is rendelkezik. Több játékfejlesztő, mint a Capcom, vagy a Konami tárgyalásokat kezd a Segaval, annak ellenére, hogy szerződésben állnak a Nintendoval.

A Nintendo-Sony egyezség pedig nem köttetik meg, annak ellenére, hogy a Sony már elkészült a kért eszköz prototípusával. A pletykák szerint a Sony jelentős részesedést követelt volna minden CD alapú játék és természetesen a konzol bevételeiből. A Nintendo erre otthagyta a Sony-t és helyette a Philips-el köt szerződést. A Sony cserében úgy dönt, hogy a Nintendonak készített PlayStation nevű projectjének terveit ugyan a kukába dobja, de hasznosítja a megszerzett tapasztalatokat és ugyanezen a néven egy 32 bites, kizárólagosan CD-t támogató konzolt készít, hogy letaszítsa a Nintendot a trónról.

Megalakul közben a 3DO az Electronic Arts alapítójának, Trip Hawkinsnak köszönhetően a Panasonic, Time Warner és MCA támogatásával. 93-ban el is készül a Panasonic 3DO nevet viselő konzol, mely hardware téren valóban a legjobb volt akkor, de sajnos ez az árán is megmutatkozott. Ugyanebben az évben az Atari elkezdi fejleszteni a Jaguar konzolt, melyet már 64 bitesnek szánnak.

Az év végén két amerikai szenátor, Joseph Lieberman és Herbert Kohl a videojátékok besorolását kezdeményezik, elsősorban a Mortal Kombat és a Night Trap-ben tapasztalható erőszak miatt. 1994-ben meg is alakul az ESRB, teljes nevén az Entertainment Software Rating Board, melynek feladata, hogy minden játékot besorolja az ajánlott korosztály szerint és ezt fel is tüntesse azok csomagolásán.

A Sega kiad egy 32 bites kiegészítőt a Genesishez, mellyel már 32 bites kazettás játékok is futtathatók, de szemmel láthatólag elhamarkodott döntés volt részükről, hiszen a platformnak a szakemberek már nem sok jövőt jósoltak. Hasonló döntés a Nintendo részéről a Super Game Boy, mely egy adapter az SNES-hez, amivel a Game Boy kazettákat is le lehet játszani azon. Az év végén azonban megjelenik Japánban a Sony PlayStation-je, mely elsőre lenyűgözi a kritikusokat és az elkövetkezendő évek meghatározó konzoljaként emlegetik – tegyük hozzá nem alaptalanul.

1995-ben sorra jelennek meg a konzolgyártók új termékei. Elkészül a Sega Saturn a tervezettnél hamarabb. Az eladási mutatók alacsonyak, mivel felkészületlenül érte a játékfejlesztőket a korai megjelenés. Közben a 3DO az M2 64 bites technológiájával kísérletezik, de a fejlesztések meglehetősen lassan haladnak. A Nintendo piacra dobja a Virtual Boy névre keresztelt hordozható konzolját, hogy fenntartsa az érdeklődést a készülő Ultra64 iránt, melynek megjelenési idejét folyamatosan tolják kintebb. A Virtual Boy azonban jóval a várt alatt teljesít.

Ezzel szemben a Sony PlayStationje Amerikában is a boltok polcaira kerül, a tervezettnél 100 dollárral olcsóbban, mintegy 299 dolláros áron. A PlayStation egyre nagyobb népszerűségnek kezd örvendeni, melyet megfejeltek 96-ban azzal, hogy még 100 dollárt engedtek az árából. Közben a vetélytársak, akik nem tudták tartani a lépést sorra véreznek el. Az Acclaim és a Sega jelentős veszteségeket könyvelhetnek el és a Sega esetében arról pletykálnak, hogy kiszáll a videojátékok hardware ágazatából és csak szoftveres vonalon maradnak jelen. Az Atarival kapcsolatban azonban nem csak pletyka kering. Az Atari Corporation egyesül a számítógép merevlemezeket gyártó JTS-el és bejelentik, hogy megszüntetik a konzolok gyártásával foglalkozó részlegüket. Egyedül a Nintendo éli túl a Sony terjeszkedését, mégpedig azzal, hogy elkészül az immár N64 névre hallgató új 64 bites konzoljuk, melyből 3 hónap alatt 1,7 millió példány kel el az Államokban.

A 96-os karácsony és szinte az egész 97-es év a Sony és a Nintendo párharcáról szólt. 96-ban ugyanis a karácsonyi nagy bevásárlás idején a Sony napi 12 millió dollár bevételt könyvelhetett el konzoljának köszönhetően. A PlayStationből megjelenése óta 97 elejére 3,2 millió példány talált gazdára. Az N64 eladási mutatói szintén nem lebecsülendők a maga 2,5 millió eladott példányával és azzal a ténnyel, hogy 97 elejére nem tudták a gyártással követni a kereslet mértékét. Az év folyamán azonban egyértelműen a Sony került ki győztesen. Míg áprilisra 5 milliónál járt Japánban eladott PlayStation-ök száma, addig az USA-ban 4 milliónál, Európában pedig 2,2 milliónál jártak. 4 hónap múlva majdnem a duplája, 20 millió kelt el világszerte.

Ezen évben a Sega részéről történt egy fontos bejelentés. Katana néven egy új konzol kiadását ígérték 98 októberére, melyet 64 bitesnek terveztek egy 6, vagy 8-szoros CD meghajtóval. Közben a Sega azt tervezte, hogy összeolvad a Bandai nevű céggel. Ez azonban végül meghiúsult, mivel a Bandai-nak kevésbé volt szüksége a Segara, mint fordítva. Aki nem tudná, a Bandai volt az a cég, ami 96-ban Japánban elkészítette a Tamagochit. A rendkívül egyszerű kézi konzol nem tudott sokat, de annál ragályosabb volt. Egy virtuális álatkát kellett nevelni. A japánok körében elképesztő megszállottság övezte a kis konzolt, mely később a világ többi részére is elterjedt. A Tamagochit eredetileg 16 dolláros áron kezdték árulni, de a hatalmas sikernek köszönhetően később több száz dollárért is el lehetett adni.

97 végére felröppentek az első hírek a Sony új, 64 bites, saját RAM-mal rendelkező, DVD-t támogató konzoljáról, a PlayStation 2-ről.

Ugyanezen évet egy tragédia is beárnyékolta: október 4-én Gumpei Yokoi szemtanúja volt egy autó balesetnek. Hogy segítsen a bajba jutottnak, megállt autójával, de amint kiszállt egy másik gépkocsi gázolta halálra. Az 56 éves Yokoi készítette a Game Boy-t, valamint később a Virtual Boy-t. Ezen kívül az ő nevéhez fűződik az úgynevezett cross-key feltalálása is, melyet a joystick helyettesítésére talált ki és máig sok kontrolleren kap helyet.

1998-ban a tervek szerint megjelenik a Sega új konzolja, Dreamcast néven és a korábbi elképzelésekkel ellentétben 64 bit helyett 128 bites rendszerrel. A Sony viszont halogatja a PS2 megjelenését, melyet a DVD lejátszók nem kielégítő minőségével indokol. A Nintendo előveszi a régi sikerneveket és kiadja a Legend of Zeldat N64-re, valamint a növekvő Pokémon láznak köszönhetően elkészül a Nintendo Pokémon is, nem kis bevételt hozva a japán cégnek.

Az ezredforduló jellegzetes tünete a retro-mánia, mely máig tart. Megnyílnak az első kifejezetten videojáték konzolokat bemutató múzeumok, valamint emulátorokkal élvezhetjük a régi sikerjátékokat.

A PC-ről szándékosan nem sokat szóltam. Azt érdemes megemlíteni, hogy ekkorra a videojátékok terén az egyik legjelentősebb platformmá nőtte ki magát és a játékok is jelentősen hozzájárultak a személyi számítógépek nagyobb ütemű fejlődéséhez.

A korszak lezárásaként 2000-ben megjelenik Japánban a PlayStation 2. A két nap alatt 1 millió eladott példány új rekordnak számít. Meglepetésként a szoftveróriás Microsoft bejelenti készülő konzolját Xbox néven.

Az ezt követő időszak, a GameCube-al, NDS-el, Wii-vel, PSP-vel, PS3-al és Xbox360-al már sokkal inkább a jelenhez tartozik, mint a múlthoz. Ahogy azt az első rész kezdetén említettem, a PC-ket lassan kezdi kinőni a játékipar, így a közeljövő nyilván a Sony, Microsoft és Nintendo harcáról fog szólni. Hogy ki fog dominálni, milyen fordulatok következnek be? Azt reméljük egyszer, sok év múlva egy Videojátékok története 3. részben leírhatom…