Need for Speed: Undercover

Visszatérés a gyökerekhez! Ez lehet a legfőbb koncepciója a Black Box stúdiónak, amikor a Pro Street halovány kritikai és eladási mutatói után a soron következő új Need for Speed epizód a tervezőasztalon hevert. Az Undercoveren minden bizalmunk rajta van, látjuk a tenni akarást és a minőséget - például az átgondolt, érdeklődést megtartó filmszerű jeleneteket.
Még beavatatlan kívülálló is levonhatja a konzekvenciát, hogy az Underground 2 óta a széria zsákutcában haladt tovább, egy ideig még a csillogás felkelthette az autószimulátorok rajongóinak érdeklődését, úgy kb. két óra hosszáig. Az ismétlődő versenyek és a fejlődésre képtelen játékmenet olaj volt a tűzre, s míg a Most Wanted visszahozta az illegális életérzést a rendőrök jelenlétével, addig a Carbon sekélyes teamwork erőltetése, de főleg a Pro Street, mint a versenyzés legális, elkülönített pályákon zajló formája már minden volt, csak az nem, ami a NFS-eket anno, az aranykorban naggyá tette.


Lehetne még ecsetelni a hibákat, de nem teszem. Az Electronic Arts üzletpolitikájában minden lényeges előzmény, ami a legutóbbi részeket csupán középszerűnek titulálhatjuk, benne van. Minden a külcsín és a csillogás, a mögöttes tartalom mellőzésével – még a csodás grafika és a bömbölő zene sem feledteti el velünk a sekélyességet, s amikor a gumifüst felszáll, csak egy rozsdás tragacs marad nekünk, ami nagyobbnak akar látszani, mint ami. Szerencsére azt a mindenható EA is belátta egy év alatt nem lehet feltalálni a spanyolviaszt, így a jövőben és már az Undercoverre is két év fejlesztési idő jut, ami azt jelenti, hogy párhuzamosan akár két fejezet is születhet a Black Box falain belül, így az évenkénti megjelenés is tartható.


Első és legfontosabb a kidolgozott, fogyasztható történet, amit hollywoodi szakértők bevonásával dolgoztak ki – jó, hogy belátták, a készítők nem forgatókönyvírók, ahol majd ők jól megírják a dögös, cicis sztorit, ami persze fércmű lett volna, volt erre példa pont az NFS-ek történetében. Inkább profikra bízták a dolgot és a történeti szálat a versenyek között, rengeteg élőszereplős átvezetőkkel fogjuk megismerni. Ismét egy névtelen senkit alakítunk, aki mellesleg bűnvadász, feladatunk pedig az, hogy beépüljünk a város illegális autóversenyzői körébe, ahol aztán a veszélyes elemeket adjuk kézre főnökeink kívánságára. Persze ehhez a rosszfiúk, az utcai autós bandák bizalmába kell férkőznünk, ami természetesen csak úgy lehetséges, ha csillogtatjuk járművezetői képességünket, a KRESZ mindennemű áthágásával, féktelen hajszákkal az autópályákon, egy-egy elleni üldözésekkel. Persze segítőnk is akad, egy szemrevaló nőszemély, Chase Linh személyében, aki bár sokszor nem várt bajba sodor minket, ám a csávákból legtöbbször az ő segedelmével evickélünk ki, rengeteg információkkal szolgál a bandákat illetőleg. A leányzót egyébként a tünemény Maggie Q alakítja.


A játékmenet ismét szabad lesz, versenyeink színhelye pedig a kora reggeli, ébredező napfényes, megnyúlt árnyékú város, a Tri-City Bay Area, ami három öböl menti nagyváros együttese, ezek a Palm Harbor, Port Crescent és a Sunset Hills. Ezek között pedig igen hosszú autópályákon száguldozhatunk, nem egy kis kiruccanás lesz csak úgy szimplán körbekocsikázni. Mindahány város eltérő képet mutat felénk, meglesz a külvárosi gyártelepes, kikötős, a zsúfolt belváros üzletekkel és intézményekkel, valamint a hegyes erdős, kanyonversenyeknek tökéletes éra. Nagyjából tehát összemosták a legutóbbi három rész helyszíneit. Elfelejthetjük az éjszakai futamokat, ezúttal a Most Wantedhoz hasonló reggeli, avagy késő délutáni idő alatt tevékenykedhetünk, a színvilág is ismerős, kicsit sárgás, erős kontrasztú. Minden fényárban úszik, blend, lencsecsillogás – Magic Hour, hogy a fejlesztők szavaival éljek. Tehát a napszak adott, ám az időjárás akár verseny közben is változhat, hirtelen eleredhet az eső, hála az óceáni éghajlatnak, majd mintha mi sem történt volna, újra kivirul, az égzengésről pedig csak az aszfalton összegyülemlett tócsák tanúskodnak.


Visszatér a Bounty-meter, azaz az üldözöttségi szintjelzőnk, a menüben láthatjuk az Államnak okozott kár mértékét és a kapható büntetés értékét – sőt, ha a minimapra kukkantunk, akkor Pursuit Breakerek is feltűnnek, mint a rendőrök levakarására szolgáló környezeti csapdák. A játékmenet is teljesen átalakult, most már nem kell folyton a városban kószálni és versenyeket felvenni, itt már a potenciális sztori miatt küldetések követik egymást, tehát mindig lesz egy adott feladatunk, vagy missziónk, ami pillanatnyilag a szemünk előtt fog repdesni és csak arra koncentrálunk. Tehát, mint a játék elején egy Porsche Carrera 911-et kell meglovasítanunk a szalonból, először csak egy külső szemlélőn keresztül látjuk az eseményeket, majd a kamera az autónk mögé settenkedik és már benne is találjuk magunkat a közepében. Ha a helyzet netán kiélezetté fajulna, csak nyomjuk le a Speed Breakert, azaz az időlassítást, s máris hajmeresztő manővereket hajthatunk végre a külvilág lelassításával.


Maguk a játékmódok is ismerősek lehetnek, ezek felváltva követik egymást a történetnek megfelelően: a körverseny a régi klasszikus, a Sprintben A-pontból a B pontba kell érnünk a lehető leggyorsabban, az ellenfeleket lehagyva, a Canyon Carbon örökség, egy-egy elleni kiélezett harc hegyi szerpentineken két felvonásban. Könnyes búcsút kell hát vennünk a Dragtól, azaz a gyorsulástól és a gumiégetős-kanyargástól, a Drifttől. Ám az igazi csemege az a Highway Battle mód, ami az autópályákon zajlik igen nagy sebességgel – vélhetően ez viszi majd el a játékot a vállán. Kicsit a korábbi Outrun és a Drag keverékének tűnik és a kanyonversenyekhez hasonlóan itt is az nyer, aki adott idő alatt a legjobban el tud húzni a másiktól. Lehet a másik megelőzésére pedálozni, s mivel a sebesség észbontó (nem kell a hajtűkanyarokra figyelni, mint a hegyes változatnál) és a forgalom is véletlenszerű, soha nem látott izgalmakat hozhat, s az elől haladó némileg előnyben érezheti magát, hiszen könnyedén okozhat akadályt a mögötte haladónak a többi járműből. Nem lesz két ugyanolyan lefolyású üldözés, nem lesznek scriptelt jelenetek, ellenfeleink is hibázhatnak és soha sem egy kijelölt útvonalat használnak majd, ők is mérlegelnek a helyzetnek megfelelően.


Ha már az intelligencia szóba került, ezen a téren is eléggé ostorozták a Black Boxékat teljesen jogosan, így alapvető változásokat itt is tapasztalhatunk majd. Maga a világ, azaz a városi autósok is okosabbak lettek, nem csak gyök kettővel ténferegnek, mint a birkák (és ugye mindig rossz helyen), hanem ők is tartják a megfelelő sebességet, némi gyorshajtással és balesetet is okozhatnak, pont mint a való életben. A rendőrök sem azok a kiismerhető lámák, mint korábban, köztük is van kezdő és vérprofi zsernyák és nem lesz emberfeletti képességük, sőt a velük való torzsalkodás se fog félórákig zajlani, legfeljebb hat percesek lesznek, ám igen velősek és emlékezetesek.


A törésmodell a Pro Streetben debütált formát fogja követni, egyetlen eltéréssel – az elszenvedett sérülés semmilyen formában nem lesz befolyással a verdánk menetteljesítményére, így csupán vizuális adalék lesz – jó-e ez, vagy nem jó, azt döntse el mindenki maga. A fikázóknak hangsúlyoznám az NFS az arcade játék, ahol az élmény felette áll a realisztikának – a Pro Street is el akart menni egy szimulátorosabb irányba, de vakvágányra futott. Tuning terén ismét szabad teret kapnak a sufnimacsók, legyen szó az optikai cicomáról a polírozott Autosculpttal (kényelmeseknek különböző Body-kitekkel), ismét milliárdnyi lehetőséggel – vagy a teljesítménybuzerálásról, ahol a sztoriban előre haladva nyílnak meg az egyre nehezedő kihívásokhoz elengedhetetlen kittek, amivel harapósabb verdát kreálhatunk az alapmodellből. A vezethető járműpark nagyságrendileg ugyanaz lesz, mint az előző részekben, kiegészülve néhány csemege koncepcióautóval – szóval kedvelt márkák rajongói ismét beleülhetnek a mindenükbe és orrba-szájba csinosítgathatják azt.


Az irányítás a hangzatos Heroic Driving Engine alapjain nyugszik, ami annyit tesz, hogy elkésztenek egy olyan akciókkal és mutatványokkal teli vezetési modellt, ami egyaránt magán viseli az arcade és a szimulátorok elemeit. Ezért könnyedén tudunk levezényelni látványos kunsztokat, oly módon, mintha a verda ismerné a játékos következő gondolatát. Az autók ellenállása teljesen érezhető, tudni fogjuk hol a határ és mibe mehetünk bele, minden kanyarnak, ugratónak, gázfröccsnek meg lesz a hatása a fizikára. Tudunk finoman is gázt adni kerékcsikorgás nélkül is, ha pedig tövig nyomjuk a pedált, a motor felbőg és a kocsi fara ide-oda fog csúszkálni és a kasztni hátradől. Ugyanígy a fékezés és a kanyarodás is szabályozható keretek között zajlik majd, lesz gyengébb, vagy durvább változata is – amit éppen megkívánnak tőlünk, véghez is vihetjük. Így sokkal jobban magunkénak tudjuk érezni az autócsodákat. Persze minden típus máshogy és másként teljesít majd. A kamera is követi majd a történet akcióját a versenyek közben is, hiszen ha éppen valami csini manővert hajtunk végre, akkor azt a legelőnyösebb állásból tudjuk majd átérezni.


Audio terén a Black Box mindig bizonyított hozzáértéséről, hiszen olyan aprólékosan visszaadni a járművek duruzsolását különböző fordulatokon és környezetben – ennek is köszönhette a begyűjtött AIAS-díjat. Most még több odafigyelést és időt (5 hetet) szenteltek füleink kényeztetésére, s ennek bizonyosan meg is lesz a hatása. A rendőrök rádiójába is belekontárkodhatunk, az üldözés pontos helyszínéről is információnk lesz, sőt arra is következtethetünk, hogy melyik a tapasztaltabb zsaru és melyik nem. A zenék dinamikus lüktetést kapnak és a helyzetnek megfelelően változnak, mint valami zsíros akciójátékban. Itt is érződik a hollywoodi tapasztalat, hiszen Paul Hasliner olyan mozifilmeknek szerezte a zenéjét, mint a Különvélemény, vagy az Underworld, kétségtelen, hogy az Undercover alá is fülbemászó muzsikákat tesz majd a tucatnyi dübögős, lazulós licenszelt nóta mellé. A kérdés már csak az, hogy egy teljesen új sorozat kezdete-e az Undercover, vagy a széria legizgalmasabb elemei összegyúrva és kibővítve? Mindenki eldöntheti majd novemberben. Egy biztos a cím hanyatlásával és a Race Driver: GRiD térnyerésével az EA-nak kapaszkodnia kell, hogy újra elhalássza a trónt. Itt már nem lehet szó csilli-villi mókusvakításról, szerencsére a GC-n látottak alapján most tényleg mindent az alapoktól kezdtek el felépíteni. Az irányítás cáfolhatatlanul érdekes és ha belejövünk, soha nem látott lehetőségek nyílnak meg a „látványautózás”, manőverezés terén. A moziszerű történet pedig beoltva a küldetésalapú játékmenettel és a kifinomult grafikai motorral még meglepetést is okozhat. Régen nem ígérkezett ennyire innovatívnak egy új Need for Speed.

19 komment - szólj hozzá!