Sacred 2: Fallen Angel Exkluzív béta teszt

A jó és a gonosz újra egymásnak feszül, ezúttal Ancaria földjén, ahol a T-energia itatja át az élők minden porcikáját. Misztikus lények lakják be a végeláthatatlan vidéket, de a nyugalom és a béke sehol sem tart örökké. A felsőbbrendű Szerafinok birtokolták ősidők óta a T-energia titkát és egyben a világ sorsának kulcsát is.
Az angyali lények meggondolatlanul beavatták a tündéket is a T-energia titkába is, átadva a tudás által hozományozott minden előnyt és jóságot. Arcania gyermekei viszont gyengének bizonyultak, képtelenek voltak kezelni a kapott hatalmat, a képességek egyben veszélyt is hordoztak: a tündék még többet szerettek volna, egész Arcania kellett nekik. A világ többi lénye sem nézte tétlenül a történet alakulását, szerették volna leigázni a megrészegült tündéket, ők is T-energiát akartak, vele hatalmat és erőt. A polgárháború elkerülhetetlenné vált. A világ megmentése, vagy megrontása a mi kezünkbe került.


Az Ascaron által prezentált Sacred 2 valóban egy varázslatos világba kalauzolja a játékost, s nem ígér kevesebbet, mint szinte bejárhatatlan nagyságú, hatvan négyzetkilométeres területet, hat teljesen különböző kasztot, jó és gonosz választható oldalt és számtalan legyőzendő ellenfelet. A játék első ránézésre is sugározta magából, hogy a szerepjátékok közül az árkád vonalat képviseli. Nem kell túl sokat gondolkodni, a kezelés viszonylag egyszerű, a küldetések egyértelműek. A Diablohoz képest is több dolog erősíti a gond nélküli szórakozást, sőt a megszokotthoz képest jóval több szintlépéssel okozhat mindenki örömet magának, hiszen nem kevesebb, mint 100. szintűvé fejleszthető minden karakter.  


A hat választható karakter közül találunk mindenféle kombinációt a közel- és távoli harcra és mágiára is, illetve a jóságos Szerafinokat és a gonosz Inkvizítorokat leszámítva a másik négy karakter választhatja a jó és a rossz oldalt is szabadon. Az Inkvizítor közelharcban és sötét mágiában jeleskedik, tipikus halálosztó típus. Az Árnyharcos ugyan nem képes komolyabb mágiák bevetésére, de szívós tank, aki ellen közelharcban elvéreznek a komolyabb ellenfelek is. A templom őrző gyengébb felépítésű, viszont a lövedékekhez is ért, míg a driád főleg ez utóbbiban jó, illetve kiegészíti ezt a mágikus készségekkel is. A tündék, mivel birtokában vannak a T-energiák legtöbb titkának, ezért természetesen képzett mágusok, viszont törékenyek, mint egy nádszál. A bukott angyalok, a szerafinok pedig a közelharc és természetesen a mágia komplex művelői egyben.


A karakter létrehozáskor a kaszton és oldalon kívül választhatunk egy védelmező istent is, aki speciális képességeket ad a kalandok során, ezzel érdemes mindenképp nem tovább erősíteni a kasztot, hanem kompenzálni valamit a hiányosságaiból. Tökéletes karakter itt sincs szerencsére, bár eleinte könnyebb a közelharcos fajtákkal haladni, míg magasabb szinten jobbnak bizonyulhat a pusztító mágia és az egyéb trükkök.


A 100 szint elég komolyan hangzik önmagában is, és természetesen itt sem lehet túl könnyen ötről a hatra jutni, egyre tovább tart egy szintlépés, bár nincs olyan masszív különbség, mint a World of Warcraftban 50. szint után. A szintekkel együtt választhatunk a speciális képességek közül, illetve attribútum pontokat is lehet osztani, bár a 100 szint legnagyobb hátránya, hogy mindenből csak igen kevés van fordulónként. A variációk száma viszont szinte végtelen, mindenki kedvére alakíthatja karakterét, hiszen a skillek közül is jónéhány irány létezik, ehhez pedig jön minden karakternél három fejlődési ág, különböző támadásokkal, varázslatokkal, vagy mozgásokkal.


A kezelőfelület elsőre furának tűnhet, hiszen erősen korlátozott számban tölthetünk be akciókat a gyorshelyekre, sőt eleinte a bal klikkre a fegyver, a jobb klikkre pedig egy, illetve a kezdetek után viszonylag hamar maximum két specialitás tehető. Ez a végére sem fog túlságosan bővülni, ráadásul nem a számbillentyűkkel lehet indítani a támadást, hanem azzal csak kiválasztunk, igazi hack'n'slash-hez méltóan a jobbklikkre ölünk. Kicsit kényelmetlennek tűnt elsőre, de be kellet látni, hogy kényelmes, csak ki kell gondolni, hogy melyik néhány halálos támadásnak a fejlesztésére fekszünk rá komolyabban. Illetve lehetőség van kombókat beállítani, melyek lassabban töltődnek fel, viszont több akciót is indíthatunk egy gombnyomással. Hatásos lehet például az árnyharcos beugrása az ellenfelek közé (ismerős lehet a Diablo-féle barbár karaktertől), majd egy többcsapásos aprítás a fegyverrel. Ugyanígy a mágus karakternél egy izmos tűzlabda után jófejség lehet a közeledő ellenfeleket lefagyasztani egyből.


A támadások és varázslatok viszont nem jönnek könnyen, sőt az igazi erejüket csak akkor láthatjuk meg, ha a szintlépések után ezeket is továbbfejlesztjük. Ehhez nem kell mást tenni, mint az előírt képességeket kell megfelelő szintre emelni és ezek után háromszor választhatunk a támadásokhoz bónuszokat 2-2-2 lehetőségből. Látványos dolog, hogy a varázslatok ahogy erősebbek lesznek, úgy válnak látványosabbá is, az egyszerű tűzlabda pici és ingatag, de később ez ormótlan perzselő gömbbé válik.


Az ellenfelek alapjában véve buták, hiszen egy árkád játékról van szó, így leginkább mágnesként ugranak ránk és bevetik, amilyük van. Érdekesebbek ennél a főellenségek, melyek nem ultraerős tökmagok, hanem gigantikus méretű elsőre és másodikra is ijesztő szörnyek, akik a nagy méret okán még inkább ultra erősek. Halál esetén a legutoljára meglátogatott kőhöz kerülünk vissza, a lények pedig újratermelődnek idő közben, így igyekezni kell minél kevesebbszer meghalni. Ellenfelekből lesz bőven, főleg az apróbb lényeknél, mint a goblinok, lesz az az érzésünk, hogy tömeggyilkosok vagyunk. Szerencsére nem kell betegesen klikkelgetni, az egérgombot nyomvatartva ismétli a támadást, ami a varázsló kasztoknál nem feltétlenül megoldás, de a harcosoknál pihentető tud lenni.


A játéktér valóban óriási, nagyon hosszú idő kellene ahhoz, hogy valóban teljesen bejárja valaki. Az erdős és a havas részek gyönyörűek, de van minden egyéb elem, mint sivatagos, lakott, vulkános és sztyeppeszerű vidék is. Minden régióban több barlangot, katakombát találunk, ahol többnyire küldetéseket is kell teljesíteni, de érdemes lemenni a gazdagabban hulló tárgyakért is. Italokból érdemes felkészülni jobban, mert egy barlang mélyére, vagy a vidék sarkaiba nem vidám visszaküzdeni magunkat mégegyszer.


A három állítható nehézségi fokozatból mindenki találhat megfelelőt, a nem kezdő játékosok nyugodtan indulhatnak normálon, a tapasztaltak pedig a legnehezebben, mert egy kis ésszel és rutinnal könnyedén lehet továbbhaladni. Ez persze nem igaz az első néhány szint után, de a sokadik előtt, mert a karakterünk még nem eléggé kiforrott, az ellenfelek viszont szívósak lehetnek. Árkád ide-oda, azért figyelni kell, hogy se túl magas, se túl alacsony szintek ellen ne küzdjünk, mert feleslegesen stresszeljük magunkat a halállal vagy beleununk a fejlődés hiányába. A szintlépésekhez nem kell megcsinálni minden egyes küldetést, biztonságosan lehet haladni úgyis ,ha a főszálat követjük és a szimpatikusabb és ígéretesebb jutalommal rendelkezők közül mazsolázunk kicsit.


A játék jelenlegi béta állapotában kissé hibás néhol, de főként apróságokról van szó, (ruha/modell illesztési hiba, beragadt modell skeleton, visszacsapódó ajtók, stb.) de ezek mindegyike könnyen orvosolható, a végleges verzió így szép reményekkel vághat neki a játékosok szívének meghódításába. A grafika gyönyörű, az aprólékosan kidolgozott effektek, a meseszerű táj, a precíz épületek nagyon korrektek. Igaz, ha valaki  teljes pompájában szeretné élvezni a játékot, akkor érdemes egy izmosabb géppel rendelkeznie. Videovezérlő szintjén az nVidia 8-as sorozatának legalább közép feletti tagjai erősen ajánlottak, csakúgy, mint egy izmos processzor.


Az egyetlen zavaró dolog, az a kamerakezelés, ami semmiképp nem mozgatható teljesen szabadon, így nem lehet mélyre lehúzott felül-oldalt nézetben akciózni, sőt a háromból két nézőpont nagyon idegesítő volt. Főként amiatt, hogy a fixált kamera valamiért sosem arra akart mutatni, amerre érdekes dolgok történtek. A kezelőfelület és a megjelenítés többi része dicséretes, maximum az unalomfaktor józaníthat ki bárkit, hiszen az első 10 szint eléréséhez is 3-4 óra kellett, ennél pedig csak lassabb lesz később. A hangulatot legfeljebb a karakterek vicces beszólásai dobják fel, illetve az, ha valaki nem ledarálni akarja a programot, hanem szépen kalandozva fedezi fel minden zegét-zugát.  


A végleges verziót már azóta nagyon várom, hogy hónapokkal ezelőtt a fejlesztők személyesen mutatták be a magyar szaksajtónak az előzetest, az első kipróbálás után pedig továbbra is fenntartom, hogy ígéretes anyag. Igaz senki ne számoljon komoly RPG tartalommal, a játék célja az önfeledt szórakozás, vérbeli hack'n'slash módra.

6 komment - szólj hozzá!