Trója

Trója. Falai előtt zajlott a legnagyobb csata, melyet, ahogy a trailer mondja „a szerelemért vívtak”. Most, 2004-ben, Odüsszeusz kalandjai után végre elkészült az egyik legérdekesebb mondakör moziváltozata, mely már itt megmondom: kiválóan sikerült!

A felütés remek. Először egy térkép előtt egy narrátor elmondja, hogy éppen hogy is állunk, aztán pedig hirtelen lecsöppenünk egy leendő csata színhelyére. A két sereg, felsorakozik egymással szembe, de aztán egészen más történik mint amit várnánk… Természetesen nem akarok poéngyilkos lenni, ezért szakítottam meg a mondatomat. Hamar megismerjük a Görögök nagy harcosát, Achilleusz-t, akinek nagyon érdekes jellemet adtak a forgatókönyvírók, ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a kicsit kiégett, kicsit öntelt, és csak a saját személyes dicsőségéért küzdő Achilleusz szerepe igencsak jól áll Brad Pitt-nek, aki kiválóan testesíti meg ezt a remek karaktert.

A film nem kapkod, azonban látszik, hogy a címhez méltóan mégiscsak próbáltak teljes mértékben Trójára összpontosítani, hiszen a film az „előzményeket” igencsak gyorsan vázolja fel, miszerint megköttetett a béka Trója és a Görögök  között, azonban ebbe hamar bezavar Parisz herceg (Orlando Bloom), aki beleszeret a csodálatosan szép Helené –be, akit magával visz Trójába, ezzel feldühíti Menelaosz királyt, aki így bátyjához, Agamemnón-hoz fordul, és rövidesen a teljes görög sereg ezer hajóval Trója felé veszi az irányt.

Innentől az események beindulnak, és nem csak a fronton! Természetesen emlékezetes jelenetekből sincs hiány, a megvalósítás pedig akármennyire is Hollywoodi a film, egyáltalán nem „hálivúdi”. A remek jelenet után, mikor Akhilleusz 50 emberrel száll partra Trójánál valami fergeteges, az  utána következő jelenetek viszont nem végig a látványra építenek, ami nagyon dicséretes dolog. Wolfgang Petersen rendező, és a forgatókönyvírók ugyanis remekül rátaláltak a dolog lényegére, ugyanis a elsősorban a karakterek kidolgozására fektették a hangsúlyt. Jómagam ilyet egyedül a  Kill Bill második epizódjában tapasztaltam, hogy a néző mindkét szembenálló felet megszereti a film alatt, valamilyen cselekedetével mindkét fél harcosai keltenek valamiféle szimpátiát, csak úgy mint a város védője, a zseniális vezető Hektór (akinek szerepében egyébként Eric Bana brillírozik), csak úgy mint a gőgös, és így –az egyébként roppant ellenszenves jellemrajzú- Agamemnón-nal folyton konfrontálódó Akhilleusz. Olyannyira erős ez a jelleg a filmben, hogy amikor végül Hektór és Akhilleusz párbajára kerül a sor, egyszerűen nem tudjuk, hogy melyiknek drukkoljunk, nem tudjuk eldönteni, és ezzel a film egy olyan szintű izgalmat ér el, amelyet korábban csak nagyon ritkán tudtak filmek éreztetni a nézővel. A forgatókönyv egyébként eléggé karakter-, vagy még inkább hősközpontú,  a hangsúly ezek jellemén, jellemfejlődésén és motivációin van, melyet mint már említettem a zseniális forgatókönyv fantasztikus módon teremt meg, ezzel maximálisan elérhetővé teszi a néző számára a teljes beleélés lehetőségét.

Igazából harc nincs is sok a filmben, de utólag visszagondolva nem is érezzük szükségét. Ami van, az viszont remek, grandiózus és jól megrendezett. Kicsit talán az ostromhangulatot lehetett volna erősíteni, ostromjelenetet pedig nem is tartalmaz a film, és talán néhány karakter kicsit háttérbe szorul, például Odüsszeusz-tól vártam volna több megmozdulást, csak úgy, mint Parisz-tól, szegény Orlando Bloom megint kicsit nélkülözték, A Gyűrűk Urában is kifejezetten a háttérben állós karakter volt (ott Viggo Mortensen uralta előtte a vásznat).

És hogyha már szóba került A Gyűrűk Ura, akkor mindenképpen meg kell említenem, hogy habár elsőre úgy tűnik, a film megtekintése után azonban hamar látni fogjuk, hogy nem lehet összehasonlítani a két filmet. Látványban mindkettő remek, de körülbelül ennyit lehet összevetni a két műből. A Gyűrűk Ura a világ egyik legjobb könyvén alapuló film, a fantázia szüleménye, és mint ilyen sokkal másabb, grandiózusabb, hiszen ott akármeddig szálhatott a készítők fantáziája (ameddig a regény engedte). A Trója azonban más, itt valóságosabbak az események, így néhány dolog puritánabbnak tűnik A Király Visszatérhez képest, viszont a Trója másképpen remekmű. Sikerült egy hálás témát remekül megfilmesíteni, és így a végeredmény nem is lehetett volna más, mint remek.

InGen

8/10