80 nap alatt a föld körül

Annak idején a Szmokingert hatalmas csalódásként éltük meg a remek Rush Hour 1-2 után, és Jackie sajnos még mélyebbre süllyedt legutóbbi filmjével, a Medállal, ahol már elég nehezen lehetett megemészteni a főszereplő szuperhősi képességeit. Úgy néz ki, hogy a negatív visszhang eljutott Jackie fülébe, aki rendet vágott a fejében, és a forgatási stábon egyaránt, és végre egy igazán eredeti történettel szeretett volna előrukkolni. Ehhez elővették Verne az azonos című, 1872-ben íródott kalandregényét, és azt ültették át megfilmesíthető formába. A történet főszereplője ezúttal Jackie Chan mellett a Phileas Fogg-ot alakító Steve Coogan, aki az „őrült-feltaláló” nem éppen kitüntetett szerepében tetszeleg. Miközben épp azon kísérletezik, hogy 50 mérföldes sebességet átlépje egy embert szállító jármű, beesik az udvarára Chan, aki egy megfelelően idióta karaktert varázsol a vászonra. Lau Xing ugyanis még az álnevét nevét is onnan szerzi, hogy zavarában lenéz az ablakból, ahol egy rendőr épp az útlevelét kéri el egy bakától (így lesz Passportout), és ettől fogva folyamatosan hozza a rá jellemzi dilis stílust, és a fergeteges verekedős jeleneteket.

Végül a tudományos akadémia elismerését csak úgy vívhatja ki másik főhősünk, Mr. Fogg (akinek a csatlósául szegődik Passportout, természetesen nem árulom el milyen céllal), hogyha bebizonyítja, hogy valóban 80 nap alatt képes körbeutazni a világot. Így tehát megkezdődik a nagy kaland, amelynek első állomásán, Párizsban csatlakozik a csapathoz a mellőzhetetlen női szereplő, Jean Michel, aki annak rendje és módja szerint belehabarodik a hibbant feltalálóba. A film egyszerűen parádézik a szemeink a előtt, és felejthetetlen jelenetek egész sorával ajándékoz meg. A Párizsban lezajlódó légballonos jelenet után pedig eldobtam az agyam: kitűnően eredeti és remekül filmre vitt jelenetről van ugyanis szó. Hőseink innen Németország felé veszik az irányt, ahonnan az Orient Express-el haladnak tovább, Törökország felé, miközben a parádés jelenetek és az izgalom nem apad. Törökhonban aztán olyan történik, amire senki sem számított volna:

MEGJELENIK ARNOLD SCHWARZENEGGER!

Igen, jól olvassátok, maga a Mester tűnik fel Hapi herceg szerepében, és szerez pár kellemetlen percet hőseinknek. De alapból is, egyszerűen üdítő látni a Mestert egy ilyen mellékszerepben, és bátran mondhatom, hogy remekül hozza a karaktert, és alapból más hangulatban folytatódik a film. Végül aztán Passportout kínai szülővárosában állnak be alapvető változások, melyeket természetesen úgy szintén nem akarok lelőni, viszont meg kell említenem azt a kíváló tömegverekedős jelenetet ami ott lezajlik. Tíz nindzsa a sok rosszarcú idegen ellen egy klasszikus kínai falucskában, igazi Bud Spencer – Terrence Hill utóérzést kölcsönöz a filmnek, és ismét csak melegséggel töltötte el a kritikus egyre lágyuló szívét.

Tovább is van, de nem mondom még, inkább arra buzdítanék mindenkit, hogy amint lehet nézze meg a filmet. Olyan arcok tűnnek fel a történet folyamán, mint John Cleese, Rob Schneider, vagy a Wright fivéreket megszemélyesítő Luke -és Owen Wilson. A feszültség végig fent marad, az ötletek sosem fogynak ki, ami inkább Verne regényének köszönhető, mint a forgatókönyvírónak, azonban ez csak plusz pont a filmnek, hogy meg tudta tartani ezt, és a feeling megmaradt a mozgóképre vitel során is. Jackie Chan humánus akcióhős mivolta természetesen semmit nem változott, továbbra sem látunk vért, vagy durvább jelenetet a filmben, de nincs is szükség ilyesmire. A nagyszerűen megkomponált verekedős jelenetek ugyanis kárpótolnak mindenért, karöltve az egyébként is ötletesen forgatott „többi jelenettel” pedig remekül képes lekötni a nézőt. Sajnos csúnya giccsektől és túlzásoktól sem mentes a film, habár gondolom ez is az alapul szolgáló irományból került át. A végén sajnos, az ominózus „hajót átalakítom repülőgéppé” jelenetnél már minden józan eszünket félre kell tenni, hogy elfogadjunk egy ehhez hasonló befejezés kezdeményt, ugyanígy az elején is felvonultat pár jelenetet, amivel talán jobban jártak volna a készítők, ha mellőzik őket.

A színészi játékot említve sajnos ott tartok, hogy semmi értelmeset nem tudok írni. Jackie Chant mindenkit ismeri, mint a rossz pénzt, tőle nem várhatunk meglepetéseket, hozza szokásos formáját. A Phileas Fogg –ot könnyed lazasággal hozó Steve Coogan viszont annál nagyobb meglepetés, kellemes színészi játéka feldobja a filmet. A már említett sztárok pedig tökéletesek nyúlfarknyi mellékszerepükben, Svarcit pedig most sem tudom említés nélkül hagyni.

Összességében tehát a film egy nagy kalandon vezeti végig a vállalkozó kedvű nézőket, akik pedig az utóbbi két film kapcsán kiábrándultak Jackie filmjeiből, azok bátran üljenek be legújabb alkotására, nem fognak csalódni. Egy remek történet kíváló megvalósítása, felejthetetlen jelenetekkel és helyzetekkel. Kifejezetten ajánlott!