A hobbit: Váratlan utazás - filmajánló

"Különös népek a hobbitok. Apró teremtmények, nem törpék, de nem is egészen emberek. Rikító öltözetben járnak, viszont nem hordanak cipőt, hízásra hajlamosak, ami nem csoda, mert szeretik a békés, eseménytelen hétköznapokat..."

A hobbit elkészítésével kapcsolatos intrikák és fordulatok olyan bonyolultak, hogy ha a stúdiónak lenne egy kis esze, eladná brazil szappanoperának az egészet. A több évig előkészítő fázisban ragadt projekt a New Line Cinema, az éppen csődbe jutott MGM és a Warner között ingázott, miközben a stúdiók sikeresen összebalhéztak a Tolkien-jogokat birtokló céggel. Ebbe az egyenletbe sétált be Peter Jackson, hogy kicsit még bonyolítsa a helyzetet: a rendező ugyanis azt állította, nem kapta meg a neki járó pénzt a Gyűrűk ura-trilógiából. Az egésznek sértődés lett a vége, és persze az, hogy Jackson egyáltalán nem akarta rendezni a filmet, inkább lepasszolta azt régi barátjának, Guillermo del Torónak.


Del Toro több, mint három évig foglalkozott a forgatás előkészítésével, majd a rengeteg huzavona után végül kiszállt. A hollywoodi színész-szakszervezetek is cseszegették a filmet, mondván, a színészek nem kapják meg a megfelelő gázsit, így akár az is előfordulhatott volna, hogy a trilógia után ezúttal elkerül Új-Zélandról a forgatás. Ez persze katasztrófa lett volna, így egyenesen a szigetország miniszterelnöke lépett közbe, és megmondta, hogy az ő országában senki nem fog szakszervezeteskedni, tessék csak forgatni a filmet. Persze nem teljesen jófejségből tette mindenzt: a Gyűrűk ura-filmek óta iszonyatosan megugrott az Új-Zélandra érkező turisták száma, ők pedig igyekeznek ezt kihasználni úgy, hogy minden sarkon egy Középfölde-múzeumba és kiállításba botlunk.


Mondhatjuk azonban, hogy végül minden a helyére került, elvégre Jackson nélkül talán nem is lett volna igazi ez a film. A rendező pedig híres arról, hogy mindig szereti kitolni a technika határait. A Gyűrűk ura-trilógiában Gollam megvalósításával, a különböző méretű szereplők (hobbitok, törpök, emberek) összehozásával, a hatalmas tömegjelenetekkel aratta le az Oscar-díjat, most pedig, ha lehet, még ennél is tovább ment. Érdemes tudni, hogy a mozifilmeket azóta 24fps-sel (képkocka/másodperc) veszik fel, hogy megszülettek az első hangosfilmek. A némafilmek idején változó sebességgel, 16-18fps körül pörgette a képeket a vetítőgép, a hang behozatalával azonban szükség volt egy fix számra, hogy az ne csússzon el a képtől.


Azt is érdemes tudni, hogy a 35mm-es filmszalag, melyre a mozifilmeket rögzítik és sokszorosítják, iszonyatosan drága. Ezért annak idején ki kellett találniuk, mi az a leglassabb képkocka/másodperc szám, amivel a film még nézhető marad, de a lehető legkevesebb tekercsre lesz szükség. Így alakult ki a 24fps, nagyságrendileg 70 évvel ezelőtt, és a mozifilmeket azóta is így nézzük, telerakva motion blurrel, hogy a gyors mozgásoknál ne tűnjön fel a szaggatás. Habár hollywood mindig is igyekezett beadni nekünk, hogy a 24fps valójában azért jó, mert a nem teljesen folyamatos képfolyam miatt az agy kitölti a hiányzó részeket, és így sokkal jobban bele tudjuk élni magunkat a filmbe. A fentiek ismeretében azonban látható, hogy ez igazából csak utólagos magyarázkodás a spórolásra.


Peter Jackson azonban úgy véli, mivel manapság már nem szalagra rögzítik a filmeket, hanem digitálisan veszik fel azokat, így nincs értelme tovább ragaszkodni a 24fps-hez. Ezért megfogta a legújabb, éppen csak a fejlesztés végén járó RED kamerákat, és az egész filmet 48fps-sel rögzítette, 3D-ben. A film ezen verziójára akkor tudunk beülni, ha a mozipénztárnál a HFR3D-s (high framerate 3D) előadásra veszünk jegyet, ami Magyarországon jelenleg csak a Westendben és az Arénában lehetséges – mi az utóbbit ajánljuk, azon belül is a 14-es termet.


Hogy milyen látvány tárul a szemünk elé? Nos, brutális. Nem véletlen, hogy Peter Jackson és James Cameron is úgy véli, ez a mozi jövője (utóbbi úriember bejelentette, hogy az Avatar 2-3-at is 48fps-sel forgatja). A mozgások, az animációk hihetetlen részletesek, és annyival több részlet tárul a szemünk elé, hogy minden egyes jelenetnél az állunkat fogjuk keresgélni. A csatajelenetek, a mozgalmas tömegjelenetek egészen új értelmet nyernek, a gyors kameramozgásokkal felvett akcióknál végre nem homályos pacákat kell néznünk, hanem mindent ki tudunk venni. A legfontosabb azonban, hogy a 48fps brutális mértékben segíti a 3D-t. Nyoma sincs az eddigi 3D-s filmeknél látott képhibáknak, vagy közeli felvételeknél a remegésnek, minden tűéles, minden sima, ráadásul a szemet is jobban kíméli.


Persze mindez semmit nem érne, ha egyébként a látvány nem lenne abszolút a csúcson. De a Weta szakemberei ezúttal sem hagytak minket cserben, megmutatták, nem hiába telt el 10 év a Király Visszatér bemutatója óta. Gollam pedig újfent keményen büntet. Aki olvasta a Hobbit-regényt (korábbi fordításban A babó), abban azonban felmerülhet a kérdés, hogy lehetséges, hogy egy viszonylag vékony, főként gyerekeknek szánt meséből három részt forgatott  Jackson, miközben a sokkal tartalmasabb Gyűrűk uránál könyvenként jutott egy epizód. Nos, először is, a Gyűrűk urát semmiképp sem lehetett volna teljesen könyvhűen megfilmesíteni, az egy lehetetlen feladat, ezt annak idején maga Tolkien is megmondta, mikor még élt. Ott tehát az volt Jacksonék feladata, hogy a könyvek egyfajta „kivonatát”, esszenciáját, lényegét vigyék filmre úgy, hogy az eredeti hangulat és mondanivaló megmaradjon, és erre alkalmas volt a regényenként egy film.


A hobbit esetében azonban lehetősége volt arra a rendezőnek és a forgatókönyvíróknak (aki közül az egyik maga Jackson felesége), hogy a Gyűrűk uránál sokkal inkább hűek maradjanak a könyvhöz. Ezért nagyon is szükséges a három epizód, ráadásul nem elégedtek meg azzal, hogy a regény történéseit feldolgozzák, hanem belevették a Gyűrűk ura függelékeiből azokat az eseményeket is, melyek ezzel a történettel párhuzamosan játszódnak. Az például már most látszik, hogy Szauron kiűzése Dol Guldurból egy fontos szál lesz a filmben. Jackson célja egyértelműen az, hogy A hobbit ne csak egy egyszerű adaptáció legyen, hanem sokkal inkább teljes átkötésként funkcionáljon a Gyűrűk ura-filmek kezdetéhez.


S milyen maga a film? Nos, lenyűgöző és teljesen elvarázsol. Egyáltalán nem értek egyet azokkal a kritikákkal, melyek szerint lassú és vontatott: gyakorlatilag egy perc üresjárat sem volt benne, és nagyon jó ütemben váltják egymást a keményebb és a könnyedebb jelenetek. A rajongóknak pedig igazi öröm, hogy például a film elején a törpök megérkezését gyakorlatilag szóról szóra sikerült átvenni a könyvből, mint ahogy az egész történet legfontosabb jelenete, Gollam és Bilbó találkozása is maximálisan hű maradt a Tolkien által papírra vetett szavakhoz. A grafikáról már írtam, hogy bődületesen ütős, a színészek tökéletesen hozzák a szerepüket (a Sherlockból megismert Martin Freeman telitalálat), a zene pedig bizsergetően királyul keveri a már ismert témákat az új, törpös dallamokkal. Én egyetlen negatívumot tudok felhozni a filmmel kapcsolatban, és az az ork-nagyfőnök, Azog jelenléte. A könyvben egyáltalán nem szerepel a figura, és sajnos a filmes megvalósítása is kicsit gyengén sikerült: a CGI-modellje nem túl fantáziadús, szerepe pedig sekélyes. De ettől függetlenül? Hibernáljatok le jövő ilyenkorig, mert nem fogom kibírni a következő részig.


Rendezte: Peter Jackson
Szereplők: Martin Freeman, Richard Armitage, Ian McKellen, Hugo Weaving, Cate Blanchett, Christopher Lee
Producer: Peter Jackson, Carolyne Cunningham, Fran Walsh, Philippa Boyens
Forgatókönyv: Peter Jackson, Guillermo del Toro, Philippa Boyens, Fran Walsh
Operatőr: Andrew Lesnie
Zene: Howard Shore

IMDB értékelés: 8.6
Gamekapocs értékelés: 10

77 komment - szólj hozzá!