Lincoln - filmajánló

1865. Az amerikai polgárháború már négy éve tombol, egy nemzet öli véres halomra egymást Észak és Dél határán. Az emberiség újkori történelmének egyik legfontosabb szakasza ez.

Az unió elnöke, az újraválasztott Abraham Lincoln minden áron el akarja törölni a rabszolgaságot, akkor ugyanis végre befejeződhetne a történelem eme tragikus időszaka, ahol több százezer amerikai esett már a csatatéren. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, a képviselőháznak háromnegyedes többséggel kell elfogadnia a 13-as alkotmány-kiegészítést, mely végre szabadságot adna mindenkinek az Államokban, és megszüntetné a rabszolgaságot. A probléma, hogy nem mindenki a feketék szabadságáért akarja a 13-as kiegészítést, sokan csak azért, hogy vége legyen a háborúnak. Mi történik, ha a Konföderáció azelőtt ajánl békét, hogy megszavaznák a kiegészítést?


Lincolnnak emberfeletti döntéseket kell meghoznia ebben a pár évben, különösen a polgárháború utolsó évében. Volt egy álma, egy elve, mely szerint mindenkinek szabadnak kell lennie. Ezért az álomért hajlandó volt százezreket feláldozni a csatatéren, meg volt győződve róla, hogy az Egyesült Államoknak csak így lehet jövője. Ahhoz, hogy célját elérje, gyakran semmibe vette a demokráciát, sokszor szinte diktatórikus módszerekkel és illegális trükkökkel próbálta keresztülvinni elképzeléseit. A Lincoln azért egy végtelenül érdekes és feszültséggel teli film, mert pontosan ezeket az apróságokat mutatja be: egy ember küzdelmét, hogy megvalósítson egy olyan elképzelést, amely történelmet ír. Ezeket nem ismerhetjük meg a történelemkönyvből.


A film címe azonban kicsit félrevezető, és úgy vettem észre, hogy sok csalódás ide vezethető vissza. Ez a film ugyanis nem Lincolnról szól, nem egy életrajzi jellegű film, nem mutatja be az elnököt fiatalkorától, és tulajdonképpen nem is ő a főszereplő. Persze, ő kapja a legtöbb időt a vásznon, tehát tulajdonképpen mégis ő a főszereplő, de ez a film valójában a 13-as alkotmány-kiegészítésről szól. Persze, ebben Lincoln a legnagyobb mozgatórugó, de a film témája mégsem körülötte, hanem a kiegészítés átvitelének körülményei körül forog. Ez egy politikai dráma, amiben a nyitójelenettől pár másodpercét kivéve nem fogunk csatajeleneteket látni. És ez jó. Mert ezt a filmet tökéletesen elviszi a hátán az emberi és politikai vonal izgalma és feszültsége.


Amihez persze kellett egyfelől egy jó rendező. Steven Spielberg már sokszor bizonyította, hogy nagyon otthonosan mozog a történelmi drámákban, elég csak a Schindler listájára gondolni. Eszméletlen tehetsége ezúttal is megmutatkozik, Hollywood nagy öregje ő, akinek egy ilyen dráma látszólag a kisujjából jön ki. A legfontosabb azonban a jó színész megtalálása volt Lincoln szerepére. Egy ideig úgy volt, hogy Liam Neeson fogja alakítani a címszereplőt, a forgatókönyv elkészítésének hosszadalmas folyamata, és a film körüli késedelmek miatt azonban már úgy érezte, túl idős lenne ehhez. Így került képbe Daniel Day-Lewis, aki ugyan először visszamondta a szerepet, később mégis elfogadta. Hála az égnek!


A két Oscar-díjjal már rendelkező színész ugyanis vélhetően idén meg fogja kapni harmadik szobrocskáját, mert ami Lincoln szerepében lehozott, az egész egyszerűen tökéletes. TÖKÉLETES. Az irgalmatlan felelősség súlyát folyamatosan érezni a vállán, minden egyes sort úgy ad elő, hogy egy pillanatra sem gondoljuk azt, hogy ez itt egy színész előttünk. Ő maga Lincoln. S azt hiszem, ez a maximum, amit egy színész a karrierje során elérhet és kívánhat. Olyan részletekig igyekezett megeleveníteni a karaktert, hogy heteket dolgozott csak a megfelelő hang megtalálásán: történelmi tény ugyanis, hogy habár az amerikaiak szeretik mélyhangú keményarcként elképzelni elnökeiket, Lincolnnak valójában vékonyabb, gyengébb hangja volt. Éppen ezért egyértelmű, hogy a filmet kizárólag eredeti nyelven szabad megtekinteni.


S habár a színészi felhozatal tele van nagyobbnál nagyobb nevekkel, számomra a legnagyobb meglepetés mégis Tommy Lee Jones volt, Thaddeus Stevens szerepében. A négerek felszabadításáért évtizedek óta küzdő Stevens karakterének minden egyes másodperce aranyat ér a vásznon, beszéde pedig végigbizseregteti a hátat. Brutális. Persze a film azért lehetett ilyen jó, mert a „háttérben” is kizárólag zsenik tevékenykedtek. Megszokhattuk, hogy Steven Spielberg a bejáratott embereivel dolgozik, így szokás szerint a zenét John Williams írta, a fényképezést pedig Janusz Kaminski végezte – utóbbinak köszönhetően tökéletes látványban elevenednek meg előttünk ezek a neves történelmi helyszínek, és valahogy még az egyszerű beszélgetésekben is dinamika van. Ilyen jön át, milyen az, amikor valamit abszolút profik készítenek: valahogy nem megfogalmazható, nem leírható módon, de a film minden részlete tökéletes, és egy egésszé áll össze.


Persze, meg kell hagyni, hogy a Lincoln esetenként nem egészen történelemhű: épp most jelentkezett be Connecticut képviselője, hogy kérdőre vonja a filmeseket amiatt, hogy a filmben az állam képviselői a 13-as kiegészítés ellen szavaznak, holott a valóságban ez pont fordítva történt. Hasonlóan, az ellenszavazók vezetékneveit megváltoztatták, hogy a ma élő leszármazottakat ne hozzák kellemetlen helyzetbe vele. S biztos fog még az internet tetemes mennyiségű történelmi pontatlanságot találni a filmben, de őszintén: ez a történészeken kívül érdekel bárki mást? Nos, miután felálltatok a moziban a székből, valószínűleg ti is azt fogjátok mondani, hogy nem.

Rendezte: Steven Spielberg
Forgatókönyv: Tony Kushner, Doris Kearns Goodwin könyve alapján
Szereplők: Daniel Day-Lewis, Sally Field, Joseph Gordon-Levitt, Tommy Lee Jones
Zene: John Williams
Fényképezte: Janusz Kaminski

Játékidő: 150 perc

IMDB:
7.8
Metascore: 86/100
Gamekapocs értékelés: 10/10

40 komment - szólj hozzá!