Revolution sorozatajánló

Biztos elgondolkoztál már azon, milyen lenne egy ideig áram nélkül élni. Mondjuk legutóbb, amikor egy-két órát nem tudtál netezni egy áramszünet miatt. A Revolutionben az áram teljesen megszűnik. Mi jön ezután?

Néhány szerencsétlenebb földrajzi elhelyezkedésű területtől eltekintve napjainkban már teljesen természetesnek vesszük, hogy mindenhol van áram. Bedugjuk tölteni a telefonunkat, bekapcsoljuk a számítógépünket, világítunk vele esténként, kaját melegítünk, országot irányítunk, világgazdaságot tartunk fenn. Rendet, békét, fegyelmet. Ma már mindennek az alapja az áram. Annyira természetes, hogy gyakorlatilag elképzelhetetlen, milyen lenne, ha az egyik nap úgy döntene, hogy fogja magát, és szépen megszűnik létezni.


Szerencsére a Revolution készítői elképzelték helyettünk. Persze az áram nem magától ment el, egy titkos kormánykísérlet nyomán borult sötétbe a teljes Föld. A sorozat első pillanataiban ennek lehetünk szemtanúi, majd pedig 15 évet ugrunk előre az időben, ahol tulajdonképpen a sorozat gerince játszódik. Világunk nem is emlékeztet már arra, amilyen az áram előtt volt. Gyakorlatilag apokaliptikus következményekkel járt a villamos energia elvesztése, az emberek csak azért nem élnek középkori szinten, mert még a városok, épületek nagyjából megmaradtak. Egy letűnt kor képviselői.


Ettől függetlenül számos helyet már a természet követel vissza magának, az egykor hatalmas és elmés tudósok most kénytelenek földet művelni a megélhetésért, paraszti körülmények között tengetve tragikus hirtelenséggel rosszra fordult életüket. Azt az életet, melyben minden nap a túlélésről szól. Nem csak ez változott meg azonban. Az országok sem maradtak egyben: ahogy elment az áram, még a máskor oly összetartó és patrióta Egyesült Államok is darabokra hullott. A Revolution története egy ilyen darabka-államban, a Monroe köztársaságban játszódik. A név azonban ne vezessen félre senkit: nem demokrácia ez, hanem egy elnyomó és brutális diktatúra, melynek vezetője Sebastian Monroe.


Monroe tábornok pedig elküldi legjobb emberét, a kegyetlen és furfangos Tom Neville hadnagyot, hogy hozza el neki az áramkimaradásért felelős Mattheson-házaspár két gyermekét, Dannyt és Charlie-t, illetve az apukát is, ha már arra jár. Végül egyedül Dannyt sikerül megszereznie Neville-nek, a bonyodalmak aztán innen indulnak, míg a képbe nem kerül a nagybácsi, Miles Mattheson, aki segít a Charlie-nak megtalálni és kiszabadítani az öccsét. De milyen szálak fűzik Milest a Köztársasághoz? Mit titkol? Mit csináltak valójában Charlie szülei? Hogyan ment el ténylegesen az áram az egész világon? Vissza lehet hozni? Mit akar ezzel az egésszel Monroe tábornok? Hol van itt az összeesküvés? Mi a másodfokú egyenlet általános megoldóképlete?


A sorozat számos olyan kérdést felvet, amire bizony tudni akarjuk a választ. És ezért nézni fogjuk. De talán nem is ez a legfontosabb erénye, hanem inkább a hangulat, amit sikerül kiválóan megteremtenie. A remek díszletekkel, a különböző, életükért, vagy országukért harcoló csoportokkal, a poszt-apokaliptikus világ minden szükséges velejárójával sikerül létrehozni egy nagyon elragadó feelinget. Egy olyan világot, ahol a lőfegyver már akkora kincsnek számít, hogy simán kordában lehet vele tartani egy országot, ahol a katonai diktatúra újraéledt. Ahol az anyuka azért imádkozik, hogy egyszer még be tudja kapcsolni az iPhone-ját, amin a gyerekei képét tárolja, akiktől már a zavargások kitörésekor elszakadt.


A sorozat több főbb karaktert követ. A “sötét oldalon” ott van ugyebár Monroe tábornok, akit a viszonylag ismeretlen David Lyons alakít nagyszerűen, meg persze hű hadnagya, Tom Neville. Utóbbit a mostanában egyre nagyobb tiszteletet és elismerést kivívó fekete színész, Giancarlo Esposito eleveníti meg, aki ebben a szerepben is abszolút zseniális (és egyébként legutoljára gamer vonatkozásban a Bungie-féle Destiny előzetesében láthattuk). A “jók” között pedig ott találjuk Milest, aki legutoljára talán az Alkonyatban játszotta a főszereplő punci apját, és egyébként a sorozat készítői elsőre nem akarták megadni neki a bizalmat, mert nem voltak benne biztosak, hogy főszereplőként el tudja vinni a hátán a sorozatot. Helyette Monroe tábornok szerepét akarták neki adni, ám Billy Burke végül megmutatta tehetségét, és meggyőzte a producereket. És milyen jó, hogy a producerek figyeltek rá!


Aztán ott van a Rachel Matthesont alakító Elizabeth Mitchell, akit már a Lostban is nagyon szerettünk, és itt sem okoz csalódást, illetve Zak Orth alakítja a kissé szerencsétlen, kissé ügyetlen Aaron Pittmant, aki még az árammal teli világban a Google egyik legjobb programozója volt, milliárdos, most pedig egy senki, és nem nagyon képes alkalmazkodni az új világ követelményeihez. Végül pedig itt van nekünk Charlie Mattheson, aki elméletileg a “második főszereplő”, és az őt megelevenítő színésznő, a görög származású Tracy Spiridakos az egyetlen a sorozat fontosabb szereplői közül, aki egyáltalán nem tud színészkedni. De nem túlzok, tényleg nem. Egyszerűen rettenetes, amit előad, már mi érezzük úgy, hogy inkább becsukjuk a szemünket, amikor a képernyőre kerül, mert nem akarunk tovább szégyenkezni helyette.


Ráadásul, míg elsőre azt gondoltam, hogy jó csaj, később rájöttem, hogy mégsem. Valamiért olyan ijesztő a feje. Brrrr. Na mindegy, nem ez a lényeg, hanem az, hogy nem tudom eléggé hangsúlyozni, mennyire rettenetes a kiscsaj. Szerencsére az összképet azért nem nagyon tudja lehúzni, mert a többiek viszont annyira jók. Szóval: itt van nekünk ez a sok karakter, J.J. Abrams neve pedig a készítők között, ami persze azt jelenti, hogy rendszeresen kapunk majd flashbackeket, így átélhetjük, mi történt közvetlenül az áram megszűnése után, mi történt az egyes szereplőkkel, hogy vált a régi világ kapitalista rendjében vergődő szerencsétlenekből elnyomó keményarc, vagy éppen fordítva, szóval, hogy miként jutottak el oda, ahol a sorozat jelenében vannak.


A Revolutiont nagyon jó nézni. Minden részben megtudunk valami érdekeset, valami izgalmasat, akár a múltból, akár a jelenből. A sorozat egyébként azt a sémát követi (nem tudom létezik-e erre valami szakkifejezés), amit én csak úgy hívok, hogy “szépen lassan haladunk előre a történetben, de közben azért jó sok random questet oldunk meg”. De szerencsére ezek a “random questek” sem unalmasak, és a fő sztorivonal is kicsit azért mindig lépdel előre. A Revolution, habár nagyon sikeresen nyitott, és sokáig rekord számú nézővel futott, népszerűsége az évad végére kicsit alább hagyott. Így szerintem ezúttal nem léphetik meg azt, amit a Lostnál, hogy húzzák nekünk 120 évadig a cselekményt, és soha nem derül ki semmi, ha meg mégis, akkor az egy irgalmatlan nagy faszság. Itt azért szépen alakulnak majd a dolgok, az évad pedig egy igen-igen nagy WTF jelenettel zárul. Nézzétek, megéri, ne higgyetek az értékeléseknek. De ha lehet, akkor eredeti nyelven, és ne azt, amit most kezdett el vetíteni az RTL Klub.


Szereplők: Billy Burke, Tracy Spiridakos, Giancarlo Esposito, Zak Orth, David Lyons, Daniella Alonso, JD Pardo
Rendezte: John Cassar, Charles Beeson, Steve Boyum, Fred Toye
Írók: Eric Klipke, Paul Grellong, David Rambo
Producer: J.J. Abrams
Fényképezte: David Moxness, David Stockton
Zene: Christopher Lennertz

 IMDB értékelés: 6.4
Gamekapocs értékelés: 8.0

66 komment - szólj hozzá!