Az acélember - filmkritika

Superman az egyik legismertebb képregényhős, mégis hálátlan feladat filmet készíteni vele, elvégre a nadrágján kívül hordja az alsógatyáját. 2013-ig kellett várni arra, hogy végre rendesen felöltöztessék.

A cikk nyomokban spoilert tartalmazhat!

Hét év telt el azóta, hogy aludtunk egy jót a Bryan Singer-féle Superman visszatéren, és míg az a film érzésem szerint inkább a Christopher Reeve főszereplésével készült Superman-filmek előtt próbált tisztelegni, a Man of Steeltől valami egészen mást vártunk: a jövő Supermanjét, egy felfrissített karaktert megújult atmoszférával, akit akár nyugodtan be lehetne dobni Christopher Nolan Batmanje mellé is egy Justice League-mozi erejéig.

Ennek jeleként tűnt el az ominózus fecske is, de megígérem, hogy erről nem kell többet olvasnotok a cikkben.

Amiről viszont mindenképpen beszélnünk kell, az a rebootot levezénylő háttérgárda. A mozit nem véletlenül előzte meg óriási várakozás, ahogy azért sem hibáztathatunk senkit, ha - némi képzavarral élve - a Superman-filmek Batmanje rajzolódott ki előtte az előzetesek alapján. A direktori székbe Zack Snyder ült, aki a 300-zal és a Watchmennel már bizonyította, hogy nem okoz neki különösebb gondot a képregények stílusos feldolgozása, a forgatókönyvet pedig a Nolan-féle Batman-film sztoriján is dolgozó David S. Goyer írta neki. És ha már Christopher Nolan szóba jött: a méltán ünnepelt filmes nemcsak producerként vett részt a film elkészítésében, de a történethez is hozzátette a maga részét, ami után már csak halkan merem megemlíteni, hogy a zenét Hans Zimmer szerezte.

Ütős felhozatal, nem igaz? Dehogynem, pont ezért töltött el csalódással, hogy a film ennyire semmilyen lett. A Man of Steelből ugyanis nagyon hiányzik valami, csak azt veszed észre, hogy az egyik pillanatban maximálisan lelkes és kíváncsi vagy, úszol a látvánnyal, a következőben pedig ásítozol, meg azon a töröd a fejed, hogy ezt miért kellett így elrontani. Az acélember nem nevezhető rossz filmnek, sőt, viszont nem is annyira jó, mint vártuk, és talán itt csúszott el minden: már megint azok az elvárások...

A Krypton bolygó a pusztulás szélére jutott, egy Jor-El nevű tudós pedig, hogy biztosítsa fajának túlélését, annak genetikai kódexével együtt a Földre küldi újszülött fiát. Közben a gyökeresen más értékrendet valló Zod tábornok a világvége apropóján úgy dönt, hogy mindenkivel összerúgja a port: katonai puccsot kísérel meg a Kryptont irányítók ellen, és bár a kódexet is vissza akarja szerezni, arról lecsúszik - csak Jor-Ellel tud végezni, de akkor már mindegy. Végül az igazság győz, Zodot és embereit elfogják, hosszú évekre száműzik, ő viszont egy valamit megígér: a kis Kal-El nem nyughat, meg fogja találni, és megöli.

A történet, azt hiszem, ismerős, rebootról lévén szó, a film nem vállal túl sokat ezen téren. A már sokszor olvasott és látott képek elevenednek meg előttünk, a hangsúly a részletek ismertetésén, megmagyarázásán és persze belemagyarázásán van. A korábbiakhoz képest némileg komorabb atmoszférát látunk, azt, hogy ez a film más akar lenni, mint a többi Superman-mozi, mi sem sejteti jobban annál, minthogy alig másfélszer hangzik el a Superman név a 143 perces játékidő alatt.

Ahogy azt a képregényes rebootoktól megszoktuk, a film első felét a karakter bemutatása és háttértörténetének részletezése teszi ki, majd elérkezünk a fordulóponthoz, ahol gyakorlatilag gombnyomásra érkezik meg a főgonosz, hogy legyaluljon mindenkit. Mindez úgy csapódik le, hogy az első részben érdekesebb, de bárgyúbb jelenetek követik egymást, majd a film átmegy céltalan akcióorgiába, ahol végre el lehet sütni a 3D-s effekteket. Nincs meg a hullámvasút, sokszor laposak és unalmasak a történések, neked pedig óhatatlanul eszedbe jut: megint belevágták a trailerbe az összes ütős jelenetet. Ehhez hozzátartozik az is, hogy a Man of Steel - éppen a sötétebb körítés miatt - véresen komolyan veszi magát, és emiatt válik néha nevetségesen bárgyúvá: az UFO-támadás kellős közepén Superman ne üljön le a helyi plébánossal arról csevegni, hogy felkészült-e már rá az emberiség, rendben?

A színészi gárda teljesen rendben van, Henry Cavill remek Superman, pontosan az a szende izomgolyó, aki csak akkor üt vissza, amikor tényleg indokolt és igazságos, illetve Michael Shannon is tökéletes Zod tábornoknak. Diane Lane (Martha Kent), Kevin Costner (Jonathan Kent), Russel Crowe (Jor-El) és Laurence Fishburne (Perry White) hozzák a kötelezőt, jóllehet nem kaptak különösebben összetett szerepet, a legtöbb kritikával pedig egyet kell értsek: Amy Adams, mint Lois Lane tényleg csalódás, de ez nem is az ő hibája, én általában úgy látom, hogy a szuperhősfilmek barátnőkarakterei gyengék, csak úgy vannak, ennél több funkciójuk egyszerűen nincs. Következésképpen eljátszani sincs mit.

A látványt sem érheti panasz, a filmbe ilyen szempontból nem lehet belekötni. A kryptoni jelenetek már az első percekben gondoskodnak arról, hogy indokolt legyen a 3D-s vetítés, és természetesen a Föld kötelező lebontása sem maradhat el. Superman élete amúgy is mozgalmas, egy-két busz és olajfúrótorony megemelése még a kevésbé akciódús jelenetekbe is belefért, de az igazi nyalánkságok a Zoddal való összecsapáskor várják a nézőket. A bunyók kifogástalanok, ha tetszett az Injustice: Gods Among Usban, mikor átpüfölted az ellenfeled a fél városon, akkor ez a film neked való!

Tudom, hogy a Man of Steel reboot, egy új első rész meg minden, de valahogy mégis kevésnek éreztem. Minden megvan ahhoz, hogy tökéletes legyen, a stáb kiváló, alapvetően a koncepció sem rossz, és volt a pénz a látványra is, viszont a mozaikdarabkák csak nem állnak össze, emiatt úgy jössz ki a moziból, hogy azt gondolod magadban: egyszer jó volt.

De én utálok így kijönni a moziból.


Szereplők: Henry Cavill, Amy Adams, Michael Shannon, Diane Lane, Russel Crowe, Kevin Costner, Laurence Fishburne
Producer: Christopher Nolan, Charles Roven, Emma Thomas, Deborah Snyder
Rendezte: Zack Snyder
Forgatókönyv: David S. Goyer
Játékidő: 143 perc
Nemzetközi bemutató: 2013. június 14.
Hazai bemutató: 2013. június 20.
 

IMDB: 7.9
Rotten Tomatoes: 57%
Gamekapocs: 6.0

94 komment - szólj hozzá!