Tűzgyűrű - filmkritika

Azt vártuk, hogy az idegen lények egyszer a fejünk felől fognak lecsapni, valahonnan az űrből. Tévedtünk. A szörnyek az óceán mélyéről érkeztek, egy másik világból, és teljesen megleptek minket.

A cikk nyomokban spoilert tartalmazhat!

Ahogy arról már korábban is írtunk, 2013 a science-fiction éve. Ráadásul sok esetben ez az igazán menő science-fiction éve, hiszen míg nem olyan régen nyári blockbusternek csak a Transformers éppen aktuális része jutott, addig most olyan anyagok érkeznek, mint a Guillermo del Toro által rendezett Tűzgyűrű. Pedig a film elkészülte nem volt éppen egyszerű: a szóbeszéd szerint az író Travis Beacham éppen a tengerparton sétált, amikor elnézett a távolba, és szinte megjelent előtte, ahogy egy hatalmas robot és nagy szörny harcol egymással. Majd eszébe jutott, milyen lenne, ha ezeket a hatalmas robotokat két ember irányítaná, akik nagyon közel állnának egymáshoz, így a sztorit lehetne a barátságra, az elszenvedett veszteségre, és a túlélő fél bűntudatára építeni.


Beacham ezután nekiállt megírni a történetet egy 25 oldalas vázlatban, melyet rövidesen megvásárolt tőle a Legendary Pictures. Habár az egész dolog még csak nagyvonalakban létezett, Guillermo del Toro érdeklődését felkeltette a dolog, és felajánlotta, hogy beszáll az írásba, illetve a produceri teendőket is ellátná. Emberünk ugyanis nem nagyon ért rá: 2011-ben kezdte volna forgatni a Lovecraft-novella alapján készült At the Mountains of Madness-t, amit horrorrajongók egész hadserege kezdett el várni. James Cameron leszerződött producernek, Tom Cruise lett volna a főszereplő, ám a Universal végül lelőtte a projektet – del Toro ugyanis ragoszkodott a 18 éven felülieknek szóló megvalósításon, a stúdió viszont nem bízott benne, hogy így megtérülhet a film 150 millióra saccolt költségvetése.


Három nappal azután, hogy del Toro értesült az At the Mountains of Madness törléséről, leszerződött a Legendaryhoz a Tűzgyűrű rendezésére. A teljes filmet 103 nap alatt kellett leforgatni, ami komoly problémának tűnt, tekintve, hogy a rendező eddig legkevesebb 115 napig forgatott. A probléma áthidalására létrehozott több egységet, akiket eligazított reggel, majd ment a fő egységgel forgatni, illetve napi 18 órát dolgozott a hét minden napján. Érdekes, hogy a filmet ugyanazokkal a Red Epic kamerákkal vették fel, melyeket Peter Jackson is használt a Hobbithoz, azonban del Toro nem akart sem 48fps-t, sem pedig 3D-t. Végül a 3D-vel kapcsolatban meggondolta magát, és utólag az ILM szakemberei átalakították a filmet, olyan alapossággal, hogy ez a munka 40 héttel tovább tartott, mint más mozifilmek esetében.


Az eredeti koncepcióból sok dolog megmaradt. A közeli jövőben járunk, amikor az óceán mélyén megnyílik egy különleges kapu, melyen keresztül hatalmas szörnyek érkeznek át a mi világunkba. Először hónapok telnek el két kaiju érkezése között, később azonban egyre gyakrabban jönnek, és egyre erősebb példányok. Hogy az emberiség fel tudja venni a harcot, a különböző országok összefognak, és elkezdenek baszott nagy robotokat építeni a Jaeger-program keretein belül. Ezek a robotok aztán sikerrel veszik fel a harcot a velük körülbelül azonos méretű kaijukkal, a pilóták hamarosan hőssé válnak, és szokás szerint az emberiség kezdi elbízni magát.


Egészen addig, míg a szörnyek már annyira gyakran érkeznek, és annyira erősek, hogy a kormányok szerint a jaegerek nem jelentenek többé megoldást, és inkább más taktika után kell nézni. Az Idris Elba által alakított Pentecost parancsnok azonban ebbe nem törődik bele, és a maradék jaegereket, és megmaradt pilótáikat összegyűjti egy Hong Kong-i titkos bázison. Ide hívja a bátyját elvesztett legendás pilótát, Raleigh Beckettet (Charlie Hunnam), aki itt találkozik a helyi lánnyal, Makóval. Mindkettejüknek nehéz élete volt, mindketten fájó lelki sérüléseket szereztek a múltban a kaijuk támadása miatt.


S ezen a ponton jön be a film zseniális húzása, egy másik koncepció, mely megmaradt Beacham eredeti terveiből: egy jaeger irányításához két emberre van szükség, akiknek az agya egyfajta mentális híddal kapcsolódik össze – a film ezt hívja driftelésnek. A driftelés két résztvevője mindent megtud egymásról, belelátnak egymás fejébe, gondolataiba, érzéseibe, átélik egymás szenvedését. Vajon két, ennyire sérült lélek ki tudja egészíteni egymást, hogy az utolsó jaeger egyikét elvezetve meg tudja menteni a Földet a biztos pusztulástól? A Tűzgyűrű könnyed előadással húz elő mélyebb témákat, ám azokat nem fejtegeti sokáig, elvégre itt a látvány a lényeg. Éppen csak annyi ideig kerülnek elő gondolatokat, hogy azért érezzük: itt a grafikán túl is lehet min agyalni.


A Tűzgyűrű egész egyszerűen brutálisan néz ki, szerintem jelenleg a legjobban kivitelezett vizuális effekteket vonultatja fel a mozis felhozatalból. A jagerek minden apró részlete a helyén van, minden egyes látványelem a végletekig kidolgozott, részletes, és remekül animált. Hiába verekszik a robot és a szörny a város közepén, sosem lóg ki a lóláb, minden mozdulat természetesnek és tökéletesnek tűnik. Én IMAX 3D-ben néztem meg a filmet, és ott főleg átjött minden apróság, úgyhogy mindenkinek javaslom ezt a megtekintési módot – a kép tűéles, a vászon hatalmas és a hangzás egészen brutális.


S persze nem lehet elmenni amellett szó nélkül, hogy a Tűzgyűrű egyszerűen cool. Emberek által épített hatalmas robotok püfölnek, rakétáznak, kardoznak, vágnak szét körfűrésszel hatalmas szörnyeket, miközben egy fél város romba dől. Mi lehet ennél menőbb? Talán az lett volna menőbb, ha az amerikai jaegert nem Gypsy Dangernek hívják – ez legfeljebb a magyar robot neve lehetne. Így viszont minden alkalommal röhögőgörcsöt kapott a társaságunk, amikor a filmben Gypsyre hivatkoztak. Ezen kívül? Nos, a film kicsit hosszú, viszont néhány unalmasabb pillanaton kívül végig 110%-on pörög, szóval hamar elröpül az a 2 óra 10 perc.


Del Toro a színészeket gyakorlatilag a tévés világból hozta át, és itt körülbelül olyan karaktereket alakítanak, mint a sorozatokban, melyekben korábban szerepeltek – ennek megfelelően mindegyik teljesen jól működik. Még a zeneszerző Ramin Djawadi és a sorozatoktól érkezett, ő szerezte ugyanis a Trónok harca zenéjét, itt azonban a keményebb, gitáros témáknál még besegített neki a Rage Against the Machine legendás gitárosa, Tom Morello – ami plusz 1 coolság pontot jelent. És mielőtt még többször leírnám, hogy mennyire cool is ez a film, inkább befejezem a cikket, mert más szó tényleg jut eszembe. Ez egy cool film, amit legalább egyszer kötelező megtekinteni 3D-ben.

Szereplők: Charlie Hunnam, Diego Klattenhoff, Idris Elba, Rinko Kikuchi, Charlie Day, Burn Gorman
Producer: Callum Greene, Jon Jashni, Mary Parent
Rendezte: Guillermo del Toro
Forgatókönyv: Travis Beacham, Guillermo del Toro
Játékidő: 131 perc
 

IMDB: 7.7
Gamekapocs: 7.5

58 komment - szólj hozzá!