Agymanók filmkritika

  • Írta: Shifty
  • 2015. július 8.
  • agymanók, disney, inside out, pixar
Link másolása
Biztos sokatokban felmerült már, vajon mi járhat mások fejében? Szerencsére a Pixart is foglalkoztatta a kérdés, így legújabb alkotásukban, az Agymanókban bemutatják, pontosan kik is irányítják érzelmeinket.

A Pixar kapcsán hajlamosak vagyunk sokkal kritikusabban fogalmazni, ha egy-egy egész estés filmjük nem üti meg az évek során nagyon magasra emelt lécet. Pedig ha visszatekintünk az animációs mesék úttörőjének két évtizedes munkásságára, akkor nemigen lehet okunk a panaszkodásra. Nagyon kevés olyan stúdió akad, amely elmondhatja magáról, hogy 20 éven keresztül stabilan képes az élvonalban maradni. Kisiklások persze mindig akadnak, de amikor a folytatások vagy régi klasszikusok újracsomagolt újrakiadásainak korát éljük, akkor talán nincs abban semmi meglepő, hogy egy korábban innovatív, kísérletező, előremutató csapat is a biztosra megy. A Verdák 2. vagy a Szörny Egyetem simán megugrotta az átlagos minőséget, csak nem azt kínálta, amit megszoktunk, az ember pedig nem szeret csalódni, legalábbis nehezen viseli, ha valami nem úgy történik, ahogy azt ő remélte, elképzelte.

Pedig a Pixar akkor sem felejtett el jó filmeket készíteni, mindössze egy egészen más koncepció mentén készültek alkotásai. Mi felnőttek valóban nem azt kaptuk, amit megszoktunk, de a legfőbb célcsoportnál tökéletesen elérte a célját, hiszen mindkét folytatás kasszasikernek bizonyult. Éppen ezért a Pixart temetni, de leginkább lemondani róla, óriási hiba lenne. Ugyanis az Agymanókban kulminálódik mindaz, amiért szeretjük a lámpás cég filmjeit. Előremutató vizuális megoldások, szórakoztató karakterek, kortalan humor, na és persze olyan hétköznapi történetek, amelyek egyszerű, de mégis jelentéstartalommal felruházott elmesélése egyszerre ejti ámulatba a kicsiket és a nagyokat.

Talán nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy a tinédzserkor életünk egyik legmeghatározóbb időszaka. Ilyenkor személyiségünk olyan törékeny, mint egy porcelánbaba és a legkisebb változást is nehezen tudjuk kezelni. A 11 éves Riley éppen hasonló időket él át, a bajt pedig csak tetézi, hogy édesapja a nyüzsgő San Franciscóban kap munkát, hiszen ezzel búcsút inthet korábbi nyugodt, megszokott kertvárosi életének. A meglehetősen érzelmes Riley nehezen kezeli az újonnan kialakult helyzetet, így hát itt az idő, hogy a Fejhadiszálláson érzelmeinket irányító öt testet öltő érzelem, Derű, Bánat, Félelem, Undor és Harag megpróbálja valahogy átvezetni a kislányt a mindennapok kihívásain. Időközben a központban minden a feje tetejére áll, Derű és Bánat váratlan balesete olyan nem várt események láncolatát indítja el, ami akár Riley későbbi személyiségét is markánsan meghatározhatja.


A Fel! és a Szörny Rt. filmeket is készítő Pete Doctert a Grantlandnek adott interjúban elárulta, az Agymanók elkészítésében kislánya volt számára a legnagyobb inspiráció. Doctert visszaemlékezése szerint gyermeke 11 éves volt, amikor kipattant a fejéből a film ötlete. A most már 16 éves kislány akkoriban tele volt energiával, elképesztően bátor volt, és minden érdekelte. Viszont idővel mindez megváltozott, visszahúzódó, csendes természete került előtérbe, így a rendezőt érdekelni kezdte, mi is zajlik le az ember fejében ilyenkor. Személyes tapasztalatainak köszönhetően remekül közvetíti a filmmel, hogy az egyes érzelmek milyen kölcsönhatásban is vannak egymással. Megmutatja, hogy hatás-ellenhatás itt is érvényre jut, az egyik nem létezhetne a másik nélkül és fordítva. Így nem csak Derű és Bánat áll a középpontban de a vicces mellékfigurákat, mint Undort, Haragot és Majrét is nem egyszer előtérbe helyezi.


A rendező azonban nem csak a gyerekek oldaláról közelítette meg a témát. Az Agymanók meglehetősen felnőttes, meglepően szomorú film. Olyan kérdéseket vet fel, amelyekkel a hétköznapokban jó eséllyel nem szívesen akarunk foglalkozni, mert egyébként leginkább személyiségünk áthatolhatatlannak hitt páncélján ejtene sebet. De ha az ember egy-egy kínosabb vagy embert próbálóbb helyzetben mélyen magába néz, akkor akarva akaratlanul se tudja elkerülni a film által felvetett önismereti kérdéseket. Hiszen biztosan mindannyian kerültünk már olyan helyzetbe, amikor egy-egy szituációban valamelyik érzelmünk átvette az irányítást felettünk, és úgy reagáltunk, hogy azt később megbántuk.


Az Agymanók nem idealizálja a felnövést, nem csupaszítja le a felmerülő problémákat, és ahhoz képest, hogy egy rajzfilmről beszélünk, meglepően hitelesen, a buktatókkal együtt ábrázolja azt az utat, amit egy-egy rosszul meghozott döntés után megjár az ember. Ez a fajta kreativitás végigkíséri Derű és Bánat kalandos, agytekervényeinken vezető útját. Játszva ismerkedünk meg a pszichológia alapjaival, miközben betekintést nyerünk agyunk legkülönbözőbb zugaiba. Megtudhatjuk, hogyan készülnek és szortírozzuk az emlékeinket, de arra is fény derül, hogy álmunkban is megállíthatatlanul zakatol a hollywoodi gépezet.


A Pixar filmje minden tekintetben a stúdió eddigi legkomolyabb és legösszetettebb alkotása, éppen ezért a kisebb korosztály jó eséllyel nehezebben vagy abszolút nem fogja tudni befogadni a látottakat. Ez a film ugyanis részben azt mutatja be, hogy milyen a felnőtté válás és hogyan változik az ember gondolkodásmódja, érzelmi világa az évek során. Mert lehet, hogy egy rossz emlék életünk egy meghatározó darabkája, de az ugyanúgy fontos eleme személyiségünk alakulásának, mint bármelyik örömteli pillanat.

Gondolatébresztő film az Agymanók, ami intelligensen, de egyben végtelenül szórakoztatóan mutatja be mindazt, ami mindig is foglalkoztat minket: "Vajon mi járhat a másik fejében?"

Gamekapocs értékelés: 9
Metascore: 93/100
Rotten Tomatoes: 98% 

Agymanók
Eredeti cím: Inside Out
Rendezte: Pete Docter
Írta: Pete Docter
Szereplők: Kaitlyn Dias, Kyle MacLachlan, Diane Lane, Mindy Kaling, Bill Hader, Amy Poehler, Phyllis Smith, Lewis Black
Zene: Michael Giacchino
Játékidő: 94 perc
Magyarországi premier: 2015. június 25

18.
18.
#12: Köszönöm. És a vége valóban jó volt, nekem a macskás tetszett leginkább. :)

#11 Kedves DonKartács, próbáltam a gondolataimat elég éretten és gyűlölködéstől mentesen (utóbbi nem is volt nehéz, mert a negatívumok - legalábbis számomra - mellett a film számos értékét is kiemeltem) kifejteni ahhoz, hogy az írásom kitűnjön a hasonló helyzetben általában csupán degradáló jelzők dobálásából álló kommentek sorából, és úgy vélem ez sikerült is. Próbáld kevésbé magadra venni a dolgokat, mert sok fejfájást fog okozni hosszú távon.

Ja, és mielőtt elfelejtem: challenge accepted!
17.
17.
Bedincus
#16 Plusz az egész mese alapja a változás, a személyiségfejlődés...!!!SPOILER!!! így a szigetek is folyton változnak (régiek leomlanak, újak keletkeznek) ahogy másodszorra a család sziget is megváltozott, más lett és nagyobb.:)
16.
16.
Bedincus
Na tegnap meg is néztem és nekem nagyon tetszett, néhol talán tényleg túl gyerekes, de hát nem is felnőtt tartalomnak készült.:) Tetszettek a megoldások, ahogy bemutatták az egész rendszer működédét a poénokat és rendesen el is szomorodtam ahol ez volt a cél. A végével nekem semmi bajom nem volt, !!!SPOILER!!! - hisz a személyiséget formáló törzsemlékek visszakerültek a helyükre, csak ugye szomorúak lettek a költözés miatt és idővel új vegyes törzsemlékek és szigetek is alakultak. Még időben állították meg a dolgokat, mielött bármi maradandó, viszzafordíthatatlan történik. És hol máshol ha nem a mesében legyen happy end!:)
13.
13.
Simsfan
#7: Nekem is pont ez az, ami nem tetszett.
12.
12.
Simsfan
#11: Mindig csak ezt a 'csinálj jobbat' szöveget böfögitek fel? Hány éves vagy, személyid már azért van, ugye? A néző nem a rendező, nem is operatőr. Ahhoz, hogy tudjam, hogy egy kaja finom, vagy nem, nem kell ötcsillagos séfnek lennem. A kettőtök kommentje alapján, laikusként már inkább neki adnék igazat, mert legalább normálisan tudott véleményt formálni.

Én nagyon szerettem a filmet, de a befejezés kicsit csalódás...viszont a végén nagyon jó, hogy minden NPC fejébe betekintést nyerhetünk :D a kedvencem a buszsofőr.
11.
11.
Kedves gatyamadzag, elérkezett az idő, hogy jobbat csinálj. Kár hogy csak irogatni tudsz, pedig lenne benned potenciál.
8.
8.
Bedincus
Én idáig is meg akartam nézni, de ezután nem is halogatom tovább...azt hiszem meg van az esti program :)))
7.
7.
Gábor36
Jó kis rajzfilm volt, tele ötletekkel, poénokkal és tényleg egyedi is volt. Azonban a vége nekem nem tetszett. (kis spoiler) Ryle fejében teljes volt a felfordulás, egy csomó emléke beleesett a szakadékba, az emlékpolcok egy része beomlott, rengeteg dolog széthullott, megsemmisült, de ettől függetlenül a végén minden 100%-ig helyrejött, mindenki boldog volt stb. Persze a gyerek célközönség miatt csinálták full happy endre, de akkor is sajnáltam, mert így bár egy jó kis családi film lett, de nem maradandó. A végét meglehetett volna drámaibbra csinálni, jelezve, hogy a rengeteg pusztításnak, elveszett emléknek következményei lettek.
6.
6.
Dio papa
Nagy csalódás. 6 éves kortól ajánlják, egy 6 éves kb semmit sem ért belőle de még 10 évesen sem biztos. Felnőtteknek pedig túl gyermeteg, a gyerekeknek túl szomorú. Nem értem a kritikákat.
5.
5.
izolee69
Ez tunik meg hasonloan igeretesnek: https://www.youtube.com/watch?v=GsRtF3FT1_Q
4.
4.
Én csalódtam benne, nem is kicsit. A fő gond az, hogy én tényleg azt vártam, hogy Riley-ról fog szólni a film, ahogy megéli ezt a változást, és közben látjuk a gondolatait is. Ehelyett legfeljebb 30 százalékában ha szerepel, a film túlnyomó része a fejben zajlik. Persze, tényleg tele van fasza ötletekkel, kisebb-nagyobb poénokkal (CSI one-liner nálam már a kikacsintás miatt is mindent vitt), de ettől függetlenül sajnos még mindig csak mesefigurák ugráltak meg énekeltek a vásznon, és hiába kötötték ezt valahogy, 20 percenként egyszer össze egy-egy rövid jelenetben Riley viselkedésével, közel sem hozta azt a szintet, ami a trailerekből meg kritikákból várható volt. Mindenki csak magasztalta, meg animáció létére már túl érettnek és szomorúnak nevezte, de közel sem ez a helyzet. Ez még mindig egy egyszerű mese, aminek mondanivalóját bár nem fogja érteni az 5 éves gyerek, de az ötször visszatérő szituációs poénok és egyéb megszokott mesére jellemző elemek miatt továbbra is élvezni fogja. Ne gondolja senki, hogy itt majd tényleg kapkodni kell a zsebkendő után. Összegezve azt tudom ajánlani mindenkinek, hogy aki egy aranyos mesét akar látni ötletes megoldásokkal, nézze is meg, nem fogja megbánni, de aki egy komolyabb drámát (animációs mércével) szeretne megtekinteni a pubertásba belépni készülő lány vívódásáról, és megérteni, mit miért tesz, az inkább hagyja ki, mert nem ebben a filmben fogja megtalálni, amit keres.

Mellesleg az 5 érzelemből igazából 2 dominál a másfél óra alatt, és mivel ők pont a fejbe próbálnak visszatérni, az egész még annyira se szól arról, hogyan irányítanak minket az érzelmeink. Azt pedig, hogy nélkülük a másik 3 mit produkálna, szintén nem fogjuk megtudni, mert egy-két poént kivéve durván kihasználatlan maradt az egész mellékszál.

Sajnálom, mert óriási potenciál volt benne, és a Pixar keze, a szívét-lelkét beleadó csapat munkája is erősen érződött végig, de a marketing során másnak próbálták eladni, mint ami valójában. Azt a pár érzelmesebb percet leszámítva, ez csupán egy animációs kalandfilm gyerekeknek, esetenként ütősebb poénokkal is fűszerezve.
3.
3.
izolee69
Eddig csak jot hallottam rola en is, igy mar tudom mi lesz kovetkezo mozis program a gyerkoccel.
2.
2.
Norbiii
1.
1.
Neo1989
Ha tényleg ilyen jó akkor megnézem :)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...