2015 legjobb horrorfilmjei

Idén is erős évet zárt a horror műfaj, ám tekintve, hogy Magyarországra nem sok ilyen filmet hoznak be, többen vannak, akik lemaradnak a legjobb darabokról. Nekik, és úgy általában mindenkinek szól az alábbi lista, ami korántsem teljes és erősen szubjektív, de bizonyára hasznos lesz, ha egy borzongató alkotást keresel estére. Az elmúlt évek tendenciájával ellentétben 2015-ben nagyon kevés volt az európai new wave-be tartozó darabokból, sehol egy francia alkotás. Olyan helyről kaptunk kuriózumokat, ahonnét nem is vártuk volna. Amerikában viszont érezhető fejlődés ment végbe, főleg a független stúdióknál (de mintha a mainstream is kezdene megára találni), a gyártók végre mertek kísérletezni, és nem csak egymást másolták.

20. We Are Still Here

A Sacchetti-házaspár New Englandban próbál meg új életet kezdeni fiuk halála után. A városka teljesen lepukkant, az emberek visszahúzódók, ráadásul az új házuk is öreg. Mindaddig szépen mennek a dolgok, míg az anya nem kezdi azt hinni, hogy gyermekének szelleme ott van köztük. A szomszédok látogatása közben nyilvánvalóvá válik, hogy a háznak sötét múltja van.


Az író-rendező Ted Geoghegannak voltak egyedi ötletei, a történet például nem éppen sablonos – nem egy szimpla kísértetházas sztori az biztos, egyedül a megvalósításba és az olcsó riogatásba lehet belekötni. A jól észrevehető íve mellett a film kicsit összeszedetlen, de ezt tudjuk be egy kezdő direktor szárnypróbálgatásának. Trailer.

19. Ghoul

1932-ben Sztálin kiéheztette az ukrán népet, ezért a szegény falusiak többször kannibalizmusra kényszerültek. Három amerikai dokumentumfilmes érkezik az országba, hogy interjút készítsenek az utolsó túlélőkkel, sőt mi több, a Szovjetunió leghíresebb sorozatgyilkosát, Andrei Chikatilo szellemét is megidézik.


Csehországból érkezett found footage horror, teljesen ismeretlen alkotókkal. Petr Bok és Petr Jákl biztosra ment, a helyszínválasztás mégis kitűnő. Teljesen lepukkant putriban forgattak az erdő közepén, mogorva, koszos szereplőket kaptak lencsevégre, akár még az elmaradott, magyar vidéket is a helyére képzelhetnénk. A házat ostromló entitás olykor képes ránk hozni a frászt, a filmvégi hajsza pedig bizonyára sokáig emlékezetes marad. Trailer.

18. Unfriended

Igazából csak a formabontó ötlet miatt került fel a listára, ami azért nem annyira újdonság, lévén a The Den pár éve már ellőtte a témát. Egyfajta Skype-horroról van szó, azaz a szereplőket webkamerán keresztül láthatjuk. Van itt minden: nyávogós-jópofizós konferenciabeszélgetés a haverokkal, némi Facebook-chat, de hamar kiderül, hogy van egy nem várt vendégük. Az alak széthackeli a társaság gépeit, a résztvevőket pedig öngyilkosságba taszítja.


Attól függetlenül, hogy mindent egyetlen képernyőn láthatunk és a fiatal szereplők roppant idegesítők, végig leköti a figyelmünket, ahogy lassan megtörnek, előkerülnek a piszkos titkok, majd megy az egymásra mutogatás és szinte már nekünk fog tetszeni, ahogy összeomlanak. És persze előkerül az online életünk minden árnyoldala is. Nem meglepő, hogy a rendező, Levan Gabriadze már a folytatást készíti. Trailer.

17. Circle

Egy csapat idegen egy sötét, kör alakú szobában ébred. Mindegyikük egy vörös ponton áll, amiről ha lelépnek, azonnal meghalnak. S ha ez nem lenne elég, néhány percenként szavazniuk kell arra a személyre, aki aztán meg fog halni, különben a gép véletlenszerűen választ közülük. Két szavazás között pedig azon kell agyalniuk, hogy mivel van dolguk, és hogyan mászhatnak ki belőle. Az idő viszont sürget, az emberek egyre fogynak.


Az alapötlet remek, bár egy kis hiányérzetem azért van. Az emberek önző énje hamar előkerül, amikor dönteniük kell a következő áldozatról, lesz itt minden: rasszizmus, vallás, nemi hovatartozás kérdése. Elgondolkodtató, hogy az egyszerű szereplők meddig képesek elmenni, hogy a saját bőrüket mentsék. Ettől függetlenül egy kamaradrámába oltott Kocka-utánzatról van szó, nem kevés társadalomkritikával, kicsit elhúzódó játékidővel, viszont a vége még így is képes meglepetést okozni. De nem úgy, ahogy várnád. Trailer.

16. Insidious: Chapter 3

Ezúttal az előzményekkel van dolgunk, még a  Lambert-család sztorija előtt járunk az ismerős halottlátó asszonnyal. Egy kamaszlány minden áron fel akarja venni a kapcsolatot halott édesanyjával, és ehhez egy médium segítségét kéri. Azt nem is sejti, hogy az éjjeli kaparások nem az anyjától származnak, hanem egy gonosz lélektől, aki el akarja ragadni.


James Wan nélkül sem esett csorba a sorozaton, ezúttal az első Fűrész írója, Leigh Whannell állt a kamerák mögé (és elé is, elvégre ő az egyik hibbant szellemvadász). A végeredmény csak a stílus rajongóinak fog tetszeni, de nekik nagyon: kapunk egy jó adag jumpscare-t, és a holtak dimenziója is kellően nyomasztóra sikerült. Sablonos, de tisztességes iparosmunka. Trailer.

15. Curve

Egy fiatal szőke csaj az esküvőjére készül Denverbe. Nem igazán áll készen a lagzira, elvégre letér az útról némi kaland kedvéért. Ám az öreg Ford terepjárója lerobban, szerencsére egy jóképű túrázó férfi a segítségére siet. Mallory hálája jeléül elviszi a szimpatikus úriembert, de hamar szembesül azzal, hogy a sármos álarc mögött egy beteg pszichopata lapul. A dulakodás után a lány a szakadék alján találja magát, beszorult a lába a roncsba, nem tud hová menekülni.


A The Skeleton Key rendezőjének, Iain Softley-nek az új filmje voltaképpen egy tisztességesen felmondott kálváriatörténet, ahol a lány a túlélésért küzd, miközben elrablója is meglátogatja napjában egyszer. Szurkoltam a csinos szőkeségnek, aki kellően leleményesnek bizonyult, és szerencsére a Curve-ben nincsenek eltúlzott dolgok: kellően naturalista thriller némi vérengzéssel párosulva. Trailer.

14. Knock Knock

A kétgyerekes családapa hétvégére egyedül marad otthon, hogy dolgozhasson. Az éjszaka közepén két átázott csaj kopogtat be hozzá, akik eltévedtek a környéken. Kedélyesen elcsevegnek és elég kihívóan viselkednek, a férfi pedig nehezen, de enged a csábításnak. Másnap reggel megváltozik a lányok viselkedése, eszük ágában sincs távozni, hamar átmennek zsaroló pszichopatába.


Eli „Medvezsidó” Roth szerintem egy meg nem értett zseni, a Knock Knock pedig az egyik legszemetebb, legkínosabb és legidegesítőbb filmje, persze jó értelemben véve. Ez főleg a két csaj érdeme, ritkán látni ennyire bicskanyitogató játékot, teljesen együtt éreztem Keanu Reevesszel, aki már csak a torzonborz, szomorú ábrázatával zsigerből hozza a csapdába esett férfit. Trailer.

13. The Boy

Valaha kedvelt üdülőparadicsom volt a hely, mára azonban csak egy lepukkant motel áll ott, amit apja és fia vezet. Vendég csak elvétve jön, az unalom mindenre rátelepszik, de a kilenc éves szociopata gyerek egyre nagyobb érdeklődéssel van a halál iránt. Pénzt kap az elütött kisállatok tetemeiért, semmi sem kerüli el a figyelmét, szinte terrorizálja a vendégeket. Ha esélyt adsz neki, különös és elgondolkoztató élményben lesz részed.


Nem könnyű megemészteni Craig William Macneill filmjét, túlságosan lassú folyású, ami tömve van WTF-jelenetekkel. Nem tudtam hová tenni a címszereplő fiút, a magány sok őrült dologra képes rávenni egy ingerhiányos gyereket. Az elkerülhetetlen finálé az egyik legszokatlanabb, amit valaha is láttam. Mindenképp érdemes belenézni, ha egyedi alkotást keresel. Trailer.

12. Howl

Kalauz barátunkra rájár a rúd. Nem elég, hogy az előléptetésről is le kell mondania, még fáradtan le kell tudnia egy éjjeli műszakot. Ám a vonat a vadonban reked, a közeli erdőből előbújó veszedelmes lények támadják meg a veszteglő járatot. A különböző identitású utasoknak nehéz lesz összefogniuk, ha túl akarják élni az éjszakát – ez már nem az az Üvöltés, amit gyerekkorodban láttál. 


A britek olykor képesek unikumdarabokkal előrukkolni, most is ez a helyzet, holott az alaphelyzet pofonegyszerű, a teliholdas vadont pedig már számtalanszor láttunk. A készítők mindent kihoztak a B-filmes alapanyagból, holott vannak kiszámítható pillanatai, és a karakterek terén sincs nagy újdonság. A legszebb viszont, hogy CGI nélkül, maszkokkal is sikerült félelmetes teremtményeket kreálniuk, a rendezés is elég feszes, ami nem csoda, a The Seasoning House-ról elhíresült, korábban maszkmesterként dolgozó Paul Hyett felelt érte. Trailer.

11. Bound to Vengeance

Na, ez egy igazán vérengzős bosszúfilm, női főszereplővel! A megkínzott fiatal lány, Eve kiszabadul a fogságból, ám mégsem menekül el, inkább tőrbe csalja elrablóját. A férfit pórázon vezetve a többi szerencsétlenül járt lány kiszabadítására indul, ami nem lesz könnyű, hiszen a megtört nők nem nagyon akarják már a szabadságot, illetve a lánykereskedő szervezet is túl nagy falatnak bizonyul egyetlen dühös csaj számára.


Egy tehetséges mexikói rendező, José Manuel Cravioto bemutatkozó alkotása, húsbamaró képekkel és ütős zenékkel, többnyire baromságoktól mentesen. Hősnőnk nem hisztizik, nem dobja el fegyverét, célját foggal-körömmel végig viszi, még ha ez néhány ártatlan áldozat életébe kerül is. Végig pörög a film, elégedetten bólogattam a játékidő alatt. Nem kell ide unalmas lelkizés, ha cselekedni kell, cselekedj rendesen. Trailer.

10. Goodnight Mommy

A frissen elvált anya hazatér a kórházból, ahová egy baleset miatt került be. A nő a tévében dolgozik, mindig érzékeny volt a külsejére, de most, hogy arcát kötés takarja, mintha kicserélték volna. Parancsokat osztogat kilencéves vadóc ikerfiúinak, zord és kedvtelen. A testvéreknek úgy tűnik, hogy nem az igazi anyjukat kapták vissza. Valahol az Alpokban fekvő minimalista, depressziós házban egyre nő a gyerekek elkeseredése, így egyre jobban durvul a helyzet.


Osztrák horror, szokatlanul rideg megvalósításban, amely bemutatja, hogy milyen hirtelen fel tudja forgatni a család békéjét, ha a dolgok egyszer csak elromlanak. Végig gombóc volt a torkomban, a film erős pszichológiai tartalommal bír, s noha a fordulatot egy idő után már kikövetkeztettem, az egy cseppet sem vont le az értékéből. Trailer.

9. Extinction

Ha a zombifilmek háttérét kéne kidolgoznom, bajban lennék. Az Extinction készítői sem erőltették meg magukat, inkább azzal foglalkoztak, ami utána történik. Egyik napról a másikra a világ összeomlott. Fertőzött emberek támadtak másokra, két férfi és egy kislány azonban életben marad, majd nem sokkal később beköszönt a fagyos apokalipszis. Túlélőink kilenc évvel később már azt hiszik, hogy megfagytak a szörnyek, ám belső ellentéteik miatt külön házban élnek. A napok ugyanolyanok: kaját keresnek, zenét hallgatnak, és valahogy elboldogulnak. Mígnem felbukkan az első lény.


A spanyol Miguel Ángel Vivas rendező már Kidnappeddel bizonyított nálam, és most sem okozott csalódást. Ez is inkább dráma, a zombik másodlagosak: hőseink kénytelenek félretenni az ellenségeskedést, ha kiutat akarnak találni ebből a kilátástalan helyzetből. Az alakításokon így nagyobb hangsúly van, a hóval borított táj pedig egyszerűen gyönyörű, a harcok pedig tényleg sakkban tartják a nézőt. Így kell a The Walking Dead farvizét meglovagolni, ám ettől még az Extinction érdemei vitathatatlanok. Trailer.

8. The Hallow

Ha egy házaspár kisbabájukkal arra vágyik, hogy a nyüzsgő londoni életüket felcseréljék a zöldellő ír vidékre, és ha közben pórul járnak, akkor csak magukra vessenek - ilyen alaphelyzettel már sokszor találkoztam. A szomszédok hiába figyelmeztetik őket, hogy a vadonban veszélyes lények élnek, a felvilágosult család mindezt mesének hiszi. Aztán…


A helyi folklórra építkező filmben nincs helye unalmas családi életnek, berendezkedésnek. Corin Hardy direktor nem viccel, húsz perc után már a mélyvízbe dob, végletekig feszült szörnyparádé a jussunk – megint csak CGI nélkül, ami hatalmas pirospont. Itt tényleg minden rendben van: az alakítások, a sötét képek és durva zene. A jutalmunk: szapora pulzus és izzadó tenyér. Trailer.

7. Welp

Még nem sok belga horrort láttam eddig, ám a Welp miatt most már fél szemmel követni fogom a jövőben az ország termését. Jelen darabot közösségi finanszírozásból rakták össze, mondanom sem kell, a friss és egzotikus európai íz csak jót tett neki. Egy cserkészcsapat táborozni megy egy olyan erdőbe, ahol a legenda szerint egy agresszív Maugli lakozik. Nemrégiben egy fiatal párt mészároltak le ott, még a helyi menőcsávók sem merészkednek oda, ám hamarosan kiderül, nem a vadóc kisgyerek jelenti az egyedüli veszélyt.


Jonas Govaerts rendező kétségkívül tehetséges, a gyerekek és a nevelők kálváriáját biztos kézzel vezényeli le, a fakéregből készül maszkot viselő fiúcskáról tényleg elhisszük, hogy mindenre képes, pedig ő is csak egy áldozat, az igazi gonosz nagyon is leleményes. Igazi meglepetés! Trailer.

6. The Green Inferno

Egy csapat fiatal aktivista a fakitermelés ellen lobbizik az Amazonas-menti őserdőben. Csakhogy a megvédeni kívánt törzs nem olyan békés és szeretetreméltó, mint hitték. Amikor gépük lezuhan, a helyi kannibál törzs fogságában találják magukat.. Noha a felvezetés elnyújtott, az első lakoma tényleg letaglózó erejű, az utána következő fél óra pedig még iskolapélda is lehetett volna, ha nincs az a pofátlanul összecsapott finálé. A fiatal egyetemisták többsége tenyérbemászó, de legalább válogatott eszközökkel és sokszor a saját hülyeségük miatt lesz belőlük fő fogás. A beszívott törzs fetrengése már a komédia határát súrolja.


Eli Roth két filmmel is képviselteti magát a listán - bár ezt a darabot már 2013-ban leforgatták, végül csak hosszas huzavona után jelent meg 2015-ben. Én csípem a faszi munkásságát, holott eddig még nem nagyon tudott kivergődni a középszerűségből, pedig a The Green Infernóval volt legközelebb hozzá. A film egyfajta tisztelgés a hetvenes évek extrém kannibálfilmjei előtt, pedig azok sem voltak valami ütős darabok. Merészsége miatt nálam mindenképpen előkelő helyet érdemel. Trailer.

5. Hidden

Ez egy igazi rejtett gyöngyszem, ami sajna nem kapott annyi figyelmet, mint amennyit megérdemelt volna. Hasonlóan az Extinctionhöz, a Hidden háttérsztorija is csak a dráma alapjául szolgál: a család egy földalatti bunkerben rejtőzik már lassan egy éve, azt hiszik, ők az egyetlen túlélői az emberiséget elpusztító vírusnak. Az élelmük egyre csak fogy, ám nem mehetnek a felszínre, hiszen a Föld már a szuszogóknak nevezett szörnyek játszótere. A legfontosabb szabály: bármi is történjen, ne veszítsd el a fejed, nyugodtnak kell maradnod - még akkor is, ha odafenn rátalálnak a menedék bejáratára.


A Duffer-tesók bemutatkozó filmje, amely a posztapokaliptikus műfaj egyik zsánerdarabja lehet, ha odafigyelnek rá. Elkeserítően sötét világot mutat be, remekül játszik a sejtelmes, gyér fényekkel. Egy kis pénzből összehozott hátborzongató kamaradrámához volt szerencsém, könnyen elhittem, hogy a felszín a legparásabb hely, ráadásul a végén egy övön aluli fordulatot is kaptam. Trailer.

4. Spring

A film talán kevesebb lett volna, ha nem Olaszország egyik mediterrán szépségű tengerparti falujában játszódik. Ide utazik hirtelen felindulásból a jenki Evan, miután szülei meghaltak, itt találkozik Louise-zal, akivel úgy néz ki, kölcsönös vonzalom alakul ki közöttük. A srác nem is sejti, hogy a lánynak sötét titka van, egyik nap majd’ kicsattan az élettől, máskor viszont mintha pedig lenne.


Szó sincs egy újabb álművészi vámpíros filmről. Justin Benson és Aaron Moorhead alkotása sokkal okosabb ennél: Az egyedinek mondható sztorit szépen felépítették, a helyszínről is megtudunk ezt-azt, a rendezés következetes, a romantika sem hajlik át giccsbe. Kár, hogy a végét kissé elkapkodták, illetve a tudományos résznek is csak pár mondatot szánnak. Ettől eltekintve merően szokatlan, bizarr, de gyönyörű képpel operáló romantikus horror. Trailer.

3. It Follows

David Robert Mitchell filmjét többen is ismerhetitek, lévén kishazánkba is elhozták Valami követ címmel, és már írtunk is róla. A saját véleményem sem tér el nagyon ettől, sima tinihorrornak indult, de ez csak a látszat – a felszín alatt több van, mint azt elsőre gondolánk. Jay, a fiatal lány az első szerelmi légyott közben hátborzongató "ajándékot" kap pasijától: egy démon kezdi el követni, amely bárhol, bármilyen testben képes rábukkanni. Csak úgy kerülhet ki a szorult helyzetéből, ha nemi úton továbbadja az átkot.


Ha a komolytalan téma mögött meglátod a zsigeri mondanivalót, akkor az idei év egyik legnagyobb élménye vár rád. Ha kellően érett vagy rá, és gyakorlott horrornézőnek vallod magad, akkor olyan szinten rád telepedik, hogy az már kényelmetlen, és minderre az audiovizuális hatások (a 360 fokban mozgó kamerák és a paranoiát kiváltó szintipop zenék) csak még jobban ráerősítenek.   Trailer.

2. Backcountry

Medvés horrorból én még nem láttam ennél jobb próbálkozást. Egy fiatal városi pár kempingezni indul a kanadai vadonba, ám ahogy az lenni szokott, letérnek a biztos ösvényről és elvesznek. Az sem mellékes, hogy egy óriási fekete medve vadászterületére tévednek, az állat persze nem áll ellen a tálcán nyújtott finom falatoknak.


Természetesen nem sima állatos horrorról van szó. Az elsőfilmes Adam MacDonaldnak eszébe sem jutott az, hogy a derék mackó majd szépen sorban kinyírja a szereplőket., aztán valakinek mégis csak sikerül felülkerekednie rajta. A rendező ennél sokkal okosabban építkezik: a karakterek megváltoznak a túra alatt, az események szépen haladnak az elkerülhetetlen találkozás felé, ami pedig garantálom, hogy húsbavágóan sokkoló lesz. Nem eltúlzott, csak egyszeri és megismételhetetlen, pont olyan, mint a valóságban. Az éjjeli zajok különösen ütnek, a menekülés pedig abszolút hiteles, nincsenek benne oda nem illő részek. Tátott szájjal nézed végig és közben összehúzod magad. Trailer.

1. Bone Tomahawk

Úgy alakult, hogy a dobogó legfelső fokán egy kakukktojás foglal helyett. S. Craig Zahler filmje legalább annyira autentikus western, mint horror. Egy nőt, egy seriffhelyettest és egy gyilkost barlanglakó kannibál indiánok elrabolnak, négy helyi férfi a kiszabadításukra indul. Négy nap lóháton az út, de mire odaérnek az Éhező Ember völgybe, az odáig tartó idő lassú, ám hiteles karakterdrámával telik. A környezet pedig a rideg vadnyugat, ahol, ha a szabad ég alatt alszol, számolj azzal, hogy elvágják a torkodat és ellopják a lovaidat.


Aztán a film végén olyat gore-t kapsz az arcodba, hogy azt még a nyíltan polgárpukkasztó darabok is megirigyelhetnék. Pedig semmi túlzás sincs benne, a film a törzzsel való találkozás után sem szakít a realisztikussággal. Csak váratlanul ér, nyers, izgalmas és roppant megrendítő, alighanem sokáig benned maradnak a látottak. A színészek játéka nélkül az egész romba dőlne, ám erről szó sincs: Kurt Russell zseniális a tapasztalt öreg sheriff szerepében, de Patrick Wilson is remekel aggódó, nyomorék férjként. ahogyan a Lost szépfiúja, Matthew Fox is rasszista pisztolyhősként. A két műfaj keresztezéséből még nem sok jó sült ki, ám a Bone Tomahawk kisujjból követendő példa lett. Trailer.

+1: The Visit

Különdíjasunk M. Night Shyamalan, aki hosszú idő után végre nézhető filmet csinált. A sztori egyszerű, mint a faék: egy testvérpár meglátogatja a soha nem látott nagyszülőket vidéken. Az anya annak idején összezördült az öregekkel, így azok nem láthatták az unokákat, míg azok felcseperednek. Ám ez a hét csak az övék. A lurkók minden eseményt részletesen dokumentálnak a kameráikkal: az idősek csak annyit kérnek, hogy este fél tíz után bújjanak ágyba, és még véletlenül se menjenek le a pincébe.

Found footage, persze, de végre sikerül olyan karaktereket összeszedni hozzá, amiket nem csapnék pofán fél perc után. Sőt, mi több a humor is a helyén, nem egyszer felröhögtem a képtelen helyzeteken. A fordulat és az izgalmak sem hiányoznak, aggódunk is gyerekekért, miközben a rejtély szép lassan összeáll. A végén kapunk egy kis morbid kergetőzést, már-már szürreálisba hajló jelenetet, de a hőseink addigra eljutnak arra a pontra, hogy simán szembe tudnak nézni mindennel. Na, és a csodás téli képek tényleg megkoronázzák Shyamalan munkáját, amit simán felvéshetünk a Falu és a Jelek mellé. Trailer.