A Marvel évek során méretesre hízott moziverzuma kapcsán visszatérő kritika, hogy az egyes filmek ugyanarra a kaptafára felhúzva készülnek. Ebből a szempontból 2014 komoly fordulópont volt a stúdió életében, hiszen abban az esztendőben megmutatták, hogy ha kísérletezésről van szó, akkor bizony ők abban is benne vannak. A közepes első Amerika Kapitány után az Amerika Kapitány - A tél katonája például a legjobb politikai krimik hangulatát idézte meg, míg a 2015-ben bemutatott A Hangya a klasszikus heist-filmek előtt tisztelgett. A szintén 2014-ben mozikba küldött A galaxis őrzői pedig a stúdió legrizikósabb vállalásaként úgy robbantott kasszát, hogy az addigi Marvel-paneleknek fityiszt mutatva egy laza, baromi menő, popkulturális utalásokban tobzódó, harsány és magát komolyan nem vevő csapat összekovácsolódásának lehettünk szemtanúi. A folytatásban ugyan ennek a frissességnek az ereje kicsit elveszett, de az S-fejek legújabb kalandja minden tekintetben grandiózusabb, látványosabb és harsányabb, miközben az ötösfogat érzelmesebb oldalával is megismerkedhetünk.
És tulajdonképpen ez a plusz mélység az, ami egyébként a filmet kicsit vissza is húzza. És nem azért, mert látszólag semmi helye a szentimentalizmusnak, hanem azért, mert teljesen megtöri a lendületet, így a több mint kétórás ökörködés helyett nagyon sokszor úgy fogjuk érezni, mintha teljesen egy helyben toporognának a szereplők. Pedig ez nem igaz, egész egyszerűen az első rész nyújtotta frissesség részben elveszett varázsa, de leginkább hiánya miatt fáradtnak tűnhet a lelkizés, az érzékenyebb, érzelmesebb megközelítés, már csak azért is, mert a Halálos iramban-szériának köszönhetően teljesen elcsépelt téma lett a család fontossága. Pedig hőseink valódi problémáktól szenvednek, mindannyian keresik a helyüket a galaxisban és bár kifelé mindannyian a kemény arcukat mutatják, valójában egytől egyig vágynak valamire. Ezt a valamit pedig jó eséllyel csak egy családként működve tudják elérni, még akkor is, ha olykor a farokméregetés közepette erről hajlamosak megfeledkezni.
A galaxis őrzői épp a Szuverének megbízásából teljesítenek küldetést, amikor Mordály (Bradley Cooper) gondoskodik róla, hogy a csapat a meló elvégzése után ne csak a megbeszélt munkadíját kapja meg. Star-Lord (Chris Pratt) és csapata végül kénytelen felhúzni a nyúlcipőt, a csávából pedig csak egy ismeretlen alaknak köszönhetően tudnak megmenekülni. A névtelen segítőről hamar kiderül, hogy ő nem más, mint Quill régóta keresett apja, Ego (Kurt Russell). A később két részre szakadt társaság ekkor még nem is sejti, ismét meg kell majd menteniük a galaxist, amihez persze előbb saját, csapaton belül kialakult sérelmeiket is félre kell majd tenniük.
Viszályokból pedig bőven akad majd, hiszen Star-Lord és Mordály konfliktusa mellett Nebula (Karen Gillan) és Gamora (Zoe Saldana) viszonya is kibontásra kerül, így végre kiderül, honnan is gyökerezik Nebula testvére iránti fékezhetetlen dühe. Felszínre bukkannak Yondu (Michael Rooker) Quill elrablásával kapcsolatos indokai, ahogy a fosztogatókkal meglepően mély konfliktusa is értelmet nyer. Drax (Dave Bautista) eközben még mindig képtelen választékosan és kifinomultan fogalmazni, így ami a szívén, az a száján. Ennek köszönhetően viszont remek párost alkotnak az újonnan beköszönő, burokban felnőtt, hihetetlenül naiv és ártatlan Mantisszal (Pom Klementieff), akivel érezhetően baromi jól működött a kémia, így a film legjobb poénjai is részben kettejüknek köszönhető. Eközben pedig az egyelőre még csak apró gallyként visszatért Groot (Vin Diesel) semmi mást nem tesz, mint cukiskodik és garantálja, hogy a merchandise-eladások az eget rugdossák.
James Gunn rendező szerencsére ügyesen lavírozik a problémák mezsgyéin, mindegyik kellően fajsúlyos és hangsúlyos, miközben egyetlen percre sem veszíti el a fókuszt a film. Ugyan a poénok között akad jó pár túlságosan túltolt, sőt, újrahasznosításban sincs hiány, de az egész koncepció, a sok popkulturális kikacsintás (kezdve David Hasselhoffal) az esetek döntő többségében telibe találnak. Ahogy az akció is, ami ezúttal nem olyan lagymatag, mint az első részben, így az utolsó nagy csörte például igazán szemkápráztató. És nemcsak azért, mert harsányságban csak a poénok múlják felül a látványt, hanem azért is, mert minden egyes pillanatban érzed, hogy a bevitt ütéseknek bizony érzelmi töltete is akad. Nagy kár, hogy a főgonosz érdekes kérdéseket feszegető felvetései ellenére ismét képtelen volt kitörni a Marvel-féle tucatgenyók bűvköréből, így ezúttal is sikerült ezt az egyébként érdekes karaktert lezülleszteni egy "meg akarom hódítani az univerzumot" rosszarcú szintjére.
A galaxis őrzői vol. 2 egy fikarcnyit sem visz közelebb minket Thanos beköszönéséhez. Talán a feladata nem is ez volt, a Marvel-féle moziverzum eddigi kontinuitását figyelembe véve ez a rész mintha kissé kilógna, de ettől függetlenül már alig várjuk, hogy ez az ütődött banda csatlakozzon a Bosszúállókhoz. Viszont ha már az első rész a harsányságával és humorával együtt sem jött be, akkor érdemes lehet elkerülnöd a folytatást, mert tulajdonképpen csak egy felturbózott első részt kaptunk, hiányzó frissességgel, cserébe még több érzelemmel. Ha viszont vevő vagy erre, ki ne hagyd, mert a galaxis megmentése másodjára is baromi szórakoztató!
Gamekapocs értékelés: 7.5
A galaxis őrzői vol. 2.
Eredeti cím: Guardians of the Galaxy Vol. 2
Rendezte: James Gunn
Írta: Dan Abnett, Andy Lanning, James Gunn
Szereplők: Chris Pratt, Zoe Saldana, Bradley Cooper, Vin Diesel, Dave Bautista, Nathan Fillion, Karen Gillan, Pom Klementieff, Tommy Flanagan, Michael Rooker, Glenn Close, Kurt Russell, Elizabeth Debicki, Sylvester Stallone
Játékidő: 135 perc
Magyarországi premier: 2017. május 4.
Az a legjobb, hogy a legkirályabb poénjai Drax-nak voltak. Meg hogy mindenen rögögött.... Szerintem jó volt.
Igen, azon én sem tudtam, hogy most sírjak vagy nevessek, ultra gáz volt na.
Azért 1x nézhető, sőt 2x is, de személy szerint többet vártam.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.