Arthur király - A kard legendája filmkritika

Sosem jó előjel, ha valamiről, legyen szó filmről vagy játékról, csak a premier napján közölhetünk kritikát vagy tesztet. Legalábbis az évek során szerzett tapasztalat azt mutatja, hogy ilyenkor maga a stúdió vagy a kiadó sem igazán hisz saját termékében, az esetleges negatív hangvételű beszámolók későbbi megjelenésével pedig igyekeznek minimalizálni a károkat és maximalizálni a még így nyerhető bevételeket. A Warner Bros. Pictures ráadásul több alkalommal is ide-oda tologatta a már kész film megjelenését, ehhez képest mégis teljesen érthetetlen, hogy a nyári moziszezont mindig beindító és általában nagyon erős májusra tették le a voksukat. Hiszen Guy Ritchie legújabb filmjének nemcsak a Galaxis Őrzőivel, de Jack Sparrow kapitánnyal, valamint a Covenant legénységével és néhány xenomorph-fal is vívnia kell a nézők kegyeiért.

A stúdiónak ráadásul azt is számításba kellett vennie, hogy Ritchie legutóbb az U.N.C.L.E. embere kémfilmjével alaposan megégette magát a kasszáknál, pedig filmje pont annyira volt lendületes, laza, fiatalos és dögös, mint korábbi munkái, beleértve a sajátos értelmezésben, üde színfoltként újragondolt Sherlock Holmes-feldolgozásokat is. Az Arthur király - A kard legendája is hasonló koncepció mentén született, hiszen Ritchie teljes egészében felforgatta az Arthur-mondakört és az Excalibur legendáját, amit ezúttal nem kevés fantasyvel és az egyedi hangvételű gengszterfilmjeit jellemző manírjaival turbózott fel. Viszont amíg A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső vagy a Blöff esetében erőteljes forgatókönyvet és emlékezetes párbeszédeket is sikerült felmutatni, addig az Arthur király esetében csak a jól ismert, a Sherlock Holmesból kölcsönvett látványos megvalósításokra és két kultikus filmjét jellemző történetmesélői megoldásokra futotta, de arra is csak pepitában.

Az ősi Angliában volt idő, amikor az emberek és a mágusok békében éltek egymás mellett. Egyezségüket aztán az egyik legnagyobb varázsló, a sötét erőkkel szövetkező Mordred (Rob Knighton) rúgja fel, ezzel pedig kezdetét veszi egy egész Angliára kiterjedő, véres háború. Már csak egyetlen vármegye tartja magát, Uther király (Eric Bana) birodalma, aki az Excalibur őrzőjeként igyekszik megvédeni családját és alattvalóit. A kard hatalmának köszönhetően természetfeletti erőkkel felvértezett Uther ugyan legyőzi támadóját és annak seregét, de azzal nem számol, hogy a trónra is éhes testvére, Vortigern (Jude Law) elárulja őt és feleségével együtt végez velük. 

Uther egyetlen trónörököse, Arthur (Charlie Hunnam) azonban túléli a merényletet, egy csónakban megbújva nézi végig édesapja halálát, hogy aztán magatehetetlenül sodródva a kora középkori Londoniumban kössön ki, ahol helyi kurtizánok között nevelkedve verekszi fel magát az alvilág meghatározó alakjává, miközben fogalma sincs róla, hogy ő Camelot trónörököse. Az Excalibur azonban újra felfedi magát, Vortigern pedig tisztában van vele, hogy csakis a trónra érdemes húzhatja ki azt. Arthur találkozása a karddal hamar felfedi valódi kilétét, azonban ahelyett, hogy behódolna nagybátyjának, inkább csatlakozik az Uther egykori szövetségeseiből verbuvált szabadságharcos csoporthoz, ahol egy rejtélyes mágus (Astrid Berges-Frisbey) és Bedivere (Djimon Hounsou) vezetésével igyekeznek legyőzni a trónbitorló zsarnokot, egyesíteni Anglia népét és beteljesíteni Arthur sorsát.

Az a baj Guy Ritchie-vel, hogy évtizedek óta ugyanabból a receptből dolgozik és képtelen kitörni a csibészes, angliai gengszterközegből. Az Arthur király - A kard legendája esetében is pont ezek a már megszokott, most már igazából gyakorlatilag csak vizualitásban visszaköszönő elemek érhetőek tetten, míg maga a cselekmény és a karakterek papírvékonyak, ahogy az egészet összefogó párbeszédek is semmitmondóak, ötlettelenek. A film legnagyobb problémája, hogy egyszerre próbál meg baromi eszes, csavaros és vicces lenni, miközben teljesen elveszíti a fókuszt. Tulajdonképpen a kard legendája háttérbe szorul, a történések keszekuszasága pedig követhetetlenné teszi az eseményeket, így az egyébként Ritchie sajátosságait jól megidéző kezdés elég hamar egy követhetetlen és logikai bukfencektől hemzsegő masszává eszkalálódik. A fő sodor ennek megfelelően mintha egy helyben toporogna, hogy aztán egy ecsetvonással varrják el annak szálait.

A színészek egyébként mentik a menthetőt, még akkor is, ha egyiküknek sem volt különösebben nagy kihívás a szerepük. Hunnam hozza a Sons of Anarchyban már látott karizmatikus, csibészes karakterét, Jude Law pedig tettei súlyának következményeitől szenvedő főgenyóként is remekül megállta a helyét. Sajnos ezúttal is a történet szempontjából meghatározó női karakter húzta a rövidebbet. Az állatok manipulálására képes mágus, vagyis Astrid Berges-Frisbey szerepe ugyanis annak ellenére elképesztően üres és súlytalan, hogy a sztori szempontjából egyébként meghatározó feladata lenne.

A Warner Bros. eredetileg egy hat filmből álló sorozattá szeretné hizlalni Arthur király legendáját, ami már az alapokat lefektető epizóddal kapcsolatos huzavona kapcsán is felveti a kérdést, hogy miért. Mindenesetre úgyis a bevételi adatok döntik el, mit lép a stúdió, de nem lennénk meglepődve, ha a nézők is hátat fordítanának a filmnek, így nem hisszük, hogy ez lesz az új Gyűrűk Ura. Már csak azért sem, mert az akciók teljesen sötétek és követhetetlenek, a fantasy pedig szó szerint csak nyomokban fedezhető fel a filmben. Ebben a hónapban bőven akad más olyan, szórakoztató alkotás, amire érdemesebb befizetni, így ha csak nem vagytok Guy Ritchie lelkes rajongói, jobban jártok, ha azok valamelyikére ültök be, vagy egyszerűen előkeresitek a rendező korábbi filmjeinek DVD- vagy Blu-ray-kiadásait, mert azok legalább még energikus, szórakoztató, egyedi hangvételű, ötletes és fineszes filmek voltak.

Gamekapocs értékelés: 4.0

Arthur király - A kard legendája
Eredeti cím: King Arthur: Legend of the Sword
Rendezte: Guy Ritchie
Írta: Guy Ritchie, Joby Harold, Lionel Wigram
Szereplők: Charlie Hunnam, Eric Bana, Jude Law, Djimon Hounsou, Katie McGrath, Astrid Berges-Frisbey, David Beckham
Játékidő: 126 perc
Magyarországi premier: 2017. május 11.