A szolgálólány meséje sorozatkritika

Nehéz elképzelni, hogy Amerika a jövőben szembemenjen minden jelenlegi erkölcsi és társadalmi értékével. Pedig láttunk már ilyet. Nem is olyan régen, és nem is olyan messze tőlünk.

Húsz év alatt drasztikusan leromlott a világ nemzőképessége. Férfiak és nők milliói vesztették el a reményt, hogy valaha gyerekük szülessen, a megállíthatatlan kór pedig 2015-re oda jutott, hogy az emberiség lassú és elkerülhetetlen kihalás elé volt kénytelen nézni. A válsághelyzet káoszt és zűrzavart okozott. Az Egyesült Államok megszűnt létezni, Amerika vezetését egy félkatonai szervezet vette át, és mindenki, aki nekik ellenállt, árulónak, ellenségnek volt bélyegezve.


Margaret Atwood disztopikus története, a The Handmaid’s Tale, vagyis A szolgálólány meséje egy sötét és reményvesztett jövőt mutat be. A cselekmény egy fiatal nőről szól, aki egy nemzőképtelenségtől szenvedő társadalomban azon kevesek egyike, akinek még lehet gyereke. Ám ahelyett, hogy ezért magasra emelnék őt, kínkeserves évek várnak rá. A törvények szerint a szülni tudó nőket egy központi szervezet olyan gazdag és fontos házaspároknál helyezi el, akinek nem lehet gyereke, így nekik kell lefeküdniük a ház urával, és világra hozni utódaikat.

Havi egy érzelemmentes közösülés, bevásárlás és kussolás. Ez Offred, eredeti nevén June feladata, több ezer, vagy talán millió nőtársával együtt. Földig érő, piros ruhában kell járniuk, betanult mondatokban beszélgetniük, tenyészállatok ők, akik elvesztették már rég nemcsak a jogaikat, de emberi méltóságukat is. A kormány az Államok összeomlásakor minden nőt alacsonyabb rendűnek bélyegzett, őket okolták azért, mert megállt a gyerekszületés, megfosztották őket korábbi életüktől, és kiszabták további sorsukat. A szegények és meddők rabszolgák, földmunkások lettek, a szülni tudók szolgálólányok, csak a gazdagok folytathatták tovább eddigi mindennapjaikat. Mellőzött kellékfeleségként, de legalább saját otthonuk biztonságában tudva magukat.


A világ már nem hasonlít ahhoz, amit eddig ismertünk. Az utcákat fekete ruhás katonák lepték el, akik a kormány és az Isten nevében a legkisebb kihágást is a legkegyetlenebb módon torolják meg: ha szolgálólány vagy, akkor elég egy meggondolatlan fél mondat, és már hurcolnak is el. Gyilkos párosítás ez. A fegyveres diktatúra szigorúan fogja a népet, az élet minden pontját besúgók és államrendészek hálózata szövi át, míg a vallásosság egy ezt megerősítő, elvakult hitet szolgáltat a tombolásnak, isteni engedélyt adva a nők kisemmizésére, és büntetlen kihasználására.

A szolgálólány meséje regény formájában elsőként 1985-ben jelent meg. A Governor General-, és Arthur C. Clarke-díjas könyvből aztán 1990-ben készült közepesen fogyasztható film, most pedig az eseményeket egy tízrészes sorozat dolgozza fel újra. Több idősíkon haladva. Egyrészt követhetjük magát a jelenben történő eseményeket, Offred életét a villa falain belül, és azon túl, másrészt pedig megismerhetjük a múltat is, vagyis azt, hogyan vált az Amerikai Egyesült Államok, napjaink legfejlettebb és legdemokratikusabb társadalma egy fegyveres diktatúrává, ahol megalázzák, kihasználják a nőket. És ahol már nincs senki, aki ez ellen szót merjen emelni.


Nem kell feministának, de még csak nőnek sem lenni ahhoz, hogy átérezzük, milyen fontos társadalmi problémákat dolgoz fel a sorozat. Az egészben a legijesztőbb pedig, hogy minden megtörtént már, vagy most is zajlik épp valahol a világon. Nőket nyomnak el és aláznak meg a Közel-Keleten, számtalan ország van, ahol az asszonyok nem dolgozhatnak, nem olvashatnak, és nem vezethetnek autót, aki pedig hűtlenséget, vagy más, férj elleni bűnt követ el, azt arcra öntött savval, nemiszerv-csonkítással térítik jó útra. Ők pedig nem tehetnek semmit. A megalázást támadóik sokszor a muszlim hit mögé bújva követik el, és a kormány még csak esélyt sem ad nekik a segítségkérésre.

Indiában naponta követnek el csoportos nemi erőszakot nők ellen, Oroszországban pedig gyakorlatilag legitimálták a családon belüli erőszakot, de nem kell több órás repülőútra menni ahhoz, hogy testközelbe kerüljünk mindezzel a szörnyűséggel. Magyarországon is a mindennapjaink része ez, ha más formában is. Egy építkezésről kikiabálás, vagy egy autódudálás ártalmatlan dolognak, sőt viccesnek is tűnik sokak számára, csak annak nem, aki az elszenvedője, és országunk pont nem arra halad, hogy ennek véget vessen.


Az, hogy minden valósággá váljon, ami A szolgálólány meséjében is van, még el is képzelhető. Gondoljunk arra, hogy az elmúlt 100 évben mennyit változott a világ, hogyan alakult át a társadalom. Amerikában a feketék még a huszadik században is csak alárendeltek voltak, Európában a második világháború alatt zsidók millióit végezték ki a legkegyetlenebb módszerekkel, az 50-es évek Magyarországán pedig pontosan olyan államközpontúság és besúgóhálózat működött, mint a sorozatban is van. És mindegyikhez mindenki vígan asszisztált - vagy legalábbis tette a dolgát. Mi garantálja azt tehát, hogy nem jön egy újabb, akár még ezeknél is vészesebb korszak?

A történet mély gondolatokat képes elindítani az emberben, amiért fontos és kihagyhatatlan darabja napjaink tévés sorozatainak, azonban nem hibátlan. Sok dolog felett elsiklik a történetmesélés, hiába kapunk visszaemlékezéseket és magyarázatokat a dolgokra, a legfontosabb kérdésekre nem ad egyértelmű választ. Engem például nagyon foglalkoztat az, hogy a meddőség magyarázatára miért nem hangzik el semmi konkrét dolog soha, és még ha az új államrend a hitre is épül, ami valószínűleg tilt olyan dolgokat, mint a mesterséges megtermékenyítés, a túlélés érdekében miért nem vetik be az orvostudományt mégis, miért nincs fejlettebb megoldás a gyerekcsinálásra annál, hogy ágyasokat vezényelnek ki gazdag emberekhez. De nem egyértelmű magának a társadalomnak, az országnak a működése sem. Katonák, szolgálólányok és gazdagok háromszögébe zár minket minden esemény, néhány kivételtől eltekintve nem látjuk, hogy kik és mit dolgoznak a mindennapokban, hol van az a sok ember, aki nem tartozik egyik csoportba sem, és főleg mivel töltik az idejüket.


Annak ellenére pedig, hogy tízrészes a sorozat, vannak unalmas pillanatai. A film nincs feszesre vágva, sok a feleslegesnek tűnő esemény, és a távolba merengés, ami nem feltétlenül gond, mert segít jobban átélni Offred mindennapjait, de a legtöbbször hasznosabban is kitölthették volna az időt. A szolgálólány meséje ezektől függetlenül viszont izgalmas és letaglózó sorozat lett. Megtekintését ajánlom mindenkinek, akit érdekel a társadalomtudomány, a szociológia, vagy csak úgy általában minden olyan film, amiben valami alternatív, elképzelhetetlennek tűnő, de nagyon is közeli jövőt, vagy jelent mutatnak be. Az első évad feldolgozza az eredeti történetet az elejétől a végéig, a második pedig már egy teljesen új eseménysorozatot mutat majd be. Várjuk azt is!

A szolgálólány meséje (The Handmaid’s Tale)
Eredeti történet: Margaret Atwood
Producer: Bruce Miller
Rendezte: Reed Morano, Mike Barker, Floria Sigismondi, Kate Dennis és Kari Skogland
Szereplők: Elisabeth Moss, Joseph Fiennes, Yvonne Strahovski, Alexis Bledel, Madeline Brewer, Ann Dowd, O. T. Fagbenle, Max Minghella, Samira Wiley
Amerikai vetítés ideje: 2017. április 26. - június 14.
Évadok száma: 1 (előkészítés alatt a folytatás)
Epizódok száma: 10
Átlagos epizódhosszúság: 60 perc

Gamekapocs értékelés: 8.0

9 komment - szólj hozzá!