Pókember: Hazatérés filmkritika

A Bosszúállók chitaurik ellen vívott New York-i csörtéjének romjait magáncégek takarítják el. Adrian Toomes is egy ilyen vállalkozó, aki bosszút esküszik, mikor az állam és Tony Stark keresztbe tesz az üzletnek. De nem számol Pókemberrel.

A Sam Raimi-féle Pókember-trilógia első két felvonása kapcsán talán nem túlzás azt állítani, hogy a legjobb képregényes filmek között a helyük, végül azonban a túlzsúfolt harmadik résszel, majd a Marvel univerzumépítésével teljesen kisiklott a hálószövő filmvásznas kitérője. A Sony évek óta tartó mélyrepülése persze nemcsak abban nyilvánult meg, hogy képtelen volt mit kezdeni a karakterrel, de ahogy a legtöbb stúdió, ők is elhitték magukról, hogy képesek lesznek majd Pókemberre felhúzni egy saját moziverzumot. A csodálatos Pókemberrel újraindított széria aztán annak ellenére mondott totális csődöt, hogy egyértelműen jobban sikerültek, mint a Raimi-féle trilógiazáró. A Sony végül belátta, ideje ismét értő kezekbe adni a Marvel egyik legnépszerűbb szuperhősének további történeteit. Az így létrejött Marvel-Sony egyezség részeként Pókember része lett az MCU-nak, a Polgárháborúban már be is mutatkozhatott, hogy aztán idén megkapja önálló filmjét is, a Hazatérést. Az alcím szimbolikus jelentése ellenére szerencsére a két stúdió nem akarta sokadik alkalommal is a kezdetektől elmesélni Pókember eredetét.

Merthogy a Pókember: Hazatérés sokkal inkább az útkeresésről szól. És nemcsak a szuperhős, hanem maga Peter Parker is keresi a helyét. Előbbi bizonyítani akarja, hogy tényleg helye van a Bosszúállók között, így a kerékpártolvajok elkapása és az idős nénik útbaigazítása után kifejezetten örül, mikor felbukkannak az utcákon a spéci fegyverekkel rohangáló bűnözők. Reméli, ha sikerül elkapnia a fegyverkereskedőket, akkor belépőt nyerhet a nagyok ligájába, így nem csoda, hogy Stark utasításai ellenére magánnyomozásba kezd. Emellett viszont a gimnáziumban is igyekszik helytállni, ahol a tinédzserek mindennapos problémái gyötrik, kezdve az iskolai teendőktől, a zaklatásokon át, egészen a szerelemig.

Ez a fajta földhözragadtság, természetesség az, ami az új Pókember-film legnagyobb erénye. A Hazatérés teljesen átlagos, 15 éves fiatalként ábrázolja Peter Parkert, aki bőven messze van még a felnőtté válástól, ráadásul még csak most ismerkedik képességeivel és próbálgatja azok határait, miközben a tinédzserek hétköznapi problémáival küzdve a magánéletben is igyekszik megfelelni. Viszont az önkeresés nem megy zökkenőmentesen, így folyamatosan hibákat követ el, amelyeket igyekszik jóvátenni, közben pedig megtanulni, hol éri el korlátait. Tom Holland remekül egyensúlyoz ezen a vékony mezsgyén, hiszen egyszerre hozza a szerelemben ügyetlen, a gimiben esetlen 15 éves tinédzser figuráját, míg Pókember jelmezébe bújva már általában magabiztosabb.

A történet és Pókember visszahozása egyébként nagyon ügyesen simul bele a Marvel-féle időfolyamba. A Bosszúállók New York-i összecsapásának romjai utáni kármentést magánvállalkozók végzik. Ebbe az üzletbe teszi bele mindenét Adrian Toomes is, aki cégével többek között a chitaurik idegen technológiájának összegyűjtésével is foglalkozik. Egy nap azonban megjelenik a Damage Control, Tony Stark cége, aki az állammal karöltve átveszi az irányítást. A kigolyózott Toomes nem hagyja ennyiben a dolgot, így eltulajdonít néhány még hátramaradt rakományt, amiből bandájával megépíti Keselyű elképesztő szárnyait, hogy aztán a Damage Control szállítmányait és raktárait fosztogatva, újabb és újabb fegyvereket gyártson, amelyeket később a feketepiacon értékesítve passzol el. Ugyan a Bosszúállók piti bűnözőkkel nem foglalkoznak, de Toomes nem számol vele, hogy Pókembernek remek ugródeszka lehet, ha fülön csípi.

Amennyire földhözragadtra sikeredett Peter Parker karaktere, annyira hétköznapi lett a Michael Keaton alakította Adrian Toomes is, aki tulajdonképpen nem más, mint a társadalom áldozata. Annak a társadalomnak, ahol a gazdagok büntetlenül nyúlják le a kisember jól menő üzleteit, nem törődve azzal, hogy mi lesz azokkal és azok családjával, akik kőkemény munkával érték el azt, amivel képesek megfelelő színvonalon eltartani szeretteiket. A Pókember: Hazatérés remekül felel erre a hétköznapi, jól ismert helyzetre. Toomes tehát nem az a tipikus Marvel-főgonosz. Nincsenek megalomán vágyai, nem akarja leigázni a világot, egyszerűen csak azért lép a bűn útjára, mert Stark elhappolja nehezen felépített vállalkozását. Keaton pedig tökéletesen hozza Keselyűt, aki családjáért tényleg képes elmenni a legvégső határig, amibe simán belefér az is, hogy megöli azt, aki akadályozza új vállalkozása sikerességét.

Mindemellett a történet az elejétől a végéig lendületes, a humor minden egyes alkalommal betalál, miközben a Pókember: Hazatérés remekül idézi meg a 80-as és 90-es évek tinifilmjeit (a Meglógtam a Ferrarival-jelenet például remek kikacsintás), miközben ügyesen reflektál napjaink tinédzsereire, legyen szó a vlogolásról, vagy arról, hogy Flash Thompson már nem egy kigyúrt keményfiú, az iskola legnépszerűbb alakja, hanem egy pénzes, elkényeztetett pöcs, aki a pénz erejét használva teszi pokollá Peter mindennapjait. És szerencsére a Pókember: Hazatérés nem egy új Vasember-film. Ugyan az előzetesek azt sejtették, hogy Tony Stark központi figura lesz, valójában teljesen másodlagos az ő jelenléte. Még úgy is, hogy a maga módján adott tanácsai nélkül valószínűleg Parker és Pókember kettőse sem járná be "a nagy erő nagy felelősséggel jár" fejlődéstörténetet. Viszont ez így sokkal üdébb tálalása a már unalomig puffogtatott tételmondatnak.

A Marvel szerencsére túllépett Ben bácsin és azon, hogy ezredik alkalommal is elmesélje, hogyan született meg Pókember. Ehelyett a hálószövő történetét a napjainkba helyezték és napjaink problémáival szembesítették. Így sokkal könnyebb azonosulni vele, hiszen ez a 15 éves fiatal és Toomes is pont olyan hétköznapi problémáktól terhes, amelyek mindannyiunk számára ismertek. Lehet a Marvelt utálni azért, amiért megfertőzte a mozis gondolkodást, de az elvitathatatlan, hogy elég ügyesen nyúlnak karaktereikhez. Ami nem sikerült a Sonynak, azt a Marvel simán összedobta, és végre megadták azt a rajongóknak, amit jó ideje megérdemelnek. Egy szerethető, közkedvelt és barátságos Pókembert.

Gamekapocs értékelés: 9.0

Pókember: Hazatérés
Eredeti cím: Spider-Man: Homecoming
Rendezte: Jon Watts
Írta: Jonathan Goldstein, John Francis Daley, Jon Watts, Chris McKenna, Erik Sommers
Szereplők: Tom Holland, Robert Downey Jr., Marisa Tomei, Donald Glover, Jon Favreau, Michael Keaton, Zendaya, Gwyneth Paltrow
Játékidő: 135 perc
Magyarországi premier: 2017. július 6.

20 komment - szólj hozzá!
" }