Deadpool 2 filmkritika

Deadpool már az első percekben megígéri, hogy a folytatás egy igazi családi film lesz, és nem is hazudik. A Deadpool 2 szintet lép, mert képes érzelmeket megpendíteni, de ne aggódjatok, ezúttal is mindenből viccet csinálnak!

Két évvel ezelőtt Deadpool mindenféle visszafogottság nélkül robbant be a közhelyekkel és biztonsági játékkal kitömött képregényes filmadaptációk univerzumába. Szabadon rúghatta fel a szabályokat, tarthatott görbe tükröt saját kenyéradói elé, korlátok nélkül nyomhatta a sódert, miközben önreflexív kikacsintásaival és popkulturális kiszólásaival rendre lebontotta a negyedik falat. Az akkor mindössze 50 millió dollárból összehozott első részen ettől függetlenül érezni lehetett, hogy vannak hiányosságai, és igazából ezeket a problémákat a Deadpool 2-nek  sem sikerült teljesen kiküszöbölnie. Ennek ellenére a folytatás simán hozza azt, mint az első rész, sőt, talán még kicsit többet is, hiszen amellett, hogy Deadpool érzelmesebb oldala is színre lép (persze ezt nem gondoltuk komolyan), az X-Force csapata is bemutatkozik. Ez utóbbival kapcsolatban megígérhetem, hogy minden idők legemlékezetesebb csapattoborzása mellett az első bevetésük is örökre az emlékezetünkbe fog égni.

Wade Wilson, vagyis Deadpool (Ryan Reynolds) továbbra is bérgyilkosként keresi a betevőnek valót, közben pedig arról álmodozik, hogy végre családot alapít szerelmével, Vanessával (Morena Baccarin). Természetesen homok kerül a gépezetbe, Deadpoolnak ugyanis dolga akad, de ezúttal már az X-Men oldalán. Egy kifejezetten mutáns gyerekeknek fenntartott otthonban kell rendet tenniük, amikor Russel (Julian Dennison) fellázad az őt rendre megkínzó ápolói és az igazgató ellen. Persze Deadpool nem hazudtolja meg önmagát, naná, hogy a felfordulást simán tovább tetézi, így a túlsúlyos fiú és a szókimondó vörösgatyás egy jól őrzött börtönben találja magát, ahonnan csak annak köszönhetően tudnak majd megszökni, hogy színre lép a jövőből visszatért Kábel (Josh Brolin), aki épp Russelt akarja kiiktatni. Deadpoolnak azonban elvei vannak, és mindent bevet, hogy megvédje a cukorbeteg srácot.

A Deadpool folytatása egy igazi családi film. Ezt Wade Wilson már az első percekben tudatosítja a nézőben, és bár akkor még csak nevetsz rajta, valójában Deadpool egyáltalán nem hazudik. Már az első részben is megvillant a karakter árnyaltabb, érzelmesebb oldala (lásd a Vanessához fűződő viszonyát), de a második részben tovább csavartak ezen. A film fájdalmas drámai nyitánya ugyanis bizonyítja, hogy Deadpoolnak igenis óriási szíve van, és bizony a maszk alatt megbújó karakter állandó poénkodásai mögött egy érzelmes fickó húzódik meg, aki pont ugyanarra vágyik, mint bármelyikünk. Családra. És bár ez sokszor nem több egy szitokszónál (legalábbis Deadpool szerint), valójában a család szó eléggé tág értelemben értelmezhető fogalom, így akár egy szedett-vedett csapat személyében is igaz otthonra lelhetsz.

De Deadpool nem lenne Deadpool, ha nem csinálna ebből az egészből viccet, ha nem szarna bele a ventillátorba minden pillanatban. Azaz megmaradt a provokatív stílus, tényleg senkit és semmit nem kímélnek a filmben, cserébe viszont mindezt változatos és szórakoztató formában sikerül megint tálalni, tele negyedik falas kikacsintásokkal, önreflexióval, a politikai korrektség és a nemi hovatartozás teljes figyelmen kívül hagyásával. Közben pedig kapjuk a folyamatos popkulturális utalásokat és a véráztatta, ezúttal látványosabb akciókat és erőszakot. Persze a szinkron ebből néha elég sokat elvesz, ráadásul ha nem vagy képben a képregényes őrülettel, Ryan Reynolds munkásságával, esetleg nem jön be a karakter szókimondó stílusa, akkor a folytatás épp úgy nem a te filmed, ahogy az első sem volt az.

A folytatás azzal is emelte a tétet, hogy bátran emelt be újabb karaktereket, igaz, megalapozni már nem sikerült olyan jól őket. Ennek ellenére Kábel és Domino figurája tökéletesen belesimul Deadpool világába (Kábel például tökéletes ellenpólusa a nagydumásnak), illetve végre Dopinder is szintet lép. Minden esetben jó ütemben, a cselekmény dinamikáján újra és újra csavarva jönnek az újabb hősök. Kár, hogy ebbe belerondít a történet ismételt sutasága, döcögős vonalvezetése, ahol néha csak egymás után dobált gegeket kapunk. 

 A Deadpool 2 nem rosszabb, mint elődje, ráadásul a folytatások ökölszabályai helyett kicsit még merészebb is, mint amit a második részektől az ember elvárna. Érezhető rajta a nagyobb büdzsé, de a hangsúly ezúttal is inkább a poénokon van, azok pedig rendre betalálnak. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy harmadik alkalommal is működne a recept, így talán nem véletlen, hogy Reynolds már arról beszél, a Fox valószínűleg inkább az X-Force-filmre gyúr rá, így Deadpool a jövőben már nem szólóban, hanem csapatban zúdítaná ránk a hülyeségeit.

Itt is lesznek film végi jelenetek, ráadásul ezek egyértelműen a Deadpool 2 csúcspontjai, szóval ha lehetséges, ne lépjetek le idő előtt a teremből!

Gamekapocs értékelés: 8.0

Deadpool 2
Eredeti cím: Deadpool 2
Rendezte: David Leitch
Írta: Rhett Reese, Paul Wernick,  Ryan Reynolds
Szereplők: Ryan Reynolds, Morena Baccarin, Josh Brolin, Brianna Hildebrand, Karan Soni Julian Dennison, Jack Kesy, T.J. Miller
Játékidő: 119 perc
Magyarországi premier: 2018. május 17.

25 komment - szólj hozzá!