Solo: Egy Star Wars-történet filmkritika

A második önálló Star Wars-történet a galaxis legsármosabb csempészének, a csibész Han Solónak az eredettörténetét hivatott bemutatni. A néző azonban mindent kap, csak eredettörténetet nem.

Ha univerzumépítésről van szó, akkor abban a Marvelnek köszönhetően komoly tapasztalata van a Disney-nek. Amikor a Mickey egeres cég úgy döntött, hogy az újonnan elindított trilógia közötti évenkénti üresjáratban saját, a fő sodorhoz alig vagy lazán kapcsolódó antológiatörténetekkel igyekszik a rajongókat kielégíteni, akkor úgy tűnt, megint óriásit húz a stúdió, hiszen izgalmas kalandokban és érdekes karakterekben gazdag az univerzum. Ehhez képest a Disney inkább biztonsági játékot játszik, így az első különálló történet a Halálcsillag tervrajzainak ellopását mesélte el. A Zsivány Egyes a hibái ellenére nem vallott szégyent, ami főleg jól megválasztott és ügyesen árnyalt hőseinek volt köszönhető. A folytatásban sem változott a stúdió filozófiája, így a rajongók által talán kevésbé ismert történetfolyamok helyett maradtunk a biztonságnál, és az univerzum egyik legjobb pilótája, a klasszikus Star Wars-saga csibésze és csempésze, Han Solo kapott lehetőséget.

A forgatás végül nem úgy alakult, ahogy azt Kathleen Kennedy producer és Lawrence Kasdan forgatókönyvíró elképzelte, a páros ugyanis a munkálatok végéhez közeledve szembesült azzal, hogy a 21 Jump Street és a The LEGO Movie rendeződuója, Phil Lord és Chris Miller a lefektetett szabályok helyett inkább színészeik improvizációjára alapozva forgatta le a film főbb jeleneteit. A stúdió végül eltávolította a párost, helyükre az a Ron Howard érkezett, aki évek óta kiváló iparosként dirigálja projektjeit. Ez egyébként a végeredményen is tükröződik, ugyanis Howard tűpontos, visszafogott rendezése a film egészén is tetten érhető, viszont Solo karakteréhez valószínűleg sokkal jobban passzolt volna a Lord- és Miller-féle játékosság. Ez már sosem fog kiderülni, viszont jó eséllyel ők sem tudták volna izgalmasabbá tenni a forgatókönyvön és az enervált színészi teljesítményen totálisan elcsúszó filmélményt.

Pedig én nagyon bizakodó voltam, mert a külföldi sajtó első visszajelzései alapján úgy tűnt, hogy a halmozódó problémákat mégis sikerült jól kezelnie Howardnak. Ehhez képest a Solo: Egy Star Wars-történet a felütésétől kezdve nem más, mint egy ötlettelen, ámbár tempóját tekintve valóban sodró lendületű, állítólag western-elemekkel színesített kalandfilm. A bökkenő csak az, hogy a western-recept és a kaland is hiányzik, miközben Han Solóról maximum annyi újdonság derül ki, hogy miért is lett Solo. Ez pedig sehogy sem nevezhető eredettörténetnek, ami egy jó, pergős kaland és szuper karakterek támogatása nélkül nem lett több, mint egy nyomokban látványos, de összességében unalmas, elcsépelt mozi, amiben ráadásul nagyítóval sem találjuk meg a Star Wars-esszenciát, vagy legalábbis azokat a kapcsolódási pontokat, amelyek akár el is fedhetnék a problémákat. Azaz a fan service minimális módon van jelen.

A nyitányban éppen Solo (Alden Ehrenreich) szülőbolygóján, a Corellián járunk, ahol Han gyerekkora óta zsiványkodik. Mi akkor kapcsolódunk be, amikor szerelmével, Qi'Rával (Emilia Clarke) épp a szökésüket tervezik. A kísérlet természetesen kudarcba fullad, csak Hannak sikerül megúsznia, hogy ne kapják el, így a romantikus énjét is megvillantó csibészes mosolyú kalandor megígéri szerelmének, hogy amint tud, visszatér. Az időben ugorva aztán a Birodalom oldalán harcoló Solo is bemutatkozik, aki a csatatéren ismerkedik meg későbbi mentorával, Tobias Beckettel (Woody Harrelson) és csapatával, illetve későbbi másodipilótájával, Chewbaccával (Joonas Suotamo). Beckett végül beveszi a bandába az önfejű, de határozott és magabiztos csempészt, a foghíjas társaságnak ugyanis elkél egy kis segítség, mert épp egy komolyabb balhét igyekeznek teljesíteni, méghozzá a könyörületet messziről sem ismerő Dryden Vos (Paul Bettany) megbízásából.

Vagyis minden adott ahhoz, hogy kapjunk egy grandiózus heist-filmet, amiben végre megismerhetjük az Ezeréves Sólyom pilótapárosát. Ehhez képest a cselekmény nem szól másról, mint a non-stop, de inkább decens akcióról, amely többnyire jól megkomponált, de közben maga a történet és a szereplők is teljesen elvesznek. Előbbi részben azért, mert egyetlen percig sem akar foglalkozni a címadó karakter eredettörténetével, illetve a nagy rablás és annak háttere, valamint kimenetele klisékre épül és mellőzi a jópofa fordulatokat. Közben pedig maga az akció is teljesen egyenetlen, a nagy, végső összecsapás pedig annyira ötlettelen, hogy a teremből kijövet már nem is nagyon fogsz rá emlékezni.

Utóbbi pedig azért, mert már a film elejétől kezdve úgy állítja be Han Solót, hogy ő a galaxis legjobb pilótája, a legtökösebb csempésze, a mosolyától pedig azonnal leugrik a csajok bugyija. Egyszerűen nincs karakterfejlődés, nem tudunk meg semmi olyat Solóról, ami akár egy fikarcnyit is hozzátenne a karakteréhez. Ugyanez elmondható a többiekről is, így mindössze Lando Calrissiannak (Donald Glover) és Chewbaccának van egy-két jó pillanata, igaz, azok legalább be is találnak, mert bár a film több ponton is igyekszik vicceskedni, a terem ezeket inkább kínos csendben fogadta.

Nyilván az sem segített, hogy a színészválasztás teljesen félrecsúszott. Woody Harrelson végig enervált és láthatóan baromira unta az egész forgatást, Emilia Clarke pedig lehet, hogy a Trónok harca egy közkedvelt karakterét alakítja, de továbbra is csapnivaló színésznő. Ugyan nem szép dolog Harrison Fordhoz hasonlítani Alden Ehrenreichet, de lehetetlen nem elvonatkoztatni Ford Han Solójától. Ehrenreichből hiányzik a sárm, a karizma, a csibészes mosoly, az igazi vagányság és lazaság. Néha megvillannak a karakter egyedi vonásai, de Ford ezt légies természetességgel hozta. Ehrenreich inkább akkor működik jól, amikor a karaktert kissé árnyaltabb, romantikusabb, érzelmesebb formában kell bemutatnia, de miután szikrányi vonzalom és minimális kémia sincs Clarke és közte, a cselekménynek sem súlyt, sem drámát nem kölcsönöz ez a vonal. De sajnos a forgatókönyv sem hagyott teret a karakterek kibontakozásának, így ez esetben a színészek visszafogottsága tényleg csak közvetetten okolható a rossz szájízért.

Már önmagában az eredettörténet létjogosultsága is megkérdőjelezhető, de ezek után nem biztos, hogy trilógiává kellene bővíteni ezt az antológiakalandot. A Disney igazán lehetne merészebb, igazán bevállalhatna olyan történeteket, amelyek ugyan kevésbé ismertek a mainstream közösség számára, de legalább annyira izgalmasak és szórakoztatóak, mint a klasszikus trilógia népszerű hősei. Egyelőre nem úgy tűnik, hogy változna a stratégia, hiszen egyre biztosabb, hogy a következő Star Wars-történet Obi-Wan Kenobival fog foglalkozni, de egyelőre én sem vagyok benne biztos, hogy ilyen formában vágyom egy újabb különálló, önálló Star Wars-mesére.

Gamekapocs értékelés: 5.0

Solo: Egy Star Wars-történet
Eredeti cím: Solo: A Star Wars Story
Rendezte: Ron Howard
Írta: Jon Kasdan, Lawrence Kasdan, George Lucas
Szereplők: Alden Ehrenreich, Emilia Clarke, Woody Harrelson, Thandie Newton, Donald Glover, Joonas Suotamo, Phoebe Waller-Bridge, Paul Bettany
Játékidő: 135 perc
Magyarországi premier: 2018. május 24.

59 komment - szólj hozzá!