Ragadozó városok filmkritika

  • Írta: Shifty
  • 2018. december 27.
Link másolása
Az emberiség alig hatvan perc leforgása alatt majdnem kipusztította saját magát. A túlélők guruló erődökben kezdtek új életet. Mind közül a legnagyobb, London városa, ami már nem elégszik meg a kisebb áldozatai bekebelezésével.

Philip Reeve regényfolyama, a négyrészes Ragadozó városok azon ritka YA-regények egyike, amelyik szokatlan világba, egy posztapokaliptikus, steampunk univerzumba helyezi hőseit. Nem vitás, hogy a Ragadozó városok egyik legnagyobb erénye a körítés, ami van annyira izgalmas és szédítő, hogy a filmvásznon megelevenedve is szívesen viszontlássuk. A lehetőségre az évek óta sok izgalmasat nem alkotó Peter Jackson és korábbi gyűrűk urás alkotótársai, Philippa Boyens és Fran Walsh csaptak le. A végeredmény azonban nem lett több mint egy kilúgozott, alaposan megkésett, felszínes adaptáció, ami mindössze méretes, guruló monstrumaival próbálja meg ámulatba ejteni a nézőt. A kudarc pedig már most jól látható, hiszen a 100 millió dolláros büdzsé ellenére eddig mindössze 7,7 millió dollárt termelt a film. Ezzel pedig valószínűleg sikerült az utolsó szöget is beverni a young adult regények filmes adaptációinak koporsójába.

Az emberiség egy saját maga által épített fegyverrel alig 60 perc leforgása alatt csaknem teljesen kiirtotta saját magát. Az egész Földet érintő világégést követően a túlélők a kihalt síkságokat járják, méghozzá hatalmas, guruló városok fedélzetén. Akadnak kisebbek, amelyek a megmaradt erőforrásokkal kereskednek, míg mások élelmet biztosítanak. Vannak viszont elképesztően nagyra hízott, a kicsiket pedig saját túlélésük érdekében hajszoló, végül pedig bekebelező erődök is. Ilyen London városa, ami ismét mozgásba lendül, de ezúttal nem azért, hogy levadássza a kisebbeket, hanem azért, hogy végérvényesen bebiztosítsa életben maradását.

A projektet London megbecsült tudósa, Thaddeus Valentine (Hugo Weaving) vezeti, akinek az élete váratlanul veszélybe kerül, amikor egy kisebb város bekebelezése után megtámadja őt annak egyik lakója, Hester Shaw (Hera Hilmar). A lány édesanyja halála miatt akar bosszút állni, de a gyilkossági kísérletet megakadályozza egy ifjú régésztanonc, Tom Natsworthy (Robert Sheehan), aki ekkor még nem is sejti, hogy évek óta bálványozott hőse, Valentine nem az az ember, akinek hitte. Miután világossá válik számára, hogy Valentine tényleg sáros, már késő, és London fedélzetén kívül találja magát. Natsworthy csakis a korábban üldözött lányban bízhat, így neki vágnak a végtelen pusztaságnak, hogy visszajussanak Londonba és kiderítsék, mire készül Valentine.

Adott tehát egy izgalmas steampunk világ, ahol egyszerre köszön vissza a BioShock, a Rage vagy éppen a Borderlands hangulata. Egyszerre sejtelmes, szokatlan és izgalmas, amit látunk, a gond csak az, hogy nem sikerült a cselekményt mondandóval, tartalommal megtölteni. A karakterek, amilyen gyorsan felbukkannak, olyan gyorsan el is haláloznak. Közben Shaw motivációját egy-egy rövid flashbackben vágják oda nekünk, de sem Valentine-ról és hatalmi törekvéseinek forrásáról, sem a szüleit balesetben elveszítő Natsworthyról nem tudunk meg semmit. A hősök papírvékonyak, csak statisztái ennek a monstrum univerzumnak, ahol az igazi szereplők valójában a ragadozó városok.

Érdekes lehetett volna kibontani, hogyan épül fel például London társadalma, egyáltalán jó lett volna megtudni, hogyan is jöttek létre ezek a hatalmas guruló szörnyetegek. Egyszóval az egész film cselekménye sekélyes, összecsapott, a két főhős utazása pedig öncélú. Csak azt a célt szolgálja, hogy újabb látványos meneküléseket, steampunk hangulatú városokat lehessen mutogatni. Persze ha már maga az alapanyag is papírvékony, akkor valahol érthető, hogy az alkotók kreativitása is keretek közé volt zsúfolva, de ez esetben vagy nem kellett volna megfilmesíteni a sorozat első felvonását, vagy érdemes lett volna a többi kötetből is átemelni, esetleg teljesen felrúgni a kötöttségeket és szabadjára engedni a kreativitást.

A végeredmény ugyanis sótlan és kiszámítható. És ezt sajnos sem a látvány, sem a színészek nem tudják megmenteni. Hugo Weaving a kisujjából kirázza a hataloméhes tudós karakterét, míg Robert Sheehan és Hera Hilmar között abszolút nem működik a kémia. Hilmar viszont nagyon jól hozza az édesanyja meggyilkolása miatt elkeseredett, bosszúszomjas lázadó csajt, aki néha a tekintetével is simán ölni tudna.

A Ragadozó városok kudarca nem az időzítésen múlott. Hiába a sűrű december, ez a film a légüres hónapokban sem találta volna meg célközönségét. Nemcsak azért, mert a YA-adaptációk kora rég tovaszállt, hanem azért is, mert lélektelen látványfilmet kaptak a rajongók.

Gamekapocs értékelés: 5.0

Ragadozó városok
Eredeti cím: Mortal Engines
Rendezte: Christian Rivers
Írta: Peter Jackson, Philippa Boyens, Fran Walsh
Szereplők: Hugo Weaving, Hera Hilmar, Tom Natsworthy, Bevis Pod, Magnus Crome, Stephen Lang, Colin Salmon, Caren Pistorius
Játékidő: 128 perc
Magyarországi premier: 2018. december 27.

14.
14.
kastorhun
Már csak az alap ötlet miatt moziba fogom megnézni, a Nagy Fal is tetszett.
Egyébként olyan vicces mikor a film sablonosságát szidják, az oscar díjas Víz Érintése semmivel se volt eredetibb, de az oscart érdemel.
13.
13.
Extol
Kimondottan történetszegény látványfilmnek tűnik. Azért megnézzük mert idén nincs jobb
11.
11.
kopic
#9: Urdongo sztem siman 7 pontos film.
Korrekt, 1x nezos film. Nekem a foszereplo csajjal semmi bajom nem volt, tudtam vele azonosulni, a szinesznő amugy is bejovos. Viszont a feka srac tenyleg eleg idegesito benne.
10.
10.
akbar0423
Barátnőmmel voltunk rajta pont tegnap. Tetszett nekem is és neki is. Érdekes és látványos volt. Megérte az árát. Ennyi az egész :)
9.
9.
KRAT0S
#8: +++
Sztem is jó film volt,simán 7 pont.

(ellentétben az űrdongóval,ami jó film lenne ha nem az két nulla unszimpatikus karakter lenne benne a főszereplő!hazavágták az egész filmet vele..főleg az a mikrofonfejű fejű gyerek,na az nagyon nem kellett volna bele,na nem mintha olyan nagy története lett volna annak is...)
8.
8.
xICEMANx
Pont a tegnap néztem meg, imádtam :). Nagyon tetszett. Még jó, hogy nem vagyok ilyen elborult nagy "kritikus".
7.
7.
Perseus84
En ho elejen neztem meg orultem h elfelejtettem erre megjelenik ez a cikk):)
6.
6.
kopic
Pedig nagyon kivancsi voltam ra, pont a GYU rendezői miatt. Sok rossz kritikat olvastam, szoval nem fogom megnezni. :/
5.
5.
Batman
Egy mozinak tényleg jó, kajáni közben a kukoricát és kikapcsolódni. Körülbelül ilyen sötét elmék szint.
3.
3.
Kisjack241
Mi ma néztük meg, imaxban jól néz ki, szerintem egy mozinak, kikapcsolódásra tökéletes. Hugo és a látvány nekem megérte az árát!
2.
2.
gomba56
A könyv az jó volt. Viszont a filmbéli csajnak a sebhelye enyhén szólva finomítva lett. A könyvben a csajnak hiányzik az orra és az egész arcát egy hosszú sebhely díszíti.
1.
1.
szinkron
Irgalmatlan ostoba baromságnak tűnik.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...