Shazam! filmkritika

A fiatal Billy Batson élete hamar a feje tetejére áll, amikor egy titokzatos varázsló hihetetlen szuperképességekkel - na meg egy 30-as hapsi fizimiskájával - ruházza fel őt. A Shazam! végleg szakít a DC-filmek komolyságával.

A DC mozis univerzumára a Zack Snyder baklövései után ráfér egy kis vérfrissítés – ezt bizonyította a kalandos Wonder Woman és a könnyed Aquaman is. Én továbbra is azt vallom, hogy nem feltétlenül kell minden képregényfilmnek elmennie A galaxis őrzői-féle poénözön végletéig (csak nézzetek rá Joaquin Phoenix rideg Jokerére!), az viszont biztos, hogy Batman és Superman előző néhány akciója után itt az ideje a hangulatváltásnak. Itt lép be a képbe a Shazam!, egy felnőtt szuperhős testébe szorult kölyök laza, humoros történetével. S habár a DC valószínűleg nem ezzel fogja ledolgozni a Marvel-filmek mögötti lemaradását, az iránytű már legalább a megfelelő égtáj felé mutat.

Philadelphia szürke városában él egy fiatal kissrác, aki az iskolapad helyett legtöbb idejét az utcákon való csavargásnak szenteli. Billy Batson (Asher Angel) árvaként nőtt fel, de egy nevelőotthonban sem sikerült megragadnia hosszabb ideig. A fiú ugyanis nem vágyik nevelőszülőkre, hiszen valódi édesanyja még mindig a városban él valahol – csupán meg kell találnia őt. Billy terve azonban hamar félresiklik, amikor váratlanul találkozik egy ősi varázslóval, aki képregényekbe illő hatalmat ajándékoz neki… egy felnőtt férfi fizimiskájával (Zachary Levi) együtt. Az ölébe pottyant szupererőre azonban mások is pályáznak, a gonosz Dr. Sivana (Mark Strong) hosszú évtizedek óta kutatja a mágus titokzatos erejét. A fiatal szuperhős élete tehát még tovább bonyolódik, hiszen első valódi nemezise és az emberiséget fenyegető hét főbűn is az ő nyomába erednek.

A Shazam! jellegzetes kettősségét könnyen észrevehetjük nem csak a címszereplő karakterben, de magát a film történetét követve is. Egyszerre kapunk egy könnyfakasztóan poénos (és baromi szokatlan) szuperhős-eredetfilmet és szívmelengető coming of age-sztorit. Akik ismerik Shazam történetét – esetleg a DC-féle Captain Marveles időkből –, azok okkal tarthattak tőle, hogy hozzá nem értő kezek közt a hős simán elveszhetett volna a süllyesztőben a szegény ember Supermanjeként. Éppen ezért olyan nagyszerű, hogy a forgatókönyvért elsőként felelős Henry Gayden és a rendezői székben ülő David F. Sandberg nem erőltette annyira a misztikus vonalat, helyette inkább az ifjú srác önismereti útjára és a testcseréből adódó humorra építették a filmet.

Nem fogunk megkövezni benneteket, ha nem ugrik be az előbb említett két úriember neve. Sandberg ugyanis ezelőtt csupán néhány rövidfilmet, illetve két felejthető horrort rendezett (Amikor kialszik a fény, Annabelle 2: A teremtés), Gayden portfóliója pedig még ennél is jóval szegényesebb. Mégis úgy tűnik, hogy ez a különös, de bátor író- és rendezőválasztásra volt szükség ahhoz, hogy egy kicsit felkavarják az állóvizet. Viszont hatalmas hibát követnék el, ha nem adnám meg a kellő elismerést a testileg felnőtt, de lélekben nagyon is gyermeki Shazamot alakító Zachary Levinak. Minden egyes jelenet során csak úgy sugárzik belőle az energia, ezzel a lendületességgel pedig remekül tudtak dolgozni az oldalán álló gyereksztárok is, különösképp a mozgássérült Freddy Freemant alakító Jack Dylan Grazer.

Freddy és Shazam dinamikája a játékidő derekánál csúcsosodik ki, amikor is a páros kísérletezésbe kezd, hogy kiderítsék, miféle szupererőkkel rendelkezik a hirtelen nagyra nőtt Billy. Az itt elsütött poénok hatalmasat szólnak, egyértelműen ez a film fénypontja, de üröm az örömben, hogy az előzetesek sajnos már jó előre ellőtték a leghumorosabb jeleneteket. Hatalmas megkönnyebbülésként ért azonban, hogy Billy – aki kezdetben még pisilni sem tud az új testében – nem szentelte az életét a bűnüldözésnek az első pillanattól. Ahogy annak idején Pókember is pankrátorként kezdte karrierjét egy kis extra zsebpénz reményében, úgy Shazam is a kevésbé nemes utat választja. Újdonsült felnőttként megcélozza a sörös rekeszt, majd egy kis aprópénzért cserébe kiáll a térre szelfizni és villámokat dobálni. Kezdetben ő még nem egy valódi szuperhős, csak egy átlagos srác szupererőkkel – nagy a kettő közt a különbség. De legyünk magunkkal őszinték: hasonló helyzetben mi sem a rosszfiúk hajkurászásával kezdenénk a napot.

Billynek azonban nincs sok választása, hiszen hamar feltűnik rosszakarója, aki egy maréknyi démonnal az oldalán hamar belerondít a dolgokba. A forgatókönyvírók mindent megtettek azért, hogy egy koherens háttértörténetet adjanak a rezidens gonosztevőnek, de Dr. Sivana mégis fájdalmasan érdektelen maradt. Egy teljesen egysíkú, megfelelési kényszerben fortyogó, a gyakorlatban teljesen inkompetens karakterről van szó, aki sokszor látszólag minden motiváció nélkül gonoszkodik. Meglehet persze, hogy ezzel is az volt a cél, hogy a film egy újabb fricskát mutasson a klisés szuperhősfilmeknek, de nagyon jóindulatúnak kell lennünk ahhoz, hogy ezt elhiggyük.

A történet szempontjából persze abszolút helyén van a dolog, hiszen a szárnyait éppen csak bontogató Shazam mégsem ütközhet meg kapásból egy olyan félelmetes nemezissel, mint Black Adam – ennek is eljön majd az ideje. Aktuális főgonoszunk jelenetei azonban látvány szempontjából is kényelmetlenül kiábrándítók, hiszen ahol Dr. Sivana jár, ott hamar feltűnnek a hét főbűn démonjai is. Itt talán kiütközik David F. Sandberg horrorfilmes múltja, hiszen a szörnyetegek kifejezetten félelmetes, már-már brutális képsorokat kaptak, a dolog viszont jócskán megcsúszik a borzalmasan korosnak ható CG-animációk miatt.


Egy olyan időszakban, amikor még a Marvel-univerzum is a legsötétebb óráit járja, a Shazam! üdítően könnyed szórakozás lehet nem csak a keményvonalas képregény-rajongók, de akár az egész család számára. Szuperhősmoziként és látványfilmként messze elmarad az élmezőnytől, de ez talán megbocsátható, hiszen elsősorban amúgy is csak egy laza, szívmelengető vígjáték akar lenni, ezen a fronton pedig nem érheti panasz. Az biztos, hogy a DC nem ezzel fogja magát beírni a filmtörténelem könyveibe, de Zachary Levi lelkes alakítása és a záporozó poénok miatt egyszer mindenképp érdemes rá beülni.

Gamekapocs értékelés: 7

Shazam!
Eredeti cím: Shazam!
Rendezte: David F. Sandberg
Írta: Henry Gayden, Darren Lemke
Szereplők: Zachary Levi, Asher Angel, Jack Dylan Grazer, Mark Strong, Djimon Hounsou, Cooper Andrews, Marta Milans, Grace Fulton, Faithe Herman, Ian Chen, Jovan Armand
Játékidő: 132 perc
Magyarországi premier: 2019. április 4.

9 komment - szólj hozzá!