Star Wars: Skywalker kora filmkritika

A Star Wars: Az utolsó Jedikre rázúdult népharag gyakorlatilag megpecsételte a Disney ambiciózus Star Wars-projektjét. A Skywalker korának így nem kisebb feladattal kellett szembenéznie, mint a rajongók kibékítésével.

Amikor a Disney hét évvel ezelőtt felvásárolta a Lucasfilmet, akkor a Marvel-féle univerzumépítés lebeghetett a stúdió szeme előtt. Az ambiciózus projekthez bőven akadt alapanyag, hiszen az elmúlt közel 40 év alatt az Expanded Universe-nek köszönhetően rengeteg regény és egyéb médium mesélt el fantasztikus, új történeteket. A Disney mégis úgy döntött, hogy nem tekinti hivatalosan a kánon részének ezeket a sztorikat, sőt, inkább a jól bejáratott, a mainstream számára is jobban ismert Skywalker-sagát szövi tovább.

A négy éve bemutatott Star Wars: Az ébredő Erő a fan service kiszolgálása mellett biztató alapnak bizonyult, hiszen úgy vezette be az univerzum új hőseit, hogy közben maradéktalanul kiszolgálta a rajongókat is. Persze Abrams szemére lehet vetni, hogy tulajdonképpen nem tett mást, mint újraforgatta a klasszikus negyedik epizódot, és ezt a kritikát nem is lehet vitatni, mégis olyan labdákat dobott fel, amelyek nem csak lázban tudták tartani a nézőket, de amivel megalapozta annak lehetőségét, hogy az új trilógia leverje öröksége láncait, és túlmutasson Lucas ekkor már kissé megtépázott hagyatékán.

Ehhez képest a Star Wars: Az utolsó Jedik fogta ezt az egészet, és vagy hagyta a levegőben lógni a kérdéseket, vagy egész egyszerűen fájó egyszerűséggel, néha jobb esetben egy váratlan fordulattal csapta le őket. Rian Johnson egész egyszerűen mit sem törődve a kontinuitással, az alapokat felrúgva egy olyan saját sztorit mesélt el, ahol a lefektetett alapok fősodra egy helyben toporgott, miközben továbbra is fenntartom, hogy nagyon ügyesen szőtte tovább Kylo Ren és Rey karakterfejlődését, a kettejük közötti határok elmosását. Emellett igyekezett kiterjeszteni az Erő és a jedilét körüli misztikumot, ami persze okozhatott fejvakarós pillanatokat, mert ezek között is bőven akadtak marhaságok, de pont az egyszerűségük tették szerethetővé Johnson koncepcióját. 

Két év távlatából úgy gondolom, hogy mint önálló film, Az utolsó Jedik sokkal jobban működhetett volna, pont azért, mert teljesen negligálja Abrams felvezetését. A népharag is ezért sújtott le rá, hiszen a rajongók nem ezt várták. Válaszokat akartak, ráadásul egy trilógia középső felvonásaként egy olyan történetet szerettek volna látni, ami úgy vet fel új kérdéseket, hogy a grandiózus lezárással méltó búcsút vehessenek a Skywalkerektől. Az biztos, hogy a nyolcadik epizódot övező gyűlölet legnagyobb vesztese a Solo: Egy Star Wars-történet lett, ami akkorát bukott, hogy a Disney először az antológiai filmek ötletéből táncolt ki, majd kitalálta, hogy igazából mégsem akar évente Star Wars-filmeket készíteni, és itt az ideje pihentetni a franchise-t.

A Star Wars: Skywalker korára így nem kisebb feladat hárult, mint a kármentés. Persze ez sem volt zökkenőmentes, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy a Disney mikor dönt úgy, hogy lapátra teszi Kathleen Kennedyt, mert lehet utálni a stúdiót, a rendezőket és a színészeket, de ezért a kudarcért csakis a Lucasfilm mindenhatója a felelős, aki láthatóan kontroll nélkül hagyja dolgozni az embereit, akinek nincs egy egységes koncepció a fejében, miközben folyamatosan hibás döntések egész sorozatát hozta meg. Sajnos a Skywalker kora is ennek issza a levét.

Elzavarták Colin Trevorrow-t, alaposan átszabták a forgatókönyvét, közben pedig visszahozták J.J. Abramset, akiről kiderült, hogy nem megváltó, és igazából képtelen elszakadni a klasszikus trilógia paneljeitől. Most már néha a látszatra sem ad, hogy valami egyéni hangot vigyen bele a történetmesélésbe, így akadnak olyan pillanatai és dialógusai a filmnek, amit egy az egyben átemeltek A Jedi visszatérből, de bőven találunk majd A Birodalom visszavág- és Az új remény-momentumokat is visszaköszönni. Mindeközben görcsösen igyekszik kijavítani Az utolsó Jedik hibáit, nevezetesen megpróbál válaszokat adni azokra a kérdésekre, amelyek eddig megválaszolatlanul maradtak. A közel 155 perces játékidő viszont kevés erre. A cselekmény sebesen suhan előre, ami egyébként piszkosul jól áll a filmnek, mert végig pergős, látványos, mozgalmas, csak közben megint elmaradnak a válaszadások, vagy egy-egy odavetett mondatban intéznek el olyan fő kérdéseket, hogy például ki is volt Snoke.

Palpatine visszatérését közben óriási homály fedi, nem is igazán ad választ erre a film. Igazából a visszahozását is teljesen feleslegesnek éreztem, mert alapvetően semmit nem tesz hozzá a trilógiához, viszont arra tökéletes karakter, hogy megválaszoljon egy-két fontosabb kérdést, a cselekmény néhány kiemelkedő fordulatát. Szerepe jelentősége ennyiben ki is merül, mert a Skywalker kora igazából Rey filmje. Minden róla, a múltjáról, a vívódásáról, a gyökereinek felderítéséről szól, vagyis a hetedik részben ködösen felvázolt kérdések megválaszolására egy teljes filmet pazaroltak végül el. Ez egyébként azzal jár, hogy a Johnson-féle karakterépítés is tovaszáll, Kylo Ren fékeveszett dühe, labilis jelleme, kettőssége egyik pillanatról a másikra elvész, de Poe és Finn sem tart semerre, csak egy helyben toporognak. Az újonnan behozott szereplők érdektelenek, pedig Keri Russell karakterében bőven lett volna potenciál, például pont Poe elmélyítését is elősegíthette volna. Ami viszont nagyobb gond, hogy mintha a misztikum is kiveszett volna a filmből. Csak le akarja tudni azt a kötelességét, amit két résszel nem sikerült megoldani, és ami miatt a rajongók alaposan szétcincálták az alkotókat.

Innen nézve könnyű mindent Az utolsó Jedikre kenni, de Kennedy szerepe mellett az is a probléma gyökere, hogy már Az ébredő Erő is feleslegesen dobott fel kérdéseket. A koncepció nélküli tervezés pedig ott érhető igazán tetten, hogy a nyolcadik epizód egyéni hangvétele helyett visszatértünk a már ismert panelekhez, az ötlettelenséghez, a Skywalkerekhez, Palpatine-hoz, a rejtélyek viszont valójában nem ütős válaszokat takarnak, hanem inkább "az elmentek ti a picsába" kategóriába tartoznak. Összességében viszont mégsem tudok haragudni a filmre, mert amit lehetett, azt kipréselt Rey karakteréből és igazából méltó módon búcsúzott el a Skywalker-sagától. Ennek viszont ára volt, gyakorlatilag mindenki más alá lett rendelve ennek, még Kylo Ren is, aki erre epizódra teljesen elszürkült, a történet pedig komolyabb fordulatokat mellőzve, ismerős építőelemekből áll össze, mellőzve minden egyéni hangot.

Így a végső pontozás is inkább a három résznek szól, mert igazság szerint végig úgy éreztem, hogy ez az a film, aminek a nyolcadik epizódnak kellett volna lennie, aminek meg kellett volna alapoznia a nagyívű lezárást. Nem így alakult, és bár lehet, hogy sokak szerint a Disney teljesen megölte a franchise-t, azért a The Mandalorian bizonyítja, hogy van még kraft a Star Warsban. Most, hogy végleg búcsút intettünk a Skywalkereknek, végre olyan terepre merészkedhetnek az alkotók, ahol nem kötik gúzsba a kezüket, ahol ismeretlen, izgalmas sztorikat mesélhetnek el, új karaktereket mutathatnak be. Nem is lehet ennél jobb táptalajt biztosítani a kreativitásnak.

Gamekapocs értékelés: 7.0

Star Wars: Skywalker kora
Eredeti cím: Star Wars: The Rise of Skywalker
Rendezte: J.J. Abrams
Írta: J.J. Abrams, Derek Connolly, George Lucas, Chris Terrio, Colin Trevorrow
Szereplők: Daisy Ridley, Oscar Isaac, John Boyega, Carrie Fisher, Adam Driver, Ian McDiarmid, Joonas Suotamo, Mark Hamill, Domhnall Gleeson, Keri Russell, Billie Lourd, Lupita Nyong'o, Richard E. Grant, Kelly Marie Tran, Greg Grunberg, Billy Dee Williams, Anthony Daniels, Jimmy Vee, Naomi Ackie, Dominic Monaghan, Dave Chapman
Játékidő: 155 perc
Magyarországi premier: 2019. december 19.

155 komment - szólj hozzá!