Mortal Kombat Legends filmkritika

Mióta az első Mortal Kombat megjelent 1992-ben, a sorozat többször is elhagyta a videojátékok világát, hogy más médiumokban is testet öltsön. A legismertebb adaptáció talán az 1995-ös Mortal Kombat-film, amit még egy folytatás követett, emellett ott van még a Mortal Kombat: Legacy, egy 2011-ben debütált websorozat, ami realisztikusabb közegbe helyezte a játék történetét, és viszonylag jó fogadtatása is volt.

Nemcsak filmadaptációként láthattuk kisképernyőn a Mortal Kombatot, rajzfilmszéria is készült belőle, az 1996-os Mortal Kombat: A birodalom védelmezői. Ez volt a tökéletes példája annak, mi lesz az eredménye, ha totálisan gyerekbaráttá, szombat reggeli matinévá akarnak tenni egy, a brutalitásáról híres sorozatot. Azóta nem láttunk rajzfilmes próbálkozást a Warner Bros. alatt új erőre kapó franchise-tól, pedig mint tudjuk, az új főnökéknek van valahol egy animációs cégük is.

Azokról beszélünk, akik a DC-s rajzfilm-adaptációkat is készítik, viszonylag nagy ütemben – nincs olyan év, amikor ne érkezne tőlük valami. Számos ikonikus történetet képernyőre vittek már, és a legtöbb munkájukra nem lehet panasz – épp úgy tudnak mesések lenni, mint brutálisak. Igazán idő kérdése volt csak, hogy mikor készítenek valamit a Mortal Kombat alapján.

A Mortal Kombat Legends: Scorpion’s Revenge-ről szóló pletykák már 2019-ben felröppentek, akkor sokan a James Wan-féle rebootfilm felvezetésének gondolták, de végül önálló alkotás lett, és Ed Boon is részt vett a készítésében tanácsadóként. Ahogy a címe sejteti, elsősorban Scorpion áll a középpontjában, de közben ugyanazt a sztorit is feldolgozza, amit a ’95-ös film vagy a Mortal Kombat 9. Scorpion mellett Liu Kanget, Sonya Blade-et és Johnny Cage-et köszönthetjük a főszerepben.

Azért is hoztam fel a Warner DC-rajzfilmjeit, mert ha azokból láttál már, sok tekintetben tudod, mire számíts most is. Főleg vizualitásban: habár a főszereplőket élesebb kontúrokkal és szögletesebb vonásokkal rajzolták meg, a mellékszereplők akár egy DC-produktumból is szökhettek volna. A történetadaptálás is hasonló, ismerős, ugyanakkor mégis van benne egy-két eltérés.

A Scorpion’s Revenge a címszereplővel veszi kezdetét, tanúi lehetünk Sub-Zero ámokfutásának és a Shirai Ryu lemészárlásának. Hanzo Hasashi a Netherrealmbe kerül, ahol Quan Chi meggyőzi, legyen az ő bajnoka a hamarosan megtartott Mortal Kombatban, cserébe pedig segít neki bosszút állni. Hanzóból Scorpion lesz.

A majdnem másfél órás filmnek ekkor még a legelején járunk, de már annyi vér kiömlött és annyi végtag leszakadt, hogy arra alig vannak szavak. Az animátorok abszolút nem spóroltak a vörös szín használatával: Hanzo és a Lin Kuei harcát nem lehet máshogy jellemezni: nagybetűs brutalitás. Nem is állnak meg ott, hogy durva legyen, hanem „mortalkombatosan” túl is tolják: guvadnak a szemek, ömlenek a belsőségek, szakadnak az agyak, és gyakorlatilag mindenféle darabolás megtörténik benne, amit el tudsz képzelni. Ha ezt várod egy Mortal Kombattól, akkor szerencséd van, nagyjából ilyen szellemiségben folytatódik a film, még ha kicsit kisebb intenzitással is.

Csupán koncolásra nehéz lenne bármilyen épkézláb filmet felhúzni, ezért van benne egy történet is. Ha játszottál a Mortal Kombat 9-cel vagy az eredeti Midway-játékokkal, ez ismerős lesz. Raiden összegyűjti Earthrealm legjobb harcosait (Liu Kanget, Sonyát és Johnnyt), hogy a Mortal Kombaton megvédjék világunkat Shao Khan hódításától.

A játékidő jelentős része így a tornán játszódik, és főleg a három földit követjük – sajnos hiába a címszerep, Scorpion viszonylag háttérbe szorul a kezdő képsorok után. Ettől függetlenül a történetre igazából nem lehet panasz, és nem is érdemes sok szót vesztegetni rá. Ha már ismered, azért, ha meg nem ismered, azért. Bődületesen nagy csavarok nincsenek benne, de nem minden úgy történik, ahogy a játékban, így nem szeretném ezeket a fordulatokat lelőni.

A karakterek közül Scorpion lett a legösszetettebb, valljuk be, ez is a minimum, ha már az ő bosszújáról szól a film. Liu Kang kicsit egysíkú, Sonya teljesen átlagos, a legjobb dumákat meg persze, hogy Johnny Cage kapta. Az akciósztárnak az egész film alatt be nem áll a szája, de Raiden nagyúrnak is jutott néhány sziporka.

Rajtuk kívül találkozunk még néhány ismerőssel, de nem csak a szereplők köszönnek vissza a játékból. A verekedések során – amikből bőven akad – számos klasszikus harcmozdulatot megidéznek, sőt még a modernebb játékból ismerős X-Ray-nézettel is sokat találkozunk. A szinkronhangok terén is vannak nagy visszatérők: Patrick Seitz adja Scorpion, Steve Blum Sub-Zero hangját, Gorót pedig a filmváltozat színésze, Kevin Michael Richardson kelti életre.

A Scorpion’s Revenge mindent megad, amit egy Mortal Kombat-adaptációtól várnánk: közepesen mély sztorit eszméletlen mennyiségű, nevetségesen tömény brutalitással. Ha szerencsénk van, a Warner folytatja is ezt a sorozatot, hiszen bőven van még mit elmesélni a Mortal Kombat univerzumából. És akkor jöhetnek a jobban összerakott történetek és karakterek is. Persze így sincs oka szégyenkezni, amit vállal, azt teljesíti, bőven kitölti a játékidejét, és hozza a Mortal Kombat-életérzést.

Gamekapocs értékelés: 7.0

Rendezte: Ethan Spaulding
Szereplők: Patrick Seitz, Steve Blum, Jordan Rodrigues, Joel McHale, Jennifer Carpenter
Forgatókönyv: Jeremy Adams
Zene: John Jennings Boyd, Eric V. Hachikian
Digitális megjelenés: 2020. április 14.