Zack Snyder: Az Igazság Ligája filmkritika

Amire valószínűleg sosem gondoltunk volna: az internet sikeresen kikönyörögte magának a premier óta jó alaposan elföldelt Justice League-film rendezői változatát, Zack Snyder pedig másodjára, ha nem is nagyot, de gólt tudott rúgni.

Unalomig ismerjük már a sztorit, hogy a Warnernak mennyire nem sikerült az a DC-univerzummal, ami a Disney-nek a Marvellel, Az Igazság Ligája pedig különösen hányatott sorsú volt: egy ponton még az eredeti rendező, Zack Snyder is kénytelen volt kiszállni a projektből, amit a filmmel amúgy is elégedetlen stúdió ironikus módon az első Avengerst is jegyző Joss Whedon behozásával igyekezett orvosolni. A végeredmény felemás lett: a Justice League-mozi nem lett tragikusan rossz, de jó sem, az pedig erősen érződött rajta, hogy alaposan megvágták a játékidőt, és a tónusán is próbáltak lágyítani.

Normális esetben egy ilyen film némi hőbörgést követően simán eltűnik a süllyesztőben, Az Igazság Ligájánál azonban más volt a helyzet: a mozipremiert követően szinte azonnal elárasztotta az internetet a #ReleaseTheSnyderCut hashtag, a rajongók pedig elkezdték követelni a Warnertől a film “eredeti” változatát, jóllehet arról semmi konkrétumot nem lehetett tudni előzetesen. A mozgalomba végül maga a stáb, köztük a főszereplő színészek is beleálltak, ez vezetett végül a stúdió döntéséhez: tavaly bejelentette, hogy a streamingszolgáltatásaira elkészülhet a Zack Snyder’s Justice League, a visszatérő Snydernek pedig 70 millió dollárt adott arra, hogy befejezhesse a munkáját. Nagy vállalás volt ez: a mozikban megjelent Justice League 300 millió dollárból készült, és 657 millió dollárt hozott a konyhára, vagyis a marketingköltségekkel együtt már üzletileg sem volt éppen sikeres a film.

Így érkezett meg nemrég a Magyarországról az HBO GO-n keresztül elérhető bővített változat, amely alapvetően azonos események mentén vezeti végig a nézőket, mint a mozikban látott film. Az alapfelütés szerint Superman feláldozta magá a Batman v Superman végén, hogy megölhesse Doomsdayt, Bruce Wayne azonban a Lex Luthortól kapott fülesnek hála tisztában van vele, hogy még távolról sincs biztonságban az emberiség, és valami jóval nagyobb veszély fenyegeti a Földet. Elhatározza, hogy csapatba gyűjti a Supermanhez hasonló, különleges képességekkel rendelkező arcokat, hogy felkészülten szállhassanak szembe a hódítókkal.

A bővített változat legfontosabb erénye, hogy… nos, bővebben meséli el mindezt. A mozifilmben kis túlzással jelenetpontosan meg lehetett mondani, hogy hol téptek ki oldalakat párosával a forgatókönyvből, és bár a kétórás játékidő alatt kétségkívül pörögtek az események, a narratíva iszonyú felületes lett, a történet lyukaiból pedig össze lehetett volna rakni egy másik filmet. Snyder ezt most lényegében meg is tette, az ő, közel négyórásra hízott változata sokkal jobban kibontja a cselekményeket, van idő felvázolni a motivációkat és a háttérsztorit, és az egyes jeleneteknél sem kapkod mérgezett egér módjára, többet időzik például egy-egy párbeszédnél.

Akad néhány pontja a filmnek, ami rengeteget profitált ebből. A főhősök szinte mind árnyaltabbak lettek az új jeleneteknek köszönhetően, Cyborg karakterét pedig lényegében a nulláról építették újra. A moziban Victor Stone-ról annyit tudtunk, hogy egy félig robottá változtatott hisztérika, itt azonban komplett háttértörténetet kapott, így mi is megértjük, hogy miért volt dühös az apjára, és miért döntött úgy végül, hogy csatlakozik az Igazság Ligájához. És ne feledkezzünk meg a főgonoszokról sem: végre kap egy kis kontextust Steppenwolf érkezése, most már tudjuk hová tenni a Mother Boxokat, és ahogy az előzetesekből is kiderült, Darkseidot is belekeverik a sztoriba, mint aki a szálakat mozgatja a háttérben.

Ezenkívül egy sor más apróságnak örülhetnek a rajongók. Igyekszem kerülni a spoilereket, de a készítők sem csináltak titkot belőle, hogy egy másik ikonikus DC-karakter is cameózik a filmben, továbbá egy vadonatúj Knightmare-jelenetet is forgattak hozzá, amelyben Jared Leto Jokerét is viszontláthatjuk pár perc erejéig. Ezzel együtt persze nagyon sok minden repült is a moziváltozatból: Snyder az elmondása szerint egyetlen Whedon-féle snittet sem emelt át, így elbúcsúzhatunk egy-két viccesebbre vett jelenettől, Superman CG-vel eltüntetett bajuszától, és az ő szájából kétségkívül borzasztóan csengő “Do you bleed?” mondattól, mert a rendező elmondása szerint annak semmi értelme nem volt. Egyet tudok érteni.

Mindennek persze megvan az ára, ez pedig a négyórás játékidő, ami durván soknak tűnik. Persze a Zack Snyder’s Justice League még mindig nem egy Tarr Béla-film, és azt sem mondanám, hogy öncélú ez a hosszúság: a bővített változat tömve van tartalommal, és jó a tempója, így sosem fogunk unatkozni, de azért nagyon kíváncsi lennék arra, hogy a hardcore rajongókon kívül hányan tudják végigülni egyben. Aligha meglepő, hogy a készítők részéről komolyan felmerült, hogy minisorozat formájában is elérhetővé teszik az új kiadást - erről végül csak néhány fejezetcím árulkodik.

Érdemes még szót ejteni arról, hogy vizuálisan is sokat változott az anyag - és itt nem csak arról van szó, hogy Superman immár fekete ruhában feszít. Az egész film jóval sötétebb lett, így aki a Batman v Supermanhez hasonló, nem kicsit depressziós látványvilágra vágyott, most abszolút örülhet, továbbá elmondható, hogy a CGI is sokat javult: erre a legjobb példa Steppenwolf karaktere, aki a 2017-es moziban úgy festett, mintha idő előtt állították volna a renderelést a modellezők, mostanra azonban tisztességes külsőt kapott. Egyedül a 4:3-as képaránnyal nehéz mit kezdeni: Snyder szerint csak ez a megjelenítés adja vissza teljes mértékben a vízióját, és IMAX-ben biztosan baromi jól is nézne ki, de az igazság az, hogy a háztartásokban elérhető képernyők nagytöbbsége szélesvásznú, a két oldalt megjelenő fekete csík pedig minimum szokatlan, de inkább zavaró filmnézés közben.

Persze biztosan lesznek olyanok, akiknek ez a képarány tényleg hozzáadott értéket képvisel, de első blikkre inkább tűnik felesleges hipszterkedésnek, amit igyekeztek megideologizálni a készítők. És bár nem közvetlenül a film hibája, de ezen a ponton muszáj megemlítenem, hogy ez bosszant leginkább az egész projektben: a mítoszépítés. A Zack Snyder’s Justice League környékén hemzsegnek az olyan megnyilvánulások, amelyek semmi másról nem szólnak, mint hogy tüzeljék a rajongótábor erre fogékony részét. Már a film érkezése előtt csak azt lehetett hallani a készítőktől, hogy a 2017-es változat mennyire szar volt, és egyébként is, ahhoz bottal sem nyúlnának hozzá, most pedig azzal van tele a sajtó, hogy Snydernek milyen tervei lettek volna a Justice League második és harmadik részére - persze finoman kiegészítve azzal, hogy “a Warner ezt úgysem engedné”. Csoda, hogy beindult a #RestoretheSnyderVerse kampány?

Ne feledkezzünk meg arról, hogy bár a kibővített Justice League-film valóban jobban sikerült, mint a mozikban vetített változat, kiemelkedő darabnak azért túlzás lenne nevezni. A rajongók sikerrel jártak, megkapták a hőn áhított Zack Snyder-kiadást, de nem biztos, hogy az a jó irány, ha a fandom minden csettintésére ugranak a stúdiók - a Star Wars is megszenvedte ezt rendesen.

A Zack Snyder: Justice League később elérhetővé vált fekete-fehér kiadásban is, Az igazság szürke alcímmel.

Gamekapocs értékelés: 7  

Rendezte: Zack Snyder
Szereplők: Ben Affleck, Henry Cavill, Amy Adams, Gal Gadot, Ray Fisher, Jason Momoa, Ezra Miller, Willem Dafoe, Jesse Eisenberg, Jeremy Irons, Diane Lane, Connie Nielsen, J. K. Simmons
Forgatókönyv: Chris Terrio
Zene: Tom Holkenborg
Hazai premier: 2021. március 18.

29 komment - szólj hozzá!