The Falcon and the Winter Soldier sorozatkritika

Sólyom és a Tél Katonája is megkapta a saját sorozatát, amely többféle módon is az Amerika Kapitány-filmek örökségére épül. A Marvel-formulát minden próbálkozása ellenére sem váltja meg, de a végeredmény akkor is szórakoztató.

Míg a mozikat és a box office-t letarolta a Marvel Filmes Univerzum, a szuperhősök tévés terjeszkedése mindig is döcögött. Az első szárnypróbálgatások kudarcot vallottak, A S.H.I.E.L.D. ügynökei nem kívánt rokonként végezte, a Carter ügynök kaszát kapott. Aztán előretört a streaming, de komolyabb változást az sem hozott: a Netflix szuperhős-sorozatai távol maradtak a filmes univerzumtól, más kísérletek pedig még ennyire sem jártak jól, a Helstromot például már egyenesen „letagadta” a Marvel.

Majd a Disney is gondolt egyet, és a Disney Plusszal ő is beszállt a streamingháborúba, ezzel új platformot nyitva a saját franchise-ai előtt. Az elkövetkező években kismillió Star Warshoz és Marvelhez köthető sorozatot kapunk, amelyek az új felállásnak köszönhetően már jóval szorosabban együttműködhetnek a filmekkel. A szuperhősös fronton ezt eredetileg Sólyom és a Tél Katonájának önálló kalandja bikázta volna be, de a koronavírus-járvány közbeszólt, és végül a WandaVision volt az első példa arra, mit tudnak ezek az új miniszériák.

Ennek megfelelően a The Falcon and the Winter Soldier egy valamivel földhözragadtabb történetet szállít, amely az Amerika Kapitány-filmek nyomdokán jár, már csak azért is, mert az egyik központi témája az, hogy Steve Rogers után lehet-e, kell-e másik Amerika Kapitány, és ha igen, ki húzhatja magára a csillagsávos jelmezt. Emellett pedig megpróbálja felskiccelni a Marvel-univerzum megváltozott világát is. Míg a Pókember: Idegenben néhány vicc erejéig érintette csak, hogy mi történt a második csettintés után, addig a sorozat jobban belemerül abba, miféle súrlódások vannak a visszacsettintettek és az itt maradtak között úgy, hogy közben ezt valós társadalmi problémákkal is rímelteti.

A sztori a Végjáték után veszi fel a fonalat: nincs már Tony Stark, nincs már Steve Rogers, és látszólag Bosszúállók sincsenek. Sam Wilson az amerikai hadsereget segíti ki Sólyomként, míg Bucky amnesztiát kapott, és a maga módján próbál megbirkózni a múltjával, törleszteni a bűneiért. Sam megörökölte ugyan Steve-től a pajzsát, arra azonban nem érzi méltónak magát, hogy forgassa azt, ezért egy múzeumnak adományozza. A világnak azonban újra szüksége lesz Amerika Kapitányra, amikor a második csettintés előtti világot zászlójára tűző Flag Smashers nevű csapat felbukkan a színen.

Ezek a Zászlózúzók és a vezetőjük, Karli Morgenthau azokért állnak ki, akik az első csettintés utáni öt évben igazodtak a megváltozott világhoz, például átköltöztek a földgömb másik oldalára, hogy boldoguljanak. Ám ahogy az emberiség másik fele visszatért, a világ kormányai próbálják visszacsinálni az eredeti rendszert: a kedvezményezettek a visszacsettintettek lesznek, a többieket pedig akár erővel is hazaküldenék, deportálnák.

Karli Morgenthau bandája azonban nem holmi bajkeverőkből áll, hanem szuperszérummal felerősített harcosokból, ez pedig összehozza a hősöket. Samen és Buckyn kívül Zemo is becsatlakozik a harcokba (és egy szelíd retconnak hála a bárói címét is megkapta), valamint Sharon Carter is előkerül, aki szökevényként tengeti az életét, mióta a Polgárháborúban a Kapitány oldalára állt. Az amerikai kormány pedig saját Amerika Kapitányt avat azzal, hogy a háborús hős John Walkerre bízza az ikonikus pajzsot.

A The Falcon and the Winter Soldiernek hat rész áll rendelkezésére, hogy elmondja ezt a történetet, amely arra fut ki (talán nem árulok el nagy titkot), hogy Sam miként fogadja el a szerepét Amerika Kapitányként. Biztosra nem mondhatom, de mernék rá fogadni, hogy a mozifilmek tekintetében igazából lényegtelen lesz ez a sorozat, és ha valaki csak a Végjátékot és a következő Amerika Kapitány-filmet látja, az sem marad le semmiről. Ennek ellenére ez minőségi szériára sikeredett, még úgy is, hogy különösebben nem tör ki a már ismerős Marvel-keretekből.

Ahogy már említettem, a szereplőgárdán túl az egész sorozat felépítésében sok visszaköszön az A tél katonájából és a Polgárháborúból. Több akció-orientált epizódot is kapunk, és egyáltalán nem spórolnak a látványos közelharci szegmensekkel – igaz, nem egy jelenet a szapora vágások áldozata lett. Ennek ellenére is izgalmas és kreatív a legtöbb bunyó, Sólyom pedig néhány vagány légi üldözésben figurázhat a szárnyain.

A sorozat legerősebb aspektusa Bucky és Sam remek párosa, ami egy buddy movie-érzettel is felruházza, de a visszatérő Zemo is lopja a show-t, akinek szerencsére a karaktere és a motivációja is konzekvens maradt a Polgárháborúhoz képest. Az újak közül a John Walkert alakító Wyatt Russell emelkedik ki, aki egyszerre teszi utálatossá és szánnivalóvá az új Amerika Kapitányt, akinek a szíve valahol a helyén van, ám az egója túl sérülékeny, ennek pedig nem tesz jót a rátestált, beteljesíthetetlen örökség. A széria kvázi antagonistáját alakító Erin Kellyman rosszabbul járt: Karli motivációi hiába erednek hihető forrásból, a karakter a végére csak egy dühös tini forradalmár lett, voltaképpen Enfys Nest agresszívabb változata.

Az ideák ütköztetése visszatérő elem az Amerika Kapitány-filmekben, és a The Falcon and the Winter Soldier sem akart kimaradni ebből, aminek azonban nem tesz jót az a szuperhősös hozzáállás, hogy az elvi vitákat is ököllel oldják meg. A Zászlózúzók (bevándorlással párhuzamba állított) álláspontja hiába lenne hiteles, lényegi kifejtést nem kap, és a tagok sem kapnak önálló személyiséget ahhoz, hogy Karlival szemben megkérdőjelezzék a terrorizmusba hajló tevékenységüket.

Sam szála, amely az amerikai társadalomban megbúvó, rendszerszintű rasszizmust próbálja pedzegetni (például azzal, hogy egyáltalán elfogadnának-e egy fekete Amerika Kapitányt) valamivel jobban működik. Isaiah Bradley felbukkanásával sikerül több szempontot is ütköztetni, a kifutása azonban nem méltó ahhoz, ahogy építkeztek.

Az egyértelmű, hogy a Marvel-formulát nem a The Falcon and the Winter Soldier fogja megreformálni. Ahogy a WandaVision, úgy ez is visszahanyatlik a megszokottba, hiába próbálkoznak új dolgokkal (például társadalomkritikával) benne. Ennek azonban jobban áll a csupán hatrészes felállás: sokkal inkább olyan, mint egy kibővített film, amelynek ugyan vannak üresjáratai, de többnyire egy feszes, gördülékeny eseményfolyamot alkot. A karaktereiért megéri megnézni, az akciók és a humorosabb részek is működnek, és van benne elég morzsa elszórva ahhoz, hogy a teóriák kedvelőit is lefoglalja a következő filmig vagy évadig, ami folytatja az ebben megkezdett sztorit.

 

Gamekapocs értékelés: 8

Showrunner: Malcolm Spellman
Rendező: Kari Skogland
Írta: Malcolm Spellman
Szereplők: Anthony Mackie, Sebastian Stan, Wyatt Russell, Erin Kellyman, Daniel Brühl, Emily VanCamp
Zene: Henry Jackman
Évadok száma: 1
Epizódok száma: 6

8 komment - szólj hozzá!