A Free Guy több szempontból is igazi kuriózumnak tekinthető. Egyfelől azért, mert a film cselekményének a videojátékos szubkultúra ad keretet, közben mégis egy teljesen egyedi történetet kapunk. Másfelől pedig a készítők nem ragadtak le a látványmozik szintjén, és igyekeztek lelket és szívet csempészni a sztoriba. Ez a döntés azért bizonyult kifizetődőnek, mert az adaptációkra jellemzően rátelepedő elvárások és kötöttségek helyett a forgatókönyvírók sokkal nagyobb mozgástérrel rendelkeztek, ezt a szabadságot pedig nem arra pazarolták, hogy Free Cityt megtömjék mindenféle vizuális geggel, a történetet pedig metapoénokkal és belterjes kikacsintásokkal próbálják meg elalibizni. Persze így is vannak görcsösebb momentumai a Free Guynak, mert sokszor képtelen eldönteni, hogy kinek is akar igazából szólni.
Ezért bukkanhatnak fel a filmben olyan, manapság népszerű streamerek, mint Jacksepticeye, Ninja vagy Pokimane, hogy aztán a hazai forgalmazó is beálljon a sorba és szinkronhangnak olyan hazai streamereket tegyen meg, akiknek inkább beszédtanárhoz kellene járniuk. Érezhető, hogy az alkotók nagyon törekedtek arra, hogy rezonáljanak a mai Tik-Tok-generáció igényeivel, de közben kielégítsék azok vágyát is, akiknek fogalmuk sincs róla, mi fán terem az NPC, vagy mégis miért röhög fel a terem egy jelentős része, amikor videojátékos mémekkel, jópofa cameókkal vagy popkulturális utalásokkal akarnak lazítani a narratíva addigi kötöttségein.
Merthogy a Free Guy egyszerre játszódik Free City díszletei és a valóság között. A két világ összehangolása ugyan eredményez bizarr dolgokat, de a történet elmesélése szempontjából elengedhetetlen, hogy kilépjünk Free City határai mögül, különben egy végtelenül unalmas, egysíkú eyecandyt kaptunk volna, aminek az univerzumával tényleg csak a videojátékos szubkultúra mindennapos szereplői tudtak volna azonosulni. Így viszont egy többrétegű, mondandóval is felruházott kalandot kaptunk, ami hol esetlen, hol ügyetlen, de mégis nagyon szerethető.
Pont olyan, mint Guy, az egyszerű banki alkalmazott, akinek minden napja ugyanarról szól: NPC-ként előre programozva van, hogyan cselekedjen, vagy éppen mit mondjon. Egy nap azonban megismerkedik egy lánnyal, Molotov Girllel, aki alaposan megborítja az addigi nyugalmas és unalmas mindennapjait. Az addig teljesen jelentéktelen NPC öntudatra ébred, mesterséges intelligenciája pedig olyan rohamtempóban fejlődik, hogy nem csak azt képes megérteni, mi zajlik a GTA-Fortnite-Payday szerelméből született Free City világában, de a valóság és saját virtuális univerzuma közötti kapcsolatot is el tudja már helyezni. Ahogy érezni, szeretni is megtanul, amiből aztán egy eléggé hökkentő szerelem is kibontakozik.
És bár a Free Guy inkább akkor van elemében, amikor Free City őrült világában, a saját szabályait is felrúgva pörögnek az események, valójában hiába sekélyes sokszor a film cselekményének mélyebb mondandója, ezek az egyszerűségük ellenére mindig képesek továbblendíteni a cselekményt. Közben pedig a videojátékos társadalom is kap egy görbe tükröt, kezdve a trollokkal és a pénzéhes stúdiókkal, akik nagy ívben szarnak a megélhetésüket biztosító játékosok fejére. Ismerős, ugye?
Ez utóbbit tökéletesen képviseli a Taika Waititi alakította Antoine, a Free Guyt kiadó stúdió vezetője. Waititi a végletekig túltolja a karaktert, de szerintem nem túlzok, amikor azt mondom, hogy Les Grossman kihívójára akadt. De igazából mindenki tökéletes a szerepében. Ryan Reynolds ismét hozta Ryan Reynoldsot, Jodie Comerrel tök jól működik a kémia kettejük között, a mellékszereplők pedig pont olyanok, mint az NPC-k, de elengedhetetlenek ahhoz, hogy a Free Guy élvezeti faktora jobb legyen az átlagosnál.
Sokkal több Free Guyra lenne szüksége a mai filmiparnak. Mert Guy kalandja ugyan tollba mondja a kötelezőt, mégsem ragaszkodik görcsösen az alapszabályokhoz. Mer a bevált koncepción csavarni, több lenni, mint aminek eredetileg látszik. És Guy pontosan ezt a szabadságot, egyediséget képviseli, amikor kitör a napi rutinok és a sablonok fojtó fémrácsai mögül. Kár, hogy mostanra már teljesen szokatlan számunkra ez a "lázadás", így amit látunk, az most már újszerűnek hat. De nem csak a filmek, sajnos videojátékok világában is.
Gamekapocs értékelés: 7.5
Rendezte: Shawn Levy
Szereplők: Taika Waititi, Ryan Reynolds, Jodie Comer, Joe Keery, Utkarsh Ambudkar Lil Rel Howery, Britne Oldford
Játékidő: 115 perc
Hazai premier: 2021.augusztus 12.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.