Azt hiszem, abban mind egyetérthetünk, hogy a Star Wars-franchise mozis szereplése nem az elvártak szerint alakult az elmúlt évtizedben. Hogy a Disney kiküszöböli-e ezt a csorbát valamikor, az még a jövő zenéje, de az biztos, hogy mióta elindult a Disney+, az arra érkező alkotások egy eltérő megközelítést mutattak. Egyszerre hagynak teret a kísérletezésnek (ezt majd a Star Wars: Visionsben látjuk kiteljesedni), engedik el magukat teljesen (mint tette azt a LEGO karácsonyi különkiadása), és keresik a rajongók kegyeit. Ennek a kegykeresésnek kiváló példája a The Mandalorian a megannyi kikacsintásával és cameójával, de A klónok háborúja utolsó évadának elkészítése is.
Amikor a Disney a Star Wars felvásárlása után elkaszálta A klónok háborúját, a sorozat egyértelműen nagy űrt hagyott maga után – még akkor is, ha később az azt váltó Lázadók is megtalálta a maga rajongótáborát. Nem is csoda, hogy nagy öröm fogadta a széria hattyúdalának hírét. Dave Filoniék esélyt kaptak, hogy méltó módon köszönjenek el az általuk megalkotott karakterektől, de a záróévad sikerét látva várható volt, hogy nincs szó teljes búcsúról.
Fogták hát a frissiben bemutatkozott 99-es klónosztagot, a Bad Batchet, és kanyarítottak köréjük egy saját szériát. A Bad Batch (ez a genetikai mutációkkal, és így szinte emberfeletti képességekkel rendelkező klónokból álló alakulat) eleve A klónok háborúja egyik legizgalmasabb újdonsága volt, és narratív szempontból két nagy előnye is van. Egyrészt tökéletesen megtestesítik, és viszik tovább a klónok „ugyanazok vagyunk, de mégis mások” szellemiségét, másrészt a jelenlegi kánonban még nincs lezárva az útjuk. Bónuszelőny, hogy nem kell szinkronszínészekre költeni, mert Dee Bradley Baker elviszi a hátán az egész szériát.
Dee Bradley Baker már bizonyította, hogy kiválóan játszik a hangjával, hiszen régóta őt hallhattuk minden klón sisakja mögül, és képes volt egyéniséggel felruházni őket. A Bad Batchcsel még könnyebb dolga is van, hiszen öt markánsan eltérő figuráról beszélünk. Itt van nekünk Hunter a jó vadászösztönökkel megáldott osztagvezér, Wrecker a bárgyú, de jólelkű erőgép, Tech a kizárólag logika mentén gondolkodó szaki, Crosshair, a folyton morgó mesterlövész, illetve A klónok háborújában látott szereplésük végén csatlakozott hozzájuk a megkínzott, félig robotizált Echo.
Az eltérő cím ne tévesszen meg senkit, a Star Wars: The Bad Batch voltaképpen A klónok háborúja folytatása – a legelső részben még a két logó is ennek megfelelően váltja egymást. Sok vonás visszaköszön az előző szériából, ideértve a már bejáratott, kissé szögletes grafikát, a zenéket, a történetvezetést és az általános hangulatot. Ha nyomon követted A klónok háborúját, most is pontosan tudhatod, mire számíts.
A sztoriban nagyjából ott vesszük fel a fonalat, ahol legutóbb láttuk a 99-eseket: a háború vége felé, nem sokkal a 66-os parancs kiadása előtt. Aztán bekövetkezik a Birodalom kikiáltása, és a sorozat tizenhat része alatt tanúi lehetünk a Disney-kánon egyik ritkán taglalt időszakának, a Köztársaság felszámolásának. Ez már önmagában is egy érdekes felütés.
A Bad Batch kezdetben az események sűrűjében találja magát, ám kívülállók maradnak, ugyanis az egyedi génmanipulációik miatt nem működik az inhibitor chipük, ami a 66-os parancs követésére kényszerítené őket. Miután Kaminón összefutnak az Omega nevű kislánnyal, és megszöktetik őt, új kalandra indulnak a galaxisban. Ugyan próbálnak kimaradni a bajból, hogy ne hívják fel magukra a figyelmet, de nyilván nem róluk szólna a sorozat, ha ez sikerülne.
A sorozat egyik legnagyobb ereje a karaktereiben rejlik. Adott nekünk egy maréknyi szereplő, akik hiába származnak egy tőről, mégis eltérő habitusúak, ami sok lehetőséget ad súrlódásokra, zsörtölődésekre és megannyi humoros pillanatra is. A klónok háborúja jó volt abban, hogy egy-egy klónkatonát alaposan felépítsen, itt öt kidolgozott jellemet láthatunk folyamatosan. A korábban lefektetett csoportdinamikát pedig kellőképpen feldobja Omega érkezése.
Az élelmes, talpraesett kislány leginkább Hunterrel épít ki egy afféle apa-lánya kapcsolatot, de többiekkel is megvannak a szórakoztató vagy épp érzelmes jelenetei. Sőt, az epizódok jelentős részében még azt is sikerül elkerülni, hogy „tipikus” gyerekszereplő legyen, akinek annyi a funkciója, hogy ne fogadjon szót, és mindig bajba keverje magát. Omega nagyszerű kiegészítése az alakulatnak, önnön jogán válik a csapat részévé.
A The Bad Batch univerzumbővítés terén is jól szerepel. Mint írtam, a feldolgozott korszak már önmagában jó terepet biztosít a történeteknek. Filmen eddig még nem láttuk, miként vált a Köztársaságból Birodalom – a Lázadók vagy a Zsivány Egyes már csak az éra végét érinti. Ezúttal szemtanúi lehetünk a kezdeteknek, és habár nem vagyok megelégedve a Disney-kánonra jellemző, fekete-fehérre lúgozott megoldásokkal, mégis jó, hogy érintik a témát. Miután a 99-esek zsoldosnak állnak, bejárják a galaxist, hogy a saját szemükkel lássák, megérte-e a háború, amit vívtak.
A galaxisjárás egy dolgot jelenthet még: cameókat. Nem is Star Wars-sorozatról beszélnénk, ha nem lenne tele visszaköszönő szereplőkkel, akik ráadásul szinte mindenhonnan érkeznek. Találkozunk A klónok háborújából ismert arcokkal, beugrik a Lázadók néhány tagjának fiatal változata, de a The Mandalorian Fennec Shandje is felbukkan. A The Mandaloriannel párhuzamba állítva a The Bad Batch jobban kezeli a vendégeket: míg Din Djarint olykor már-már agyonnyomta a fan service a második évadban, addig a 99-esek végig a sorozatuk fókuszában maradnak (egy epizódot leszámítva, amiben szinte nem is szerepelnek).
Tekintve, hogy a The Bad Batch annyi mindent átvett A klónok háborújától, várható volt, hogy annak gyengeségei is átszivárognak, ami főleg a történetvezetést érinti. Az első évad tizenhat epizódja túl sok ahhoz, hogy mindegyik izgalmas, lendületes sztori legyen. Időnként leülnek a dolgok, a finálét kissé széthúzták (még úgy is, hogy sok jelentőségteljes jelenet fért bele), az átívelő sztori, az előrehaladás pedig meg-megtorpan azért, hogy gyermeteg mellékküldetésekre menjenek a főszereplők.
A Star Wars: The Bad Batchben sok a potenciál, amelyek egy részéhez már fel is ért. A főszereplők kellőképpen kedvelhetőek, izgalomból és látványos csatákból nincs hiány, a világépítés átgondolt, és eddig nem látott dolgokat is érint, mindezt pedig egy olyan történetbe csomagolva, ami oldott és komoly is tud lenni, ha a helyzet megkívánja. Az évadzárás hagyott annyi szálat a levegőben, hogy legyen merre továbbmenni, és a korszak is elég ismeretlen ahhoz, hogy ne csak beleerőltetéssel lehessen új eseményeket elhelyezni benne. Ergo Filoniék megint elemükben lehetnek, és eddig úgy néz ki, A klónok háborúja méltó örökösén dolgoznak.
Gamekapocs értékelés: 8.0
Készítők: Jennifer Corbett, Dave Filoni
Szereplők: Dee Bradley Baker, Michelle Ang
Zene: Kevin Kiner
Epizódok száma: 16
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.