Mortal Kombat Legends 2 filmkritika

  • Írta: gorien
  • 2021. szeptember 19.
Link másolása
Folytatódik a Mortal Kombat történetének Warner Bros. Animation-féle feldolgozása. Az új animációs film mindenben rátromfol az elődjére: amiben az jó volt, ez még jobb, amiben az gyenge volt, ez gyengébb.

A DC-képregényhősökről gyártott animációs filmjeiről elhíresült Warner Bros. Animation tavaly új vizekre evezett, és Ed Boon népszerű verekedős játékszériáját, a Mortal Kombatot is adaptálta. A Mortal Kombat Legends: Scorpion’s Revenge egyértelműen csak nyitány volt (tekintve, hogy csupán az ismert sztori elejét dolgozta fel), de tökéletesen belőtte azt, hogy mit várhatunk ezektől a feldolgozásoktól.

A Scorpion’s Revenge, amint az a címből is sejthető, némileg előtérbe helyezte Hanzo Hasashi karakterét, de alapvetően annak a Mortal Kombat bajnokságnak a történetét dolgozta fel, amelyen Raiden bajnokai megküzdenek Shang Tsunggal. A látvány a stúdiótól megszokott minőségű, és ugyan a sztori szintjén nem villantott nagyot az animációs film, a harcok és erőszak tekintetében nagyon is hű volt a játékhoz – egyáltalán nem spórolt a vérrel.

A második részre, a Battle of the Realmsre újra összetrombitálták az első részt alkotó bandát. A szinkronhangok közül szinte mindenki visszatért (köztük Jennifer Carpenter, Joel McHale és Patrick Seitz), a zeneszerzőpáros ugyanaz, a forgatókönyvért újfent Jeremy Adams felelt, míg a rendezést ismét Ethan Spaulding vállalta magára. Ez is aláhúzza, hogy sok szempontból ugyanarra az élményre számíthatunk.

A folytatás nagyjából ott veszi fel a fonalat, ahol a Scorpion’s Revenge véget ért. Shao Khan támadást indít a Föld ellen, a végtelen seregeknek pedig Liu Kangék sem tudnának sokáig ellenállni, ezért Raiden nagyúr elfogadja Outworld uralkodójának szokatlan ajánlatát. Megrendezik a végső tornát, amely minden világ sorsáról dönt, erre pedig az új harcosok mellett maga Raiden is benevez, miután lemond saját isteni mivoltáról.

Ez a végső bajnokság adja a film gerincét, de van benne egy másik szál is, amely Scorpion sztoriját viszi tovább. A Netherrealmből megszökött harcos az előző rész végén birtokába került Shinnok medáljának, amit az őrült isten szeretne visszaszerezni, mert azzal oldhatja fel az egész univerzum elpusztításához szükséges hatalmat. A Lin Kuei robotizált harcosai Shinnok zsoldosaiként lépnek színre, míg a második Sub-Zero a testvéréért szeretne bosszút állni Scorpionon. Míg az előző film valamivel szigorúbban követte a játékban lefektetett eseményeket, ez a rész már mer jobban eltérni azoktól.

A Battle of the Realms szinte mindenben rádupláz a Scorpion’s Revenge-re, pozitív és negatív értelemben egyaránt. Az egyik ilyen negatívum a történetvezetés. Míg az első rész is szenvedett attól, hogy nem a sztori volt az erőssége, és egyik szál elnyomta a másikat, addig itt a Shinnokot övező események szinte nevetségesen alul vannak használva, holott ezeknek a kifutása maga a finálé is – az egész simán megérdemelt volna egy önálló filmet is. A torna és Scorpion menekülése nem működik jól egymás mellett, pláne úgy, hogy az alkotók egy ponton Shao Khant (és majdnem mindent, ami azon a szálon történt) gyakorlatilag kidobják az ablakon Shinnok kedvéért.

A folytatás szereplőgárda terén is bővít. Az Earthrealm harcosaihoz csatlakozik Striker és Kung Lao, Shao Khan oldalán D’Vorah, Kintaro és Reiko is ringbe száll, míg a másik szálon Smoke-kal, Sektorral és Cyraxszel is találkozunk. Az első rész szereplőivel ellentétben az új arcok nem kaptak lényegi karaktert, akad olyan, aki még tán szöveget sem, csupán azért vannak, hogy legyen kivel bunyózni a tornán – bár az újoncoknak köszönhetjük a film leggyomorforgatóbb kivégzéseit is.

A visszatérő karakterek ellenben továbbra is jól szuperálnak. Változatlanul Johnny Cage lopja a show-t, aki továbbra sem tudja csukva tartani a száját, és a kapcsolatuk Sonya Blade-del is mélyül, már amennyire a forgatókönyv korlátozott eszköztára ezt lehetővé teszi. Liu Kang tovább menetel a végzete felé, Raiden ezúttal halandóként bizonyítja rátermettségét (és nem fogy ki a bölcseletekből), de a mellékszereplővé avanzsáló Scorpion és az új Sub-Zero párosát is jó nézni. Ez utóbbi a kevés jól működő elem egyike azon a Shinnok-szálon.

Amiben az elődjénél is jobban teljesít a Battle of the Realms, azok a küzdelmek és a vérontás. Értelemszerűen ezúttal is kapunk párbajokat dögivel, de akad néhány tömegjelenet is, amelyekben a Föld bajnokai Shao Khan hadseregével vívnak, vagy épp Scorpion szeletel démonokat jobbra-balra. Ethan Spaulding DC-filmeken és az Aang legendáján edződött, ami meg is látszódik az akciójeleneteken: noha különösebben kreatív harcokat nem szállít, de minden bunyó lendületes, látványos és mocskos.

A folytatás sem tagadja meg a forrásművet, ami már az erőszak mértékén is érződik. Vér ömlik, végtagok szakadnak (különösen, ha háttérszereplő az ember), egyik karakter sem finomkodik. Ezúttal is sok, a játékokból ismerős mozdulat visszaköszön, illetve X-Ray-jelenetekből sem lesz hiány (még többel is szolgál, mint az előd), hogy biztosan ne maradjunk le egyetlen fontos részletről sem, ha egy koponya reped vagy egy kar leválik a vállról. A másfél órás játékidő jelentős hányadát a bunyók teszik ki, és ezek ezúttal sem okoznak csalódást.

Ha Mortal Kombat-feldolgozásról van szó, ez a két animációs film jól mutatja, mi a helyes irány. Nem takargatják a vérengzést, nem próbálnak úgy tenni, mintha az alapmű nem az egyik legkegyetlenebb verekedős játék volna, helyette valósággal pancsolnak a belsőségekben. Mivel animációról beszélünk, elég távol van a reálistól, hogy ne legyen ténylegesen émelyítő a túltolt brutalitás.

A történet szintjén azonban van még hová fejlődnie a Mortal Kombat Legends-filmeknek – sajnálatos, hogy a folytatás ezen a téren visszalépés. A karakterek egy részét sikerült megint jól megragadni, de az újonnan felbukkanó, ismerős harcosok mellőznek mindenféle mélységet, és annál azért több van bennük, hogy egyszerű bokszzsákok legyenek. A shinnokos szál látványosan leválik a fő eseményekről, hogy aztán hirtelen az univerzum megmentése legyen mindenkinek a legnagyobb problémája – ezt is kezelhették volna jobban. A Battle of the Realms ezeket leszámítva szórakoztató alkotás, ami megőrzi azt, ami a Mortal Kombatot Mortal Kombattá teszi, de van még ebben a világban potenciál, amit nem aknáztak ki.


Gamekapocs értékelés: 7.0

 Rendezte: Ethan Spaulding
Szereplők: Jordan Rodrigues, Joel McHale, Jennifer Carpenter, Patrick Seitz, Dave B. Mitchell, Fred Tatasciore
Forgatókönyv: Jeremy Adams
Zene: John Jennings Boyd, Eric V. Hachikian
Digitális megjelenés: 2021. augusztus 31.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...