LEGO Star Wars: Terrifying Tales filmkritika

Tavaly a legósított Star Wars-figurák karácsonyozni hívtak minket, idén pedig borzongatással készültek. A LEGO Star Wars: Terrifying Talesben három hidegrázós históriát hallhatunk – a LEGO-mesékhez hű, hebehurgya hangvételben.

A LEGO és a Star Wars már több mint húsz éve működik együtt, és ennyi idő alatt nem csak játékszettekben nyilvánult meg a közösködés. Minden bizonnyal a videojátékok a legismertebbek, de születtek könyvek, digitális képregények és animációs filmek is. A LEGO először 2005-ben készített Star Wars tematikájú kisfilmet az A Sith-ek bosszúja promóciójaként (ez volt a Revenge of the Brick), és azóta is ontja magából ezeket.

Ezek kezdetben rövidebb kis videók voltak, amelyekben a poénkodás nagyobb szerepet kapott, mint a történet, idővel azonban többepizódos sorozatok és önálló filmek is készültek. A LEGO-mesék a humoros természetükből adódóan, mindig afféle kánonmelléki szerepet vettek fel, azaz sosem mondtak ellent a lefektetett Star Wars-történetnek, de általában az ismert események közelében játszódtak, nem spórolva a folyamatos kikacsintásokkal - Skywalker kora ide vagy oda, a LEGO Star Wars: Droidmesék előbb adott Chewbaccának medált.

És ugyan nem állt távol az sem ezektől a meséktől, hogy saját történetvonalakkal rukkoljanak elő (mint a Yoda krónikáiban vagy A Freemaker család kalandjaiban), mára eljutottunk oda, hogy a sequel trilógia eseményeit szinte csak LEGO-filmek viszik tovább. Míg a mostanában futó Star Wars-sorozatok a Birodalom korának környékére koncentrálnak, addig a Disney+-ra gyártott LEGO Star Warsok Rey, Poe és a többiek sztorijára építkeznek.

A tavaly megjelent LEGO Star Wars Holiday Special a Finnt jediségre oktató Reyre koncentrált, miközben megidézte a Star Wars nem túl szép emlékű karácsonyi kiadását is, de közben az egész filmtrilógia-trilógiát felölelte egy kis időutazás segítségével. A legújabb mese, a Terrifying Tales hasonlóan nagy léptékű tettre nem vállalkozik, helyette inkább csak bele-belekap a filmeposz nagyobb korszakaiba, miközben tovább szövi az Első Rend bukása utáni történeteket.

A Terrifying Talesben Poe Dameroné a főszerep, aki egy TIE-osztaggal való összecsapás után kényszerleszállást hajt végre a Mustafaron. Amikor elindul segítségért, találkozik a hutt Graballával (visszatérő szereplő a Freemaker-családból, és Dana Snyder ezúttal is az egyik legszórakoztatóbb figurát hozza), aki épp azon ügyködik, hogy Darth Vader egykori kastélyát luxusszállóvá alakítsa, illetve a neki szerelőként dolgozó Deannel. Kéretlenül azonban felbukkan még valaki, Vader hűséges szolgája, Vaneé – az őt megszóltató Tony Hale a másik, aki hallhatóan nagyon jól érezte magát. Vaneé a kastélyban várta az alkalmat, hogy mozgásba lendíthesse titkos tervét, aminek a részét képezi, hogy megoszt három mesét rögtönzött közönségével, akár akarják azok, akár nem.

A Holiday Special értelemszerűen a karácsonyra épített, a Terrifying Talesnek pedig a halloween az apropója, ám mivel a Star Wars világában ennek megfelelő ünnep nincs, helyette a Sötét Oldalt vették elő, mint a rémisztgetés alapját. Miközben ismét dögivel találunk easter eggeket és utalásokat a Star Wars-franchise-ra, ezúttal ikonikus horrorok felé is kacsintgat a mese – persze csak abszolút gyerekbarát módon. Lesznek itt zombiként menetelő, "vettem, vettemet" hajtogató rohamdroidok, de megidéződnek a Universal klasszikus szörnyfilmjei vagy a Ragyogás is.

A The Lost Boy nemcsak címében utal az 1987-es, Joel Schumacher rendezte Az elveszett fiúkra, bár minden kikacsintás közül talán ez az egyik legkevésbé várt egy LEGO-mesétől. Ez a történet Ben Solóról szól, illetve arról, hogyan is keveredik Ren lovagjai közé – akik ebben a feldolgozásban inkább egy bunkó motorosbanda, mintsem rettegett harcosrend. Mindez persze a szokatlan homage miatt van így, és több jelenetet is a vámpíros filmből emeltek át. Egyébként ebben a mesében találhatóak a legrémisztőbbnek szánt jelenetek, amelyek legósítva persze inkább hatnak kínosnak, bár egy valódi filmben valószínűleg tényleg paráztatóak volnának.

Az ezt követő The Dueling Monstrosities a Köztársaság korába repít vissza. Darth Maul (A klónok háborújában is látható póklábakkal felvértezve) és Grievous tábornok Scardont pengéjéért versenyeznek: egy legendás fénykardért, amelyről úgy tartják, hogy megőrjíti a forgatóját. Mindketten Darth Sidious kegyét keresik a fegyver leszállításával, ami végül a címben is említett párbajban csúcsosodik ki.

Végül Vaneé a The Wookie’s Paw történetét mondja el, ami a majommancs legendájára játszik rá. A harmadik mese akár a Marvel-féle What if…?-ből is szökhetett volna: itt a folyton a Tosche-állomás után nyavalygó Luke-ot nem az Ezeréves Sólyom, hanem a vukimancs kívánságteljesítő ereje repíti el Tatooine-ról. Előbb birodalmi rohamosztagos lesz, majd TIE-pilóta, Luke azonban egyre többet és többet akar, a vukimancs pedig megad mindent neki, amit szeretne. Csak nem biztos, hogy mindent úgy, ahogyan szeretné.

A mesék mellett a főtörténet is halad, Poe és Dean egyre mélyebbre kerül Darth Vader kastélyában, és egyre közelebb Vaneé tervének beteljesüléséhez. A három mese és a főszál közösen adnak ki durván háromnegyed órányi játékidőt, amit teljesen meg is töltenek – ennyi cselekményhez ennyi idő pont elég. A végén pedig kapunk egy kis tanulságot a félelem és a bátorság természetéről.

A Terrifying Tales nem sikerült annyira szívmelengetőre, mint a tavalyi karácsonyi ökörködés, amit persze valamennyire a halloweeni körítés is indokol. Poénok számát tekintve is kissé mintha visszafogottabb lenne az elődjénél, bár így néhány jobban is betalál – hasfalszaggató hahotákat ne várjunk, de kuncogni azért a legtöbbön lehet.

Ahogy azt a Holiday Specialnél is írtam, ha egy modern LEGO-mesét láttál már (legyen az City vagy Ninjago), akkor az összeset, már abból a szempontból, hogy milyen szintű humorra és történetvezetésre számíts. A Terrifying Talesért ismét a már gyakorlott Ken Cunningham-David Shayne páros felelt, tehát tökéletesen hozza azt, amit ezektől az alkotásoktól megszokhattunk. Ha azok tetszettek, jó eséllyel ez is tetszeni fog, ha azokra csak a szemedet forgattad, ezzel ne próbálkozz csak a Star Wars-máz miatt!

Amiben ez a mese felülmúlja a többit, az a grafika, ami még a Holiday Specialön is túltesz, pedig az is egy-két fokkal minőségibb volt a megszokotthoz képest. No, nem emelkedik stop-motioni magasságokba, mint a Warner-féle LEGO-filmek, de szépen kezelt fényeket kapunk, a kockák és figurák felületei pedig érdesek, karcosak. A látványhoz már bejáratott, Star Wars-muzsikára hajazó dallamokat kapunk kísérőként.

A LEGO Star Wars-mesék a saját szabályaik szerint működnek, épp ezért tudni is kell őket a helyükön kezelni. Nem érdemes a Star Wars megcsúfolásaként vagy tönkretételeként gondolni rájuk, inkább könnyed bohóckodások, amik valahol a gyermeki énünkkel próbálnak kapcsolódni (ami persze könnyebb, ha az ember tényleg gyerek). Egy Pixar-alkotás szívhez szólóságát és összetettségét sosem fogják elérni, de családi kikapcsolódásnak megfelelnek. És ez teljességgel igaz a Terrifying Talesre is.

 

Gamekapocs értékelés: 6.5

Rendezte: Ken Cunningham
Írta: David Shayne
Szereplők: Jake Green, Raphael Alejandro, Tony Hale, Dana Snyder, Matthew Wood, Christian Slater
Zene: Michael Kramer
Megjelenés: 2021. október 1.

1 komment - szólj hozzá!