Star Wars: Visions sorozatkritika

  • Írta: fojesz
  • 2021. október 23.
Link másolása
“Ez már nem is igazi Star Wars!” Hányszor hallottuk ezt a mondatot az elmúlt években, amikor valaki röviden megindokolta, hogy miért nem éli igazán a franchise Disney-éráját. A Star Wars: Visions ennek tükrében különösen bevállalós kísérlet.

Még véletlenül sem szeretném megfejteni a rajongótábor egy részének csalódottságát, a megtérítésükre pedig végképp nem vállalkoznék. Ugyanakkor jó látni, hogy a Disney még nem mondott le a kísérletezésről a sorozat kapcsán, és a nettó fan service irányába eltolt, de különösen népszerű The Mandalorian után megszülethetett a Star Wars: Visions, amely épp arra bizonyíték, hogy a Star Warsban sokkal több van, mint amire elsőre gondolnánk.

Amellett ugyanis, hogy jól rímel a “régen minden jobb volt” lózungra, és egyébként is lefutottuk már ezeket a köröket az előzménytrilógia idején, nekem az a legnagyobb bajom ezzel a mondattal, hogy épp a Star Wars jelentőségét becsüljük le vele. A Star Wars nem (csak) Darth Vaderrel és a fénykardokkal egyenlő: hány olyan motívumot, vizuális elemet, mondatot, dallamot vagy akár hangot tudunk említeni, amelyek láttán-hallatán kapásból a Csillagok háborújára és az ahhoz kapcsolódó számtalan élményünkre gondolunk!

A Star Wars: Visions pedig pontosan erre épít - többé-kevésbé sikeresen. A Visions egy kilenc epizódot számláló antológiasorozat, amelybe hét japán animációs stúdió, a Kamikaze Douga, a Studio Colorido, a Geno Studio, a Trigger, a Kinema Citrus, a Production I.G és a Science SARU szállította a történeteket. A csapatok maximális szabadságot kaptak az animék megalkotásakor, mindössze annyi volt a megkötés, hogy a Star Warsból kellett kiindulni: még a kánonnal sem kellett foglalkozniuk, ennek megfelelően vadabbnál vadabb kísérletek születettek.

Noha az egyes epizódok eléggé fénykard-orientáltak, tehát ha valaki egy jó kis fejvadászos sztorira számít majd, az csalódni fog, a változatosságukra így sem lehet panasz. A készítők a Star Wars-történelem különböző korszakait dolgozták fel, és alig használtak ismerős karaktereket: az egyik epizód egy, a 66-os parancsot megúszó padawan tatuini rockbandájáról szól, egy másik egy sith alkímiával létrehozott ikerpárról, melynek egyik tagja végül szembefordul a sötét oldallal, míg egy harmadik bőven a filmek utáni időkbe kalauzol el minket, amikor a jedik régen eltűntek, és már a fénykardkészítés mesterségét is elfelejtették.

Az antológiasorozatoknál szinte kikerülhetetlen, hogy ingadozzon a minőség, és ez itt sincs másképp. Az utóbb említett The Ninth Jedi annyira jó például, hogy nagyon bízom benne, hogy csak egy pilotepizód volt, amiből később valami masszívabb anyag is kikerekedhet, a Tatooine Rhapsody viszont annyira sok, hogy csak azért nem nevezem baromságnak, mert úriember vagyok. Más részek pedig csak simán laposak: a The Village Bride vagy a Lop & Ocho is kétségkívül stílusos darab a maga módján, azonban még a rövid játékidő ellenére is ásítozósak.

A produkciós érték ennek ellenére minden esetben magas, és ez érződik a szinkronon is: noha a Star Wars: Visions japán nyelven is elérhető, természetesen angol hanggal is nézhetjük a sorozatot, a szinkrongárdához pedig olyan színészek csatlakoztak, mint Lucy Liu, Joseph Gordon-Levitt, Neil Patrick Harris, David Harbour, George Takei vagy épp az új Marvel-sztár, Simu Liu - egytől egyig hibátlan munkát nyújtottak.

A lényeg persze a látványvilág, hiszen itt szárnyalhatott igazán az alkotók fantáziája, és itt válik el leginkább, hogy egy-egy csapatot mennyire másképpen inspirált a Star Wars-univerzum. Nagyon izgalmas látni a végeredményt: az összes kisfilm eltérő animációs stílusban készült, de egytől egyig betaláltak. Az első felvonás a Kurosawa-filmeket idézi megjelenésében, jóformán csak a fénykardokat látjuk benne színesben, és még a filmhibákat is megrajzolták a készítők. Ezenkívül akadnak természetesen a Studio Ghibli munkásságára emlékeztető darabok, a kis droidról, T0-B1-ról szóló epizód pedig le sem tagadhatná, hogy az Astro Boyból táplálkozott.

Egyik-másik ötlet persze egészen vad: az ikrek egybeépített, Halálcsillagszerű fegyverben találkozó csillagrombolói furcsának hathatnak, ahogy a fénykardokra is számtalan variációt látunk, hiszen van esernyőszerű és olyan is, amely ostorhoz hasonlóan működik, de ebben a körítésben ezek is maximálisan emészthetők, sőt kifejezetten érdekesek. Ez a Star Wars: Visions legnagyobb gurítása: egész egyszerűen izgalmas ránézni mindegyik epizódra, és nehéz kibírni, hogy ne indítsuk az újabbakat, mert kíváncsiak vagyunk, hogy mit találtak ki az alkotók ezúttal. Ti is adjatok neki egy esélyt: a Disney-től szokatlan módon az összes rész befutott egyben, és 15-20 perc hosszú egy-egy rész, hamar át lehet pörgetni.

Sok mindent elmond a Star Wars: Visionsről, hogy valószínűleg sosem nézem majd újra, ugyanakkor ha elém kerül egy screenshot vagy artwork, azon hosszan el tudok merengeni. Hiába nagyon más az összkép a klasszikus Star Warshoz képest, ha elmerülünk a részletekben, egy pillanatig sem kérdéses, hogy igen, ez is Star Wars. Annál jobb dolog pedig nincs, amikor ilyen sok arcát tudja mutatni egy franchise.

Gamekapocs értékelés: 7.0

Készítették: Kamikaze Douga, Studio Colorido, Geno Studio, Trigger,
Kinema Citrus, Production I.G, Science SARU
Szinkronhangok: Lucy Liu, Joseph Gordon-Levitt, Temuera Morrison, Neil Patrick Harris,
Alison Brie, Simu Liu, David Harbour, George Takei és még sokan mások
Évadok száma: 1
Epizódok száma: 9

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...